Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-29 / 17. szám

IN TtS VIDÉK galomra való hivatkozással, miutáu a nem magyar búzából készült s a csak magyar liszt czime alatt kivitt lisztre nein eugedte meg a szerződéses vámtarifa alkalmazását. Elég talán ennyit felsorolni azon indokok közül, amelyek alapján az agráriusok előbb az őrlési forgalom megreudszabályozását kérték, később pedig a kormány maga jött arra a belátásra, hogy *zt végképpen meg kell szüntetni. A kárpótlás kérdését is eliutézte már a kereskedelmi miniszter kilometrikus alapon adott tarifális kedvezményekkel, amelyek a fővárosi uagymalmokat nem protekcziouálják a vidéki malomipar rovására, amelyeket tehát éppen a vidéki malomipar képviselői fogadhatnak megnyugvással. A kérdés történetének rövid ismertetésével csak azt akartam kimutatni, bogy az őrlési forgalom megszüntetése miatt az agráriusokat vád nem érheti, legkevésbé azon a czimeu, bogy a mezőgazdáknak ártottak. Valóbau megdöbbennék ha csak egyetlen gazdával is találkozuám, aki a román buza kiküszöbölését ártalmasnak találná. Reflektálni sem akarok arra a megjegyzésre, hogy egyes ügyek alapos ismerete nélkül foglalkoztam e tárgygyal Akadnak bizonyára olyanok, akik jobban isinerik a kérdés egyes részleteit, igy például maguk a malomiparosok, de ezek semmi esetre sem elfogulatlanabb megitélói nálamuál az itt összefutó kérdések egész komplexumának. És én köszönettel és szívesen tanulok M. S. úrtól, mint bárkitől, aki egy lépésnyivel is közelebb vezet az igazsághoz, az egyedüli czélhoz, amely ilyen, papiroson száutogatóvetegető embert melegiteui tud. Buday Barna. Iparfej lesztés, iparpár tolás. A kereskedés és a társadalom szerepe. Egy gondolat, egy törekvés indult meg nemrégiben országosan hoditó körútjára. Az a gondolat, hogy meg kell teremteni és amennyiben megvan, erőssé versenyképessé kell tenni a magyar ipart. Az a törekvés hogy ennek a czélnak áldozatkész lelkesedéssel álljon -zolgá latba Magyarország müveit társadalma Valljuk meg, hogy ennek a goudolatuak és ennek a törekvésnek, amint ma ismét jelentkezik, megvau a maga divatszerűsége. Valljuk meg azt is, hogy enuek a törekvésnek azon sorsa után, amiben csak egy emberöltő óta is már néhányszor részesült, uem épen indokolatlan azoknak a kétkedése, kik előre vélik látLi ennek az ujravaló fölbuzdulásnak közeli csődjét és nem várnak tőle egyebet, mint sok-sok beszédet,jobbat vagy rosszabbat, már a szerint, hogy kitől miként telik, «ok-sok népszerüsködést, amint az divatos gondolatok fölkapásával már szokásban van, a fölbuzdulás hamarosan bekövetkező lelohadását és — ami következménye szokott lenni, következménye is volt valósággal a nemrég mull idők ilyen iptrcsiuáló vállalkozásainak — a nem teljesült várakozások nyomán járó keserűséget. Lehet, hogy azoknak lesz igazuk, akik rámondják régibb tapasztalat jogán erre az iparcsináló fölbuzduiásra hogy divat. És lehet, hogy igazuk marad azoknak a közvetlenül érdekelteknek, az iparosoknak, akik a társa dalom mostani vállalkozását, régibb csalólásük fulytán közönyösen nézik és a kiknek közönyében, a jobb jövő iránt való bizodalmuk hiányában, benne is lehel minden törekvés meghiúsulásának legfőbb oka. De reméljük, hogy másként lesz. Hogy a társadalom okulva a mult tapasztalatain, igazán el fogja érni a magyar ipar megteremtését és hogy, amit meg lehet tőle várni, Magyarország iparossága vegre maga is hozzá lát annak megalkotásához, a mi után a törekvés, az ő hozzájárulása nélkül, az ő részvétele nélkül a társadalom muukájában igazán nem lenne egyébb a divat játékánál és sok szó elmondásának népízerüsködő alkalmatosságánál. Kettős czélról van szó. Arról hogy a társadalomnak egy jelentékeuy osztálya, amely a gazdasági viszonyok ránézve kedvezőtlen alakulása folytán meghasoulásban van a mai gazdasági renddel, békességben illeszkedjék bele ebbe a gazdasági rendbe és arról, hogy az egész társadalom békés együttműködésben járuljon hozzá a nemzet égetően szükséges erőgyűjtéséhez. El vagyunk késve végtelenül. Olt osztogatják egymás között a világ kiucseit, a nemzetek jövő nagyságáuak biztosítékait, a kultura számára és a nemzeti terjeszkedés számára meghódítandó megmérhetetlen kerületeket az iparilag előre haladott Ázsiában és Afrikában. A mi fölösleg v u emberben ós muukában, meg ipari termelésben, az uem egymás elől eszi el a kenyeret otthon, hanem a uemzeti megerősödés, a nemzeti vagyo nosodás és az egyéni jólét előmozdító eszközeként ér vényésül a messze idegenben. És tni előttünk csak most tűnik föl komoly föladatként az, hogy saját területüuket hódítsuk meg gazdaságilag öamagunk számára. El vagyunk késve egy emberöltő idővel és az elkésettségnek ebben az állapotábiu nem lebet bevárni mig az ipari termelés fölóbred az alőltság állapotából, melybe az a hatalmas vihír döntötte, amely gazdasági átalakulás formájában átzúgott a világ fölött, amikor megváltoztak ennek a termelésuek az ősi viszonyai. Amikor a gépek használatával bekövetkezett tömeges termelés révén a tőke tzerepet követelt és szerepet uyert az ipari termelésben és ez a szerepkövetelése, ez a szerep nyerése, ha hódított is m igának uj területeket, bizouyosan a kis ipart tolta félre onnan, ahol az előbb önálló foglalkozásban szereztvmeg a mindennapi kenyerét, meg a hozzávalót is. Nem lehet bevárni azt, mig a viszonyok további alakulása, ha uj formák között is, lia uj területeken is újra jogaihoz juttatja az ipari termelői kisipari részét, hanem siettetni kell a jogok ezen visszafoglalását az egész társadalom segítségével. Szüksége van az államnak az erő azon forrására, mely a hazai iptr általánosságának fejlettségében rejlik es az egyes társadalmi osztályok széjjelhuzása közben szüksége vau a társadalomnak a béke azon forrására, mely a polgárok iparral foglalkozó uagy számának a viszonvokkal való megbékültségéből fakad Ezekből a szükségekből, ezeknek a szükségeknek mind általánosabbá való felismeréséből lehet azt remélni, hogy az iparfejlesztés és iparpártolás most meginduló törekvését uem éri basouló sors, mintáz előbbi hasouló vállalkozásokat és remélni lehet, honv Mmyarország müveit társadalma ezúttal kitart a czél mellett, amely gazdaságilag az erőt és függetlenséget, társadalmilag a békét és a békés elóhaladást jdleoti. Oh kérem, ne uyuljuuk a zsebünkbe áldozatkész felbuzdulással és ne készUljúok rámás czizmák, ingvállak es pörge kalapok divatcsiuáló viselésére. Nem a jótékonyság aprópénzére, nem a leereszkedés vállveregetösére van e törekvés körül szükség. Ne a zsebünkbe nyuijuuk, hanem a lelkünkben és a mit ott találunk tudást, ízlést, engedjük azt odahatni, ahol szükség van ennek a tudásnak és Ízlésnek a vezeté-ére. Ne mondjuuk le arról, ami megszokott szükség, hanem ezen szükségletünkkel gyakoroljunk ösztönzést az azt kielégítő képesség megszerzésere. Ez az iparcsinálás és az iparpártolás mestersége. Beszéljünk egy példában, vagy kettőben a dolog gyakorlati részéről. Jön egy bécsi fehérnemügyáros és bemutatja a maga bolmiajaiuak özönét. Ne áltassuk magunkat, ilyet bizony nem kaphatunk itthon. Hiszen az a bécsi gyáros évtizedeken át fejlesztette a maga mesterségét, amíg odajutott, hogy ezeket a holmikat olyan ízléssel és olyau tudással képes megcsinálni, amely Egymáshoz ugrottak, majd széjjel húzódtak összefüggéstelen szavakat hallattak, a mik között a Gott sürün fordult elő, a kihez segítségért fordultak. Megvigasztaltam őket, hogy pénzük életük és czilinderük teljes biztonságban van, hogv megörültek ! — Ránk szaladtak, mint hazatérő gazdájára a derék házőrző. Előadták kegyetlen gyorsasággal, hogy eltévedtek, nem tudják az utat, merre van lefelé? Végig mutattam az uton, hogy — erre ni! Boldogan rohantak lefelé a vigadó bakák között. Mentünk tovább, de most már nem együtt, most már félős, hogy meg lep egy ellenség járőr. Ki előre, ki hátra, ki jobbra, ki balra fülelt. Feljutottunk a hegy vállához. Innen most már egy ugrás a Salzberg. Gyönyörű kilátás. A nap a hegyek mögött van már. Párázatba, ritka ködbe van burkolva a vidék, ezen a párán oszlik a nap visszamaradt piro3sága százezernyi szinre. A hegysor minden hulláma más színben diszlik. A szélsők sötétek már, a lombtalan erdő a mi beborítja, feketévé teszi, beljebb sötétkék az urdlkodó szin. Aztán violaszín és sötétpiros, a középen az a két halom a melyik a napot takarja, olyan mint egy világszép aszszouy melle. Gyenge rózsaszínben, hófehér ködfátyolban fürdik a két halom, az ember szinte látja a pihegést a rózsaszín ós fehér milliónyi szinárnylata közt. Lángész és mesteri kéz nem produkálhat ilyet. Rubens hol marad geniejével. Fourment Helénát nem tudta ilyen szépnek festeni, pedig a művész teremtő ereje a férj imádattá magasult szerelme vezették ecsetjét, mikor felesége testét megfestette a halhatatlanságnak. A nap mind jobban maga után vonta künn hagyott palástját, sötétedni kezdett, a színek menyországának bezárultak lassanként a kapui a hovatovább elhatalmasodó sötéttel. Elindultam a katonák után Az erdősetétjében, káprázó szemeim előtt még mindig ott vibrált az a szin orgia, a mi az előbb öntudatlanná tett. Ide kellett volna vezetni, azokat a kik művészek festékkel, ecsettel, szem nélkül, sziv nélkül. Ide kellett volna vezetni őket, hogy lássauak, hadd vetették volna a földre magukat, mellűket verve, beismerve azt, bogy mennyit hazudtak. Ide kellett volna vezetni a szeczes'szió, festékük szagától megmámorosodott embereit is, hogy lássanak, meglátták volna, hogy a mesterek oktatója, a művészet örök elérhetetlen ideálja, a természet milyen pazar a színekben, hanem az égboltra még sem jutatt echtweinfurti zöldet. Mentünk tovább a salzbergi régi kőbánya felé! Az embereim nesz nélkül jártak, a kőbánya közel volt már. Denevér csapódott át a galyak között zeg-zuga röpüléssel, rosz jel, ilyenkor még nem igen jár künn a denevér, hanem alszik, téli álmát alussza. Taláu emberek vannak a kőbányábau ós a megbolygatott kövek közül riadt ki ez a bőregér. Az ezred erre vonul át az éjjel, fontos dolog, hogy megtudjuk nincs e elrejtőzve valaki itt az ellenségből. Elértük a kőbáuvát. Rég el van már hagyatva a nagy hegyvájás oldalaiból egész cserjék nőttek ki. Jobbról balról közelítettünk a bejáró felé. Lélegzetet is vissza tartva jártunk. Semmi nesz. Egy bakát előre küldtem. Vártunk, vártunk. Egyszerre jön vissza, bátran járva. — Nincs senki benn! Jelentette alássan. — Nagyon biztosan beszélsz. Szóltam rá. — Egy vadmacska kaparászott a kőrakások közt szárnyasegért keresgélt, mikor bementem akkor ugrott el. Ha lett volna benn valaki biztosan nem lett volna ott a macska — felelte. — Helyes! Jelenthetem hát, hogy üres a kőbánya. Csak aztán. Mohammed pókhálója ne I4gy ilyen-olyan vadmacskája. gyönyörűsége is, méltó büszkesége is a ház asszonyának. Ne mondjanak le rólla, de nézzék meg' nála, vegyenek is talán belőle és a többit arra a mintára csináltassák meg itthon. Hogy miért nem tudnak ilyet csinálni itthon ? Hát azért, mert az a bécsi a mi asszonyaink szükségletén tanulta meg azt, amit tud, az ő pénzük adta meg hozzá a mOdot, az ő vásárlásukra való számítás a bátorságot, hogy elkészítse minden ízlést ós minden igényt kielégítő választékban. Ne mondjanak le a nők arról, ami nekik tetszik és amiről lemoudauiok annak az igényűek a kárával történnék, a melyre őket a vagyoni viszonyaik és műveltségükkel járó jó ízlésük följogosítják, de tegyék részeiévé szükségleteidnek az itthonit és ösztönözzék arra, hogy az idegent túlszárnyalja. És az urak, a kalapjuí idegen eredetétől a czipőjük idegeu eredetéig, mindenre mentséget találhatnak a multat illetőleg abban, hogy az, amit eiéjök lett akár az iparosuk, akár a kereskedőjük, sem árban, sem jóságban, sem pedig az ízlésüknek való megfelelésben uem voli versenyképes az idegennel. De találjanak ebbeu a jövót illetőleg okot arra, hogy azt az iparost, és azt a kereskedőt fejlett Ízlésükkel, fejlett igényeikkel és a hazai iparpártolás nagy gazdasági és társadal mi jelentőségének átérzésével a belföldi jobbnak az elkészítésére ösztönözzék ós a belföldinek a forgalomba hozatalára kényszerítsék. Merkúrnak, a kereskedelemnek nagy része van ebben a kérdésben, mert a magyar ipar fejlődése és az ip irfejlesztő törekvések sikere első sorban is és legnagyobb részbeu az ő működésén fordul meg. Attól függ az egész mozgalom sikere, hogy a magyar kereskedelem oda fog-e állani áldazatlcész lelkesedéssel a társadalom és az állam törekvésének szolgálatába. N<;m egeszén neki való ez a foglalkozás. Neki az a föladata, hogy forgalomba hozza a kászet. A jól és olesón készítést, azt bízz a magának a készítésnek a versenyére. És most azt kívánja tőle az állam és atársadalom érdeke, hogy tisztán a nemzeti termeles szolgálatába álljon, hogy legyen tovinista. Nézzük itthonról a más nemzetek munkaerős terjeszkedésének nagyszerű jelenségeit és amint nézzük, előtűnik ezzel szemben a mi erőtelenségünk. Az, hogy itthou sem vagyunk itthon, mit keresnénk hát idegenben. Adótizetói vagyuuk szükségleteink révén a kerékvilágnak és nálunk pihenésre kárhoztatott munkás-kezek ezrei szoruluak öaölbe szükségben és elégedetlenségben. Kitűnik a/., hogy az évszázadik háborúságaiból eredt elmaradottságot, a valóság hiányt kell pótolnunk gyorsan, sietős munkában. Állj elő Merkúr és amire minden föladataid közül legkevésbbé vagy képesítve, ábj bölcső mellé, mely a kisded magyar iparnak a bölcsője és te dajkáld nagygyá ezt a kisdedet! A kereskedelemnek az iparfejlesztés tényezőjévé kell leuni a magyar ipar czélludatos és áldozatkész pártolása után, mert igy követeli az ipari megerősödés sürgős nemzeti és társadalmi szüksége. Dj hogyan ? Hát ugy, hagy ne kényelmeteskedjék a kereskedelem. Ne várják be az ipari készítmények kínálását onnan, ahonnan jón ez a kínálat a termelés fölöslege folytán, a külföldről, hanem keresse föl, a mi nem kínálkozik, a termelés elmaradottsága miatt, a belföldön. Bizony nem fog kapni miudent, amire szüksége van, de kap valamit. Ezt a valamit pedig pártolja és nevelje föl mindenné. Föl kell a kereskedőnek keresnie az iparost, aki neki az eddig külföldről beszerzett árukat elkéazitse itthou, ha azok a kisipar körébe valók. A külföldről beszerzett tárgyaknak mintákul kell szolgálniok, amelyeken az iparos a maga ízlését kifiuomitsa és tökéletesítse. Előnyt keli adnia a gyáripar termékeinek, ha azok hazai munkából kerültek elő, minden idegennel szemben és ne azt tekintse az ajánlás legczélszerübb módjáuak, hogy czikkei külföldi eredetére hivatkozzék, hanem ajánlja azt, ami hazai, a mienk, azért, mert hazai és a mienk. A saját jővőjét készíti elő a magyar kereskeielem a haztd ipar fejlesztésével és pártolásával. Segit meghódítani az ittbont, hogy az ittbonra támaszkodva induljon később, talán nem is soká, idegen területed meghódítására. És hogy ez több legyen, mint a pusztaszó és beszéd, az Magyarország társadalmán áll. Rajta áll, hogy abból a mozgalomból, melyet megindított az elmaradottság általánossá vált érzete és köztu lattá vált igazsága, mielőbb kinőjjön Magyarország közgazdasági függetlensége. Megliivó. A szabolcsvármegyei általános tanitó-egyesület nyíregyházi járásköre folyó 1900. évi május hónap 4-dikén délelőtt 10 órakor Nyíregyházán az ág. ev. központi eleini népiskola tanítói szobájában tavaszi rendes gyűlését tartja meg, melyre a járáskör tagjait van szerencsém tisztelettel meghívni. A gyűlés tárgyai: 1. A mult gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 2. Görgey István nyíregyházi róm. kath. tanitó értekezése a képzelő erő neveléserői. 3. Rögtönzött megvitatása azon paedagogiai tételnek? „Szükséges-e a több tmitóval biró, megosztott elemi iskolák számára készített tanterv létezése mellett egy-egy tanítóval biró, osztatlan elemi iskolák számára irányt adó tanterv készítése is?* 4. A legközelebb megtartott tanítói bál jövedelmének hova fordítása feletti intézkedés. 5. Járásköri elnök és jegyző választás. ü. A járáskör kebelében levő önsegélyzési-egyesület vagyoni állapotának felmutatása Stolfan Lajos elnök által, ugyan ekkor egy megfelebbezett ügyben való intézkedés. 7. Oly indítványok tárgyalása, melyek az elnökhöz a gyűlést megelőzőleg 24 órával előbb beadattak. 8. Az egyesületi tagsági díjnak Szabó Endre róm. kath. tanitó, egyesületi pénztárnokhoz való befizetésére a járáskör tagjait tisztelettel felkérem. Kelt Nyíregyházán, 1900. évi április 2S-án. Kubacska István, Horváth István, járásköri jegyző. járáskőri elnök.