Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
XXI. évfolyam. 37; SZÍIIT, r— v* V1D SZABOLCSTARMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ^ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. "Ssg Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l aP szellemi réjiét képerő kiildeméuyek, a szerkesztő c;ime alitt kéretii-k beküldeni. Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva: , - ^ - Egész évre 8 korona í aP szétküldése tárgyában leendő felszó- -»—«>»«". uo.uiuem. «í„,i„„ „i„„,„ . ™ ée7évre: t - ir Usok jóba e i<* kiadó-tuiajdonos foga d B t er a ek n te etlen levelekcaak ismertkniektó 1 K^gyző" * tanitó uraknak e^és/évre ^fif yf^ ^zám " csak négy korona Egy szám ára 20 fillér. (Janoszky haz) intezenddk. A kéziratok csak világos kívánatra illető kö'tsésór' küldetnek vissz-i. A nyilt-téri közlemények diia soronkint 60 fillér ' a z Apr i hirdetések 10 sz')in 40 ti 1., mindeu további sz* 1 fl' V.stag betűvel szedett k •tszere«»n számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére akiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A.V., Eckstein Bernát es Általános Tudósité altai Budapesten, Haasenstein es Vaglor .rodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. alul Hamburgban Hivatalos rész. 21672. K. 1900. Szubolcsvarinegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A m. kir. 12-dik honvéd kiegészítő parancsnokság az ellenőrzési szemléket Nyírbátorban a l'olyó ev október 18., 19. és 20-án, Nagy-Kálióban a folyó évi október 22., 23., 24. és 25-én fogja megtartani, felhívom, h>»y a véderő törvény utasítás III. Rész (honvédség) 35. szakasz értelmében járjon el a kötelezetlek behívása körül. Nyíregyháza, 1900. szeptember 11. Mikecz János, alispán. Az árvák érdekében. A nyire^yhá/.i jótékony nőegylet- árvaháza ma két hete este leégett. Vasárnap is volt, országos vásár előtt való nap is volt: tömérdek bámulója akadt a tűznek. Az összesereglett tömeg nemcsak az esteli tűz rémesen szép látványában gyönyörködött, hanem öukénytelcn tolult mindenek ajakára és járt szájról-szájra a kérdés; „Mi lesz a szegény árvákkal ?" A fővárosi lapok valamelyik helybeli tudósítójuk otromba élelmessége révén rémhíreket közöltek a tűzről. A déli órákban kiütött, késő éjjeli órákbau elnyomott veszedelemről beszéltek ezek a hirek, amelyeknek olvasói, ha a helyi viszonyokat nem ismerték, bizonyára több száz árva számára berendezett, talán pavillon rendszerben épült árvaház leégésére gondoltak. A rémhír ebben az alakban nem felelt meg a valóságnak. Nem mondjuk, hogy „szerencsére", mert aki ismeri a teljesen elhagyott árvák nagy számát, bizony igazat ad nekünk abbau, hogy elférne nálunk olyan nagyszabású A „NYIRVIDÉK 4 4 TÁKCZÁJA. A modern. — Egy ellesett beszélgetés. — (Elegánsan berendezett garcon lakás, melynek minden holmijáról lerí, hogy gazdája legéuyembernek készül maradni. Hideg, esős, pe8simi8ticus hangulatot keltő délután. A két barát Géza a nagy világfi, Liczi a poéta, az idő hangulatához illő, keserű, moderu thémákról vitatkoznak.) Laczi. Ej kedves Gézám, én uem hiszek annak az igazságában a miket te mondogatsz. Hiszek igenis az igaz érzelmekben, hiszem és vallom az idealizmust, elgyönyörködöm a természet szépségében, melynek mindeu egyes darabjában a hatalmas isteni erőt látom, keresem mindenkiben és mindenben a nemest és jót s azt is hiszem, hogy te magad is inkább klllöacíködésből állitsz fel olyan szofi/.mákat, melynek igazságában nem hiszel. Géza. Magam is szeretném hiuni, hogy ugy van a mint te mondod. Szeretném hinni, hogy különcz vagyok, a ki nem tartok az áramlattal, szeretném hinni, hogy a nagy élvezetek tettek unottá, — fásulttá a nemesebb érzelmek iránt, szeretném hinni mindazt, a mi az ó- és ujtestamentomban s a kinyilatkoztatásokban van, szeret nőm én is mindenkiben és mindenben c-sak a jót látni, hinni, hogy mindannyian angyaliau jók, s emberfölöttien tökéletesek vagyunk, de meggyőződésből nem hiszek mindezekben s mosolyognom kell, valahányszor egy olyan ideálista declamál előttem, mint te Laczi pajtás. Igen te poéta vagy és igy mindent rózsaszínbe látsz, Mert rózsaszín szemüveget tartsz a szemed elé s nem akarod látói a mindennapi, nyüzsgő, reális életet, a melyben az egyik előre kapiszkodó könyörtelenül fellöki az előtte álló embertársát, mert az ilyen képet rímekbe szedni keserves is volna s a kiadók sem fizetnének érette, de én, a ki tudom, hogy valamint abban a ciepp, tisztának látszó vízben millió száma van a baczillmoknak, ép ugy azt is tudom, hogy ez az elet nem költészet, nera olyan gonduélküli „verőfényes tavasz" mint a milyennek az éhes poéták megéneklik, hanem egy egyárvaház, aminőnek leégéséről ezek a közlemények hírt adtak. De ha nem is volt ilyeu nagyszabású a leégett árvaház, a csapás, amely a tűz következtében HZ árvaházat létesítő és fentartó nóegyletet érte, épeuséggel nem kisebb! Nem a uőegyleten múlott és múlik, hogy m m képes^ olyan árvaházat lét< siteni, amely városunk és vármegyénk összes elhagyott árváit befogadni, részükre otthont nyújtani, őket az elpusztulástól megmenteni és az emberiség hasznos tagjaivá nevelni elég nagy volna. A nőegylet anyagi erőihez mérten létesítette és tartotta fent ezt az árvaházat, amelyet dicsőült martir királynénk emlékezetére „Erzsébet-árvaház"-nak nevezett el. Es most ezt az árvaházat semmisítette meg a tűz pusztító ereje. Teljes joggal és egészen természetszerűleg vetődött fel tehát a kérdés a tüzet néző közönség körében: „Mi lesz a szegény árvákkal?" Ez a kérdés felvetődött a nőegylet intéző köreiben is. Felvetődött nyomban a tűz kiütése hirére. Az elpusztult árvaházból éjuek idején kiszorult szegény kis árvák számára köuyörületes szívű szomszédok adtak ideiglenes szállást. Ezeknél a jó lelkű embereknél hajtották le fejüket azon az emlékezetes éjszakán, mikor első álmukból zavarta fel őket a rémhír. A nőegylet intézői másnap már gondoskodtak arról, hogy addig is, mig a leégett épületet felépíttethetik, kibérelt helyiségben helyezzék el a gondozásukba fogadott árvákat. Egy fölösleges pillanatot sem veszítve hozzáláttak az árvaház újjáépítésének lehetővé hangú, inkább szomorú hangulat s hogy éppen kétségbe nem esünk az azért van, mert a mindennapi küzdelmek elfeledtetik velünk a sírást s a sóhajtozást. Am minél később látod be ezt az igazságot, annál keservesebben csalódol s uagyot pottyansz a Pegazus hátáról le a sárba. Laczi. Ha elfogadnám is bitonyos mértékig álláspontodat. Ha csakugyan igaz volna, hogy sok mindent a számítás és hideg kimértség elvére lehet visszavezetni, akkor sem lehet igazad a nagy, igaz érzelmek világában, nem lehetne igazad a szerelem kérdésében, a mely nem hangulat, nem számítás, hanem tiszta érzés, tiszta mint a nap ugár. Géza. Boldog ember, ki még mindig az ős naivság korában élsz. Boldog ember, a ki a huszadik században is lovagkort keresel s nem látod, hogy a keresztes háborúkat s azt a kort, a midőn egy szép nő szeszélyért hajmeresztő dolgokat műveltek a versengők, több század választja el tőlünk. Nagy érzelmek, igaz érzések, ez mind csak nagyhangú frázis, melyet használunk, mert ez divat. Az érzések világában ma nincsenek nagyok. Nincs absolut fajdalom, nincs őszinte öröm, nincs tiszta érzelem, a mint ritka a tiszta bor. Da azért látod tüntetünk a tetszetős jelszavakkal s talán akaduak balekekre, a kik meghallgatnak, nem azért, mintha szépnek, vagy igaznak tartanák a mi frázisos mondásainkat hanem meghallgatnak, mert épen nincs jobb dolguk, unalomból, divatból s hogy műveletleneknek ne látszódjanak. Nem az őszinteség ma a fő. hanem a látszatnak megőrzése. Nem a lelkiismeret a biró, hanem a világ, nem énünket kérdezzük meg cselekvéseinkben, hanem azt nézzük mit szói rá a világ, a vigyázó, a kaján világ. Tüntetünk a vallásossággal s járjuk buzgón a templomokat, hogy lássanak, irigyeljék szépségünket s divatos angolszabásu ruháinkat, hogy megbámuljuk a szép hölgyeket, a kik pedig szintén nem áhitatoskodni járnak az Isten házába, hanem, hogy halálra bosszantsák barátnőiket uj kalapjukkal. Tüntetünk a demokratasággal, a jótékonysággal, mert az egyikből haszon mff Mai siámnnk 8 oldalra terjed. ' tételéhez. Megcsináltatták a tervet és költségvetést és nyolezaduapra a tűz után már az elkészített terv és költségvetés alapján a kivitel, az építkezés foganatosítása tárgyában határoztak. A terv szerint az építkezés mintegy hatezerkétszáz koronát igényel. Nem sok, szinte jelentéktelennek látszó összeg egy árvaház újjáépítésére. Ellenben sok, tetemes összeg a nóegyletre nézve, amelynek csakuem egész készpénzbeli alaptőkéjét felemésztené. Épen ezért azt határozta a uőegylet választmánya, hogy ez összeg fedezésére gyűjtést 'ndít. Kérő szóval fordul a vármegyéhez,a városhoz és az emberbarátokhoz. A vármegyétől a kulturalapból remél segélyt. A várostól építkezési segélyt és az évi segély felemelését kéri. Az elhagyott árvák sorsa iránt érző szivü emberbarátokat adományozásra hívja fel. Nera hisszük, nem hihetjük, hogy bárhol is zárt ajtókra és bezárt szivekre fog találui a nőegylet esdő szózata. Hiszen amit kér, amit kap, az emberi élet. a földi lét egyÍK legnemesebb czéijára szánja: az árvák elhelyezhetésére és fentartására. Jól tudjuk mi és tudja a nőegylet, is, hogy ma napság száz meg százfele c.ólra veszik igénybe az emberek ,-ildozatkészségét. Úgyszólván nap-nap mellett uyílik alkalom a külöuféle jótékonyság gyakorlasára Az úgynevezett „társadalmi adók'" tetemes terheket róüak az egyesek vállaira, üe nem ismerünk szebb, magasztosabb czélt az árvák ügyének felkarolásánál, kiket a kegyetlen sors szüleiktől, a kereső apától, a gondos, szerető anyától megfosztván, egyedül és kizárólag embertársaik jóindulatára vannak utalva. származik a képviselőválasztásoknál, a másikból pedig az, hogy nevünket a lapok kinyomtatják. Valójában pedig befogjuk az orrunkat, ha egy „paraszt' mellett elmegyünk s megtöröljük a kabátuokat, ha véletlenül hozzánk dörz-ölódik Pitriolák vagyunk, mert ez alkalmat ad szónoki tehe^égüuk irogatására, mert ezen a darab földön vau eay pár „holduuk* amiből élüuk. At anyák mi a legpáratlanabbak, mert elén korán szaladnak el a napi zsurjokról, bizonykodva, hogy gyermekeiket óhajtják látni, kiket otthon a cselédek goudjaira hagytak. . . , , . Az érzelmek világában ma csak hangulatok vaunak Hanguhtok, melyeket a divat irányit, a melyeknek hódolunk, bár sokszor belátjuk annak esztelenségét. Váljon tudnál-e na olyan jelszóval előállni, a melyért legalább egy társadalmi réteg sorompóba állanak Talán a valláskülönbség az, mely mig ma ts legjobban felizgatja a kedélyeket, de ez az izgatottság, mm a keresztes hidak fanatizmusa, hanem a kulvó szenvedések utolsó lobbanása, mert hiszeo verekedni kell, verekedni jól esik. Na°y érzelmek, nagy jelszókat teremtenek s nagy tetteket szülnek. At> ki érne rá ma arra, hogy nagy dolgokkal komolyan foglalkozzék, ki törődik a holnappal, mikor a jelszó a „ma", a legnagyobb feladat a „ma kizsákmányolása, é vezéie. Ki törődne ma a nagy érzelmekkel, mikor abból haszon nem s/.ármuik? Va^on nem jobban tennéd-e te poéta barátom, ha madarak danája s a csermely csobogása helyett, ellesnéd a gabona spekutáczió titkait Így kapsz egy-egy versedért tiz hu z forintot, a melyből kifizeted adósságaidat s aztáü tovább vizsgálod a te mészetet amúgy nem érdekelne a fülemüle s a holdviláglény,' de v'oln, egy háromemeletes, adósságmentes palotád s szobáid kényelmes kerevetén elmelkedhetné azon, hogy melyik a jobb szivar az ,Ar.sztocraticus vagy az .Izabella-flír." Ha gazdag vagy anyagilag, gazdag vagy érzelemben is. A gazdag az becsül etes, gizdag, tudós , mindenki
