Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-27 / 35. szám

s „ÍN Y 1 )t V 1 D E H.' Küzdelem a magyarságért. Az a hazafias mozgalom, mely a nyíregyházi izr. hitközség körében a magyar egyházi szónoklatok behozatala érdekébeu megindult, szélesebb körökben is nagy érdeklődéssel találkozik. Tanúsága ennek Ujfalussy Béla úroak lapunk szerkesztőjéhez intézett levele is. melyet itt egész terjedelmében közlünk ; Igen tisztelt Szerkesztő iir! Lapunk utóbbi számában a nyíregyházi zsidó hitközség több „béke és igazságszerető" tagjának nyilatkozatát olvasva, eszembe jutott a régen, kis gyermek koromban ismert nóta: ,A szegedi halas tóba Fürdik a fekete csóka, De hiába fürdik abba, Nem lesz fehér az ő tolla!" Uyeu fürdés, ilyen mosakodás az, mit „a béke és igazságszerető" egyháztagok megkisérlenek, csak az a nagy baj, hogy nem a Dunavize — de még a nyíregyházi Sóstó szikes habjai sem teszik „a feketét" — „fehérré". Mosolyogtam e mosakodáson, s hányan azt tették, kik e jó uraságok sorait olvasták; állítják, az ó rabbinusok „jó magyar ember", csak az a baj, hogy „dialectusánál fogva nem képes magyarul beszélni", — állítják, hogy mily hazafias gondolkodású — meglehet, megengedjük, de mit ér az, ha azt viselkedéséből nem látjuk, ha ő „általunk érthető nyelven" gondolatait ki uem fejezheti, és hogy a kuriózum teljes legyen, „irják, hogy "gy Debreczenből kölcsönkért rabbinussal akart Királynénk elhunyta alkalmából magyar isteni tiszteletet tartani, de hát a kölcsön-ügylet uem sikerölt. És mind ez történik Nyíregyházán Magyarország legmagyarabb vármegyéjének központján és székhelyén. Felesleges irni is arról, minő befolyással van e rossz példa arra, hogy megyénkben izraelita polgártársak között a czivilizáczió — a magyarosodás ne haladhasson igy — nem akarva világért sem vallásfelekezeti ügyekbe avatkozni, — de mert előttünk szent a törekvés, hogy „a ki magyar kenyeret eszik, magyar levegőt s/.ív — magyar legyen", szivüuk mélyével üdvözöljük, köszöntjük a nyíregyházi és hazai „müveit világ" azon urait, kik az anomalia megszüntetésére törekesznek, kívánjuk, hogy törekvésüket megérdemlett siker kövesse. A „béke és igazságszerető uraságokat" pedig egy szégyelni való történeti esetre emlékeztetjük. Élénk emlékünkben vau az, hogy a mikor vármegyénk megünnepelte hazánk ezer éves feuuállását, s e megye vallásfelekezeteinek papjai, miud az édes hazai nyelven kérték a magyarok istenét, hogy e nemzetet a reánk következett másik ezredévben is tartsa meg és virágoztassa, szégyen pir futotta el arczain kat, hogy a nyíregyházi zsidó rabbinus „idegeu uyelven", mit senki nem értett, beszélt „valamit". Szerettük volna őt onnan elkergetni — és a rendezőséget kárhoztattuk, hogy .nemzeti ünuepünkön — ily nemzet ellenes rabbinak — Öo csak nem hiszi komolyan, hogy én bele ülök ebbe a kocsiba? — De igen asszonyom! — Ob, mily gyalázat! Hosszú vita után a hölgyecske még is kénytelen volt az üldözője, meg két rendőr társaságában, a ktcsiba Qlni. — Előre! — kiáltott a hatóság. A kocsi elrobogott. A rendőrök igazat mondottak. A rendőrbiztos csakugyan kedélyes ember volt. Éppen ebédét költötte el s nagyon jó hangulatban találtak. A fiatal csioos, elegáns hölgy megjelenése legkevésbbé sem bosszantotta. B>ldogságtól mosolygott. Uram Istenem, ha az embernek egyébb dolga nincsen, minthogy egész napon át bérkocsisokkal, aljts zsebmetszőktói, hamis kártyásokkal és könnyelmű hölgyekkel, jegyzőkönyvet vegyen fel és talált kutyákat, elveszett esernyőket jegyzőkönyvbe iktasson, akkor az ilyen eset bizonyosan kellemes változás. Barátságos mosollyal üdvözölte a hölgyet: — Tessék besétálni ... ne féljen, nem vagyok emberevő. Azutái. kezével vendégeinek jelezte, bogy foglaljanak helyet. — Tehát kérem, mondotta, mikor látta, hogy a két fél egymást némán nézegeti, tulajdonképpen miről van szó? Az ur felállott. A hölgy szintén. Néhány perez múlva azután mindkettő egyszerre kezdett el beszelni. Rendórbiztos: Kérem . . . kérem! Ne egyszerre. Egyik a másik után! Melyik a panaszos? Ur: Én! Hölgy: Én ! — Rendőrbiztos (a rendőrökhöz): Kijött értetek? A rendőrök: Es az ur. Rendőrbiztos: Uram; öné a szó. Kérem tessék beszélni. helyet adott Azt sem tudjuk, nem azt kérte-e az ő idegen istenétől, hogy a nyomunk is e földről elpusztuljon! Ne mosakodjanak az igen tisztelt béke és igazságszerető uraságok, de ha szeretik az igazságot és békét, ismerjék el, hogy nincs igazságok, ismerjek el, hogy a békét akkor szeretik, ha oda törekeszDek, hogy a Nyírségen, pláne a legmagyarabb vármegyében „minden felekezetnek, tehát a zsidóságnak is „magyar papja" legyen. Es a zsidó hitközség intelligens tagjai csakis azzal tesznek felekezetöknek „igaz szolgálatot", ha mindent elkövetnek arra nézve, hogy vármegyénket ily szégyen többé ne érhesse; s mert az intelligens osztály hiányosan ismeri a mult és jelen történetét, s ebből látja, hogy nem a czivilizáczió alantas fokain álló államokban, de a világ legczivilizáltabb országában is, minő az uralkodó szellem - kövesseuek el mindent arra nézve, hogy „megmaradva vallásuknál", mit tisztességes és saját vallását szerető ember bántani, háborgatni nem akarhat — közreműködjenek azon „nemzeti jogos kívánalom valósításában", bogy a magyar földuek minden lakosa „magyar legyen". Szívesen üdvözöljük lapunkat e szent törekvés előmunkálásában Ujfalussy Béla. Szabolcsmegyei (ezelőtt felsö-tisza vidéki) gazdasági-egyesület közle »•éuyei. I. A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága 7130. eln. számú magas leirata folytán közöljük Szaboicsvármegye gazdaközönségével, hogy a 4 0 évet egy helyen, hűséges szolgálatban eltöltött gazdasági cselédek, szolgálati díszéremmel lesznek kitüntetve. Akinek ily csekd szolgálatában áll, a kérvényt a járási főszolgabíróhoz, vagy Nyíregyháza város polgármesteréhez nyújtsa be, s mellékelje a két tanúval láttamozott szolgálati bizonyítványt, mely 'gazolja, bogy a megjutalmazandó megszakítás nélkül 40 évig hűségesen szolgált. Az egyesületi igazgató-választmány. II. A földmivelésügyi m. kir. miniszler ur őnagyméltósága 7G31. eln. számú magas felhívása alapján ezúton is közöljük Szabolcsvármegye bortermelő gazdaközönségével, bogy a „must vizezése" borhamisítás vétségét képezi, s nemcsak azért kerülendő, mert tetemes pénzbirságon kívül elzárással is büntettetik, de különösen azért, mert a hamisító állampolgári becsületét szennyezi be, s törvényeink értelmében nem egvéb közönséges csalónál. A választmány. III. A földmivelésügyi magy. kir. miniszter ur őnagyméltósága 36537. számú leirata alapján közöljük, hogy szőlőkaró szállításra a kassa— oderbergi vasút is kedvezmenyes szállítási díjtételt engedélyezett, melynek igénybevételéhez szükséges igazolványokat a szabolcsmegyei gazdasági egyesület titkári hivatala adja ki. Az igazgató-választmány. IV. A földmivelésügyi magy. kir. miniszter ur őnagyméltosaga 42163. számú magas leiratával felhivatván, a szőlőmoly elleni vtdekezésre vonatkozólag a magas minisztérium által 57321/1898. sz. a. kiadott útmutatásból a kővetkezőket hozzuk a szőlőtermelő közönség tudomására : A szőlőmoly kétszef mutatkozik évente, május— junius, hóban, amikor hernyója előbb a virágbimbókat, A hölgy kétségbeesetten leül, az uracs udvariasan köszönetet mond neki ezért. Ur: Biztos ur, volt ön már szerelmes? Rendőrbiztos: Azt is válaszolhatom önnek, hogy ehhez nincsen semmi köze, de nem röstellem bevallani, hogy szivem már gyakran nyilatkozott. Ur: Akkor megérti majd, hogy mennyit szenvedtem. Nekem két hó előtt orvosaim ^légváltozást, szórakozást ajánlottak. Akkor a rue de Enfersben laktam. Átköltöztem a rue de Paradisébe. A negyedik emeletre. ... A ház nem volt magasabb . . . Legnagyobb kedvtelésem az volt, hogy reggel ablakomhoz álltam és Auróra ébredésben gyönyörködtem. Hölgy: És az enyémben is. Biztos ur az én ébredésemben is. Sokat is törődött a hajnali pírral! Két hó óta nem nyithattam fel ablakomat, nem húzhattam fére a függönyt, anélkül hogy ennek az embernek a tekintetének ne lettem volna kitéve. Ur: Ez igaz, megengedem . . . de . . . orvosaim szórakozását ajánlottak. Ez az egyedüli menekülésem. Lassankint a társalgás szükségessé vált. A fenséges megjelenés, a . . . Rendőrbiztos: Rövidebben, ha szabad kérnemTeljesen felfogom lelkesülését, de a törvény határokat szab. Ur: Lemondottam valamennyi kedvecez foglalkozásomról, elhanyagoltam ismerőseimet, bezárkóztam szobámba s csak neki, egyedül neki éltem. Homer Virgil Cervantes és Ponson du Terrail sem tudnák elmondani, milyen kísérleteket tettem, hogy az ellenség várába jussak." Levelem? Ablakában szemem láttára tépte szét valamennyit. Virágaim? Valamennyit az udvarra ledobta. Rendórbiztos: Szegény ifjú! Ur: Igen, igen szegény ifjú! Az illetékes hatóság eme hivatalos részvéte gyógyír az én sajgó szivemre. Nem sokára ráírhatták volna sírkövemre „itt egy később pedig a nyilóvirágót és a kifejlett apró bogyókat pusztítja, és julius—augusztusban a második nemzedék, melynek hernyója a bogyókba furakodik s azokat rágcsálja, s pókháló szerű íönatokkal összefonogatja azokat. Egyes hernyók azonban még októberben az u. n. Márton-szőlőn is találhatók. Egy másik ellensége, melyet amazzal gyakran összetévesztenek, a szőlő-iloncza. Ennek egy évben csak egy nemzedéke van. Ez pusztításait ugyanakkor kezdi, mint a szőlőmoly, de junius közepén befejezi. Eleinte a hajtások hegyein rágcsál a hernyó, melyet később összefon, később ha már nagyobb, az alsó leveleken készít fészket s innen rágja az elérhető zöld részeket, ami ha elfogyott, másik fészket készít más helyen, 8— 10-szer is, mig csak ki nem fejlődik. Mindkét hernyó l.-pkéje éjjeii lepke, s petéit a szőlőmoly egyenkint a bogyókra vagy azok nyeleire tojja. melyek oly kicsik, hogy szabad szemmel nem vehetők észre. Az iloncza pedig peléit egy csomóba, a szőlőlevél felső lapjára tojja, melyeket szabad szemmel is észre lehet venni s pusztítani szedessel. A védekezésnél a legczclravezetőbb eljárásnak eddig a hernyók és fészkek szedése bizonyult mindkét rovarnál, de a szőlő-ilonczánál még tudni kell, hogy rendkívüli fürge, s a levél legcsekélyebb érintésére kiugrik a fészekből, s ezért erre a szedő munkás legyen figyelemmel, s egész tenyérrel nyúljon a levél alá s°ugy szakítsa le fészkestül, s azonnal morzsolja össze. Mivel pedig egyik-másik hernyó meg a leggondosabb piuztitás daczára is elkerüli a munkás figyelmét, az irtásra még őszszel és tavaszszal is gondot kell fordítani, a mi a szőlőtőkék és vesszők, valamint a karók alapos átvizsgálásából és tisztogatásából áll. Megjegyeztetik még, hogy a bogyók közül a szőlőmoly hernyója ollóval vágandó ki. Lehet a hernyó ellen permetezést is alkalmazni, amikor a permetező lé következőkép készítendő; 10 liter vizben 3 kilogramm fekete szappant fel kell oldani, s aztán I •/» kilogramm dalmát, perzsa vagy montenegrói valódi pyrelhrum port kell hozzá keverni, ezen keveréket elkészü te után még !I0 liter vizzel kell felhígítani. ) Pyrelhrum helyett 1 '/„ liter tiszta lerpentin szeszt is lehet használni. A lepkék ellen a rovarfogó lámpákat kell használni, melyet bárki ön naga könnyen elkészíthet, mert csak egy ki» petróleum vagy olajos mécs-sből állanak, melyek egy t'a keretbe vannak betéve és ez a fakeret enyves fehér papírral lesz körül ragasztva. De van ennél még egyszerűbb eljárás is. Ez abból áll, hogy a karóra ugy a szőlő tő derekatáján rászegezünk egy kis deszkát, erre teszünk egy cseréptáayért, ebbe vizet öntünk és ebbe tesszük bele a mécsest. Minél piszkosabb, olajosabb n víz, annál jobb s ezért nem kell gyakran felönteni, ki kell azonban próbálni, hogy éjfélig mennyi olaj kell, mert éjfél után nem repül a lepke s igy a mécses hiába égne. Egy más irtási módja a lepkének a legyező. Ez ugy készül, mint a papiros sárkány, de hólyag papírból amit egy fanyélre erősítünk és egyik felét enyvvel bekenjük. A munkás aztán kezébe véve a legyezőt, minden tőket a balkezével megráz s a felrebbenő lepkét a legyezővel*elfogja. Ujabban a naftalinos olajat használják jó sikerrel a szőlőmoly hernyóinak pusztítására. Ez az olaj ' ugy készül, hogy 10 rész tiszta olajba egy rész naftalínt keverünk és ebből a keverékből közönséges gép-olajozó bádoggal a hernyó fészkére csepegtetnünk néhány cseppet Ez az olaj beszívódik a fészekbe s megöli a hernyót. Hogy mennyi olajat kell cseppenteni a í'ürlte vagy a fészekbe azt egy-két próba fogja a munkásnak megmutatni. I A védekezésnél mindenesetre fődolog, hogy ne csak egy-két gazda, de mindenki, kinek szőlője van fogjon hozzá az irtáshoz. Az igazgató választmány. szegény ifjú pihen, a ki szerelemből halt meg. Szerelme megindította a reudőrbiztost is, de azt nem a kit szeretett." Rendórbiztos: Térjen át a dologra. Adja elő panaszát. Ur; Már előadom biztos ur . . . Cselédsége . . tán százszor is meg akartam őket vesztegetni, de ae aljas szolgalelkek zsebre vágták a pénzemet, de nem segítettek rajtam. Ajtója? Hányszor kísérlettem meg külömböző álruhában keresztül jutni rajta. Hordár lettem és czipeltem a csomagjait, kiporoltam a szőnyegeit voltam ezukrászsegéd is és a legpompásabb crémtortákat vittem neki. Felcsaptam utczseprőuek is, felnyitottam fogata ajtaját, de sohasem válthattam vele csak egyetlenegy szót is . . . LépéBről, lépésre követtem őt. Rend 5rbizt03: Istene nre, nagyon terhes dolga lehetett! Ur; Az igaz szerelem nem törődik ilyen csekélységgel. Igen, lépesről lépésre követtem a bájos angyalt s nem akart meghallgatni Végre elhatároztam, hogy minden áron kényszerítem őt arra, hogy vallomásomat végig hallgassa. Biztos ur, én Róbert de Patqvel vagyok Van a Brétagnébeu birtokom, kastélyom, Párisban két házam. Nevillyben villám van. Atyámnak egyetlen gyermeke vagyok. Czimerembeu két oroszlán kettétört kardott tart. Birtokomat, villámat, házaimat a két oroszlánt a kettétört karddal s a mellé a szivemet és kezemet itten hivataloson felajánlom ennek a bájos kisasszonynak ezt akarom én elmondani. Egyéb czélja nem volt annak, hogy ezt a hölgyet lopás miatt feljelentettem. A hölgy félig odapislantott a fiatal emberre 8 azután lesütötte a szemét. Két héttel később közölték a lapok, hogy Róbert de Pasqvel eljegyezte N. bárónőt.