Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-18 / 7. szám

„IS T í K V t I> K H" És uetn volt kisebb a, bölcsességben sem! Hosszú életének gazdag tapasztalásai miut kimeríthetetlen kincses-bánya állottak rendelkezésére, a melyből fiatalnak—öregnek mindig kész volt, képes volt tauácsot, útbaigazítást, felvilágosítást juttatni s az élet meggyőző erejében bemutatni az evangélium igazságait. . És kiváló volt az Urnák szolgálatában is. Hűséges szolgája Istennek, apostoli lefkű pásztora gyülekezetének. Fegyvere a szelídség, — pályafutásának czélja a reábízott, lelkek boldogitásáuak munkálása volt. De legkiválóbb volt abban a társadalmi és felekezeti korlátokat nem ismerő szeretetben, a melynek birtokában minden tulajdonságai között legközelebb állolt Urához—Mesteréhez, a melynek birtokában megadatott neki, hogy jót tehetett a szegéuyuyel, megvigasztalja az elhagyottat, támogassa a csüggedót — lett legyen magas vagy alacsony polczou, hive vagy más pásztor nyájához tartozó. Atyai jóindulattal viseltetett mindenekiránt, u kik csak hozzá folyamodtak. — A béke és haladás zászlóvivői közé tartozott egyházában, városában, s ha e téren támogatás kellett, azt tőle eredmény nélkül senki sem kérte. Világi vagyon dolgában szegényen halt meg, — de Urához, ítélő Bírájához oly kincseket vitt fel, a melyek minden hatalmasságoknál gazdagabbnak tüntették öt fel: gyülekezete végnélküli ragaszkodását, népe olthatatlan szeretetét,—mindeneknek, kik őt valaha ismerték, gyászköuyeit és azt a mi bánatos vallomásunkat, hogy távozásával városban, egyházban, társadalomban szinte pótolhatatlan ür támadott Példája a prédán való marakodásu.ik társadalmában, az önzésnek sötét időszakában szolgáljon világító szövétnekül, — élete folyásának tündöklő vonásai szabjanak irányt a gyarlóságokra hajlandó sziveknek, — emléke legyen áldott mindörökre, — pihenése megérdemlett jutalom Uránál, Istenénél! „Mostan,óh Uram, elbocsátod a Te szolgádat, mert látták az én szemeim a Te üdvö/.i tődet * !! Az elhunyt 22 éves korától fogva, tehát majd 64 éven át lelkészkedett, mely időből 39 evet Nyíregyházán töltött, önéletrajza szerint Gőmör-Kishont varmegye Kövi községében született 1814 apr I, 2-an regi papi családból. Tanult Baradnán, Ratkó-Bisztrón, Padarban, Dobsinán, Osgyánban szűlőmegyéjében, majd Lőcsén Selmeczen, Sopronban, Pozsonyban. Az úgynevezett kandidátikum letetele után Jolsván Gömörraegyében tanítóskodott, honnan 1836 február havában Ochtinára választották meg lelkésznek, a hol nagyatyja is lelkészkedett a maga idejében csaknem félszázadig, innen 1837-ben Csetnekre vitték lelkésznek, ahonnan 1861-ben ide Nyíregyházára választották meg. A gömöri egyházmegyében előbb mint dékán, utóbb mint aljegyző majd inint főjegyző működött, később alesperesnek majd főesperesnek választottak meg. A hegyaljai egyházmegyének is főesperese volt, míg végre e tisztéről, melyben négy évtizedet töltött, leköszönvén, annak tiszteletbeli főesperese lett. Hatvanéves papi jubileumát fényes óvácziók közt 1896. febru.ir 5-én ülte meg, 1897 tavaszán kapta érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend lovag-keresztjét. * • * Már kora reggeltől ostromolta a tágas evangélikus templomot a gyászoló sokaság, mely részvétének, fajdalmának, már előtte való napon is megható módon adott kifejezést, midőn a ravatalhoz szűnni nem akaró folytonosságban s nagy tömegekben zarándokolt, hogy ott kedves ősz lelkipásztora arczát még egyszer megszemlélhesse, lábainál még egy fohászt rebegjen, ínég egy gyászdalt zengjen el. A temetés reggelén, szerdán d. e. 9 órakor óriási tömeg vette már körül a lelkészlak udvarára kitett koporsót, melyhez Májerszky felügyelővel sGeduly lelkésszel az élén részvéte s emlékezése koszorúját letenni, elinent az egyháztanács is. A gyászudvaron megjelent a család, élén Bertalan Pállal, az elliunyt tiával, kihez a presbitérium nevében Májerszky felügyelő intézett néhány megható szót, felkérve őt, hogy a holttestet engedje át annak a helynek, a hol a megboldogult oly hiven szolgálta Istenét — a templomnak. A tanítói kar gyászdala után Noszkó István s.-lelkész mondott megindító fohászt a ravatalnál s aztán a koporsót 6 presbyter vitte át a templomba. A család tagjai közt jelent meg Bartholomaeidesz Gyula kálnói lelkész is, az elhunytnak egyetlen életben maradt testvére és Bartholomaeidesz László esetneki lelkész. Maga a temetési szertartás d. u. 3 órakor vette kezdetét. Ha a tágas templom négyszer oly nagy lett volna, akkor is szük lett volna a résztvevő óriás sokaságnak. Csak Májerszky felügyelő tapintatos rendezésének és Kertész rendőrkapitány gondos intézkedéseinek köszönhető, hogy a nagy tolongás daczára semmi zavarójmozzanat nem támadt s a küldöttségek, város, ref. egyház, többi felekezet, közös hadsereg, megye élén a főispánnal, kir. trvszék, pénzügyigazgatóság, a gyászoló egyház presbiteriurna és a főgymn. tanári kara stb. kellően elhelyezkedhettek. A megboldogult lelkésztársai közelről-távolból sereglettek össze,élükönaz egyházkerület nagyérdemű kiváló püspökével, Zelenka Pállal, ki már a temetést megelőző napon érkezett városunkba. A gyásszertartást gyülekezeti ének előzte meg, majd Geduly Henrik, az elhunytnak lelkésztársa, mondott mindenkit könnyre fakasztó oltári fohászt. Ezután a városi dalárda énekelt, majd Malerny Lajos föesperes mondott megható, az elhunyt érdemeit magasztaló gyászbeszédet. A dalárda bucsu énekének hangjai, s az egész közönség zokogása közben vitték ki a koporsot az elhunyt lelkésztársai a diszes halottas-kocsihoz, a melyet megelőzőleg haladt a koszorúkat vivő kocsi. Mintegy 10000 főre lehető sokaság sorában haladt ki a gyászmenet a pazonyi utczai temetőbe, hol a dalárda éneke, Révész János nagybányai lelkész emelkedett szellemű imája, s Májerszky felügyelőnek az egyház nevében mondott megható bucsu szavai után a faradt vándor hűlt tetemeit elhelyezték oda, hová életében kifejezett akaratához képest kellett, hü neje, néhai Havas Terézia hamvai mellé. A gyászszertartás külső pompáját a Pintér István vezetése alatt álló temetkezési intézet remek rendezéssel emelte. * * * A gyászolók részéről az egyház adolt ki gyászjelentést a következőkben: A Nyíregyházi ágost liitv. evang egyház közönsége a gyászeset megrendítő hatása alatt mély fájdalommal tudatja 39 év óta mindvégig áldásosán, egyházunk díszére működött lelkészének, tiszteletbeli főesperesnek, s a Ferencz-József-rend lovagjának nagytiszleletű Bartholomaeidesz János urnák élete 86-ik, papi működése 6t-ik évében folyó hó 12-én délután 1 órakor rövid szenvedés után az Úrban történt elhunytát. A hü lelkipásztort, a magyarhoni ág. h. ev. egyházegyetein érdemekben gazdag Nesztorát, Urának igazszivú szolgaját a család ugy, mint az őSionjának,a nyíregyházi anyaszentegyháznak kicsinye nagyja, gyászolja, zokogja. Temetése folyó hó 14-én, szerdán délután 3 órakor megy végbe. Nyíregyháza, 1900. évi február hó 12-ikén .Boldogok a halottak, kik az Úrban haltak meg, mert az ő cselekedeteiknek jutalma követi őket.* Jelen. XIV. 13. • * * Koszorúkat pedig a következők küldöttek : .Szeretett Jani apának — Erzsi. Kedves Jani apának — dédunokája: Kdlmuska. A jó nagyapának — Irma. A jó Jani bácsinak — Henrik cs Erzsike. Felejthetetlen János bácsinak — Werncr László. A jó János bácsinak — Imre és Máday család. Halas egyháza — a legjobb lelkipásztornak. Nyiregyhaza város — érdemdús polgárának. Fögymnázium kormányzó tanácsa — nagyérdemű tagjának. Az ág. hitv. cv. tanító-testület. Hegyaljai egyházmegye — szeretet volt fócsperesének. * * Immár nyugodjék az Úrban békességben, a vesztes egyház pedig nyerjen hú utódot a fényes példával tündöklő előd után. ÚJDONSÁGOK. Bartholomaeidesz János emlékezete. A helybeli ág. hitv. ev. egyház az Úrban elhunyt szeretett pásztorának emlékezetére vasárnap, február hó lS-án délelőtt 10V

4 órakor gyászlstrni tiszteletet tart. Kinevezések. (J felsége a király Kérchy Péter nyíregyházi kir. trvszeki aljegyzőt a nagyváradi törvényszékhez albiróvá kinevezte. —{Az igazságügyi miniszter dr. Kensztessy Gyula kir. jarasbirósági joggyakornokot a nyíregyházi járásbírósághoz aljegyzővé kinevezte. — Báró Feilitzsch Berthold főispán a nyugdíjazás folytán megüresedett járási írnoki állásra Vidovich Menyhért mándoki lakost kinevezte és szolgálattételre a keuiecsei főszolgabírói hivatalhoz osztotta be. — Dr. Mezössy Béla, a nagy-kállói kerület orsz. képviselője a héten, pénteken nagy beszédet tartott a képviselőházban, a belügyminisztérium költségvetése tárgyalásánál. Beszédben természetesen kiterjeszkedett az agrár-szoczializmusra is. Lipunk szűk terehez mérten beszéde e részéből közöljük a következőket: „Hát a ki csak egy kicsikét is ösmeri és foglalkozott azzal a nagy népforgalommal, a mit szocziális kérdésnek neveznek, nagyon is jól tudhatja, hogy más államok is, igy p. o. Németország is megkisérlette ennek a kérdésnek repressziv szabályok igénybevételével való megoldásai. Megkisérlették az eszmék erejének ellene szegezni a szurony hatalmát ; a lőpor füstjét; megkisérlették a lázongó tömegnek, a mely teljesített munkásságához aranyiloti tisztességes megélhetést, szóval maga és családja számára kenyeret és az államhatalomtól — mint gyöngébb fél — az erősebb kiszipolyozó törekvése ellen oltalmat kért, mondom ezekkel az u. n. államforgató törekvéssekkel szemben megkisérlették ellenszerül beadni az éhező gyomroknak a Mannlicher-golyót! És sehol sem használt! Nem használt, mert habár egy-ket, vagy száz gyomor is nem volt többé éhes, örökre elcsitult: a többi annál jobban lázongott. Utal arra, hogy a német császár miket mondott a munkásnép helyzetének megjavítására A német császár nem azt mondja, hogy statariumot és várfogságot hirdetek és nálam nincs kegyelem, hanem utasításul adja kormányának, hogy politikájukat hassa át a kereszténység szelleme és védjék a gyöngék az erősek kizsákmányolása ellen. Igy beszél egy ember, a ki a népét isineri és a ki véletlenül császár. Istenem! Mikor hallja vájjon végre ez a nemzet ezt a hangot; mikor hallja végre nemcsak a császár hangját, de az érző emberi szivét is; mikor fogjuk mi követhetni ezt a politikát!? Hisz ma még oly könnyű lenne erre az útra térni: de ki tudja, nem lesz-e késő holnap, ki tudja, mit hoz a jövő!?" — A helybeli gör. szert. kath. egyház a jubileumi óv alkalmából az egyházi szertartásaiknál a magyar nyelv használatának kieszközlése és a naptár egyesítésének kikérése végett Rómába menendő zarándok útra saját kebeléből 8 egyházi képviseleti tagot küld fel; névszerint: Kovács György, Sesztay Pal, Kricjfalusy János, Feczenkó József, Dankó László,Tirpák Mihály, P. Fazekas András presbyteriumi tagokat es Varga tiyörgy tanítót, kik márczius 4-dikén fognak a Budapestről kiinduló országos zarándoklat vezetőihez csatlakozni. A római ut az ottani 4 napi tartózkodással 10 nipot vesz igénybe. — Képviseleti gyűlés. Nyiregyhaza város képviselőtestülete e hó 20 án d. u. :i orakor rendes közgyűlést tarl, a következő tárgysorozattal: Szabolcsváruiegye törvényhatósági bizottságának határozata Nyiregyhaza r. t. város 1898-ik évi számadásának felülvizsgálata tárgyában. Ugyanannak határozata Nyíregyháza város 1900. évi költségelőirányzatára vonatkozolag. Ugyanannak határozata Nyíregyháza város 1900. évi kövezetvám költségelőirányzata targyában. Ugyanannak határozata Lenhardt József, Hankószky István és Basthy Barnabás özvegyei s ámára megszavazott temetési járulék tárgyában. Szabolcsváruiegye alispanjának határozata, Nyíregyháza—Nagyhalászi viczinális út jövőbeni fenntartásához a hozzájárulási arány inegállapitasa és az út-bizottságba két képviseleti tag megválasztása targyaban. Tanácsi, pénzügyi és gazdászati szakosztályi javaslat Lefkovics Mátyás Er-utczai és vasúti úti te/kenek kisajátítása és a város tulajdonában fennmaradó 29 37 Qöl terület eladása tárgyában. Tanácsi előterjesztés Takács G.-za és társai kérelme folytán állami adómentes házaik után a községi és törvényhatósági pótadónak elengedése tárgyában. Esetleg mas tárgyak. — Dr. Vadász Lipót ünneplése A kisvárdai partestUiet szép es igazau uiegerdemelt ünneplésben részesítette megalapítója és fennállása óta elnöke: dr. Vadász Lipót ügyvéd érdemeit. Arany tollat nyújtottak át neki a múlt vasárnap tartott közgyűlésen. Gyűjtés a Lendvay-szoborra. Nagy-Banya város közönsége — tudvalevőleg elhatározta, hogy nagy szülötte: Lendvay Márton elrnlekének szobrot emel. Az ottani szobor bizottság elnöke törökfalvi Papp Zsigmond küldött egy gyűjtő ivet regi barátja: Bmcs László polgármesterhez is, a következő sorok kíséretében: Nyilt levél Nyíregyháza polgármestere, tek. Bencs László úrhoz! Tudom én jól, mennyire igénybe van véve Nyíregyháza társadalma. Ennek is volt szobor ügye és sok inás, melynek áldoznia kellett. Es ha én most előállók a Lendvay inellszobrocska alap javar kéregető .Felhívással* elfordulhat azon kérdéssel, hogy mi közöm hozzá ? Igen ám, ha nagy áldozatot kellene hozni valamely kis városi ambitió kielégítésére. Ugy de nekünk az ezredéves magyar hazában most is azon ellenséges elemmel kell küzdenünk, mely felülről is, alulról is fenyeget vakondok-túrással, és azon mesterkedik, hogy az alföldre szorult nyelvszigetre bekebelezze a magyarságot, és egy altalános nemzetiségi konflagraczió eseteben oda is fojtsa Nekünk az alattomos aramlat ellen országszerte, kivaltkeppen a határszeleken terjesztett magyar művelődés minden módjával kell védekeznünk és pedig a legfeltettebb kincsünk, az ősi nyelv fenntartásával és hovatovább terjesztett hódításával. Meg az iskoláknál és tudományos intézeteknél is hathatósabban ejti hatalmába az érzelmeket a színeszet az ő mulattatva behízelgő ereje által. A magyar színészet alapvető egyik járó-kelő apostola Lendvay volt mint olyan kiváló színművész, a ki hivatásos tehetségét és egész életét arra szentelte, hogy a magyar nyelvet a színpadon diadalra jultassa. Minő nagy hazafiúi érdem ez! nagyobb, mint azoké, a kik részvényes társaságokat alapítanak meggazdagodás végett. Hírünk, liarczi dicsőségünk, meggazdagodásunk aranyfüstté válik, ha népünk nemzeti jellegét eltörülni engedi és idegen civilizácziónak válik eszközévé. Hát a nyelv diadalának dicső zászlóvivőjének emlékét akarjuk megörökíteni szülő varosában oly környékén, hol a magyar nyelv géniusza jelkepes emlékműben álljon szembe az ellenseges áramlattal. Ezen czélra az a magyarrá vált hazafiak városa Nyíregyháza lakosságának nagyobb része járulhat néhány fillérrel adalékul ahhoz, amit a mi szegény kis városunk gyűjt a mérsékelt arban tervezett szobor kőltségenek fedezésére. Törökfalvi Papp Zsigmond. Az adományokat elfogadja s rendeltetési helyre juttatja Bencs László polgármester. — Iparos kör Nyíregyházán. Nyíregyháza város iparosainak nagy kontingense — végre valahára — a közös szellemi és anyagi érdekek előmozdítására és rédelinere megalakította a „nyíregyházi iparos kört*. Czélja ennek az egyesülésnek : szakkönyvtár és olvasókör létrehozása, szakelőadások tartása és időszaki iparkiállitások rendezése. Az alakuló közgyűlés Stoller Ferencz ipartestületi elnököt állította a nagy hivatásu egyesület élére, aki bizonyára megérti, hogy annak a fiatal egyesületnek agilis vezetésre van szüksége. Alelnök lett Barta Lajos, titkár Engel Adolf, jegyző Komjáthy József, gazda Kovács György. — Esküvő. Szikszay János m. kir. honvédhuszar főhadnagy, a héten szerdán tartotta esküvőjét özv. Bertalan Kálmánná szül. Palicz Ilona urhölgygyel. — Uj népkönyvtárak. A földmivelésügyi miniszter legújabban Kis-Léta, Kálló-Semjén és Kemecse községekben népkönyvtárakat állított föl, mindegyiknek 155 darab müvet és 20—20 korona költségét adományozván. — A nyíregyházi öuk. tiizoltó egyesület e hó 25-dikée vasárnap delelött II-órakor tartja meg újra alakuló közgyűlését. A közgyűlésnek, a mult évi szainadas megvizsgálásán és az z evi költségvetés inegallapitasan kívül, az egyesületi tisztikar, parancsnokság, választinany és számvizsgáló bizottság megválasztása is nagyfontosságú feladata lesz. Értesülésünk szerint az ónk. túzoltosag dr. Konthy Gyula orvos urat óhajtja a főparancsnoki tisztre megnyerni, s mi is reméljük, hogy ő nem fog kitérni — bár milyen terhes legyen is ez a megbízatás — a közóhajtás elől. — A Klsvárda vidéki gazdakör márczius hó II-én Kisvárdán a vasút állomás mellett vásárt czéllal