Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

XXI. évfolyam. 1, szám. 0 ' Nyíregyháza, 1900. január 7. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA/ . A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSSQI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. gy >Iearjelerti

k hetenkint efryszsr, vasárnapon. 3 postán vSf híyb^n'hfzíozhordva : ,

A

z pénzek, megrendelések s a Ji^trt^ Hlrdetés

i '' Kgés* évre 8 korona l

aP szétküldésé targyaban leendő felszó- ™ °, ' n

e , kor t

f' ,

k l,eka deu

i- M.uden népszer Nsábozott p t:i sor e

Uy«

e

r Félévre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo dut T '" ' Ci

a '

8

n"'

rt kezekt,i

l közlése 10 fillér; töblnriri köne. e.ete... „ 8 fill Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ".T- V. .... .. Kincstári béiyegdi) feiéh-u iD.ndeu eg r. 1,1 . A községi jegyző és taniti) uraknak egész évre ÍTánrWkv háv\ mfó^onrl "b- Kéziratok csak világos kivanatra s az detes uuu 6 J fii ér Siettetik. csak négy korona Egy szám Ara 20 ftllér

. (Jaiu^zity naz; iniezenciOK. 1 íll ok költségére küldetnek vi^zi. A nyílt-téri közleményrk dija soroukin 60 fillér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger"A~V„ Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hiva taios ress,323. K. 1 yoo. Szabolcsvármeg A községek elöljáróinak. Egy, a vármegye lakosságát közelről érdeklő ügygyei kapcsolatosan szükségem van azon adatok ösmeretére, hogy a vármegye egyes községeiben lakó szülők gyermekei közül hányan végzik középiskolai tanulmányaikat a vármegye területén kivül. Felhívom tehát az elöljáróságot, hogy a község területén lakó szülők azon gyermekeiről, kik ezen vármegye határain tul levő közeptanodákb.in végzik, gimnázium, reáliskolai, vsgy ezekkel hasonrangu középiskolai tanulmányaikat, az alábbi rovatokat magában foglaló kim .tatást készítsen s azt hozzám sürgetés bevárá a nélkül folyó hó 20-ig terjesze be. A kimutatás rovatai legyenek: 1. sorszám, 2. a középiskolai tanuló neve, 3. azon város, melyben az általa látogatott középiskola van, 4. magánháznál, vagv pedig konviktusbau van-e az ifjú elhelyezve, 5. a középiskola minősége gimnázium, reáliskola stb. Az egy körjegyzőséghez tartozó községekre vonatkozó adatok egy kimutatásba foglaltan terjeaztendők be, a nemleges jelentes szinten bemutatandó. Nyíregyházán, 1900. január 4-én. (2—1) Mikccz János, s. k. alispán. Tények a nézetekkel szemben. „Igénytelen nézetek a leánynevelésről" czimmel Andrássy Kálmán ev. ref. lelkész úr tollából néhány közlemény jelent meg e lap hasábjain. E közlemények a Nyíregyházán létesítendő református leányinternátus czélját akarták megismertetni azon nagy közönséggel, melynek segélyére az uj intézmény számit. S e czél, A NYIRVIDEK" TÁB0ZAJA. Disputa. Éjfél felé volt. Pislogott a lámpa, Mehj ott fügött a szűk asztal felett, Alig hat a kis ágyig gyér világa, A hol egy vézna gyermek szendereg. Az asztal két feléről vizsga szemmel Kisérte egymást az asszony s az ember. Szólt végre a nő: „Édes jó uram, Holnapután karácsony napja van, S a kicsike már oly epedve várja, Mit hoz neki a jó Jézuska fája. Mig künn te küzdve fáradsz értem s értté, Ma is, tegnap is, mindig azt beszélte-. „Ugy-e anyám, ha a Jézuska zörget, Apa kinyitja az ajtót neki? Ugy-e anyám, ha szót fogad a gyermek, A kis Jézus el nem kerülheti?" Hiszen tudom, tudom, hogy nem telik, De még sem csaljuk meg reményeit. Nem is kell lídd, sok: egy kis fenyő-szál, Rajt néhány gyertya s pár arany-fonál, Álul meg a bazárok lim-loma, Ólomból kard és fából katona, Legfölleb még egy kis ezuktrrka tán, „ Oh tedd meg neki, tedd meg, jó apám\" S a férfi szólt mogorván: „Nem lehet, Törtem magam, fáradtam eleget, S te is. Szemed nemcsak könytöl veres, A kézi munka bús bélyegje ez. S mi haszna ? Neked nincs egy jo ceipod, Alig keressük meg a betevőt. Ha megszámlálom garasaimat, Bizony fölesszük mind egy hét alatt. Czafrangra nincs pénz; mondtam, nem lehet. Nyugtasd meg valahogy a gyereket." hogy az iró szavait idézzem? Segiteni valamit, sokat, nagyot leányuevelésünk hibáin. Mert, mint az iró véli, most létező leányiskoláink nem alkalmasak leányaink nevelésére. Inkább divatos szemfényvesztések, mint természetes nevelő-iskolák. Talán többet ártanak, mint használnak. / Erre nézve például hozza fel a nyíregyházi polgári leányiskolát. Mindjárt itt megjegyezhetjük, hogy ez iskola működéséről, annak belső életéről kellő tájékozottsága nincs s ezt tájékozatlanságnak, nem akarom mondani, rossz akaratnak tudhatjuk be, hogy iskoláukról oly nézetei vannak, melyek a valósággal, a tényekkel ellenkeznek. Azt mondja pl. mindjárt fejtegetése elejéui hogy a testi nevelés érdekében az iskola épen semmit sem teheL sőt akadályozza a test természetes fejlődését. A test fejlődésének egyik eszköze a táplálkozás. Hibául hozza fel, hogy az intézetnek erre semmi befolyása ffines. Pedig maga is beismeri, hogy ? t4plí.l!•;•<)'•"'

:

>" egy*

4* családok műveltsége és anyagi ereje szerint nagyon különböző. Ugyan kérdem tehát, hogyan gondolja hogy erre az iskola befolyással legyen. Eszembe jut az az adomaszerü eset. mely nem régiben egy fővárosi tanárral történt meg Egyik tanítványát, ki valami mulasztást követett el, büntetni akarta s meghagyta neki, hogy ebédre egy tál étellel kevesebbet egyék. Eá is parancsolt a gyerekre, hogy hozzon majd erről az apjától Írásbeli bizouyitékot. A fiu, egy szegény fuvaros gyermeke, hazament s elmondta a történteket. Apja mosolygott a furcsa büntetésen, S az asszony szólt : „Gondold meg, édesem, Reménynél egyebünk nincs semmi sem, És gyermekünkben ezt törjük mi szét, Első reményét, együgyü hitét, Hogy kit az élet csak küzdésre vár, Legyen már gyermeksége zord, sivár ? Már most ártatlan, bízó lelkivel Tanulja meg, hogy itt csalódni kell ? S én nyugtassam meg ? Tőlem hallja meg, íh gy Jézus nem jön el mindenkinek ? Hiába volt jó, mint más senki sem, A szent fa másnak gyúl ki, neki nem! S mi benne kelt, az első hit, remény, Én romboljam szét, édes anyja, én ?" És köny villant meg az asszony szemében. A férfi, nézte hidegen, sötéten És szólt: „Asszony-beszéd ez, czifra szó; Szegénynek méreg az illúzió Arany-vért fedje, kinek ssive lágy, Mert eltiporja a küzdő világ. Hisz itt vagyok példának én magam, Elmére, karra több, mint annyian, És íme a tökfilkók is lefőznek S a bénák, sánták, csonkák megelőznek. Nem bennők az ok, de utamban áll, Mely engem elpuhít, az ideál. Az tilt el ugy harczolnom. mint azok, Ámítva, hogy így nemesebb vagyok, S mig hogy magasban járok, azt hiszem, Nem enged a nyomor mozdulni sem. Hagyd hát el ezt az érzelgős beszédet, Ábrándos hittel a szegény szegényebb. Annak markolni és harczolni kell, Mindegy miképen és mindegy kivel, Jobb ezt korán megtudni a gyereknek, A mig a szive fáj csak s nem reped meg." mert a család ebédje mindössze egy tál paszulylevesből állott. Miudamellett kiállította hűségesen a bizonyítványt, mely szeriut a fiu csak egy tál ételt evett ebédre. A test fejlődésének másik eszköze, mondja továbbá a czikkek irója, a ruházkodás. Hibának rój ja föl, hogy az iskolának erre sincs semmi befolyása. Pedig hát igenis van. Az iskola megteszi e téren azt, a mi hatáskörébe tartozik. Rendetlen. rongyos, piszkos gyereket az iskolában nem tűr. A tanítónők lehetőleg ügyelnek arra, hogy a leánygyermekben idejekorán kifejlődjék a tisztaság és rend iránti érzék. Mert jol tudják azt, hogy a melyik gyermek megszokta maga körül a tisztaságot és rendet, az törekedni fog később arra, hogy ezt a rendet, összhangot lelkivilágában is megvalósítsa. Gondja van az iskolának arra is, hogy a leánykák iskolai ruhái az egészségügyi követelményeknek lehetőleg megfeleljenek. Ennél többet azonban nem tehet, ha csak hatáskörét túllépni s ezzel a szülők természetes jogait megsérteni nem akarja. Van a test fejlődésének még egy toutos eszköze: a testmozgás. Erről az a nézete a lelkész úrnak, hogy a k^zs. polg. leányiskola a test fejlődésének ezt a fontos eszközét igénybe nem veszi, mert nem veheti. A leánykák szűk szobákban, szűk padokban szorongnak, s ha az iskolai óra közökben egy pár perez szabad idejök van, azt sem tölthetik szabadban, inert helyök uincs. Legalább egy kis játszó-tere volna az iskolának — igy sóhajt fel. Ha az órai ülések után akár egy torna-csarnokban, akár szabad udvaron kimozoghatnák magukat, mindjárt Az asszony arcza sápadt lett s fehér : „Ember miket beszélsz, az Istenért? Hát nincs benn d hit, nincs benned szeretet ? Nézd csak, tekintsd csak ezt a gyermeket, Mi vár rá tőled? Ugy-e, semmi sem ? S még szive lelke is koldus legyen ? A Jézus képét, a ki édes áldott, A jóknak, igazaknak gyámoln, Ki fényt áraszt ránk, szép, derűs világot. Még azt se ösmerliesse meg soha ? Ne legyen emlék ártatlan korából, Mely sorsa zord homályán átvilágol ? Eyy kis fa, melyen egy pár gyertya ég, Jézuska-hozta tarka semmiség; Csak ennyit, ennyit adjunk meg neki, S lesz emlék, mely szivét mel'W/cti, S nem enfagyától fázva járja át Az életet, e bús kálváriát. Jézus nevére kérlek, jó uram !" A férj felpattant zordan, komoran : „Ne fújjad ezt a koldus-éneket'. A papok prédikálják eleget, Beszélnek megváltásról, szeretetről. S az ember gázol egymáson keresztül, S ki hallgat rá, mit Jézusod beszél. .4 bárgyú c rad harezban meg nem él, Rongyos koldus lesz, mint magam vagyok ..." S öklével az asztalra rácsapott. Rá a kis ágyban megmozdult a gyermek S szólt boldogan : „Apa, Jézuska zörget." Csönd lett egy perezre, oda ment az ágyhoz A férfi s megcsókolta gyermekét, Arczára béke derűs fénye szállott És aztán igy szólt : „Jól van, feleség, Hát majd csak kikoplaljuk valahogy, De nálunk is a szent-fa kiragyog." lncxédy Lásmló. j

l

üg? - >Iai Hxrimtmlr 8 oldalra terjori. 8513 c

a