Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-25 / 26. szám

Hivatalos melléklet a „Itfyivirdék" 1899. 26-ik saámáhox. 16454. K. —1899 — Szabolcsvármegye alispánjatol. A községek elöljáróságának, vármegyei, járási, városi és községi orvosoknak. A községek által az 1898. XXI. t.-cz. a) és b) pontja értelmében gyakorlandó közsegélyezés módjáról és mérvéről ugyanezen t.-cz. 14. §. 5. pontjában nyert felhatalmazásánál fogva a m. kir. belügyminiszter ur által 51000/98. szám alatt alkotott szabályrendeletet tudomásul vétel, alkalmazkodás és közhírré tétel végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1899. junius 12. Mikecz János, alispán. (Másolat.) 51000. b. ú. m. számho7. Szabályrendelet a községek által az 1898: XXI. t.-cz. 8. §. a) és b) pontja értelmében gyakorlandó közsegélyezés módjáról és mérvéről. 1. §. Mindazon esetekben, midőn úgy az illetők, mint hozzátartozóik szegények és az 1898. XXI. t.-cz. 4-7. §-ai nem alkalmazhatók, az illetőségi község által közsegélyezésben részesitendők: a) a talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított hét éven felüli gyermekek; b) a kórházi, vagy gyógyintézeti apolásban nem részesülő betegek; c) a kórházakban, vagy gyógyintézetekben való ápolásra nem minősitett, valamint az ezekből elbocsátott gyógyithatlan betegek; d) nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan hülyék, süketnémák, vakok, nyomorékok. 2. §. Minden község a közsegélyre szorultak segélyezesének, gondozásának és ellátásának módja es mérve tárgyában egy éven belül — jelen szabályrendelet korlátai között — a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeletet alkotni köteles. A kis- és nagy községek, valamint a rendezett tanácsú városok ide vonatkozó szabályrendeletét a vármegyei törvényhatóság, a törvényhatósági joggal felruhá/.ott városok szabályrendeletét a belügyminiszter hagyja jóvá. A mennyiben a vármegyei törvényhatóság az 1886. évi XXII. t.-cz. 145. §-a alapján a területén fekvő öszszes közsegek altal alkotandó egységes szegenyalap létesítését rendeli el, ennek felhasználásáról a törvényhatóság szintén szabályrendeletet alkot, mely belügyminiszteri jóváhagyást igenyel. 3. §. Minden község az ott tartózkodó közsegélyre szorultakat — illetőségükre való tekintet nélkül — minden év végén pontosan összeíratni, róluk törzskönyvet vezetni és az időközben közsegélyre szorulókat a törzskönyvbe esetről-esetre pótlólag felvenni köteles. A törzskönyvbe való felvétel előtt a közsegélyre szoruló egyén családi es illetőségi, valamint a hozzátartozók vagyoni viszonyainak felderítése végett az illető vagy hozzátartozói a községi elöljáróság utján jegyzőkönyvileg kihallgatandok és a kihallgatás eredmenye a törzskönyvbe bevezetendő. A törzskönyvbe felvett idegen községi illetőségűek illetőségének megállapítása végett a szükséges lépések azonnal megteendők. 4. §. A törzskönyvbe felvett egyének közsegélyezése iránt a községi elöljáróság (rendezett tanácsú városok polgármestere, törvényhatósági városok rendőrfőkapitánya, székesfővárosi kerületi elöljáróság) sürgősen intézkedik. A községi elöljáróság eljárása ellen emelt felszólalás esetén a főszolgabíró határoz. Az elsőfokú hatóságnak a közsegélyezés kérdésében hozott határozata ellen 8 napon belül fokozatos fellebbezésnek van helye és pedig: 1. a főszolgabiro határozata ellen az alispánhoz, innen a közigazgatási bizottsághoz ; 2. a r. t. városi polgármester határozata ellen az alispánhoz, innen a közigazgatási bizottsághoz; 3. a th.it. város rendőrfőkapitányának, valamint a székesfővárosi ker. elöljáróságnak határozata ellen a városi tanácshoz, innen a közigazgatási bizottsághoz. A közigazgatasi bizottságnak jogvitás kérdésekben hozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. (1898. XXI. t.-cz. 13. §.) 5. §. Közsegélyre szorultak gondozása és ellátása a községek anyagi helyzete és a helyi viszonyok figyelembe vételével, a közsegélyre szorultak testi és szellemi állapotától, személyes körülményeitől és különleges bajától függ. 6. §. A hét éven aluli gyermekek gondozásáról szóló belügyminiszteri szabályrendelet 10. §-a értelmében az illetőségi község által átvett, valamint a hét éves koron túl talált és hatósagilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek ápolásáról, eltartásáról és neveléséről a község mindaddig, de legfeljebb 14 éves korukig gondoskodni köteles, mig a gyermeket testi és szellemi fejlődése arra minősiti, hogy saját erejéből tarthatja fenn magát. A gyermekek gondozásánál azok vallás-erkölcsi nevelésére is kiváló figyelem fordítandó. 7. §. Mihelyt valamely gyermeknél közellátás szüksége áll elő, a községi elöljáróság (rendezett tanácsú városok polgármestere, törvényhatósági városok rendőrfőkapitánya, székesfővárosi kerületi elöljáróság) a gyermeknek gondozás végett vagy valamely arra való egyénnél, (családnál), vagy valamely árvaházban elhelyezése iránt azonnal intézkedni és amennyiben gyám kirendelésének szüksége forog fenn, ez iránt az illetékes gyámhatóságot azonnal megkeresni köteles. A közellátásra szoruló gyermek szegény-, dolog-, vagy tolonezházban és általában oly helyeken, hol a gyermek erkölcse megromlás veszélyének van kitéve, átmenetileg sem helyezhető el. 8. §. Kőzellátásra szoruló gyermek magángondozás végett csak oly egyénnél vagy családnál helyezhető el, kinek vagy melynek egészségi, erkölc-i és lakás viszonyai megfelelők. Magánfelek kötelesek oda törekedni, hogy a gondozásukra bizott gyermek az általuk űzött foglalkozást elsajátíthassa. Erősebb gyermek lehetőleg oly mesterség tanulására adandó, melynél a gondozo részéről in 'yenes ellátásban részesül. Azon magán feleknek, kik a gyermeket az országos alap terhére kifogástalanul gondozták, a gyermeknek községi költségén tovább tartására elsőbbségi igényű. van. 9. §. A tartásdijakat a község (város) képviselőtestülete állapítja meg. 10. §. Az árvaházakban elhelyezettekre nézve az intézeti szabályok mérvadók. 11. §. A közellátásra szoruló gyermekek nevelése és iskoláztatása tekinteteben az 1868. évi XXXVIII. és 1877. évi XX. t.-cz. ide vonatkozó rendelkezései irányadók. 12. §. Rossz erkölcsű és javíthatatlannak mutatkozó gyermekeknek javitó intézetbe való elhelyezése vegett a belügyminiszter közbejárása veendő igénybe. 13. §. A közsegélyre szoruló gyógyítható betegek, valamint az ideiglenesen munkaképtelenné vált terhes nők rendszerint a legközelebbi kórházba, vagy gyógyintézetbe szállitandók. Amennyiben ez ki nem vihető, a/, illetői gondozásáról és ellátásáról a község a 2. §. szerint alkotandó szabályrendeletben intézkedik. 14. §. A kórházakban vagy gyógyintézetekben leendő ápolásra nem minősitett, valamint az innen elbocsátott gyógyithatlan betegek, végül a nem közveszélyes elmebetegek, ártalmatlan hülyék, sű%etnémák, vakok, nyomorékok állandó betegségük, illetőleg testi fogyatkozásuk miatt állandó gondviselést és állandó eltartást igényelnek. 15. §. Az előző szakaszban felsoroltak első sorban az elhelyezésre alkalmas intézetekbe (vagy menhelyekbe) helyezendők. Ily intézetek hiányában mindezek elhelyezése, orvosi ápolása, élelmezése és ruhá/ata a 2. §. szerint alkotandó szabályrendelet értelmében történik. 16. §. A közsegélyre szorultak eltemetéséről való gondoskodás a tartózkodási község feladatát képezi. 17. Mihelyt a közsegélyezésben részesülő egyénnek idegen községbe való illetősége megállapittatott, ez utóbbi azt a tartózkodási község ől további ellátás végett azonnal átvenni és saját törzskönyvébe bevezetni köteles. A mennyiben az illetőségi község az átvételt elmulasztja, a további gondozási költségeket a tartózkodási községnek megtéríteni köteles. 18. §. A községi közsegélyre szorult horvát-szlavonországi községi illetőségűek és a monarchia másik államaban honosak után felmerült költségek megtérítése, illetőleg a közsegélyben részesülő átvétele iránt a törvényhatósági városok közvetlenül, kis- es nagyközségek valamint rendezett tanácsú városok pedig a törvényhatóság utján tesznek megfelelő lépéseket. Amennyiben más külföldi vagy hontalan vétetik községi ápolásba, e ! örülmény a belügyminiszternek azonnal bejelentendő. 19. §. A közsegélyezés költségeinek fedezéséről minden község, a községi szegényalap esetleges jövedelmeinekfelhasználásával, évi költségvetésében gondoskodik. 20. §. A közsegélyben részesülők gondozásának ellenőrzése a gondozó község elöljáróságának kötelessége, mely ezzel az elöljáróság valamelyek tagját felelősség terhe mellett megbízza. A közsegélyben részesülők felügyelete oly községben, hol e feladatra műveltebb egyén önként vállalkozik, erre bízandó. Ezeken kivül kötelessége a községi, illetve körorvosnak, (ilyen nem léteben a járásorvosnak) a közsegélyben részesülőkre rendszeres felügyeletet gyakorolni, azoknak gondozását legalább évnegyedenkint egyszer megvizsgálni és a vizsgálat eredményét a községi elöljárósággal Írásban közölni. A községi, illetve körorvos, közsegélyre szorultakat ingyen gyógykezelni köteles. Mindezeknek gyógyszerekkel és gyógyászati segédeszközökkel való ellátása az országos betegápolasi alap, illetőleg az államkincstár terhére történik. A községi közsegélyezés miként gyakorlásának főfelügyelete az egészségügyi és közigazgatási felettes hatóságok szigorú feladatát képezi. 21. §. A közsegélyezés gyakorlásáról a törvényhatósági joggal felruházott városok a belügyminiszterhez, egyéb községek a vármegyei törvényható-ághoz minden év végén részletes jelentést tesznek. Budapest, 1899. évi május hó 4-én. Széli, s. k. 98. Eb. Íö99. Szabolcsvármegye erd. albizottága. Szatmár, Komárom és Szepes vármegyék erdészeti albizottsága a megsemmisített erdőőri s gyakornoki s erdőmesteri bizonylatok megsemmisítése tárgyában hozott határozatot kihirdetés vegett megküldi. Határozat. Szatmárvármegye erdészeti albizottságának 502|99. Komáromvármegye erdészeti albizottságának 46—99. Szepesvármegye erdészeti albizottságának 188—99. Eb. sz. határozata a „Nyírvidék" megyei hivatalos lap utján közhírré tétel végett a járási főszolgabirák, Nyíregyháza város rendőrkapilányi hivatala s községi elöljáróságokkal közöltetik. Erdészeti albizottság jegyzője pedig utasittatik a nyilvántartásba való bevezetésre. Miről kir. erdő felügyelő Debreczenben, erdészeti bizottság jegyzője, járási főszolgabirák, Nyíregyháza rendőrkapitánya, községi elöljárók a „Nyírvidék" utján értesíttetnek. Kelt Nyíregyházán. Szabolcsvármegye erdészeti albizottságának 1899. év junius hó 9-én tartott ülésebői. Dr. Meskó László, erd. a. b. elnök. (Másolat.) 188. szám. e. b. 1899. A kassai kir. erdőfelügyelőségnek folyó évi 189. számú javaslata több erdőtiszti eskübizonyitvány semmisnek nyilvánítása tárgyában. Minthogy 1880. évi deczember 7-én 6. jegyz. szám alatt herczeg Hokenlohe javorinai uradalmába felesketett Fűzy Alajos potzpadi erdőtiszt, a szepesi r. k. püspökség szolgálatába IS->1. évi február hó 7-én jegyz. sz. a. felesketett Hiros József vághi erdőtiszt, a szepesi r. k. püspökség szolgálatába 1881. évi február 7-én 15. jegyz. sz. a. felesketett Valencsik József tepliczi főerdész, a szepesi r. k. püspökség szolgálatába 1881. évi február hó 7-én 14. jegyz. sz. a. felesketett Jurkovich Ede sehavniki erdőmester, Igló r. t. város szolgálatába 1881. évi február hó 7-én 26. jegyz. sz. alatt felesketett Simenszky Ferencz igló—hultai erdőmester, Gőlniczbánya r. t. város szolgálatába 1881. évi február 7-én 32. jegyz. sz. a. felesketett Hiszem János gölniczbányai erdőmester, Máriássy Ferencz szolgálatába 1884. évi szeptember hó 2 2-én 56. jegyz. sz. a. felesketett Szolkovy Miksa felső-hághi erdótiszt, Lőcse r. t. város szolgálatába le?9l. évi április hó 25-én 68. jegyz. sz. a. felesketett Blatny Ernő toiiszkai erdész, Podolin nagy község szolgálatába 1881. évi február hó 7-én 34. jegyz. sz. a. felesketett Danielisz Gyula podolini erdész, Krompach nagy község szolgálatába 1882. évi január 3-án 46. jegyz. sz. a. felesketett Orlofszky Gyula krompachi erdész, herczeg Koburg uradalmába .881. évi február 7-én 36. jegyz. sz. a. felesketett Listván Antal sztraszenai erdőtiszt, az eperjesi gör. kath. püspökség szolgálatába 18^2. évi január 3-án 47. jegyz. sz. a. felesketett Szalay József vörös-klastromi erdőmester, Salamon Tivadar és Atilla szolgálatába 1881. évi február hó 7-én 37. jegyz. sz. a. felesketett Eichmüller Ágost nedeezvári főerdész, Salamon Aladár szolgálatába 1881. évi február 7-én 27. jegyz. sz. a. fel< sketett Tossacs József mucseki erdőtiszt, herczeg Koburg uradalmába 1&82. évi január hó 3-án 45. jegyz. sz. a. felesketett Kail Nándor káposztafalvi erdész-segéd, végre gróf Gsáky László szolgálatába 1886. évi május 25-én 60. jegyz. sz. a. felesketett Léber Károly kojsói erdész eskübizonyitványa a legszorgosabb kutatás, valamint a .Szepesi Lapok" és „Szepesi Hírnök" czimű hírlapokban közzétett felhívás daczára meg nein kerüli: mindezeknél fogva a nagyméltóságú földmivelésügyi m. kir. miniszter úrnak 1882. évi 38708. szám alatt kibocsátott körrendelete értelmében az emiitett eskübizonyitványok ezennel semmiseknek nyilvániHatnak. Erről a földmivelésügyi magy. kir. miniszter úr őnagyméltóságához jelent :s teendő, a nyilvántartásba leendő bevezetés végett pedig az összes közig, erdészeti bizottságok és kir. erdőfelúgyelőségek jelen határozat közlésével értesitendők. Kelt Lőcsén, Szepesvármegye közig, erdészeti bizottságának 1899. évi márczius hó 11-én tartott üléséből. Supkovics. e. b. jegyző. Mattyasovszky Mátyás, erd. biz. elnök. 46—99. Eb. Komáromvármegye közig, erdészeti bizottságától. A győri kerület kir. erdőfelügyelőjének f. évi 279. számú előterjesztése Hecht József erdőőr eskübizonyitványa semmisnek nyilvániiása tárgyában. Határozat. Miután a nagy-igmándi járás főszolgabirájának 5080—97. számú jelentéséből az tűnik ki, hogy az azelőtt a bábolnai m. kir. ménesbirtokon, jelenleg pedig a váczi m. kir. erdőgondnokságnál alkalmazott Hecht József erdőőrnek a temesvári főszolgabírói hivatal által 1889. évi deczember hó 12-én 55. szám alatt kiállított eskübizonyitványa elveszett s miután ezen bizonyítvány a megejtett köröztetés daczára meg nem került, az a földmivelésügyi magy. kir. minisztériumnak 38708—82. számú magas körrendelete értelmében ezennel semmisnek nyilvánittatik. — Miről az ország összes közigazgatási erdészeti bizottságai és kir. erdőfelügyelőségei, a vármegyei összes járások főszolgabiróságai, nevezettnek az elveszett eskübizonyitványok nyilvántartásába leendő bevezetése végett ertesittetnek. — Komárom, 1899. évi márczius hó 11-én. Ghyczy, alispán, alelnök. 502-181)8. Eb. sz. A debreczeni kir. erdőfelügyelőnek 8124 — 1 >9 -i. sz. a. kelt véleménye Halasy László erdőtiszt eskü bizonyítványának elvesztése ügyében. Határozat. Tekintettel arra, hogy a Halasy László erdőgyakornok, janki lakos részére, ki erkölcsiségére feddhetlen és Selmeczbányán 1S89. márczius 22-én kiállított akadémiai bizonyitványnyal bírt, erdészeti államvizsga bizonyítványa nem volt, továbbá gróf Hadik Barkóczy Endre hitbizományi uradalmának szolgálatába lépett 1888. szeptember 26-án, végül a Jank, Ricse és Majtisi erdők kezelésénél mint segéd a varannói uradalmi erdőmesteri hivatal felügyelete alatt alkalmazva s később ugyanazon uradalom zemplénmegyei szécspolyánkai uradalmába lelt áthelyezve, — kiállított s 47—90. sz. alatt 1890. április 11-én kelt eskübizonyitvány a szabályszerű körözés daczára sem kerülvén meg, erről a nagym. földmivelésügyi m. kir. miniszter úrnak 1882. évi 38708. sz. körrendelete értelmében e határozattal külön felirattal jelentés tétetik, az összes közig. erd. bizottságok és kir. erdőtelügyelőségek pedig értesíttetnek. Egyidejűleg az erdőtiszti e^künyilvántartásban való előjegyzés után az eskübizonyitvány hiv. másolata kézbesítés és érvényesítés végett Zemplén vm. közig. erd. bizottságának megküldetik. Miről e határozat kiadatik: Valamennyi polgármester és főszolgabíróknak közhirrré tétel végett. Valamennyi vármegye és (hatósági joggal felruházott város közig, erdészeti bizottságának és kir. erdőfelügyelőségeknek. Járási főerdésznek Szinérváralján. Kir. erdőfelügyelőségnek Debreczen. Nagyméltóságú földmivelésügyi m. kir. miniszter úrhoz külön felirattal felterjesztetik. — Kelt Nagy-Károlyban, Szatmárvármegye közig, erdészeti bizottságának 1898. évi deczember hó 22-ik napján tartott ülésében. Nagy, erd. biz. elnök. 164

56. K. 1899. ~ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszoigabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi magy. kir. miniszter 41273/99. számú rendeletének másolatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és szabályszerű közhírre tétel végett kiadom. Nyíregyházán, 1899. május 30-án. Slikecz János, alispán.