Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-05 / 45. szám
— Hivatalvesztés. A vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya e hó 4-én hozott Ítéletet Mikecz József állásától felfüggesztett Nyíregyháza városi rendortanácsos, alkapitány ismeretes fegyelmi ügyében s Mikecz Józsefet hivatalvesztésre itéltc. Az ítélet indokolása az, hogy nevezett alkapitány egy embert két ízben jogtalanul lezáratott, egy másik embert a hivatalos helyisegben felpofozott, ugy hogy az elég súlyos séruleseket szenvedett s végre mert a vizsgálat vele szemben beigazolta, hogy a törvények és szabályok ismeretenek hiányában, hivatal viselésre egyáltaláb in képtelen. Kimondta továbbá a fegyelmi valasztmány hogy az ítélet — jogerőre emelkedése utan - a bünfenyitő törvényszékhez áttétessék. — Útépítés. A debreczen—ungvári törvényható sági út kisvarda—fényeslitke és fényeslitke-komorói szakaszának kikövezésére megtartott árlejtesen a legkedvezőbb ajánlatot Klár és Fischmann tettek. A bizottság az ő ajánlatukat fogja az illetékes közigazgatási bizottságnak elfogadásra ajánlani. — Apad a közköltség. A városi tanács a héten tárgyalta az 1900. évi városi költségvetést. Örvendetes eredményként jelenthetjük, hogy a közköltség a jövő évben I0®/ o-kal esni fog, amit előidéz az 1899: VI. t.-cz. azon rendelkezése, hogy az állami fogyasztási adók után fogyasztási és italmérési adópótlék vethető ki s ezen a czímen a várható bevétel 27000 koronára lett előirányozva. — Fillokszera. Buj község szőlőiben a fillokszera jelenléte konstatáltalván, a földmivelésügyi miniszter nevezett község határában levő összes szőlő területet zár alá helyezte. — A magyar újságkiadók orsz. szövettsége a mult vasárnap Budapesten tartott közgyűlésében Jóba Eleket, lapunk kiadó-!ulajdonosát választmányi taggá választotta. A szövettségi gyűlés egyik nevezetes tárgya a hírlap hirdetési bélyeg eltörlése ügyében indítandó akció volt. — Az ujfehértói első dalegylet november 19-én vasárnap, a nagy Casinó és Polgári kör Jielyiségeibcn, Gencsy Sámuelné, leveleki Molnár Ilona urnő védnöksége alatt a h.-hadházi polgári és a nyíregyházi ev. ref. műkedvelő daltársaság közreműködése mellett, „Zaszló-avató ünnepséget" rendez. A rendezés élén dr. Mezőssy Béla elnök, Nánássy István alelnök, Szabó Gyula karmester állanak. Az ünnepély kezdete délelőtt 11 órakor. Közebéd délután 1 órakor (egy teríték 1 frt 50 kr.) A közebéden résztvenni akarók tisztelettel felkéretnek, hogy ezen szándékukat az egyleti karinesternel bejelenteni szíveskedjenek. Hangverseny kezdete este 7 és fél órakor. Belépődíj : Személyjegy 1 frt. Családjegy 2 frt. — Halálozás. Grosz Jakabné szül. Englánder Flóra huszonhét éves korában meghalt Budapesten. Fenteken délután 3 órakor temették el. — öngyilkosság. Oláh Gyula, Oláh Géza helybeli aranyműves 19 éves fia e hó 2-án a Széchenyi szálloda egyik szobájában főbelőtte magát. A szerencsétlen fiatal embert nagy részvét mellett temették el. — (xépészl állás a közkórházban. A nyíregyházi Erzsébet közkórháznál rendszeresített gépészi állásra a vármegye alispánja Jelen Lajos oki. gépészt nevezte ki. — Kereskedelmi áruisme lexikon czimén kiváló fontosságú mű jelent meg a napokban Stainpfel Károly ismert pozsonyi könyvkereskedő kiadásában. A művet melegen ajánlhatjuk kereskedőink figyelmébe. Ugyanott Tudományos zsebkönyvtár" czim alatt nagy értekü füzetes vállalat jelenik meg. Minden egyes füzet 30 kr. = 60 fillér. A „Tudományos zseb-könyvtár" időhöz nem kötötten, 60 filléres kis füzetekben jelenik meg s a tudományok minden ágára kiterjeszkedik. A „Tudományos zseb-könyvtár idővel mindazt felöleli, ami az általános műveltség körébe tartozik. A csinos külsejü füzeteket, rendkívüli olcsóságukra való tekintettel, bárki könnyen megszerezheti, aki pedig a hasznos tudnivalók ismeretét a legkényelmesebb módon akarja elsajátítani, az föltétlenül vegye meg a „Tudományos zseb-könyvtárt". A jó magyarsággal és eleven stílussal megirt füzetek főbb vonásokban világos képet adnak az illető tudományról és megismertetik az olvasót mindazzal, amit az illető szakmából okvetetlenül tudnia kell. — Betörés. Mint lapunkat értesitik, e hó l-én éjszaka bétörtek a helybeli ipartestület helyiségébe s elvitték omjan a testület perselyét, melyben az egész nyáron befolyt kuglizó jövedelem volt összegyűjtve. A tátes igen jól ismerhette a helyi viszonyokat s ugy látszik álkulcscsal jutott be a hivatalos helyiségbe, ahol anélkül, hogy legkisebb rendellenséget okozott volna, azonnal ráakadt a perselyre, amit aztán el is emelt. Ez már a második ilyen eset a testületnél. Akkor azonban a társulat Wertheim szekrényét próbálták — sikertelenül — fölfeszíteni. _ A transvall háború folytán szünetel a munka az aranybányákban s igy kevesebb a pénz, az élet pedig folyton nehezebb. Nálunk az osztálysorsjáték sok pénzt hoz forgalomba és sok ember nem csak a maga, hanem esrósz családja életét megszabadította a nyomortól egy naevobb nyeremény által. Mar többször említettük is, hogy a sierencse soknak jövőjet megváltoztatta A mint értMúlünk egy budapesti bankhaz eddig tobb mait ket millió koronát fizetett ki megbízóinak 100,000 90 80 30 ezer koronás nyeremenyekben. A most kezdődő osztálysorjátéknál olvasóink figyelőiébe ajanljuk ezen czértt mely szerencséjén szolidságánál es megbízhatóságánál fogva amúgy is nagy bizalomnak örvend. Ez a ezé/ Török A. és társa bankháza Budapesten mely a beérkező megbízásokat pontosan, gyorsan es megbízhatóan teljesÜK ^ Az elsó ^^jrsje,^ So?£gy 1 sorsjegy 6 onri,'» 7 5° k r Sorsjegyek bevásárlásnál Tőrök A. és Társa budapes.i bankházát, Váczi-körut 4/a, legmelegebben ajánljuk. — Magyarország népesedése és közegészsége iacs hon A központi Statisztikai hivatal beterjesztette Magyarország népesse. e fsS végén iSsS.OOO-re volt becsülhető, melyből ..IN Y t IC V I D fc K." 87.29 százalék a magyar anyaországra esik. Született 72j.ü50 gyermek, élve: 706.833 és halva: 15817. Száz leánysiűlesre 105 üu?züles esik. Halalozas 524,8*0 fordult elő. Minden ezer leiekre 278 e»ik. A halandóság a legkedvezőbb volt a Duna bal és a Tisza jobbpartjau, legkedvezőtlenebb a Tisza balpartján és a Tisza-Maros ' szögében. Az összes halálesetekből 51.19 esett a 7 even 1 aluli elhaltakra. A gyermekhalálozás igen jelentékeny eltéreseket mutat az egyes hitfelekezeteknel. A leg; kedvezőbb volt az izraelitáknál, a kiknél a 7 éven alul elhaltak az élve szúletettek számával összehasonlítva, csak 239 4 szazaiéiul telt ki. A legnagyobb volt a j gyermek halálozás a szerbeknél es az oláhoknál. Az összes halálozásokból 121,330 vagyis 26.50 százalék esett a fertőző betegségekre, melyek közül a gúmőkór pusztított legerősebben, 59.367 halálozást idézvén elő, miből Budapestre 2734 halalozas esik. A roncsolo toroklob 11.453. a vörheny 10.915, szamárhurut 10.585, a kanyaró 8171 és a hasmeses 7756 gyerinekéletet oltottak ki. Gyermekágybau elhalt 210J uó, vagyis 10.000 nő közül 380. Csarnok. Árnyak. L Szentirmay 0 ga kikosarazta a hetedik kérőjét itA hetediket — Szél Bandit — talán szerette. Hinem ez meg olyan szegény volt, mint a mily gazdag Szentirmay 0 ga. S a gőgös bUszke nemesi család tQzes szemű sarja, a hétliatárra híres szépség, nem elégedett meg férjül egy jó táuczossal, egy szellemes udvarloval. egy ábrándozó poétával, ki u^yan egyre-másra cselekszi a verseket, de annál kevésbbé fárad a harmadik szigorlatának a megszerzésén. Szentirmay Olgának ugyan nagyot dobbant a szive mikor ki vágta a nemet, bauem mikor tükör elé állott b végignézett a feléje mosolygó fejedelmi alakon, daezosau dobbantott a piczi lábával a parkettre: — Ejh . . . találok én még minden ujjamra hatott! . . . Szerettem? . . . Aligha. Tetszett, ennyi az egész szeszély, mint a minő nálam nem ritkaság, . . . egy kis szerelmi hóbort . . hisz ez is fiatal leányoknál fordul elő ... s bizony még senkinek se repedt meg a szive egy holdimádó, fellengős poéta után Szél Bandi pedig a kikosarazás emlékére szerfelett nagyot mulatott. Mikor már harmadik éjjel foly a vigalom, odaállította Bálát a Szentirmayék ablaka alá s a szerelmes ibolya-illatos tavaszi szellő, valami mámoros ídes forró szerelmi hangokat lopott az álmodozó fiatal leány, szobájába . . . Soha se sírt oly keservesen a Béla hegedűje . . soha se beszélt oly szenvedelyelyel a négy hur, oly igaz hangokon a s. áraz fa. A Szentirmayék aranyhajú Olgája felrezzent hsbos párnái közül s Isten tudji miért sajnálni kezdé, bogy kosarat adott a fiatal megyei jegyzőnek. És a hogy a szivrázó nóták utolsó akkordjai is szerteszállottak a tavaszi, hajnali levegő csendjében odaborult a fehér zsalus ablak párkányára s a szeme szivárványán Keresztül nézett a h&jnali homályban elmosódó alakok után . . . soká . . . soká . . . Szél Bandi pedig megelégedve a lumpolást, gondolt egyet, a falhoz vágta a jegyzői pennát s felment Pestre leszigorlatozni. Három hónap alatt meg volt a doktorátusa. S a helyett, hogy vissza ment volna a fehér zsalus ablak elé s újra elhuzzatta volna a Szentirmay 0 ga nótáit, beállott egy fővárosi lap szerkesztőségéhez s irt . . . irt oly gyönyörű, oly ész bontó verseket, mint a minők csak egy oly szívből fakadhatnak, hol lángol a szerelem pokla, hol átkozódik a fájdalom, hol tombol, jíjgat a keserűség, minden sorában zengett a szerelem tündérhárfája . . . minden gondolatában izzott, lobogo't a szenvedély lángja . . . Bimulták ezt az embert, ki ily Intalmas erővel, ily fékezhetetlen tűzzel szórja szét szenvedélyes lelke gyémántjait a világnak . . Ünnepelték a nevét; ábrándos lelkének gyöngyei a nep aj kára szálltak s a písztor tüzek hamvadó üszkéuel, a szerelmes lányok bíbor piros ajkáról Biált, szált a dal az égnek ... az ő dalai! . . . A névtelen fiúból hires poéta vált, hatalmas, viharos lelkű költő, ki ha kell beszél csalogáoyuyal, az erdő dalosaival, de tul is dörgi szenvedélyei szava a vihart. Az elet boldogtalanságának nagy Malströmjébeu fejlődött óriássá. Mi elsepri a gyengét, az felemelte, mi megbénítja a tettre kész kart, az megaczélozta izmait. És szált . . . szált ... a pusztán széltében, hosszában a legszebb, a legszenvedélyesebb dal . . . az ó dala . . . II. Szentirmay Olga élte a világát. Táoczolt, mulatott s ugyancsak pusztított a férfi szivekben. De mintha valami keserüsség, valami maró szatíra irányítaná minden tettét. Magához bolouditja a szezon legdivatosabb gavalérját, egy egy tüzes tekintettel, egy-egy kellő helyen alkalmazott sóhajjal elvakítja s midőn a legvakmerőbb rohamra készül, midőn azt hiszi, hogy már c»ak egy ölelés s karjaiban van a pár ezer holdas mennyország Szentirmay 0 ga felkaczag, gúnyosan metszőn keserűen s a szerelmes udvarlónak elszáll a szerelme, füstbe megy a reménye, a pár ezer holdas birtokról alkotott I rózsaszínű illúzió . . . Híre szált hogy jégszivü, kaczér I századvégi leány, tele gúnnyal, gőggel, malicziával, ki magával vi-zi már a ruhája fodrában a tragédiát . . . Pedig szentirmay Olga nem volt se jégszivü, se kaczér se századvégi. Álmatlan éjszakák homályos hajualán, midőn vérvörö* csíkosán nyílik meg a fellegek mögött a keleti ég, ugy elábrándozott egy-egy lázongó költeményen, egy egy forró dalon, mit az a vakmerő tekintetű fiatal ember irt, kinek kopottas fényképét ezerszer hiuti tele szerelmes ajakának, szerelmes csókjával. Hogy ölelné, mily leírhatatlan vágygyal temetné forró karjai kőid. ábrándos homlokáról bogy üzué el puha ajka csókjával a fájdalom szürke boruját? És iyenkor összerázkódik, mint a kit a késő ősz hűvös fuvalma üt homlokon. Síivét agyát ellépi egy szeuvedelyes pereiének, egy fékezhetetlen fellángolásáunk lecsillapított emléke . . . Tágra nyilt s/emekkel bámult maga elő s ugy tetszik, hogy az a bronz -ratyr, mely ott Q! a* atz'álán izemébe vigyorog utálaton kneiagással, a vihogó szól mely odakünn at ablak üvegeit ostromolja, a fű ébe menydörög, hogy gyáva, iiogy nyomorult . . . Éjféltájon hajnali órában fülébe zsong a lomb . . • az akacz . . . épeu ugj, mint akor . . . akor, midőn szenvedélyes leikenek, a> ereiben repülő, lángzó vérgomolyoak ellentállaui rem tudott . . . S mily nagy cialódásá vált a megismert ismeretlen? ... Dj nio tulj* senki; a pásztorórák másik bőse, már c«judes lakója egy szebb vnáguak ... a szerencsétlen valami lovagias artair miatt golyói röpített az agyán at . . . mégis látja, újra láija ezerszer lá'ja. Ha elragadja a nappal viassahozza ai éj; a a vízió sohasem teljet. Uj, meg uj variáctióban reszket szemei előtt a legszomorúbb emlék * agyának minden kis gpjjttcskéje, idegeinek minden szála, minden csepp vére, ujabb és ujabb mozzanatokat színei arról a boldo gan boldogtalan óráiról . . . Hisz vihar volt ax égési, forgószél, mely azért, a hogy tovanyargalt, magával ragadta a leányálmok káprázatos fátyolát is . . . S mintha egy vádló, fehór arcz meredne reá a feketeségből, mely számon kéri a boldogságát, minth< e.y öntűzétól felemésztet szempár villogua a lelke mélyébe s egy keserűen csengő hang csalná ki a pír fehér orczájára . . . S érzi, hogy szeret, hogy mámoros lelkének minden parányával rajong az inspirált költőért, kinek azeri oly szomorú a lantja, az elete, mert azután az álomkép után bolyong, kit valaha birni remélt . . . s ki elszán elröpült a Karjai közül . . * 8 ilyenkor két p rányi kezei közzé szorítja szőkefürtös fejet Szentirmay Oiga s hiába csitítja csillapitjt szenvedélyes lelke háborgását c ak sir, csak zokog ott belől valami, ami ugy faj, ug» éget s a mi gyógyu'ni nem akar soha . . soha . . III. Végig borult az est az erdőn . . . Egy-egy csillag, tűz tört át a fák korouáin, egy egy röpke szét suhan a füszálokon át . . . köröskörül csend . . . nagy Csend . .. A kibúvó hold sápadt fényénél egymásra néztek két szenvedélytől égő szempár szórta egymás elleu vakító sugarát . . . A férfi hangja bukott át a homályon! — Nem én vagyok itt, hauem egy szomorú árny kit cselekedui látnak, beszélni hallanak. Eljöttem érted! . . . Tudod ki vagyok, szemeid csillogásából látom szerelmed mélyét, eljöttem, hogy elvigyelek az én világomba ... A mit eddig tettem, érted tettem, minden sorom, minden gondolatom a te utánad való szerelmem, sugalta . . . Erős vagyok hatalmas vagyok, szórj le magadról aranyat, gyémántos éket, feldiszitlek én mint egy fejedelem! . . . Zúgott az erdó . . . zúgott r lomb, a fellegek mögül előbukkant teljes pompájában a hold 8 csillogó fehérséggel ragyogta be a tájat . . . Szentirmay Olga sohasem volt szebb, mint e perez ben. Ruhája bíborszínű, krepje ugy simult termete körét mint a hajnal sugarától izzó vízcseppek a hullámkebeléből felbukó folyamtűndérhez ... A mélyen kivágott ruha csipkéiből vakmerően domborodott elő két vakitó fehérségű halma keblének Hullámos hu ja végig karikázott a vállain, sarkáig omolva. Reszketett. Két meleg karját valami mámoros boldogság kéjével feszité szét s hullott a férfi szeles melle felé. — Nem, nem, nem lehetek a tied, nem az vagyok a ki voltam, nem vagyok méltó hozzád, a te nagy nevedre. Egy szenvedélyes perez ... az a tavaszi levegő . . . gyenge voltam . . . végem van . . . itt, itt a lábaid előtt könyörgöm hozzád ... ne gyűlölj . . . ne vess meg . . . Fuldokló szavát elkapkodta az erdó szele. A férfi ábrándos szemei fénytelenre váltak, eltaszitá magától a szenvedélyes leányt, s mintha a tekintetével át akarná szegezni lihegé: — Megőrültél? . . . Az a sápadt arcz, a földre szegezett tekintett pedig el mondott mindent . . . Szólani akart, nem tudott, valami rekedtes hörgés tört elé a foga közül. Elfordult, a szeme szivárványán keresztül bucut i it a térdeplő leány felé s támolygó léptekkel indult az erdőnek . . . — Te ... te! sikoltja felé a leány, de az már nem hall semmit, sötét silboutjét elnyeli a homály, Az erdó zúgott . . . zúgott! . . . IV. A hogy feltűnt a fiatal köllő, ugy alá is hullott a semmiségbe. Nem tudnak róla semmit, talán elzüllött vagy valami kis hivatalban szr.poritjt a proletárok seregét. Szentirmay Olga még leáoy. Nem ment férhez, pedik azóta is sok kérője akadt. Hogy mért, nem tudják. Talán az erdő tudna feleletet adni de vajon ki érti az erdőzugást? . . . KÖZGAZDASÁG. Nemzeti Ipar. Alig tudunk iparágat, a melynek termékeivel a külföld a legújabb időkig annyira elözönlötte volna hazánkat, mint csokoládéval és cacaóval. Annál őrvendetesebb a nemzeti ipar igaz barátaira nézve, ha magyar vállalat oly sikerrel száll szembe az idegen versenynyel, mint a hogy ezt a fiumei cacaó- éa csokoládegyárról mondhatjuk. A fiumei csokoládégyár valósággal úttörő szerepre vállalkozott. Voltak ugyan előtte is kisebb magyarországi czégek, a melyek csokoládé készítésével foglalkoztak, ezek azonban sokkal szűkebb korlátok között folytatták
