Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-28 / 4. szám

XXI. évfolyam. 4 szám. Nyíregyháza, 1900. január 28. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRIEGTEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGY LET ÖN EK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenliint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: po3tán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító uraknak egés/. évre csak négy korona Egy szám Ara 20 fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a sz-rkesztó Ciiine al itt kór t i-k heKüideui. ISérmentetlen levelek fogadtatuak e . csak Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábozott petit sor egyszer smert kezektől közlése 10 fillér; többszöri közlés esetéhen « fill. Kincstári bólyegdij fe)éheu ír udeu eg r» in . A kéziratok csak világos kívánatra s az detés itUn 60 fii ér fiietteíik. i'lető köitsegere küldetnek viotzi. A nyilt-téri közlemények dija soronUin 60 fillér Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Vogler i a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát ós Általános Tudósító rodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. 69. sz. 1900. Hivatalos réss. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizottSzabolcsvármegye törvényhatóságánál megüresedstt s évi 1000 korona fizetés és 120 korona lakbér illetménnyel rendszeresített járási Írnoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmazásukat és életkorukat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi február hó 10-ig bezárólag nyújtsák be. Nyíregyházán, 1900. évi január hó 13-án. Br. Feilitzsch, főispán. I ld. Bodnár István. 1 Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közéletének a régi gárdából való harczosai közül megint kidőlt egy: id. Bodnár István! A legigazabbak, a leghűségesebbek közül való volt és kiváló: tudása, szorgalma, lelkiösmeretessége és lelkesedése által, önzetlenül tudván — igy — szolgálni a közjót! Több mint félszázad pedig, ami időhatárok között ez a köztevékenység kiterjedt. A 23 éves ifjú, karddal a kezében, mint honvéd kezdi meg a munkát 1848-ban, s ötven és néhány év multán, amikor már kései öregség és nehéz betegség ágyba dönti s csak a hü feleség s szerető fia gondos ápolása nyújtja meg naprólnapra élete fonalát — két héttel halála előtt még mindig lelkiismeretes és kötelességtudó műnk közéletnek, bénult, tehetetlen, sír szélén álló beteg léttére is kimentvén magát, hogy nem mehet el a vármegye egyik bizottságának gyűlésére. A NYIRVIDEK" TÁROZÁJA. Csatában. Irta: Páfrány. A reggeli köd még ott lustálkodott a város fölötti mikor az első század előtt kioyilt a kaszárnya kapujaSzakasz-szakasz után kanyarodott elő a sivár kaszárnya udvarról. Pár perc alatt, mint a mennydörgés zúgott a sokemeletes házaktól szegett utcán, másfelezer cseresznyepiros hajtókás magyar baka lépése. Az unalmas hosszúságú utcát régig belepte az ezred. A tömérdek kék sapka ugy hullámzott a lépés ritmusára, mint egy csendes folyam, a melynek felszinőt ellenszél bolygatja. A hol Penzing felé kanyarodik az utcza, izmos fekete lovával megállt oldalt az ezredes ur ós végig nézte fiait. Száz lépéssel előre már megnyomták a bakák a lépést a századokban s mire odaértek a hideg nézésű kis ezredes elé, csak ugy zuhogott a bakkancs a fagyos földön és a sok kemény arcú fiu villogó szeme mind oda szegződött a kis lovasra. — Jó reggelt ezredes ur! Csatába megyünk. Csak amolyan játék csatába, a hol vaktöltéssel lőnek, de ennek a talmi csatának valódi hamisítatlan fáradtságai lesznek ám. Az ezred kiért a havas mezőre. Az óriási kígyó már beleharapott a hóba ós lassan-lassan maga után vonta az egész testét a fehér világba. A banda ós az első századok alig látszanak a ködben, hátrább mint egy alacsony betűkkel írott sorból kiugró felkiáltójel, néz végig a sorok fölött a fekete tokba húzott zászló. A lépések robaját lassanként elnyelte a hó. Csak surrogás hallatszik, meg a süppedős talajon nehezen mozgó bakák zajos lihegése. Mi, mai generáció, kik az elnyomatásnak sötét napjaiban vagy a félkenyérre való megalkuvásnak szürke, ködös jegyében születtünk és abban növekedtünk, akik ime mégis férfiak volnánk azonban s kötelezve arra, hogy — ki-ki a maga állomásán — szolgáljuk a közjót: hajtsuk tneg a zászlót a mi időnk előtti aczélosabb korúak Közöttünk hagyott képviselői előtt! Ezek közül való volt id. Bodnár István, a legjavából ! Ötvenkét esztendőn át volt muukása köz dolgainknak. A szabadságharczban mint hadnagy vett részt, Nyíregyháza városát mint jegyző, tauácsos s h polgármester szolgálta. Azután ügyvédi irodát nyitott s az egri érsek, az egri káptalan, az Andrássy, Dessewffy grófok, Lónyay Menyhért gróf, Kállay Benjámin rábízták jogi képviseletüket, ügyésze volt alapítása óta a nyíregyházi takarékpénztárnak, legrégibb tagja a vármegye közigazgatási bizottságának, elnöke volt a vármegyei igazoló választmánynak, a vármegyei adófelszólamlási küldöttséguek, a r. k. iskolaszéknek, választc:íi*yi tagja a debreczeni ügyvédi kamarának, a Nyírviztársulatnak. a vármegyei gazdasági egyesületnek, több évekeu át elnöke a nyíregyházi kaszinónak, a régi Deákpárt idején párt-elnök s ennek a pártnak képviselő-jelöltje, gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége idején fölszólítást kapott, hogy a budapesti kir. ítélő táblánál bírói állást foglaljon el s hasonlóképen kitért a legfelsőbb kitiiutetésre való ajánlások elől — — — — és élt és meghalt, mint: id. Boduár Istvái köz- és váltó ügyvéd! Hogy „nemes családból" való születésű volt, azt se tudta senki ! Pedig ez nagy dolog Szabolcsvármegyébeu !! Íme! Mennyi mexus, mennyi sok fölfele vezető szőnyeges lépcső! Nyomból nyomba lépnek a fiuk. Lassanként barázdát vernek a hóban. A hogy a kettős rendek végtelenje elvonul, négy barázda támad, azok közt három sima szalag fut végig; két oldalt pedig a megnem gázolt szűzi hőmező simasága terjeng, a míg a szem lát. A varjak lomha libbenéssel szöknek tovább a ködben a nagy mozgó kígyó elő), nem ugy a pacsirták. A búbos kis jószágok bundává borzolt tollazattal csücsülnek a hóban, egykedvűen. Mikor három lépésre ér a sor hozzájuk, megemelintik a bundát, mint a bécsi lányok a szecessziós szoknyát a Ringek aszfaltján és odább futnak nagy siránkozással. De hogy kiabálnak! Mintha egy régi szoprán rímánkodná, hogy: — vigyetek el — vigyetek el! Rendes útra érünk. Az első batallion már ott dübörög nehéz hórázó lépésekkel az országúton, lassacskán kiérünk mindnyájan. Az utmenti hársakról, mint a csendes hóesés szállong alá a földreszkettető ezred menésétől a zúzmara. Ezüst csengésű hang emelkedik tul a robogá?on. A regiment trombitás kürtje siói. Picike raszt! Picike raszt! Pihenő lesz. Nem árt. A hómezőt nem volt gyerekjáték végig gázolni. A fegyverek gúlákban lepik el az árok mentét és a bakák kifújhatják magukat. A tisztek összegyűlnek az útra néző csapszék udvarán, hogy a haditervet meghallgassák. Künn az uton mint az esőt érző hangya nyüzsög a sok baka. Kedélyes nép. Alig rúgja le bakkancsáról a havát, már játszik. Püfölik egymást barátságból. Reprodukálható vagy darabos tréfákkal vidítják egymást. Egy csoport ádáz dulakodásba kezd. Kefés Józsi is részt vesz a dulakodásban, de csak fél kézzel, mert az egyik kezében a kapitány ur lovának a kantárszára van. Rá van bizva a ló, hát nem eresztheti el a szárat, de mivel a dulakodásban nagy mester, hát maga után Id. Bodnár István azonbau annak az „aczélosabb" kornak a szülötte volt, amikor „kötelességnek" tudták a közdolgokban való munkásságot, nem pedig arra valónak, hogy ezen a szőnyeges lépcsőn — stréberkedve — fölkapaszkodjunk. Régen volt az, amikor az igy volt! Annak a régi, becsületes időnek egyik — sajnos — pusztuló alakja és képviselője volt közöttüuk id. Bodnár István. Alig-alig, hogy van-e még valaki közűlök? Olyan igaz, olyan hűséges, olyan becsületes, olyan kötelességtudó. Emlékezete és példa adása azonbau megmarad, mert azt nem lehet eltörülni. Hajtsuk meg a zászlót sírja felett ! * * * Id. Bodnár István 1825. január 25-én született, magyar nemes szülőktől. A jogot Kassán és Egerben végezte. Az 1848|49-diki szabadságharczban mint hadnagy vett részt Szentmiklóssy őrnagy parancsnoksága alatt, több ütközetben s később — meggyengüli egészségi állapota miatt — a had' lelmezési kormánybiztossághoz helyeztetett át. A szabadságharca gyászos lezajlása után, szülővárosában, Nyíregyházán lépett közszolgálatba. Előbb mint 1-ső aljegyző, azután mit tanácsos, s 1860-ban mint helyettes polgármester. Ezekben a sötét, nehéz időkben, 12 éven át szolgálta a várost, a legnehezebb viszonyok között és sok üldözésnek kitéve amiatt, hogy levert szabadságharezunk sok praeícribált vezéremberének nyújtott oltalmat és alkalmat a menekülésre. 1860-ban ügyvédi irodát nyitott s hosszú 40 éven át, mint a nyíregyházi ügyvédi kar doyenje, ennek a testületnek dísze és tekintélye volt. Ügyvédi minőségében — alapításától kezdve, most bekövetkezett haláláig — ügyésze volt a nyíregyházi takarékpénztárnak, s ennek a nagy, erős pénzintézetnek hatalmas fölvirágzásaban az ő okos, tapintatos és méltányos közreműködése első rangú tényező volt. Jogi tanácsosa volt az egri érseknek és az egri káptalannak, a gróf Andrássyaknak, gróf Lónyay Menyhérlvonszolja a jámbor párát, hogy áldozhasson nemes szenvedélyének. Emi't melegednek egy néhányan. Kernweisz Jakabnak lángvörös hajat adott a hadúr, őt állják körül a gazkópék fázós tenyereiket a vörös frizura felé nyújtogatva. Jakab káromkodik és a szuronyához kapkod, de a melegedők uem tágítanak. — Balra húzódj! Közelit ez a kiá té. szájró'-szájra adva a hátulsó század felől. Az ut jobb oldala megürül egy szempillantás alatt. Ágyuk robognak végig az uton. Egy battéria. Ezek a mieink. — Hová mégysz tüzér — vizér ? Kiabálnak a nyughatatlanabb bakák. A tüzérek mogorván ülnek a nehéz lovakon, me,? az ágyuk mellett, fülre gombolt sapkáikban; pár perc alatt eltűnnek a fehér lombú fasorban. — Tovább ! A fegyverek a vállra kerülnek és az ezred tovább mozdul. Hietzinignél elágazik az ut. A batallionok szét válnak. A kommandánsok szétküldik az előőrsöket. A schönbrunni vadaskert sárga falánál nagy fekete tömeg mozog velünk egy irányban. Az aradvidéki bakaezred, velünk vannak azok is. Lainz alatt huszárok futkároznak, a lovas előőrsök. Most már vigyázzunk, minden percben jöhet az ellenség. Hegytetőre érünk. Előttünk bűbájos panoráma fehérlik, öt falut látni meghúzódva a völgyekben. Csalitok, bozótok, fehér koronájú öreg fák tarkítják a hegyoldalakat. Balra a Rosen-Hügel magaslik fenyves oldalával. Bumm ! — Batallion állj! Ágyuszó volt. Ránk lőttek? Tőlünk lőttek? — Tölts! Mai számunk 8 oldalra terjed.