Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-09 / 28. szám

„N Y 1 K V I D fc K.« 3 A kör tagjai lenni megszűntek: 1. rendes tag . . . . 2. család tag . . . . 10. Összesen: 10. Amihez képest a kör tagjainak száma jelenleg. 1. alapító tag 12. 2. rendes tag 242. 3. család tag 80. Összesen: 334. A tagok közzül elhunytak, dr. Wintner Samu nyír­bátori ügyvéd, Eórdögh Károly Szabolcsvármegye fő- I könyvelője és B.isthy Barna Nyíregyháza város fő- I kapitánya. ' 1 Az előterjesztett számadatokból meggyőződést me­ríthet a t. közgyűlés arról, hogy a tagok száma folyto­nosan növekedőben van, s bizton remélhető, hogy már a közel jövőben az igazgató-választmánynak tömegesebb tag felvétellel leend alkalma foglalkozni. V. Ezek ulán a m. t. I. gy. engedélyével áttérhetek éri jelentésem utolsó szakára; a kör gazdasági életének rövid ismertetésére. Körünknek az 1898. évben kővetkező jövedelmei voltak 1. Alapítványi dijakból . . 1200 kor. 2. Tagdijakból 1102 kor. 4. Az 1898. decz. 17-iki nyil­vános estély belépti dijaiból 612 kor. 4. Postai költség megtérítésből 6 kor. 44 fill. Összesen: 1920 kor. 44 fill. Ehhez jött a f. évben 783 kor. 26 fill. összes bevétel: 3704 kor. 70 fill. Kiadás: 1. az 1898. évben volt . . 1188 kor. 22 fill. 2. az 1899. évben . . . 1316 kor. összes kiadás: 2504 kor. 22 fill. Pénztári készlet jelenleg . . 1200 kor. 48 fill. Örömmel kell jelentenem m. t. k. gy.! hogy tag­jaink szives készséggel tettek eleget az 1»98. évi tagdij fizetési kötelezettségüknek elannyira, hogy a kellő idő­ben be nem fizetett tagdijak összege csupán 20 kor. tesz ki, míg a különböző okokból az igazgató-választ­mány által leíratni rendelt tagdijak összege nem több, mint 25 korona. A folyó évi tagdíjakról tekintettel arra, hogy azoknak a beszedése folyamatban van, részletes szám­adatokat nem terjeszthetek elő. Csupán annyit van mó­domban jelezni, hogy a folyó évi tagdij követelésekre eddig befolyt 783 kor. 26 fill. e czimen fennálló követelésünk kitesz 896 kor. 16 fill. Elérkeztem évi jelentésem végéhez. Méltóztatnak látni ezekből, hogy a kör — reméljük — hosszú pálya­futásának bevezetése — az elmúlt év — jelentékeny sikerekkel dicsekedhetik. A kör részére tágas munkatér nyittatott meg. Kitartás és lelkesedés annak művelésé­ben, s körünk hatalmas társadalmi tényező leend. Kérem m. t. k. gy.! miszerint jelentésemet tudo­másul venni méltóztassék. Kell Nyíregyházán, 1899. junius 18-án. l)r. Prok Gyula, főtitkár. A helybeli nöipariskola munkakiállitásü. A nőípariskola kiállítása, mint jeleztük folyó hó 2-án, vasárnap d. e. 9 '/» órakor nyílt meg, nagyobb ünnepélyességgel, mint különben történni szokott, a mire az egylet érdemekben dús titkárának Leffler Sámuelnek, 25 éves jubileuma szolgáltatott alkalmat. A titkár úr e 25 év alatt a nőegylet ügyeit oly lelkiismerettel s gyön­sorsnak lennék, tudnám, kivel boronálnám össze magát, hogy igazságot tegyek. — Halljuk kivel? A leány megsúgta neki. — Tenczer Vilmával. Benedek szatirikusán mosolygott. — Annyira még nem vagyunk. Majd hozzá tette! — Kedves nagysám, ne akarjon olyau egy könnyen lerázni a nyakáról. Sárika elkapta a szemeit. — Kevésre mennénk. — Nem régen még, — szólt Benedek, — arany serlegből itattam az agaraimat. Látja mire mentein vele. Ezután avval a serleggel diszlakomákon fognak tósztokra üríteni.. Ha-ha! Hanem az agaram, az meg­maradt. Apropos, ha tetszik felajánlom magának. Móg most is gavallér maradt az a fene bogarász. Ugodynó nem jó szemmel nézte a fiatalok barát kozását. — Ugyan mit találsz azon a Vucheren Sírika? Hát édes anyám, micsoda kifogásolni valót talál rajta? , L ' — Azt, hogy szegény feje nyomorultab egy grá­dussal a templom egerénél. Sárikának kitüzesedett egy kicsit az arcza. — De úr volt. j Közben Bjnedek kibotorkázott s a tornáczon fütyörészni kezdet. Sárikát a fiatal Tenczer vette ápjlás alá s epedő szemekkel, kiszáradt ajakkal magyarázgatta előtte egy remek nagy képnek a műbecsét. Akkor Benedek bekiálltott az ajtón. — Sirika Nagysám, jön e megnézni az agarat! Sárika ott hagyta a remek képet, s szaladt a Benedek agarához. A kopott állat simogatja közben összetóvedtek a fogva maradtak kezeik. A hu tekintete merészen mélyedt bele a leány szemeibe: avas volt most már ő is. S egymáshoz húzódó szívvel, kölcsönösen gyönyörkedtek Istennek abban a különös típusában, akiről nem tudni, az erénye több-e, vagy a hibája, s akit ugy hivnak, hogy magyar nemes. Buday Barna. géd lelkéből eredő tapiatattal vezette, később a nőípar­iskola létesítésén annyit fáradott s a zsenge intézmény felvirágzását, legutóbb államsegélyben részesülését olyan modon segítette meg, hogy az egylet választmánya csak méltó elismerésének adott kifejezést akkor, a midőn egy a növendékek által készitett remek kézimunkával aján­dékozta meg szeretett titkárát. Az ünnepélyt Pojtp Györgyné úrnő, elnök, nyitotta meg, a következő beszéd kíséretében: Milyen tisztelt közgyűlés! A mai össze jövetelünk czélja, ho^y a nyíregyházi jótékony nőegylet vezetése alatt álló .nőípariskola' évzáró inunka kiállítását megtekintsük s hogy ezáltal meggyőződ­jünk arról, hogy ezen iskola növendékei tanítónői vezetése alatt mily szorgalmat, munkásságot és flgyességet fejtettek ki. De mielőtt ezt tenném, egy kedves kötelességet kell teljesítenem. A nőegylet és választmánya nevében köszönetet kell mondanom Leffler ,Sámuel nőegyleti titkár urnák, azon meg nem hálálható számtalan és fáradhatatlan munkálkodásáért, melylyel 25 éven át a nőegylet tevékeny­ségét támogatni szives volt és a melylyel elősegítette, hogy a nőegylet azon fokra emelkedjék melyen ma áll. 25 éven ál, egy egylet érdekében működni, tiszte­letet és elismerést érdemel, annyival is inkább, mert az egylet tisztelt titkárja daczára annak, hogy ideje oly sok oldalról volt igénybe véve, soha időt és fáradságot nem kímélve oda törekedett, hogy a nőegylet által fenntartott ipariskola azon niveaun álljon, mely a mai kor igényeinek meg feleljen. A nyíregyházi jótékony nőegylet választmánya elhatározta, hogy titkárja iránt érzett hálája, tisztelete és elismerése jeléül e csekély értékű tárgyat emlékül átnyújtsa. Midőn a választmány nevében azt átnyújtani szerencsém van, igen kérem a tisztelt titkár urat, hogy a nőegylet érdekeit ugy mint eddig tette kitartással és siker dús működéssel jövőre is előmozdítani szíveskedjék. Egyben azon óhajomnak adok kifejezést, hogy a mindenek fölött uralkodó Isten adjon neki tartós egész­séget és hosszú életet, hogy kedves családjával sokáig élhessen. Éljen! Éljen!! Leffler Sámuel, titkár a következőleg válaszolt: Nagyságos Asszonyom! Mélyen tisztelt Nőegylet! A meghatottság e pillanatában, alig találok méltó szavakat arra, hogy ezen kitüntető figyelemért, melyben csekelységemet ez alkalommal már másodízben részesíteni méltóztattak, szivem hálaérzelmét tolmácsoljam s a nő­egylet m. t. elöljárósága előtt, úgy is, mint ezen iskola vezetősége előtt köszönetemet kifejezzem. Szerénytelennek kellene lennem, s nem lakoznék bennem igazság, ha mind amaz érdemeket, melyeket nekem tulajdonítani méltóztatott, a saját javamra irnám és egészben elfogadnám. Hiszen én 25 éven át semmi egyebet nem tettem, mint a jó Isten által szivembe oltott sugallatot követtem, mely az elhagyott árvák megmentéseért, a szegények nyomorának enyhitéseért szívesen dolgozni ösztönzött; mely — a még egy — két évtized előtt városunk ala­csony fokon álló nőképzésének eszméjét felkarolni, s ez áldásosán működő iskola megalkotásában és fenntartá­sában — az egylet lelkes és buzgó tagjaival együtt — tevékeny részt venni serkentett. Én tehát csak azt tettem, a mit tennem jólesett, a mely ügyet szolgálnom kötelességem volt, mert mun­kálkodásom forrása szivemben buzogott. Lelkünk szerint cselekedni: nem lenyűgöző teher, hanem igazi élvezet! Hálám első érzelme tehát a mennyei atyához száll, ki engem ebben az irányban ilyennek alkotott, a milyen vagyok, s erőt adott nemesebb törekvéseim megvalósítá­sára is. Azután pedig hálám visszaszáll azon t. egyesületre, mely nekem alkalmat nyújtott hosszú 25 éven át arra, hogy a leghumánusabb czélok elérésében: a szegények és árvák istápolásában, a közművelődés s ez által a társadalmi jólét emelésében, a minden szépért, nemesért lelkesülő hölgyek szerény munkatársa lehettem. Boldognak érzem magam e perezben, midőn közös fáradozásunk eredményeit láthatom, örömre szolgál tu­data annak, hogy ezek létrejöttéhez egy porszemmel én is hozzájárulhattam! Hála és forró köszönet ezért a m. t. nőegylet lel­kes tagjainak, ügybuzgó vezetőinek, hála a hosszú időn át irántam tanúsított bizalomért és ezen valóban kitün­tető figyelemért, melyben most részesíteni kegyeskednek. Legyen isten áldása a nemes egyesületen, annak minden tagján és működésén! Erre Popp Györgyné következőleg folytatja: Mélyen tisztelt közönség! Most pedig áttérve össze jövetelünk czéljára, a nőipar iskola évzáró munka kiállítását ezennel meg­nyitom, és igen tisztelt titkár urat kérem, hogy a szor­galmas munkás kis méhecskéknek érdemök szerint a jutalmakat kiosztani szíveskedjék. Titkár szavai: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Ez iskola életének 14-ik évét zárja be a mai nap, melyen a kiváló szorgalomról, jó ízlésről, szakértelemről tanúskodó kiállítást megnyitottuk. Hogy mily üdvös tényezőjévé vált ezen intézet társadalmunk jólétének, azt a már százakra menő növen­dék sereg hálája igazolja, kik itt nyertek kiképezést, kiknek példája fényesen igazolja azon igazság megdönt­hetetlenségét, hogy a becsületes munka, a tisztességes foglalkozás, egyéni boldogságunknak, erkölcsi és anyagi fúggetlenségünknak alapja. A mely nő megtanult dolgozni, a drága időt megbecsülni, annak erénye szeplőtlen fény­ben ragyog a családban, a társadalomban egyiránt. Ez iskola munkára oktatta önöket kedves növendé­kek; hálatelt kebellel vegyenek tehát búcsút ezen inté­zettől, vigyék el, a tudást és munkakedvet otthonukba, a felemelő munkálkodásban nagy kincset birnak, a jövő jólét és családi boldogság kincseit. Azt hiszem az önök szive érzelmét tolmácáolom akkor, midőn azon egyesületnek mondok köszönetet, mely az iskolát túlságos uldozatok árán tartja fel/.bogy alkalmat nyújtson az önök kiképeztetésére. Köszön,trt a városi hatóságnak, mely addig oly készséggel támogatta az egyletet .... helyiséget adött, s ha fejlődik, ád a jövőben; a múltban 200 fiHtaV is segélyezte. Az iskola mj élei küuöl>én áUl A magas komtóny meghallgatta esdő szarunkat s a jövő évtől 500 forint állami segélyben részesíti. De az áldozat tetemes, melyet ennek fejében lelje­siseni kötelesek vagyunk. Hogy ez eredmenyt is eler­hettük, mély hálánk illeti meg azon férfiút, aki társa­dalmi életünk felelevenítésén ifjú lélekkel s annyi oda­adó buzgalommal fáradozik; a ki a nőegylet ügyét fel­karolva, szívesen támogatta azt czélja elérésében. E magas állasu egyén Szabolcsvárinegye köztisztelet- és szeretetben álló főispánja, báró Feilitzsch Berthold úr őméltósága, a ki hálara kötelező jóakarattal támogatta egyletünket az állami subventió megnyeréseben. Fogadja most ez ünnepélyes alkalommal is a nőegylet hálás kö­szönetet azon kérelmünk kíséretében, hogy a jövőben sem vonja meg tőlünk minden nemesért hevülő szivének pártfogását. Végül önökhöz fordulok, mélyen tisztelt kisasszo­nyok és intézet tanítói, kik alapos szakismerettel, ügy­buzgalommal vezették a gondjaikra bízott növendékeket. Isten áldja meg fáradozásukért, kívánom, hogy a jövő­ben mentül több munkaszerető, derék magyar leányt képezhessenek ki szeretett hazánk javára. Most pedig örömmel teljesítem azt, hogy a kiválóbb növendekek részére megadott jutalmakat kiosztom. Jutalmat és dicsérő oklevelet a következő növen­dékek kaptak: Pollacsek Irén, a legtöbb és legszebb fehérnemű kiallitója dicsérő oklevelet és egy aranyat, Czesznák Margit, a legtöbb és legszebb vegyes kézi­munkák kiállítója egy aranyat és oklevelet, Milotay Ilona, a legszebb fehér és vegyes hímzés kiállítója egy aranyat és oklevelet, Deutsch Szeréna, szép fehérneműért okle­velet, Márkus Jusztin, a legszebb fehérnemű kiállítója oklevelet, Molitórisz Érzsébet szép fehérnemükéri 6 ko­ronát és oklevelet, Lányi Ilona és Fábri Irma szép fe­hérneműért okleveleket, Lukács Margit, szép kézi mun­kákért oklevelet, Király Anna és Lichtblau Jolán, szép vegyes kézimunkákért egy-egy oklevelet, Dietz Zsuzsó, oklevelet szép fehér hímzésért, szorgalmas fehérnemű varásért Szilágyi Mariska 10 koronát, Fekete Juliska 10 koronát, Moravszky Ilona 6 koronát, vegyes munkákban kifejtett szorgalmukért,|Szövérdi Erzsike 10 koronát, Bán Erzsébet 6 koronát, Molitórisz Erzsébet és Margita Juliska 4—4 koronát, és végül dicsérő oklevelet Szaly Lina a legszebb ruha varrásáért. Ezután Popp Györgyné elnök felkérte a tisztelt közönséget, hogy a kiállítást behatóan megtekintse, és szívélyes támogatásában részesítse. Ezután az ünnepélyt bezárta. Azonban nem csak az itt felsorolt, kitüntetett ta­nítványoké a kiállítás sikerének érdeme, hanem az ösz­szes szorgalmas kis társaságé, kik általánosságban oly kifogástalan s oly nagymennyiségű munkákat produkál­tak, legelsősorban pedig az érdem vezetőjöket, odaadó igazgató-tanitónőjüket, Kégly Szeréna úrhölgyei illeti, kinek érdeme nemcsak a kiállítás elrendezésében rejlik, miben Bégányi Gizella és Buday Mária úrhölgyek szin­tén kivették derekasan a részüket, hanem egész évben tanusilott fáradhatatlan buzgó működésében is látjuk a kiállítás sikerének eredetét. A bevétel: 170 frt 25 kr. volt. Erzsébet királyné emlékére emelendő .örök imádás templom." / Folyó évi junius hó 30-án alakult meg Nyíregy­házán a vármegyeház kistermében a b. e. Erzsébet királyné emlékére emelendő .örök imádás templom" szabolcsmegyei bizottsága, melynek hivatása lesz a fenti czélra pénzadományokat gyűjteni minél szélesebb körben, de fókőp a vármegye területén. A vallásosán hazafias ügyet megyénk egyik úr­nője: özv. Miklós Lástlóné óaagyaága vette kezébe, a ki a központ által felkéretve a fenti helyen és időben alakuló gyűlésre hívta fel Szabolcsvármegye katholikus közönségét. A gyűlésen megjelentek : Gróf Dessfewffy Marianna, Alajos, Dénes és Bí a, gróf Pongrácz Jenő, Kállay Ru­dolfné, Kállay Györgyné, Miklós Margit, báró Vay Amoldné, Kállay András, Kállay Sarolta, Kállay Tamás, Megyery Géza, Lázár Kálmán, dr. Kállay Rudolf, Kál­lay Tibor, ifj. Bidnár István, Vidovich László, Rézler György, Liptay Jenő, özv. Ibrányi Zíigmondné, Ibrányi Sarolta, Jósa Andrásné, Orsovszky Gyuláné, Frint Eleonora ós Máris, Marsalkó Ödönné, Marsalkó Boriska, Ferenczy Bertalan, Terstyánszky Dezső, Petrovics Gyula, Berthóty Benjámin, O.dall Jenő, Németh Gyula, Veress Antal, Szentimrey Gábor, Bányász Endre, Lukrics Ká­roly, Bukna József, dr. Horváth Gáza, dr. Dohnál József, dr. Konthy Gyula, Simicska Endre, Komiss Géza, Adányi Károly atb. Az alakuló gyűlést az összehívó úrnő ezen beve­zetéssel nyitotta meg : Mindenek előtt üdvözlöm Önöket, kik a mai alakuló gyűlésen felkérésemre megjelenni kegyesek voltak s a kik ama kegyeletes terv megvaló­sítására törekesznek, mely tárgyát képezi a mai gyű­lésnek". Ezek után az alakuló gyűlés az ő vezetése alatt a legszebb rendben folyt le, a hol megválasztatott egyhangúlag s nagy lelkesedéssel; elnöknek: öxv. Mik­lós Lászlóné, a ki ezen meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat: .Fogadjik hálás köszönetemet, melylyel engem a bizottság elnökségével megtiszteltek. Tekintve a magas czélt, sz elnökséget örömmel elfogadom. Ke­gyeletes ügyünket a bizottság legbuzgóbb pártfogásába ajánlom és a czél elérésére a bizottság szives támoga­tását kérem/ Aleluököknek megválasztatt&k: gróf Pongrácz Jenő, Megyery Géza, Ferenczy Bertalan. Pénztárnoknak; dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom