Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-22 / 43. szám
XX. évfolyam. 43, szdm. Nyíregyháza, 1899. október 22. JSÍYÍ ^ VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LA P JA. A SZABOLCS VÁRHEGYEI KÖZSÉ&I JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. if" >IegJelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, "^f VIDÉK. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél érre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Egy agá m ára 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A Up .xeHemi ré««ét képMÖ kttldeménj.k, i ........ . - .. i .. i . . » si^rkeextó ctime altit keretiek beküldeni. lap szétküldése turgyaban leendő felszoHlrdetésl dijak : Minden ni|ytMr hatkbMCtt pitit l«r »»y»i»r ? i-i t'b. f.« . Hérmentetlen levelek ciak ismert kezektől köilése 5 kr.: Ubbatiri közi»« eieUbaa 4 kr. lamlusok Jóba Elek kiado-tulajdonos fo f, dutni k .. m.e.tin Mi,e,«| r.)*b» .,.d.. kirkönyvnyomdájához iskola-utcza 8. szam x kéziratok csak Tllágo* klránatra • ai detfc utan so kr. fawtnik. (Jánószky ház) intézendők. illető költségére küldetnek >mv A nyllt-teri közlemények dija toroakiB SO kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát ét Általános Tuéésltó által Budapesten, Haasensiein és Vogler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn 4 Comp által Haabargban Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. 2045-2. K. 1899. A járási t'öszolgabíráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A jelenleg üresedésben levő sz.-györgy-ábrányi körjegyzői állás betöltése czéljából kibocsátott pályázati hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1899. október 20. Mikecz János, alispán. Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegye nagy-kallói járásban Sz .-Gy.Ábrány és Buda-Abrány községekből Szt.-Gy.-Ábrány község székhelylyei alakított körjegyzőségben a körjegyzői állás lemondás folytán megüresedett, ezen állás betöltésére pályázatot hirdetek. A körjegyzői javadalmazás a következő: 1. 500 frt készpénz fizetés. 2. 300 frt jegyzői irnok tartásra. 3. Természetbeni lakás kerttel. 4. Irodai világítási és fűtési átalány. 5. Állami anyakönyvvezetői tiszteletdíj. G. Magán munkálatokért szabályrendeletileg megállapított dijak szedhetése. Felhívom mindazokat kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. t.-cz. 6. §. a) pontja szerint fölszerelt s eddigi alkalmaztatásuk s erkölcsi magaviseletükrőlszóló okmányokkal kiegészített kérvényüket hozzám folyó év november hó óig adják be. A választást Szt.-Gy.-Abrány községben folyó év november 7-én délelőtt 11 órakor fogom megtartani. Nagy-Kalló, 1899. évi október hó 16-án. Zoltán István, főszolgabíró. A „NYiRVlüEr IÁBCZÁJA. A pusztai rózsa. Sütő Pali, akkoriban alig félesztendős ispáü, hiva talos komolysággal nézegette végig a bereudelt két vászoncselódet. Az egyik egy 17—18 esztendői piros pozsgás leányzó volt, üde, mint a fakadó pusztai rózsa. Apró feher fogai között a köténye szólet rágcsálta, illő szemérmetességgel, de fekete szemei gyermekes pajkosságtól villogtak. . Aratás ideje lévén, a leány pirkadó hajnaltól kezdve szedte marokra a letarolt isten áldását. A pörkölő napsugár tűzte egész uapon át s e közben alig vett magához mást, mint egy jó tányér lebbencs levest s néhány szotyos gyümölcsöt, jó karaly kenyér kíséretében, amely fekete volt ós ragadós, mint a szegény ember bánata. De azért víg nótázás közben, szinte szökdécselve tért haza a mezőről, piros birn», sión arc.bőrének a nap tüze mé J hamvát sem olvasztotta fel s amint itt állt, a kötényt rágcsálva, hamiskásan csillogó szemekkel, hasonlított egy játszani vágyó cziczához. A másik nó, az Erzsi édes anyja, sovány, mézes m Azos de ravasz és gyanakodó cseléd volt, aki jobban vigyázott leányára a két szeménél, mert a maga kialudt t£ savó szemeit nem volt oka féltea.; ellenben a Siitó Pali jóakaratú érdeklődése az Erzsi irányában ugyancsak anyagot szolgáltatolt feltékenykedésének. Sütő Pali tehát végig futván nagy komolysággal egv irományt, rájuk szólott. Hát azért hivattam ide magukat, mert holnap este megérkezik a nagybátyám, a ki még kölyök koromban megharagudott reám, mer> valami rossz fát tettem a ízre s megesküdött, hogy meg nem látogat mig meg nemházasodom. Padig az egy szörnyű gazdag ember s nekem nagy káromra volna, ha elidegenednénk egymástót ÉrüFarkasné ?" Az asszony ból.ntgatot a fejével. Hoev ne értené. Most hát, hogy erre felé utazik a nagybátyám, szeretnék kibékülni vele^depe rsze nem tudtam magamA közigazgatási reform. Az országos lapok pár héttel ezelőtt egyhangúlag konstatálták, hogy a közigazgatis államosítás immár nem tartozik a kormány programmjának atna pontjai közzé, melyek megvalósítása a törvényhozás egyik közelebbi munkája lenne. A közigazgatási reformnak ily módou való elhalasztását legiukább azzal indokolták, hogy az osztrák állapotokból folyó politikai helyzet miatt a jelen idő nem alkalmas arra, hogy' a magyar törvényhozás oly törvény alkotásokba bocsátkozzék, melyek a parlamenti békés viszonyokat koczkáztatnák s az ellenállását esetleg más kormányzati kérdésekben is élessé fokoznák. Egy ily nevezetes reformtörvény tárgyalása nyugodtabb politikai viszonyokat kiván; annál inkább is, mert a magyar közfelfogás a vármegyéket még mindig egyébbnek tartja közigazgatási területeknél s a törvényhatóságok autonómiájiibau még mindig az alkotmány egyik erős bástyáját, biztositékát ismeri. Bizonyára különös, hogy a magyar alkotmányt komoly politikusok se tartják oly szilárdnak, hogy aunak omlatag, régi bástyáiról lemondani lehetne. Vannak azonban igen tekintélyes politikusok, kik ezeket az aggodalmakat nem táplálják és ugy vélekednek, hogy a közigazgatás államosítása kiegészítené a magyar állam függetlenségének és állami önállóságáuak biztosítékait. Mert a közigazgatás — hisz' már magyar törvényben is ki van mondva — állami felhoz csalni másképpen, mint azzal, hogy immár asszony is van a háznál. Erre azt felelte, hogy megtiszteli a házamat egy napra. De honnan vegyek én már most arra az egy napra valami takaros feleséget?" „Biz az bajos instálom.* „No Erzsi, akarsz-e egy napig ispánné lenni?" „Már hogy tetszik érteni, — vágott közbe az öreg asszony — reggeltől estig?" „Csacsi. Estétől reggelig értem." „Jaj, az bajos kérem, nagyon bajos." „Dehogy bajos. Hisz ma ta is ott lesz a lánya mellett. Mig mi vacsorázunk kiszolgál reánk s az Erzsit majd tekintetes asszonynak szólongatja. Vacsora u'án kezet csókol neki, azután lenyugodhatnak a konyhában ha kedvük tartja. Erzsinek nem lesz egyébb dolga, mint hogy kiöltözködik, végig eszi a vacsorát s ha a nagybácsi szól hozzá, akkor nagyokat kaczag. Komédia lesz az egész." A hamis lánynak tetszett a komédia. „Hát miért ue, hiszen édes is ott lesz." Az öreg asszony végig törülte a száját a jobb keze mutató ujjával s elkezdte a hezitálást. .Hát hiszen, instállom . . .* Már akkor meg volt fogva. • * * Takarosabb feleseget semmiféle nagybácsi nem kivánhatot az Erzsinél, amint kiöltözködve, halcsont közé szorítván sohasem iskolázott szűzi termetet, sürgöttforgott a teritett asztal körül. A kezeiről nem lehetet eltüntetui a munka nyomát, de hisz az akármelyik gazdasszonynyal megesik, hogy belekontárkodik a mosótekenőbe, azután az udvarra szalad valami sopánkodó libácska után s a száraz szél meg a nap heve gonosz munkát végez ilyenkor a lucskos kacsókon. A szája sem igen járt, ám a falusi asszonykától nemis követelik meg azt, hogy vezérczikkekben sipicseljen ; elég ha annyit mond: „tessék ez az én főztem,' vagy „csak ilyen keveset, hisz ebből egy madár sem élne meg," vagy még „no, hogy jó idő legyen,* aztán ha szólnak hozzá, derült mosolylyal balgassa végig adat, melyet a felelős kormány s&ját közegei által gyakorol; a törvényhatóságok által választott tisztviselők, mint a közigazgatás funkcziOQáriusai, a miniszteri felelősséget alterálják, pedig az alkotmányuak éppen a miniszteri felelősség a legerősebb garancziája. Vannak azonban kiváló és nagy tekintélyű politikusok, kik az emiitett okokból korán se hajlandói lemondani a közigazgatás reformjáról, sót sürgetik azt. Ép ezért nem is hisszük, hogy az végkép ki volna véve a törvényhozás munkaprogrammjából s valószinú is, hogy ha az országgyűlés a küszöbön álló közjogi vitákon túl lesz, ismét előtérbe lép a közigazgatási reform. Nézetünk szerint az, hogy a közigazgatást a törvényhatóságok és községek tisztviselői gyakorolják, számtalan ferde helyzetet azöl, melynek árát nemcsak maga a közigazgatás, banem a közönség és a tisztviselők is vallják. Egyik legfőbb baj az, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselőket, miután állami közegek nincsenek, az állam saját teendőivel tulajdonképpeni hivatásuktól elvonja. Különösen káros ez a községekben, hol a jegyzők feladatainak súlyosabb része mind ittasai megbízás; ezek a jegyzőt teljesen elvonják attól, hogy tevékenységét a község polgárainak érdekei körül fejtse ki, s a közjólét és kultúra érdekeit ápolja nép között. Miután pedig az állam a minisztériumokon kívül alig bir közigazgatási szervezetekkel, minden teendő a törvényhatósági éa községi hivatalnokokra ruháztatik, anélkül, hogy a száz féle funkezióhoz ezek a hivatalnokok megfelelő képesítettséggel, szakismeretekkel bimának. a század legnagyobb bolondságát ia, soha ellent ae mondjon, szomorú blattokat ne vágjon, minden figyelne a tele tálakra lenne irányítva s azok tartaminak fogyása boldoggá tegye. Mindezekhez Erxii tanítás néiktl ii értett s hogy Sütő Pali megvolt elégedve is«replésével, ezt az bizonyítja, hogy gyakorta hoszá simult s.gyengéd férjhez illően mondogatá: „Hát mi már csak igy vágyónk . . .* Az öreg asszony, aki áz ajtónál settenkedett, ilyenkor az oldalát fogdosta. (Hogy adjik, teremtő egy atyám!) Hát még mikor a nagybácsi „nagyiád'-nak titulálta s uri módra megcsókolta a keaét at asztal fölött, aa öreg asszony majd megveszett nevettében. No de mégis volt a nagybácsi elégedve, mart vacsora után igy szólott: Kedves öcsém, ennek a kellemes estének ai örömére, amit nekem a feleségeddel együtt aiereatetek, rátok testálom a santiágó de Kubai birtokomat. Sütő Pali meghatva borult a nyakába a> nagylelkű férfiúnak, mig az öreg asszonynak a lélekzete is eláll a megilletődöstől. (Sxüs Mária, micsoda haiton van ebből a komódiázásból I) „De gyermekek — folytatta a nagybácsi, — húzódjatok összébb egy kicsit hadd gyönyörködjem bennetek teringettét!* „Hiszen igaz, hegy rokonok volnánk mondá Pali s magához vonta a pironkodó asszonykát, mire aa öreg asszony köhécselni kezdett ott aa ajtó mellétt. „Akar valamit? — Fordalt felé a nagybácsi, arután végig mérve, felkiáltott. Teringette, én ezt a derék asszonyt elviszem kulcsárnak az abesszíniai palotámba.' „Nem lehet édes bátyám, — szólt Pali szomorúan, az nekünk egy nagy kincs, A ennék a háznak a lelke, az ő gondviselése nélkQl egy óráifc sem tudnánk meglenni.* „Az ebadtáját, ha igy van, akkor nem erősaakoskodom, pedig sajnálom itt hagyni est a takaros menyecskét. Mai számunk 8 oldalra, terjed.
