Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-06 / 18. szám

N Y f R V I D É K A kőt uj tér. Minden valamirevaló városnak elengedhetlen szüksége van tágas közterekre. Nyíregyházán volt ugyan már eddig is néhány ilyen köztér, mint a városház-, vármegyeház-, buza-, zöldség-, Hatzel-, széna-tér, de ezeknek, az egy buzateret kivéve, nagy hibájuk, hogy szabálytalan alakúak és kicsinyek. A szénatér ugyan elég tágas volt, de rendezetlen. Alacsony talaj fekvése miatt nagy része tavaszszal még most is vízállás, mocsár. A vasúti út Kiszélesítése és kiépítése adta meg az eszmét, hogy ezt a szénateret rendezzék. Ezzel az eszmével kapcsolatban azonban felmerült az a másik eszme is, hogy az út déli oldalán szintén egy a szénatérrel nagyságra megegyező köztér létesíttessék. Mikor a gimuáziutni épület kérdésével annak idején e helyen foglalkoztunk, részletesen kifejtettük ennek az ujounan nyitandó térnek város-rendezési szempontból való nagy horderejét. A gimnázium dolga ez idó szerint pihen ugyan, — ugy lehet, a leányzó nem halt meg, csak aluszik, — a tér rendezési ügye azonban immár tetemesen előbbre haladt a megvalósulás felé. A vármegye törvényhatósága jóváhagyta a városnak a tér nyitására hozott határozatát és a szabályozási tervet. A városnál pedig elkészült az ekként létesítendő tér folytán feleslegessé váló terület értékesítésének tervezete s ez rövid időn belül a képviselőtestület döntése alá kerül. Ez a tervezet az előzetesen jóváhagyott szabályozási tervet veszi kiindulási alapul. A szabályozási terv szeriut módosulást szenved a szénatér is, amelynek a vasúti út felőli vége jóval szélesebb volt a szentmihályi-utcza felé eső végénél. A terv szerint a vasúti út melletti végét keskenyitik meg, mi által az egész tér szabályos hosszúkás négyszög — téglány — alakot nyer. Ezen keskenyités következtében a térből 1000 Dőlnél több esik el. A vasúti út déli oldalán nyitaudó uj tér szélessége és hosszúsága szintén ugyanolyan lesz, mint a fentiek szerint szabályozott szénatéré, vagyis a két tér nagyságra és alakra egymással megegyezik. Ennek a déli térnek létesithetése czéljából azonban a tér nyugoti szélén meglehetős nagyságú magán terület kisajátítása válik szükségessé, ellenben a keleti oldalán és a déli végénél mintegy 6000 Dől terület válik feleslegessé. És ennek a térnek létesítésénél a város képviselőtestülete ismét egy szomorú tanulsággal lesz gazdagabb. Talán egy éve sincs, hogy az úgynevezett Dómján vagy Halasi-féle területeket, amelyekből a térhez szükséges tért ki kell sajátítani, akkori tulajdonossá 10,000 forintért volt hajlandó eladni a városnak. A képviselőtestület többsége nem fogadta el az ajánlatot. A Ma a közönyt érzem magamban mindenek fölött és ma meg fogok halni. Miként következhetett, hogy a mi csodás, meseszerű szerelmünk átváltozott kőzőnynyc, — magam som tudok helyes számot adni róla. Régen történt-e, tegnap volt-e napja, mit ludoin én? Gyakran ismétlődött s megszakadt-c vége, vagy egyetlen egyszerre elpusztultaz egész — elfelejtettem már. Azt mondja nekem valaki: „Mi közöd hozzá, csak elmegyek". — Hova ? Ne menj el, kérlek, maradj még. — Akarok. Érted? Akarok. Útjaim vannak. S mire visszajövök változz meg. — Hogy ne szeresselek olyan nagyon? •=> Hogy ne tartóztass mikor menni akarok. Megértettél ? * * * Ki mondta ezt nekern? Idegen ember vagy csakugyan „ő" ki a legdrágább volt előttem? Sohasem hallottam ezt a hangot tőle. Most már igy lesz ez mindig? Hogy ilyeneket mondunk egymásnak? Mi? Óh, hisz cz lehetetlen! Talán csak ma beszélt hozzám ugy és többé soha. Gondjai lehetnek, melyeket nem akar közölni velem. De miért? Hisz én az övé és az enyém ő, miért ne lehetnének a gondjai is enyémek? Vagy talán most ismertem volna meg ezt az embert? Hiszen akkor — ez egész idegen nekem! S a szerelem mi köztünk létezett, az enyém csupán! Az ölelés, a csók az enyém egyedül! Ő csak elfogadta. Az én izzó tekintetem gyujtá lángra szemeinek tüzét, az én szenvedélyes csókom készté viszonozni azt! S ha én nem birom tovább ölelni őt, akkor meghal közöttünk a szerelem. Pedig, ha ilyennek fogom ismét látni mint ma, ki tudja, mi történhetik. Mert vannak asszonyok, kiket túlél a szerelem. És ők észre sem veszik annak létezését. S lehetnek asszonyok, kik túlélik a szerelmet s boldogok továbbra is. De a kik ugy vannak alkotva, mint én, azoknak vele együtt kell meghalniok. vasúti ut időközben kiépült, a telkek értéke felszökött, gazdát cseréltek s mostani tulajdonosa 14000 forintot adván értük, most már a térhez szükséges mintegy 3/s részért kíván annyit, vagyis 10,000 foriutot, amennyiért akkor az egészet meg lehetet volna venni. De hát ennek már utáua vagyunk és jól teszi a város, ha ezek után legalább arra vigyáz, hogy a két tér létesítése folytán feleslegessé váló terűleteket észszerűen értékesiti. A mérnöki hivatal által e czélra kidolgozott terv szeriut a feleslegessé váló terűletek háztelkekké alakítva volnának eladandók. Összesen 3! darabra osztja szét a terv ezeket a területeket, melyek közül azonban önálló háztelek gyauáut csak 28 vehető, mig a többiek részint kicsinységük részint szabálytalan alakúknál fogva a szomszédos telkekhez lesznek csatolandók. Igy lesz csatolandó mintegy 180 • ölnyi terület az ev. ref. egyház telkéhez is a szénatéren A külön telekként eladandó 28 telek nagysága H0 —250 • öl kőzött váltakozik, bár vau egy 290, egy 326 és egy 3-10 • öles is ós van két olyan nagyobb (az egyik 542, a másik 1330 • öles) telek, amelyet ilyen nagyságban és azért jelöl ki a terv, hogy azt a város későbbi időkre előregondolva, magának tartsa meg. Ugyau zt, illetve azt javasolja a mérnöki terv, liogy tartsa meg a város, arra a részre is, amely az úgynevezett Szarvas korcsma telkének végéhez esik. A mérnöki terv ez idöszerint egy küldöttségnek vau kiadva, melynek feladata az eladás feltételeire vonatkozójavaslat megtétele, egyúttal pedig véleményadás a két köztér berendezésére. E tekintetben már most is jelezhetünk annyit, hogy a mérnöki hivatal azt javasolja, hogy a vasúti ut déli oldalán levő tér akként rendeztessék be, hogy a tér oldalánál 3 méter széles gyalogjárda, mellette fasor, e melett 4 méteres úgynevezett vendégut, e mellett pedig 6 méteres kövezett szekérút létesíttessék, a tér belseje pedig 36 méter szélességben parkosittassék A mérnöki hivatal számítást tett az iránybau is, ho^y mennyibe kerül a két tér feltöltése s viszout milyen vételár érhető el a kiosztandó telkekből. A számítások eredménye az, hogy a feltöltés mintegy 1400 koronát igéuyel, az előálló uj háztelkek értéke pedig mérsékelt számítással 66000 korona. A város tehát gazdasági szempontból is előnyös dolgot müvei, mikor a széu iteret rendezi, a salétrom szérűn pedig uj közteret nyit, ennél azonban sokkal foutosabb sokszorosan jelentősebb az az előny, ami a városra és a polgárságra ebből városrendezési tekiutetben háramlani fog. Szabolcs vármegye monográfiája. Az ezer ev«s Migyarország megünncpléiénck egyik nagyjelentőségű alkotása, amclylyel Szabolcsvármcgye közönsége ezt a nevezetes évfordulót emlékezetessé tette: a vármegye története elkészült s a diszes kiállítása, szép illusztrácziókkal ékes és értékes mű elhagyta a sajtót. A monográfiának egyik legértékesebb része az: Előszó. Kállay András vármegyénk volt főispánja s közéletünk e sok tudásu s nemes buzg.iltnu és tevékenységű tényezője irta meg, megütvén vele alap-akkordját azoknak a gondolatoknak, amelyek kell hogy föltámadjanak bennünk, amint olvasván e kötetet, vármegyénk multj i föltárul elöltünk. íme az Előszó: Mindenesetre tudományos értékkel birna, elkalandozni a beláthatatlan messze távolban és elmerengni a feltevések és elméletek tág mezején a felett, hogy a történelmet évezredekkel megelőzött képződési és átalakulási korszakokban, hazánk földje miként bontakozott ki az ős tömegből. A föld központja felé húzódó tűznek, a föld felületén elterült tengervízzel folytatott harcza, mennyiben hatott közre annak átalakítására: — az .édes tenger" elméletének, valamint ez elméletből levont azon következtetésnek, hogy e víztömeg elvégre a Vaskapunál tört magának utat kelet felé — megemlítésre méltó feltevések ugyan, — de nem alkalmasak arra, hogy itt bővebb vitatás tárgyát képezzék. Valószínt! az, hogy e víztelenítési folyamat mindinkább lassúbbá vált; mocsarak s a buja ősnövényzet minden faja, bő táplálékot és biztos menedéket nyújtott itt az állatvilág milliárdjainak hosszú időszakokon át s így képződött az a dús talaj, az az áldott föld, a melyet hazánknak mondhatunk, s amelynek typikus, kiválóan szép részlete — Szabolcsvármcgye. Az a hullámos felszín, a mely megyénket jellemzi, a tenger vize alatti zátony-képződésnek tartható-e, vagy a Tisza-meder felé igyekvő belvizek munkájának, — az ilyen dombtetők szélnyalásaiban található elszenesedett óriás orsósatok és nádgyökerek •mnek vagy egy későbbi kornak termékei-e, — volt-e része ebben a munkában vulkanikus befolyásoknak is, s az itt található temérdek nyers obsidianok és nucleusok közel vidéki vulkanikus kitöréseknek 'és helyi használatnak maradványai-e, — vagy az őskori népek folytonos vándorlásainak itt hagyott emlékei-e, — minő képe volt a Nyírségnek akkor, a midőn az az ősállapotból kibontakozott, — mily növényés állatvilág borította el és lakta e földet akkor, a midőn termőképessé lett, — kik voltak őslakói, időszámításunk előtt csak egy ezredévvel is: inind e kérdesekre a történet es természettudomány adós mirad a felelettel, sót e homályt nem világítják meg kellően későbbi kútforrásainak adatai sem, mert habár Erddyre, az Alduna vidékére és hazánk azon részére nézve, a mely a Tisza és a Duna között, valamint a Dunán túl fekszik, az ókorból már teljesen megbízható adatokat bírunk, mélységes sötétség fedi el azokat a viszonyokat, a melyek e közben Magyarország azon részében léteztek, a mely a Maros, Tisza és Szamos között terül el. Első megbízható kalauzunk (500. kör. Kr. sz. e.) Herodotos, kózvetetlen az Istros folyón túl, az agathyrseke t nevezi, meg; de ezek közvetetlen szomszédságában észaii felé a neurokat, s igy felette nehéz lenne megállapítani, hogy e két népfaj közül a Nyírséget melyik tartotta megszállva; Strabo szerint (63. kör. Kr. sz. e.) ugyanitt geták, Pinius szerint (öl. kör. Kr. sz. u.) a Kárpátok alatt — u területet Hercynianak nevezi — a jazygok, Tacitus szerint (55. Kr. sz. u.) dákok, sar.naták, búrok', Cl. Ptoloraaeus szerint (150. kör. Kr. sz. u.) kizárólagosan dákok laktak. 6 A római császátok későbbi uralma alatti időben e vidéken a szabad dákokat és carpokat látjuk s alig egy szazad leforgása után, a népvándorlás ugyanitt — a Tisza és Szamos mentén — a sarmatákat találja; dehogy e sarinatak, a kiket még a negyedik szazadban Magyarorszig területétől a bastarna népfaj és a Kárpáthegy lancz választ el, mikor és miként kerülnek e videkre, e körülményt mély homály fedi, hacsak e sarinaták alatt a ja;;yg-sarmaták maradványait nem kell értenünk. Ha azon a hagyományon lehetne elindulnunk, hogy a Csörsz- vagy Ördög-árok, a mely megyénk területén is több helyütt átvonul, mint védelmi mű a jazygok és quadok kőzólti határvonalat kepezte, ez esetben megállapíthatnák azt is, hogy ez idő tájt a régi Szabolcsvármegye déli mocsaras vidékét jazygok, a Nyírséget pedig quadok laktak, valószínűleg azonban gót fenhatóság alatt. Az ötödik században Attila terjeszti ki világuralmát Magyarország egész területére, inig a hatodik században e területet s igy megyénk területét is a gepidák lartjak megszállva, ulanok pedig több mint 200 even át az avarok. Ezeknek Nagy Károly által, a VIII. század vegével történt legyőzetése után hazánk északi részén s igy megyénk területén is, szláv-morva fajokat látunk letelepülni, a nélkül azonban, hogy e faj itt egységes nemzetet és államot alkotott volna, mert hiszen Anonymusnál olvassuk s inas forrásokból is tudjuk, hogy megyénk területét a magyarok bejövetelekor fel egéíz a Szamosig, bolgárok es kazárok tartották elfoglalva. Ne kutassuk már most tovább azt, hogy őseink a vereczkei szorosnál tórtek-e be Magyarország területére, avagy az Aldunán, — sem azt, hogy megyénk területét Szabolcs, Tuhutum és Tass vezérek hoditották-e meg, avagy Kund kapitány, — bizzuk mindannak a megírását, hogy a magyar nemzet honfoglalása, harczai, államalkotása es további fejlődése körül Szabolcsvárraegyének mi szerep jutott, e monografia megíróinak szakavatott lollara és szorítkozzunk feladatunk tulajdonképeni tárgyára: Szabolcsváruiegyenek ismertetésére az utolsó ember-öltők alatt. Megyenk kepe ezelőtt egy fél századdal megnyerő és erdekes volt. Képzeljünk magunk elé egy mérföldekre terjedő hullámos fensikot, a tetőkön tőlgyerdővel, cserjével, sima zöld pázsittal, a lejtőkön könnyen mívelhető gabom földekkel, a völgyekben nyírerdőkkel s kötött, dúsan termő talajjal, a fenekekben sűrű nádasokkal, szikes és haibö, tiszta vizű tavakkal, melyeknek sima tükrét a vízimadarak ezrei boritjak ; menjünk az egymáshoz közel fekvő községekbe, melyeknek rendszertelenül épített, de csinos és tiszta nádasházaiban a sorsával megelégedett és földesurát tisztelve szerető munkás nép lakik, látogassunk cl a falu vegein évszázadok óta őrt álló nemesi úri kúriákba, ahol anyagi jólét mellett, patriarchális élet, vendégszeretet és vallásosság honol, s megkapjuk a Nyír hű kepét. Ha gyönyörködni akarunk egy őserőben lévő, kitartó, munkás népben, egymástól távoleső, rendszeresen épült, nagykiterjedésű falvakban, végnélküli aranykalászos rónákban es a délibab rezgő látképeiben visszatükröződő mérhetetlen síkságokban, úgy tekintsük meg a szabolcsmegyei Alföldet. De nem lenne teljes és hű vármegyénk képe, ha nem foglalnók be annak keretébe a Tiszahátat Gsegétől fel, egész Vásáros-Namenyig, megyénknek e hasonlíthatatlanul legszebb részét, a mely nyugat, észak és kelet felől öleli körül vármegyénket, a Tisza hátat — a leghaldúsabb folyó partját szegelyező ős tölgy-erdőkkel és füzesekkel, kitűnő legelőivel és virányos rétekkel, hátterében a Hegyalja emelkedett lépcsőzetes szőlőivel, Zemplen, Ung és Bereg bükk-erdős hegyormaival, s lu meg nem emlitenők megyénk nyugati és északi részén a Tiszahát és a Nyír között elnyúló árterületet, végnélküli nádasaival, halastavaival, a darvak, gödények, hattyúk és kócsagok ez őstanyáival, a magas árvizek által ide-oda hányt s vetett úszólápjaival, a melyekre nézve a tulajdonjogot a szél változatos szeszélye gyakran kérdésessé teszi, birtoklásukat pedig, ideig-óráig, csak kiczövekelés vagy kikötés biztosítja. Ez megközilitőleg hű képe a régi Szabolcsvármegyének, a mely bölcsője, otthona és — mondhatnám — kizárólagos birtoka volt annyi ősnemes családnak, BolukSitnian és a Megeriek törzsének, a Kaplonyok, HuntPázmánok, Gut-Keledek unokáinak. S valóban, ha vannak is vármegyék, a melyek búzatermő talajukkal, regényes fekvésükkel, stylszerűen kiépített városaikkal, műemlekeikkel s a közművelődés terén elért nagyobb sikerekkel méltán dicsekedhetnek, — a tiszta magyar, nemes, úri vármegyének Szabolcs volt mindenkor a mintaképe, e vármegye volt otthona a független szabad gondolkozásnak, a vendégszeretetnek és a vonzó társadalmi életnek. Hiszen nemcsak a szomszéd vármegyékből, hanem az ország minden részéből is megjelentek és képviselve voltak itt évente e megyék számos kitűnőségei: Unginegyéből a gróf Török, Turánszky, Csuha, Ffliesséry;