Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-29 / 5. szám

„N T I K V I D fc K társadalmi súlyúknál fogva úgysem találhatnak azok jobb istápolóra és akkor méltók leszoek a nevükhöz és czéljukhoz, mely nemesak a szórakozás nyújtást, hanem szebb és hasznosabb tevékenységet is ir eléjük. A mindenuapi élet kQzdelmei és keserűséget a létért való küzdelem, komoly versengés és indokolatlan kanapépőrék naponként száz meg szaz válaszfalat vonnak a különben is széthúzó társadalmi elemek kózzé. Legyen a kaszinó oly egyesület, mely ezen válaszfalakat lerontja, mely czéltudatos működésében helyet és szerepet biztosit mindenkinek, aki szépért és jóért lelkesedni tud. A gödöllői királyáé szobor. A gödöllői Erzsébet szobor bizottság szobrot akar a gyászos végű Erzsébet királynénak emelni Gödöllőn, a boldogult királyné legkedvesebb tartózkodási helyén. Az ország közönségéhez felhívást bocsátott ki e szoborra való adakozásra. A magunk részéről melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe a kegyeletes czélt. A felhívás a következő: Felhívás! A gyászba borult magyar nemzet szobrot állit megdicsőült Nagyasszonyának. Kell, hogy ez a szobor monumentális emlékmű legyen s ott álljon az ország szivében — Budapesten. A nemzet szivébe úgyis bevéste dicső emlékét a mi Pátronánknak, kitörülhetlenül a hála. De ugyanekkor nem szabad, nem lehet emlék nélkül hagyni azt a helyet sem, ahol legtöbbet időzött, juikor köztünk volt, ahol legjobban .itthon" érezte magát! Nem szabad, nem lehet emlékkel meg nem jelölni azt a helyet, a hová a nagy szenvedésektől megpróbált, vértanúhalált halt Megdicsőültet, a bánat mellett az öröm verőfényes napjainak emléke is köté. Gödöllő ez a hely, az a Gödöllő, melynek minden kis fájához egy „királyné-emlék" fűződik, melynek utain annyiszor bolyongott a Mater Dolorosa, hogy hű népéhez közel próbálja feledni a legirtózatosabb csapast, mely anyaszivet érhet. Ne hiányozzék az ő márvány alakja innen halála után sem! Gödöllő lakosságának ereje gyönge ennek a szép feladatnak a megoldására. Bizalommal fordulunk tehát az egész magyar közönséghez, hogy adományaival tegye lehetővé kegyeletes foglalkozásunkat! Virágot annak, aki a virágokat annyira szerette, állítsunk szobrot neki a gödöllői park virágai közé, melyek csak azért illatoztak, hogy az ő bánatát áltassák ; álljon emléke a gödöllői fák alatt, amelyek csak azért susogtak, hogy az ő nagy szomorúságát enyhítsék. Az adományokat kérjük a bizottság czimére küldeni, mely azokat a gödöllői takarékpénztárban helyezi el s a hírlapokban fogja nyugtázni. Kelt Gödöllőn, 1898. november havában. A Gödöllői Erzsébet-Szobor Bizottság. A helybeli izr. nőegylet rounióje. Nyíregyháza, 1899. január 21. Fényárban úszott a Korona nagy és kis terme. Az elegáns közönség zsúfolásig megtöltötte azt. A mulatság olyan fesztelen a terített asztaloknál csupa örömtől sugárzó arczokat lehetett látni. A mi nem is csoda, vaj'mi ritkán jut ki halandó embernek az a fajta mulatságból, hogy minden gondolatát tündérék ('értsd szép lányok) lessék. A mit a gondos házi-asszonyok összehordtak, elrendeztek rips, raps, osztja, pusztítja az a sok kedves kéz bőven, szívesen, olyan szeretetreméltó ügyeskedéssel, hogy valóban az embernek kedve kerekedik a teremtő bölcs munkáját gáncsolni abbeli elkeseredésében, hogy háromszor megvacsorázni mégis csak még Boha azelőtt. A sivár, agglegényi jövő komor képe fenyegetően nézett szembe vele. Aztán elgondolta, hogy milyen máskép lehetne az egész ... és fölsóhajtott. Ekkor kocsizörgés hallatszott s Bánáthy csodálkozva látta, hogy az ő parádés kocsisa fordul be az udvarba. — Hát te hol jártál ilyen korán ? — A vasútnál voltam. A pesti fiatal urat vittem ki, felelt a kocsis, tisztességtudóan levéve strucztollas kalapját. A gazda csak annyit felelt rá, hogy : — Uugy ? I De azért föllélegzett és mintha vidámabban nézett volna bele a végtelen kékségbe, mely ráborult a távoli hegyek tetejére, a kis fali határán túl. Abban a perczben megütötte a vállát valaki. — Jó reggelt, gazduram! Hát maga még most se feküdt le, mikor más becsületes ember már föl is kelt ? Bánáthy hátrafordult s kedves meglepetéssel látta maga előtt Idát, akinek szép feje könnyű fehér ruhájából, üdén, kívánatosan mosolygott reá, mint az érett szamócza. — Adj' Isten, húgám! Mit álmodtál az éjszaka? Aztán be sem várva a feleletet, utána tette : — Most mondja a kocsis, hogy a budapesti úrfi megszökött a hajnalban, ő vitte ki a vasúthoz. (Én nem tudom, miért néz olyan mohó kíváncsisággal a leány arczába, míg ezeket mondja.) — Dehogy? Hát a mitül jó? És a leány vállat von, mialatt letép egy levelet & ribizkebokorról. — Már azt ő tudja, hogy mitül jó. És te nem is busulsz utána ? A leány komolyan néz a férfi arczába, aztán még komolyabban, kedves határozottsággal felel neki: lehetetlen. Hanein hál ha duplán vacsorázni nem lehet, tanczolni annál többet, annál jobban lehet; és itt le is róttuk hálánkat. Lemosva l?sz a nagy bűn, a hosszas régi vád, hogy Nyíregyházán nincsenek lánczosok. Ma már nincs elég tánczosné, ugy hogy egyik-másik élhetetlen, a jótanácsokkal nem fukarkodó nénik, vagy legjobb esetben egy páholyba eldugott még nem bál képes bakfisch társaságával kárpótolhatta magát a négyes alatt, ha elég ügyetlen volt idejekorán magának tánczosnőt nem szerezni. És a mamák is, azok a máskor oly kérlelhetetlen szigorú mamák, most oly szívesen ültek és mulattak világosvirradtig, ami kölönben rendén is történt, ha nem is ami kedvűnkért — ezt föltételezni elég önhiltek mégis csak •em vagyunk, — hanem azok a fáradhatatlan köztiszteletben álló elnökök, akiknek buzgolkodása ez estét megteremtette, bizonyára örömmel látták e lankadni nem akaró általános jó kedvet. Éljenek soká, jótékonyságuk még sok nyomort van hivatva enyhíteni. A jelenvolt hölgyek közül a következőket sikerült feljegyeznünk. Asszonyok: Baruch Arnoldné, Bisthy Barnáné, Bauman Mórné, Bencs Lászlóné, özv. Bertalan Kálmánné, Bleuer Bernátné, Bleuer Bertalanné, Bleuer Lajosné, Bleuer Samuné, Braun Sándorné (H-ves), Burger Pálné, Csapkay Jenőné, Csázik Petemé, Czukker Bertalanné, Gzukker Henrikné, Deutsch Gézáné, Erényi Sándorné, Ferenczi Miksáné, Ferlicska Kálmánné, Flegmán Jenőné, Fried Dánielné, Friedman Sándorné, Führer Ignáczné, Gara Leóné, Glück Dávidne, Groák Lajosné, Groák Sándorné, Grosz L. H.-né, Haas Ignáczné, Haas Mórné, Hajdú Gyuláné (Balkány), Hajós Emiiné, Halasi Jánosné, Halasi Mórné (Kis-Várda), Hartstein Sándorné, Hoffinan Mihalyné, Jóba Elekné, Keresztessy Ntvánné, Klár Dávidné, Klár Gusztávné, Klár Lajosné, Klár Leóné, Klár Samuné, Korányi Endréné, Kovách Elekné, Kovács Istvánné, özv. Kubassy Arthurné, Leffler Sámuelné, Májerszky Beláné, Mandel Emiiné, Mandel Gé/.áné, Mandel Gusztávné, özv. Maurer Károlyné, özv. Molnár Pálné, Prok Gyuláné, Rosenberg Emiiné, özvegy Rottman Alajosné, Ruzsonyi Pálné, özv. Schőn Izidorné, Silberstein Lászlóné, Somogyi Gyuláné, Trajtler Sotnáné, Ungár Gezáné, Vietórisz Józsefné, Weisz Ferenczné, Zinner Jenőné, Zinner Samuné, Zoltán Józsefné (Kótaj). Leányok: Baruch Anna, Básthy Berta, Bauman Giza, Bencs Etelka, Bleuer Rózsika, Csapkay Ilona, Czukker Etelka, Eigner Cornél (Budapest), Friedmann Etelka, Gara Irénke, Hajdú Jenny (Balkány), Halasi Piroska (Kis-Várda), Jósa Mártha, Irján Etelka, Klár Emma, Kovács Edith, Kubassy Berta, Májerszky Nellike, Mandel Berta, Maurer Irénke, Molnár Matild, Molnár Olga. Rottman Lujza, Rottman Margit, Silberstein Róza, Trajtler Anna. ÚJDONSÁGOK. — A főispán gyásza. Vármegyénk főispánját, báró Feilitzsch Bérlhold cs. és kir. kamarást és nejét mélyen lesújtó, fájdalmas csapás erte : 4 éves kis leányuk Felicitas e hó 25- dikén, hosszas szenvedés után meghalt. A városunkban nagymértékben uralkodó kanyaró támadta meg a karácsonyi ünnepek után a gyönyörű szép, kedves gyermeket, majd tüdőgyuladás fejlődött s végre heveny agykérlob, mely a törékeny kis angyalt elszólította a földről — társai közé. A főispán ur és hitvese nagy gyászában egész társadalmunk mély és igaz részvéttel osztozik. A kitett iven számosan kondoleáltak, s vármegyénk alispánja a tisztikar nevében a következő szép részvétiratot intézte őméltóságához: Méltóságos Ur! Az isteni gondviselésnek emberi véges elménk által kifürkészhetetlen rendelkezése mély, gyógyíthatatlannak látszó sebet ejtett Méltóságod atyai szivén, elszóllitván az élők sorából kissebbik leánykáját, kit még nem régen is az egészségtől sugározva láttunk örömet és derűt árasztani, a boldogság tanyájaként előtűnő szülői házba. Fájdalmas megilletődés és részvét fogja el a mi keblünket is ezen sujeó csapás hallattára, mert hiszen — Igazán, hogy oem . . . A férfi szó nélkül ballag a leány oldalán, végre megszólal: — Te, Ida! Hit ... izé . . . én azt hittem, hogy ... ti szeretitek egymást. Hát nincs ugy? — Ugy látszik, hogy csakugyan nincs ugy. — Nem értem. — Pedig könnyű megérteni. Tudod, mind a ketten belé heczczellük magunkat abba, hogy szeretjük egymá

ct. Pedig csak a szüieink akarták, hogy ugy legyen. Éu azt hittem, hogy ő nagyon szerelmes belém és ugy látszik, ő is azt hitte rólam. Mindketten csa lódtunk. De csak jobb az igy, hogy most nyilt föl a szemünk, mint azután. — Te Ida! Felelj nekem őszintén. (És az erős férfi mohó vágygyal néz a leány kipirult arczába) Egy csöppet sem fáj a szived utána? Ida még jobban elpirul, de azért kaczagva felel: — Azután a kisasszony után? Egy csöppet sem. A vad gentry köszörüli a torkát. Te! . . . ízzé . . . hát látod, én csak olyan falusi paraszt vagyok, o!yan vad gentry. Da azért azt mondják. hogy jó szivem van. Hát ... azt gondoltam hogy ... és szelíden megfogta a lány kezét, csak azt gondoltam, hogy . . . nem maradnál itt örökre, nálam? . . . — Itt én, akár ítélet napjáig! S könnyein á. mosolyogva, szégyenlősen nézett föl a daliás emberre, aki karját az ő karcsú dereka köré fűzte. Aztán mindketten erősen fölrezzentek néma bolgodságukból, mert a csordás nagyot cserdített ostorával amint végig ment a kert mellett a poros országúton — Néé! Te ne!! Gottier Lajos. ki ne látná elszorult szívvel a zord tél fagya által letarolt gyönge virágszálként elhervadni az ártatlan gyermeket, ki még az élet viharairól mit sem sejtve, gondtalan örömmel él a jelennek, s kinek szivét nem rezegtetne meg a fájdalmas betegségtől gyötört ártatlan gyermek lázas ajkairól előtörő kínos sóhaj. Ezen mély fájdalmunkat és részvétünket e pár szóban tolmácsolvj, kérjük a Mindenhatót, hogy Méltóságodat és minden női és anyai erényekkel ékeskedő hitvesének szivét a csapások ezen legsujtóbbikának megadással és az isteni gonviselésbe vetett hittel való elviselésére erősítse meg és pjtolja a pótolhatatlant, a párja vesztett kis testvérnek testi és lelki szépségekben örömet nyújtó fejlődése által okozott örömben. A vármegyei tisztikar nevében: Mikecz János, alispán. A temetés csütörtökön délután 2*j

a órakor ment végbe a gyászházból, a messze távolbol összesereglett családtagok és nagy résztverő közönség jelenlétében. A kis koporsó el volt borítva szebbnel-szebb élővirág koszorúkkal. Koszorút küldtek: Szeretelt Feliánknak: Alice, Berthi és Cecile. Báró Vay Arnold és neje. Kedves kis Feliácskának, Lili néni és Laczi bácsi. Gróf DessewITy testvérek. Feliácskának — Ida néni. Kicsi Feliának — Anna, Teri. Kedves kis angyalnak — dédmama, Anikó. Bessenyei kör — részvéte jeléül. Kedves kis Feliának — Ernő bácsi, Cecil néni. Kis kedvenezünknek — Arthur és Giza. Kedves kis barátnénknak — Erzsi, Magda. Kedves kis Feliának — Gyurka bácsi. Elköltözött kis társnőjüknek — Kállay gyermekek. A gyászszertartási dr. Bartók Jenő ev. ref. lelkész vegezte, ki Bartholomaeidesz János és Geduly llenrik ág. ev. lelkészek kíséretében jelent meg. Remek ima után, vármegyei tisztviselők vitték le az emeletről a kis koporsót s négy szürke ló által vont gyászkocsi szálitotta ki a vasút melletti temetőbe, hol Bartók Jenő rövid imája után a korán letört kis bimbó tetemeit átadták az anyaföldnek. A gyászoló család a következő értesítést adta ki: Báró Feilitzsch Bérlhold és neje kimondhatlan fájdalmukban jelentik, hogy boldogságuk egéről egy ragyogó csillag hullott le, Felicitas1899.) nincs többé. A Szeretett ünnepének Angyala ma a karácsonyfával együtt vilte el oda, hol a játék örökre jpihen. Nyiregyháza, 1899. január hó 25-én. — A közigazgatási bizottság rendes havi ülését február hó 9-én tartja meg. — A nyíregyházi közkórház építkezési bizottsága e hó 30-án a vármegyeháza kistermében ülést tart. — Mentesség a közköltség alól. A mult évben elhatározta Nyiregyháza város képviselőtestülete, hogy az ideiglenes adómentességben részesülő házak és földbirtokok után az adómentesség tartama alatt községi adó ne vetessék ki. A vármegye ezen határozatot jóvá nem hagyta, azzal az indokolással, hogy az 1886. évi XXII. t.-cz. egyáltalában fel nem hatalmazza a képviselőtestületet, hogy e tárgyban határozatot hozzon. — Meg aztán azért is, mert a város lakossága által fizetni kényszerült magas közköltség ellene szól annak, hogy adóköteles tárgyak kivonassanak az adózás alól. A városi képviselőtestület e megyei határozatot megfelebbezte, a minek következtében a belügyminiszter döntése alá került az elvi jelentőségű ügy. A belügyminiszter terjedelmes és beható indokolás kíséretében a vármegye batarozatát hagyta helyben. Eszerint ideiglenes adómentességet élvező házak és földbirtokok után községi adót fizetni kell. — Anyakönyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter a nyir-adonyi anyakönyvi kerületbe Prényi Lajos jegyzői Írnokot, a píricseibe Szívós Árpád jegyzői írnokot, a kislétaiba Nimbsgern Emil jegyzői írnokot s végül a Napkoriba Holek Andor jegyzői írnokot, a születések és halálesetek anyakönyvezésére szorítkozó hatáskörrel, anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki. — A debreczeni lóversenyeket az idén április hó 15. és 16-án tartják meg, a következő programmal: Első nap. Szombat, április 15-én. I. Nyeretlenek eladóversenye, 1000 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Egyleti díj. Távolság 1600 méter. 3-é. és id. lovak számára. II. Debreczen sz. kir. város dija. 100 drb. cs. és kir. arany, melyből 90 arany a győztesé és 10 arany a második lóé. Ézenkivül 100 korona (egyleti dij) a második lónak. Távolság 1400 méter. 3-é. és id. belföldi félvér mének és kanczák számára, melyek még 1800 korona értékű síkversenyt nem 'nyertek. III. Hortobágyi dij. 1200 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Adja a földmivelésügyi m. kir. Miniszter. Távolság 1600 méter. 3-é. és id. beföldi lovak számára, melyek 1898—99-ben 1800 korona értékű versenyt nem n/ertek. IV. Eladóverseny. 1500 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Egyleti dij. Távolság 2000 méter. 3-é és id. lovak számára, melyek 1898—99ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. V. Nyúlási qátverseny. 1200 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Egyleti dij. Távolság 2400 méter. 4-é. és id. lovak számára, melyek 1898—99-ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. VI. Szent-Györgyi akadályverseny. 1200 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Adja a földmivelésügyi m. kir. Miniszter. Távolság 4000 méter. 4-é. és id. beföldi lovak számára, melyek 1898—99-ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. Második nap. Vasárnap, április 16-án. I. Nyeretlenek versenye. 1000 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Adja a földmivelésügyi m. kir. miniszter. Távolság 1200 méter. 3-é. és id. belföldi lovak számára. II. Totalisaleur-verseny. 1500 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Egyleti dij. Távolság 2400 méter. 3-é. és id. lovak számára, melyek 1898— 99-ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. III. Eladóverseny.. 1000 korona a győztesnek, 200 korona a második lónak. Egyleti dij. Távolság 1600 méter. 3-é.