Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-22 / 4. szám

A vasúti ut. A vasúti ut kiépítésére vonatkozólag beérkező ajánlatok sorsa fölött, értesülésünk szerint, már e hét folyamán fog Nyíregyháza város képviselőtestülete dönteni, miért is a város közönsége érdekében kötelességünknek tartjuk, az útépítés kérdésével tüzetesen foglalkozni. Mi minden jó és czélszerü ujitás barátai és előmozdítói vagyunk, azért nem is késünk kijelenteni, hogy a kocsiutburkolatra ajánlott kétes értékű bazalt, trachyt, vagy bárminek keresztelt félkoczka kőburkolattal szemben, feltétlen előnyt adunk az aszfalt kocsiút burkolatnak, mely az elsőrangú szaktekintélyek által legjobbnak és legczélszerűbbnek van elismerve. Nem szívesen hivatkozunk külföldi tekintélyekre és példákra, de jelen esetben kénytelenek vagyunk egy kezeink között levó szakmunka adatai alapján a berlini műegyetem nagyhírű tanárára, Dittrich Edwardra hivatkozni, ki az útépítés terén elsőrangú tekintély s a porosz kormány megbízásából külön tanulmány tárgyává tette az aszfalt utakat s e czélból a föld minden részébe elzarándokolt. Kiadott műve „Die Asfaltstrasseu" élénken tanúskodik arról, hogy a komoly tudós, nagy gyakorlati érzékkel, számos megfigyelést tett. Az aszfaltot, mint kocsiút burkolatot, minden egyéb burkolattal szemben legjobbnak találja, ennek tulajdonitható, hogy Berlinben az összes kocsiút burkolatok 6S°|o-a aszfaltból készült. Hasonlóképen nyilatkozik Charles Huberti a brússeli egyetem ta:iára, ki az „ ludependeuce Belge" hasábjain magasztalja az aszfalt kocsiút burkolatot. Hazai szaktekiutélyeink közül csak Kovács Pál kir. főmérnök, jelenleg országgyűlési képviselő és Szilágyi F. Lajos székesfővárosi főmérnök szakmunkáira hivatkozunk, melyekből mindenki meggyőződhetik, hogy az aszfaltkocsiut burkolat a legjobb és legczélszerűbbnek elismert burkolat. De minek szaktekintélyekre hivatkozni, mikor ezeknél is ékesebben szól a hazánkban szerzett tapasztalat, mert az utolsó két évtizedben Arad, Beszterczebánya. Budapest, Fehértemplom, Kassa, Makó, Nagy-Szalonta, Pápa, Pécs, Szeged, Szentes, Temesvár, Versecz stb. városokban fektetett aszfalt kocsiút burkolatok jósága, szépsége és tartóssága megczaful minden a kőburkolatok hivei által felhozott kifogást, eloszlat minden kételyt és aggályt. De bocsátkozzunk részletekbe is. Az aszfalt kocsiutburkolat összefüggő tömör felületet képez, mely érdes, — nem pedig sikos, mint azt híresztelik — reudkivül tartós, nincsen erősen kopásnak kitéve, könnyen tisztán tartható, nem porzik és teljesen zajtalan, — előállítási költsége alig drágább az ajánlott gyenge kőburkolatoknál, — fenntartása pedig minden tekintetben olcsóbb. A „NYIKVIÜEK" TAR0ZAJA. A teljes Jókai. Öt esztendővel ezelőtt történt. Tüudérmesébe illő ünnepel ülte meg ország-világ Jókai irói munnásságának ötvenedik évfordulójár. A nagy dísz és pompa, amely vOrösbetU* nappá tette nemzeti muukáink kalendáriumában az 1894. év január hatodikát, azóta kiveszhetett az emlékezetből, de ami maradandóvá tette az ünnepet: Jókai Mór műveinek száz kötetbe foglalt teljes kiadása, az immár — hogy az utolsó sorozat is megjelent — minden időkre az irodalomé. Dicsőség a migyar nemzetnek, hogy ez a könyvtár elkészült, együtt van. Páratlan ós merész vállalkozás volt, amelyhez egy Jókii népizcrüsége kellett, hogy ötven éves irói munkásttág ilyeu emlékoszlopban glórifitáltassék. Ason a nevezetei január hatodikán ezekkel a szavakkal fordult Eötvös Lóránd báró, lelke az egész mozgalomnak Jókai fele: ,Te büszke önérzettel mondhatod, hogy kiadód ez egyszer maga a nemzet.* Igazabban a világirodalom egy poétája sem mondhatta volna el ezt magáról. Mert alig, hogy hire ment, milyen módon akarja a nemzet koszorúsát megjubilálni: néhány hónap elég volt arra, bogy a magyar társad lom minden osztálya összetegye forintjait és filléreit a nagy vállalkozó czéljaira, amelyet öt év leforgása alatt, igéretQkhöz képest, a kiadók le is bonyolítottak. Méltóan az esemény jelentőségéhez, a századik kötet históriai okmányként egészíti ki a teljes Jókai kiadást. Záróköve ez egy könyvtárnak, amelyhez hasonlóval sehol a földön poéta és nemzet nem dicsekedhetik. Jókai láng -sze, tevékenysége, szive, hazafisága költészete kellett hozzá egyrészt: a magyar nemzet rajongó, ifjonti hevQlése, ideális tiszta költészetimádata kellett hozzá másrészről. Es e két világ találkozott a jubileum esztendejében és e találkozás gyümölcse a száz kötet. A hogy az ezeregyéjmeséi közt az ezeregyedik a legcsodálato sabb, mely keretéül szolgált valamennyinek: ugy rajzolódott lelkünkbe ezeregyéjbeli tündérmesének az a ,,IN T 1 R V 1 D É K.'

1 Készítési módja a következő: a talaj egyengetése és döngölése után 15 cm. vastagságú portlandczément-beton réteg készül, melyre egy 4 cm. vastagságú aszfaltréteg kerül. Az aszfalt-anyag hazánkban apró zúzott gránitkövek hozzákeverése mellett magas hőfokra hevittetik s forró állapotban lesz simitókkal és hengerekkel a betonra uyomva Az aszfaltanyag és a zúzott kő a nagyfokú hevítés és nyomás folytán oly egységes szilárd testet képez, hogy még a külerószakuak is ellentáll s egymástól semmiképen el nem különíthető. A befőzött zúzott kövek biztosítják érdességét. Az aszfalttársulat a fentartást 20 évre elvállalja, ezen idő letelte után tartozik a kocsiutburkolatot teljes jókarban átadni, — mely még további 5 —10 évig teljesen megfelel. Ezután, — ha a felső aszfaltréteg megkopott, felszedetik, uj anyag hozzákeverése mellett újra felfózetik, s aránytalanul csekély költséggel újra lefektethető, mely eljárás minden negyedszázadban megismételhető, mert az alsó 15 cm. vastag betonréteg teljesen érintetlen marad és évszázadokig is eláll, mint ezt a régi építkezések eléggé igazolják A kőburkolatok anyaga kopásnak és törésnek lévén kitéve, csakhamar tönkre megy s tekintettel arra, hogy nálunk félkoczka van számításba véve, — ez pedig legjobb esetben is csak egyszer fordítható, — s a jótállási idő elteltével, ha újra javításra szorul, értéktelen kőanyagot képez. De a kőburkolatnak nagy hátránya, hogy rázós és ez által kellemetlen a kocsiban ülőknek, — nagyon zajos ennek folytán hátrányára van az élénk forgalmú utczákban lakóknak, és az ott sétálóknak, — porképző, s a lepattanó apró szilánkok és jegeczek az emberi tüdőre, szemre és egész szervezetre rendkívül károsak, — s végül tisztán nem tartható. Már pedig azt hisszük, mindnyájunknak közös érdeke, hogy legyeu végre Nyíregyházán egy ut illetve utcza, mely teljesen pormentes s kellemes sétahelyül szolgálhat városunk lakóinak, — ezt pedig csak ugy érhetnék el, ha ugy a járda, mint a kocsiút asztfalból készülne. • Reméljük, hogy képviselőtestületünk ezúttal sem fog elzárkózni a hasznos és czélszerü újítástól, nem fog kímélni esetleg költséget sem, hogy megtekintesse pl. a Makóu és Szentesen épült megyei törvényhatósági vagy Nagyszalontán épült, vasúthoz vezető vámos a zfaltkocsiutakat, s e kérdésben csak ugy fog dönteni, ahogy azt a haladó kor szelleme kívánja ós követeli. A falu rossza. Ebben a szekérzörgéses, köhögéstől zajos világban üde dal csendült meg. A nőegyesület műkedvelői mesés gyorsan, mondhatui készülődés nélkül előadást tartottak újból, szinre került a Tóth Ede halhatatlan, njűhetetlen Falu, rossza. jubiláris ünnep, bázisul szolgált 8 Jókai kötetek piramidjához. A kiadók meglláztelték ezzel az utohó kötettel a magyar közönséget, amely a határt nem ismerő áldozatkészséggel sietett oltárt emelni legkedvesebb mesemondójának. Ez a századik kötet fog regélni késő utódoknak arról, hogy rótta le háláját Magyarország legnagyobb irodalmi büszkeségének. Dí viszont ebből fogja ércébe vésni jövő idők historikusa a magyar nemzet minden jó tulajdonságai közül azt a legjobbat, hogy a geniet érteni és méltányolni tudja. Ebben a századik kötetben tehát, amely története az egész Jókai kiadásnak és bű krónikájt szoknak a feledhetetlen jubiláris napiknak, amikor nemcsak hogy az ország, hanem az egész müveit világ rakta le koszorúját Jókai lábához, megtalálja az olvasó a teljes Jókai kiadás összes aktáit, névsorait az előfizetőknek, jegyzékét az üdvözleteknek, díszokleveleknek és ajándékoknak, amelyekkel az ünnepeltet vármegyék, törvényhatóságok, tastületek, intézetek felkeresték, Jókai életrajzát, öiszes munkáinak bib iografiiját, továbbá teljes tartalomjegyzékét a száz kötetnek. A századikhoz egyébként maga Jókai irt utószót, amely után a vállalat intézői a kiadással megbízott Révai Testvérek teszik le a közönség kezébe néhány meleg szóval a hattLmaft munkát. Az utószót itt közöljük egész terjedelmiben: Utószó össies költői műveim gyűjteményéhez. Hálát adok az én jóságos Istenemnek, hogy összes költői műveimnek kiadásában megsegített! Oiyau feladat volt ai, melyet magán a szerzőn kivül senki meg nem oldhat. Eietem bevégezte után az a barátom, aki műveimnek sajtó alá rendezését elvállalta, nem tehetett volna mást, minthogy mindazt, amit tőlem nyomtatásban, vagy még kiadatlan kéziratbin fenmaradt, szakszerint osztályozva, sorba állítsa s ugy bocsássa a közönség elé. Egyedül nékem volt jogom hozzá, ítéletet tartani saját műveim fölött. Miért a Falu rossza ? Van nekem három igen jó barátom (másnak egy sincs, de hát én nagyon szerencsés vagyok) és van egy sikerült szabású frakkom. A három derék fiu vőfélykedik, banketten tósztozik, bálozik, lány sziveket hálóz be, felváltva hordván derék fr kkomat, (közben néha én is felvehetem.) A gyerekek mindenütt megállják a helyüket, elismerést, tapsot, szerelmes pillantásokat aratnak, de az senkinek se jut eszébe, hogy egy frakkot szerepeltetnek, vagy ha tudnák se rónák fel hibául nekik, de hit miért is rónák. Elegáns kedves fiuk ők igy is, ha ugyanazt a ruhát viselik is, meg — nem a ruha teszi az embert. Ilyen jó szabású frakk . . . akarom mondani darab a Falu rossza. Ha népszínművet akar adni egy műkedvelő társaság, keresve se találna jobbat ennél a jól megirt, páratlanul álló darabuál. Kinek jutna eszébe, bogy a darabot kifogásolja, mert már háromszor, vagy ötvenszer látta; mikor az Okolicsányi Dezső kezében mond csütörtököt a püstöly, Miurer lréuke mondja el az örvénylő habok fölött a saját laudes funebressét és Jósa Andrea akarja elhitetui mint borzasztóan intrikás Csapóné, hogy a hárpiák és az angyalok ugyanegy. A darab tehát nagyon jól volt megválasztva. Menjüuk tovább! Alig küldözték szét és ragasztották fel a hirdetési táblákra a szinlapokat, már is hire járt, hogy mindeu jegy elkelt — igaz volt. Mielőtt továhb örvendezném a megnyilatkozott nagy érdeklődés fölött, a műkedvelői előadások referádáiban teljesen idegen akadékoskodás hiugján szólok egy szót: A színlap, szereplőket regisztráló része nem volt teljes, a helyett, hogy nép, vendégek, ceigányok, névsor kellett volna. Minek a formát ilyeu rtdegeu betartani műkedvelőkkel szemben. A közönség ép ugy gyönyörködött a kar kedves rózsabimbóiban mint a szereplők Viktória regióiban, ezért csak figyelemnek vehette volna, ha az édes, csinos parasztlánykákat, kerek arczú legénykéket névszerint bemutatja a színlap. Társalgási nyelven szólva, borzasztó sokan voltak az első előadáson, iszonyú figyelemmel kisérték a szépen bontakozó simán legördülő darabot, és kegyetlen sokat tapsolva nagyszerűen mulattak. Igazán megérdemelné minden szereplő, hogy külön külön emlékezzünk meg róla, de helyszűkében csak a kiválóbbakat a legsikerültebben alakitókat emeljük föl. Sorrend: A sziulapí. Feledi Gáspárral Porubszky Pál ur tévesztette össze saját magát, erős áterzes karakterizálta játékát, mikor elveszettnek hitt leánya u'áu busult ott borongott a meghatottság minden néző arczán. Feledi Líjcú Szabó László ur nagyon kedves fiu olyan jól érzi magát a deszkákon játék közben, mint a benue gyönyörködő hálás közönség a parterren. Boriska, Maurer Irén kisasszony akkurátos volt mint egy czukorbaba. Hej! Nincs is szebb viselet a magyar, bokorugró szoknyás, piros csizmás, ingvállas viseletnél. Hej! De nincs is szebb lány a faluban Feledi Boriskánál. A játéka? Az Isten is drámai szendének teremtette. Szenvedélytől vibráló hangja, rendkívül alkalmas az érzelmek színezésére, kedves alakja pedig bármily szerepben ékesen szóló protektora lenne. Bitki Tercsi Trajtler Anna k. a. még fiatal műkedvelő, de már is szép karrierje van, szerepét sikeresen játszotta meg, elfogulatlan kritikus tolla nem irhát le nagyobb dicséretet ennél a szónál, hogy sikeresen. Bit ki Tercsi szerepe professzionátus színésznőknek is több gondot mint sikert juttat. Göndör Sándor Okolicsányi Dezső ur kedvencze lett, deli alakjával, szép nótázásával a színház hölgyközönségének, megragadó tirádjai alatt, nem egy sóhajtást nyomtak el a rózsaszínű ajkak. Hosszú életpályám alatt nemcsak költő voltam, hanem politikus is, és mint ilyen, hírlapíró, élczlapszerkesztő, adomázó, képviselőjelölt, törvényhozási szónok: azonkívül történet-, táj- és népismeiró, sót még kertész is. Szellemi termékeim, mint vezérczikkek, országgyűlési beszédek, programmok, polémiák, politikai szatírák, pamfletek, életrajzok (komolyak és tréfásai) még egy roppaut tömeget képeznek: azokhoz járulnak az emlékbeszédek, nyilvános felköszöntők, közczélu adakozásra felhívások, előszavak idegen munkákhoz, amik elszórva megtalálhatók a napi sajtó hasábjain. Mindezek a szellemi munkás édes gyermekei: de nem a költőé. De még magukban a költői művekben is válogatnom kellett. Nekem szabad volt ez. Kívülem senkinek. Megítélni, mit tartok méltónak arra, hogy ezen gyűjteményben helyet foglaljon, vagy nem tartok időszerűnek, hogy újból a közönség elé kerüljön. Kötetet tesznek ki a 48—49-iki napló ivei, melyek hajdan elkoboztattak, s melyeket újból megírni nem kívánok. Mellőztem az Életképekben, Délibábban, Honban, Nemzetben, Pesti Hírlapban, Magvar Hírlapban, a Kakas Márton tolltarajában, a Nagy Tükörben megjelent napi érdekű czikkeimet. A Magyar Nemzet Történetét, s az Osztrák-MagyarMonarchiába irt czikkeimet szerződésnek tartották viszsza. A Benyovszky czimű regényt, mint kölcsönzött tárgyút, nem számítottam saját alkotásaim közé. ,Az év viszhangját Bem vettem föl, mint amelynek egyes aforizmái szétszórva úgyis feltalálhatók összes műveimben, Ellenben az eddig megjelentekhez még egy uj regényt írtam, mint régen megígért befejezését egy korábbi regényemnek. Csak ilyen megválogatás mellett voltam képes költői munkálataimat a tiíz elt közönségnek megígért kétezer ivbe beszorítani, ezt is csak ugy, hogy kiadóimmii egyetértve az előmintában bemutatott nyomtatott lapokat két sorral megszaporítottuk, ami végül teljes öt kötetnyi töbletet tesz ki. Most már be van fejezve ez a munka, öt év alatt elkészült. Az utolsó tiz kötettel bezáródik. Hogy e faladat akadálytalanul sikerült, azért hálás köszönetet kell kifejezvem elsó sorban tisztelt kiadóimi i i 1 II |j r