Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-08 / 14. szám

XXL évfolyam. 14, szám. Nyíregyháza, 1900. április 8. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVÁRME^YE HIVATALOS LAPJA. A SZAB0LCS7AR, MEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. >Ie^rjelenib hetenkint egyszer, vasárnapon. -ígsg} Előfizetési feltételek: . ,-c .. • , , ,, , postán vagy helyben házhoz hordva : Az el

ofi

2etes

t P

en2e

k> jnegrendelesek s a A lap szellemi részét képező küldemények, Eet?™:

0'. rrr: r'rrrr^. l«p szétküldése tárgyában leendő felszóa Ki

k:i

zí^

c.:

,.

o

,„

e '

Ut

t.

k.

é

r'

,,

,::

k !

,eküldeu

i Fél évre 4 „ lamlások Negyed évre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szá n A községi jegyző és tanító uraknak egész évre (Jánószky ház) intézendők Hirdetési dijak: Miuden négyszer hasábozott p-tit sor egyszer Jóba Elek kiadó - tulaj dono S f

o „

a,''ttk' 1®

11 e" leveIek csa

k ismert kezektói közlése 10 fillér"; többszöri közlés esetéhen Vfiíí Kincs'ári bélyegdi) fejéhen minden egyes hírA kéziratok csak világos kívánatra s az detés utau 60 fii ér fizettetik, illető költségére küldetnek vioszi. A nyílt-téri közlemények dija soronkin 60 fillér. ónak négy korona. Egy szám ára 20 flllér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá? GÖÍdberfler

_/Tv., ~Eckstein~Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasensteln és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgbin. Hivatalos réss, Szabolcsvármegye főispánjától. 465. sz. Í90 o7~ Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott vártnegye tisztikarának létszámában megüresedett szolgabilói állásra ezennel pályázatot nyitok. Ezen szolgabírói állás évi 1700 korona fizetés és 200 korona lakbér illetménynyel van javadalmazva. Felhívom a pályázni kívánókat, hogy törvényes minősitvényüket és eddigi szolgalatukat feltüntető okmányokkal felszerelt kérvényüket a vármegyei rendes tavaszi közgyűlést megelőzőleg legkésőbb folyó évi május hó 4-ig nállam nyújtsák be. Nyíregyházán, 1900. évi április hó 3-án. 2—1 Br. Feilitzsch Berthold, főispán. Ki Amerikába. A belügyminiszter a napokban köriratot intézett a vármegyei törvényhatóságokhoz a kivándorlás ügyében. Felhívja őket, jelentsék, miért hagyja oda a magyar munkás tűzhelyét s hazáját egy bizonytalan jobb jövő reményében A kivándorlást előidéző bajok gyógyítására egyébként saját hatáskörükben is közrehassanak. Ez a körirat igen nevezetes esemény. Arról tanúskodik, hogy a hivatalos Magyarország immár érdeklődni kezd a kivándorlás tünete iránt. Vagy mondjuk, kiválóan kezd érdeklődni, ha igy jobban tetszik. Mert eddig is bizonyára érdeklődött, csakhogy nem mutatta. Eddig azt a sok jó magyart, aki bucsut moudott a kapufélfáuak, legfeljebb egy-egy vezérczikkben sirattuk el. Ez is egy neme volt az érdeklődésnek. Néhány megrekedt magyart hazatolonczoltak s néhány kivándorlási ügynököt hűvösre tettek. Ez is érdeklődés volt. Ám most már keresni kezdjük az okát, miért is hagynak itt bennünket a A „NYIRVIDEK*

4 T ARCZAJA Mozaik darabok Szabolcsvivrinagye múltjából. (A Bessenyei-Kör 190J. tnírczim 24-én tartott esté'yén val5 felolvasásra irta: Kovács István kir. tibUi biró. Felolvasta dr. Prok Gyula ügyvéd, a Kör fititkára.) (Vége.) De nem csak kolostorok és ősi apátságok egykori létezésének emléke fűződik a felsorolt helyekhez! Történetünkben ugyan általánosan ismert Salamon királyunknak Géza herczeg vagy vezér ellen 1074. február 26-án vivott csatája, melynek a történetből eléggé ismert előzményéről és eredményéről ennélfogva nem is szólok, de ránk való érdekességénél fogva ennek az elme futtatásnak keretében felemlitendőnek tartom, bogy Salamonnak történészeink által Borsodvármegye területén végbementnek tartott ez a Kemej vidéki csatája legnagyobb valószínűséggel szintén vármegyénk területén, az előbb emlékezésbe hozott ősi apátság közelében a mai Kemecs2 egykor Kemej helynév területén, vagy annak közelében folyt le ! A részletesebb fejtegetés kerülésével immár csak röviden jelzem, bogy Salamonnak, Gézával való ezt a Kemeji csatáját, azért tartom vármegyénk terűién és nem Borsodban lezajlottnak, mert történeténetileg ismeretes dolog, hogy ez a mi vármegyénket is magában foglaló ország rész volt egykor a királyfiak, herczegek illetőleg pedig Géza és Liszló herczegek birtoka; a mint a sásdi apátság alapitó levele szerint annál is jelenlevőknek emiittettnek. Minthogy pedig a támadó fél Salamon volt, nyilván valónak kell venni, hogy Salamon tört hadával Géza ellen és igy annak területére, nem megfordítva, a mely körülmény a csatának Borsodvármegye területén megvívását eredményezhette volna, hol különben a csata leirt színhelyének meg nem felelő dűlő vagy puszta helyneven kivül annak semmi adata nem található! véreink. Ha nem csalatkozunk, ez az érdeklődésűek forrpontját jelzi. Hát hogy miért is megy ki évente az a husz-huszouotezer ember Amerikába? Mert hogy kimeunek, azt" már kitapasztaltuk. Hanem hogy miért mennek ki? Rákerült a sor erre a fogas kérdésre. S a kérdés a vármegyei törvényhatóságokhoz van adresszálva. Azoktól majd megtudjuk, mi az oka ennek az évtizedes láznak. Mert tudniillik nekünk erről még homályos sejtelmüuk sincsen Az ötödik országos gazdakongreszszus hatása e kérdésben — ugy látszik — teljesen meddő maradt. Ezen a kongresszuson a kivándorlás iigyét minden vonatkozásában olyannyira kikémlelték, hogy a törvényhatóságok, számára igen kevés felfedezni való marad. A nekik feladott rébuszt ez a gazdagyűlés kevés szóval megoldotta. Azért vándorol ki a munkásember, mert elégedetlen. Azért elégedetlen, mert nehéz a megélhetés s el vau zárva előtte a vagyoui jólét miuden reménye. S azért nehéz a munkás élete, mert a földbirtokos ágya sincsen rózsákból vetve. Az egész mezőgazdaságra nyomás nehezedik. Első sorban az igyekszik alóla kibontakozni. aki legalul van s aki lerjköuyebbeu mozog. Az elmerülendő hajót is a patkányok igyekeznek odahagyni legelőbb. Itt is az a kisember vonja le leghatnarab a konzekvencziát, akit a legkevesebb anyagi és erkölcsi kötelék fűz a társadalomhoz s a hazához. Öt év mult el, hogy ezeket hallottuk. Azóta a gazdasági viszonyokban olyan lényeges ja vulás nem állott be, hogy más miért-et kellene keresnünk. Nem. kivált a Felvidéken, amelyre ma még ugyszólváu lokalizálva van a tengerentúli kivándorlás kérdése. Sőt itt a gazdasági viszonyok még rosszabbodtak, mert az utolsó öt év alatt Tudom, hogy van tőrténelirónk, aki a felhozott okból szintén hajlandó volna Salamon király és Géza vezér ezt a csatáját Szabolcsvármegye területének az emiitett Tisza melletti vidékére helyezni — de úgymond: ezen a vidéken, Szabolcsvármegyében nincs Kemej helynév, nem lehet tehát annak a csatának helyét itt keresni. Hát ugy hiszem, valamely térképen felrajzolva rögtön nem is alálunk és ismerünk ilyen helynevet vármegyénkben. Devalamint egy széttörött mozaiknak apró darabjai összeillesztéséből lassankint rá jövünk az egésznek felösmeréséie, ugy a külömböző helyen felkutatható adatok egybevetése történelmünknek gyakorta nem egy elhomályosított helyét világítja meg előttünk! ngy vélem, a vonatkozó aditok egybevetése ezt fogja eredményezni a Kemeji csata színhelyére nézve is. Lássuk azért mi jön ki a vonatkozó adatok egybeállításából. Már ez úttal is említettem, hogy vármegyénk területén igen sok község név személy nevekből származik, mint a milyenek s megemlített Damarád, Tass, Szabolc--, Berencs, Gyula — háza — stb. helynevek. Én hasonlo személy nevü hdynévnek tartom a mai Ketuecsét is, a mely eredetileg iemej alakjában élt, s a cse szótag csak idővel, talán kicsinylő ragként járulhatott hozzá, mint a hogy képezünk Jtnosból Jancsit, Mariából Mircsa személy neveket. Igy lett Kemejből előbb talán Kemejcse, mely kicsinylő ragu s?emélynév a vidékünkön gyakorta tartózkodó Kun László király gyilkosai egyikének Kemencsének nevére is emlékedet, s a könynyebb kiejtésből alakult Kemejcséből Kemecse ! Hogy Kemej — személy nevünk létezett azt már régi okiratok taniBitják, valamint azt is hogy az okiratában emiitett Kemej ejyenest vármegyénk egykori előkelője volt Igy Bóbert Károly 1319. évben kelt okiratában olvashatni, hogy a Karáss melletti nagy földrészt, mely ezen okiratban miut Gira földtér említtetik, nevezett királyunk Polcsnak és Kemj fiainak adományozta! Polcsról szintén okiratilag tudjuk, hogy a mai Mária Pócs ura volt, valamint azt is, hogy Polcs ezen ősi is több, kenyeret adó mezőgazdasági szeszgyár megbukott. Aki tehát érdeklődni kezd a dolog iránt, anuak bátran megsúghatjuk, hogy a kivándorlásnak rno^t is csak az a fő oka, ami öt esztendőnek előtte: a szegénység. E<t a fontos kiindulási pontot ne terheltessék elfogadni. Kérdés tárgya csak az lehet, hogy a szegénység sok alakja közül melyik kisért? Mert a szegénység so'-iféle alakjában kiűzheti az embert a tűzhelyből. Az az egy azonban bizonyos, bogy az ember nyugodt, biztos tűzhelyet ott nem hagy. Hanem hát beismerjük, hogy azzal még édeskeveset értünk, hogy ezzel a felfedezéssel elébe vágtunk a hivatalosan megejtendő tanulmányoknak. Legfeljebb azt az elégtételt szereztük meg, hogy a mostoha gazdasági viszonyok egyik bizonyító jelére ismét rámutattunk s hogy megkérhettük az érdeklődőket: vegyék komolyan szivükre, hogy azok a kivándorlók csakugyan menekülő patkányok. Árt-e az a menekülés? Hasznos vagy káros-e közgazdaságilag, hogy évente 20—25 ezer honpolgár száll ki Amerikában s hogy ott máig a Felvidéknek több mint háromszázezer volt lakója él már; olyan anyag, melyből öt nagy magyar város vagy háromszáz falu telne ki! Káros volta ennek a kivándorlási folyamatnak vitán felül áll. Hisz a legjobb munkaerő megy ki. Családjának fentartója, a gazdának jobb keze, adóalanya az államnak, a katonaságnak legkelendőbb npatériája. Sováuy kárpótlás a tengerentúlról érkező pénz, ha millió számra megy is Ez a pénz inkább csak transzitó van nálunk. Mert érte jöunek, visszavisszik. Vagy visszajönnek s felélik. Közgazdasági szempontból mindkettő improduktív jelenség. Könnyű tehát megállapodni abban, hogy a kivándorlásból anyagi hasznunk nincsen. Erkölcsi hasznunk van azonban. A visszatérők birtokából egy rész osztály utján jutott Péter nevü fiának és igy alakult szintén személynév utján Pócs mellett Pócs-Petri helynevűnk is. Okszerűen következtethető tehát, hogy amint a Gara főldtérre adományt nyerők egyike az adományozott földtérhez közeli birtokos volt, az adományozottak említett másik tagja Kemej is^kőzeli birtokos volt, vagy lehetett és ez meg is felel a ' mai Kemejcsének vagy Kenucsének, annál is inkább njert az egykori Kemej területe a mai Kemecse területeinél alkalmasint kiterjedtebb volt; amennyiben ahhoz tartozónak lehet venni a mai Demecsert is a melynek a régi oklevelekben előjövő neve szintén Kemej-Devecser volt, akár azért, mert ennek területe is az egykori Kemej területhez tartozott, akár azért, mert Dernecser vagy Devecser is Kemej birtoka volt. Ez az adat már önmagában Bőntgen sugárként halhat Kemej helynév és hol fekvésének és ezzel Salamon emiitett csatája színhelyének megállapítását eredményező fellevé.-ctn megvilágítására. De adataim ezzel nincsennek kimerítve. Idéznem kell történetünknek vonatkozó, a krónikák alapján elfogadott meghatározását: , Midőn a két sereg a Tisza mellékén, igy szól történetünk vonatkozó része, Kemej vidékén, Egyek felé közel volt már egymáshoz, Géza herczeg áruló jobbágyai, a , kik alatt azonban nem a mai értelemben vett jobbágyokat kell érteni, Petrud, Bikás és Zsonnuk, talán a mai Deme- 1 cser közelében létezett Szónok nevü egyik ős helyünk egykori birtokosa, azt üzenvén Salamon királynak, hogy készek uroktól elpártolni, Salamon teljes bizalommal átkelt a befagyot Tiszán, azután Nagy fia egyházánál fegyvert öltött és megtámadta a herczeget. Végre Géza nagy vesztességgel abban hagyta a csatát, Tokajnál átment a Tiszán. Maga nyugatnak tartott és Vácznál szerencsésen csatlakozott Lászlóhoz stb. Ez a meghatározás dönti el, hogy Salamon csatája Géza herczeggel csakugyan Szabolcsvármegye területén a mai Kemecse, akkor Kemej vidékén volt, mert a két Mai Nzántunk 8 oldalra terjed. I