Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-22 / 16. szám

annyira pártolja jelenben, az 1895. évi augusztus 27-kí egyházi biróság nevében, boldogult Lukács Ödön volt esperes úr szóbelileg kihirdetett Ítéletét igy hirdette ki: „A. K. urat jellem nélküli hazug embernek nyilvánítom!" A fenti ügyben újólag nt. Görömbei Péter úrra hivatkozom. Ugyancsak bizottsági gyűlésen 1895. évben hivott fel a harangozóvali temetési ügy beszüntetésére. Válaszom ez volt: én nem kértem bünletést, az eset két évvel ezelőtt történt, a vádlott már nem lakik ott, s az akkori eljárás megszűnt. De nehogy szószátyárkodással vádoltassam, saját repulátióm szempontjából kérem az ügy tárgyalását, s akkor ha jelentésem valódisága bebizonyíttatott, a további eljárás beszüntetésébe beleegyezem. A ntü úr felelete ez volt: Nobilisebb eljárást kívánni sem lehet, köszönöm! a mi saját reputátióját illeti, igaza van! de az amennyiben jelentése A. K. lelkész úrnak kiküldetett, ő maga beismerte, hogy 2—3 ilyen eset volt. Tehát állitásom A. K. úr által sem tagadtatván, de azt a vizsgálat is bebizonyítván, a további eljárás beszüntetését elfogadtam! Több vádat soha senki ellen nem emeltem, de legyen nyugodt a nt. e. h. m. nem fogok panaszszal előtte alkalmatlankodni soha, nem még akkor sem, ha a templomot eladnák, nem fogok bölcs ítéletére s büntető eszközeire szorulni soha! Másrészről azonban én is figyelmeztetem az egyházmegyét, hogy én nem vagyok eféle fajta foglalkozású ember, én ugy születés, mint műveltség, becsület és tisztesség tekintetében kiállóm a versenyt ezen bíróságnak bármelyik tagjával s nekem van, ugy természet, mint törvényadta jogom az illem megkövetelésére is. lly<n kifejezéseket hallani falun sokat a nép között, de hogy a f.-szabolcsi egyházmegyének jegyzője jkvileg gorombáskodjon, bárkivel is állásához nem illő kifejezésekkel, nem hittem ! De mondja meg a nt. e. h. m. miféle illetlen foglalkozásom van nekem? mit ért ezalatt? aki illetlen foglalkozással él, az revolvert hord magával amint a házból kilép, mert fél s kész mindenre, mint az ítéletet fogalmazó jegyző úr. Hiszen az igazságnak a kimondása eddig erény volt! megakarják most változtatni? Azt, hogy boldogult Lukács Ödön volt esperes urat a „Debreczeni" hírlapban halála után jóval, amidőn a védelem ki volt zárva, alaptalan rágalmakkal illették, mihez és kihez illő dolog ? ezt is tanítják a Krisztusi elvek? Nem, ezt nem tanítja s fájdalom, hogy nekem világi enibernrk kell figyelmeztetnem, hogy holtról vagy jót vagy semmit! Különben ref. lelkész urak legszebben, legráillőbben jellemezték akkor, amikor az eljárást az oroszlán és szamár meséjéhez hasonlították ! Azt mondja továbbá az Ítélet, hogy az e. m. élhetne törvényadta jogával! hát miért nem él, ha okot adtam rá? s mit ért e jog alatt ? En soha sem kertem elnézést senkitől, nem fogok kérni soha, de büntetendő cselekményt sem fogok elkövetni soha ! Azonban annyit mégis tudok, hogy az egyházi bíróságnak magán felet büntetni joga nincsen! de én arra sem okot nem adtam, sem nem fogok adni. Hiszen nl. e. h. m. ha műveltségemmel összeegyeztethetőnek tartanám, régen és mindenkor megtétethetném a néppel Andrásy úrnak teljes blamirozását, de minek, nem fog az sokáig késni ugy sem! amely embert egyszer megkergetnek,"félhet az mindég. Még egy dolgot nem szabad szó nélkül hagynom. A világi törvények tiltják azt, hogy bárkit is, vallásának ünnepén hivatalos