Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-13 / 33. szám

.N Y I R V I D É K." Lutheránusok gyűlése. A tiszai ág. ev. egyházkerület Nyíregyházán e héten tartott közgyűléséről azért irunk ezen a czimen és — nem hivatalos nevén nevezve meg e nagytekintélyű egyházszervezet tanácskozását, mert a magyar közélet szálló igéi közé tartozik a .lutheránus* elnevezés, amely fogalomnak körében a magyar társadalmi élet különösen két sajátságot domborit ki: először, hogy tót, és másodszor, hogy „lutheránus" (macskakörmök között). A „testvér" ev. ref. egyház, a „kálvinisták," ezen a néven mondják magukról, az ellentét kitüntetéseként, hogy ők a „magyar vallás" követói, és e két — hitágazatuk szerint igazán csaknem egészen egy — egyház között csakugyan meg van az a különbség, t. i itt Magyarországon, hogy mig az ev. ref. hitfelekezethez tartozók csaknem kizárólag magyarok, születés és nyelv szerint, az ág. ev. hitfelekezet hivei túlnyomó nagy számukban tótok, németek és svábok, szóval nem magyarok. A két-ikertestvér egyházuak ebben a vonatkozásban való alakulása történetét ismerjük a históriából. És tudjuk azt is, hogy az ág. ev. egyház vezető férfiai, világi részről a Prónayak, Szentiváuyiak, Radvánszkyak, Kubinyiak, grófZayak, Péchyek, Szontághok, Pulszkyak, Podmaniczkyak, Zsedényiek stbbi s egyházi részról a régebbi superintendensek s az ujabbi püspökök túlnyomó nagy része mily SZÍVÓS és kitartó, nehéz és türelmet vesztő küzdelmet és munkát folytattak és fordítottak arra, hogy ebben az anyanyelve szerint tót és német egyházban nemzetiségi aspirációk ne érvényesülhessenek, még olyan nehéz, t. i. a küzdelemnek nehéz s az ellenkező törekvéseknek kedvező viszonyok között is. amelyek idejében vivta és vívja ezt a harczot az ág. ev. egyház. És ez az egyház, e nehéz és nagy küzdelmek közepette is a magyar nemzeti kultura nevezetes intézményeit alapította, szervezte s tartotta és tartja fenn. A legagilisabb szervezete a magyarságnak és a magyarosodásnak a magyar államban. Az ev. ref. egyház egy vár, vára a magyarságnak, s ebben a minőségében olyan erős és szilárd, hogy még a megtámadtatás lehetőségének a vesiélye is ki van zárva. A régi bástyákat, amelyekkel idők idején védelmezte és megvédte a protestáns autonomiát, sohase vívták, törték nemzetiségi törekvések. Ezek ellen való védelemre nem kellett fordítania erejét és idejét s ezt is, amazt is fölhasználhatta és fölhasználhatja teljes egészében rendeltetésének betöltésére. Ám az ág. ev. egyház százados küzdelemben áll, autonomikus szervezete erős bástyái mögül ki-kirohanó nemzet-ellenes törekvésekkel. Évtizedek hosszú sorozata óta folyik ez a hihetetlenül nehéz küzdelem. Hol itt, hol amott búvik ki a kigyó s hallatja mérges sziszegését. Esperességek, kerületek, egyetemes gyűlések tanácskozásain, amikor az egyházszervezet erősítéséről, Nyári hadjárat. Fehér Marcsa úrhölgy ónagyságának Yércstlakon. Tehát azon kezdem a dolgot, ^des Mariskára, hogy ne irigyeld a mi sorsunkat sem. Én nem tudom, kiveszett-e minden tisztességes érzés a mai fiatalságból, de azt hiszem, igen, mert erre felé épen olyan kevés a vőlegénynek való ember, mint a mi görbe országunkban. Képzeld, még mindig semmi! Holott apa áldja már a kalendáriumi szenteket és hazamenetelt emleget. Holott az én lelkem még most is telve van azokkal a szép álmokkal, a miket együtt szőttünk sok tavaszi éjszakán a tündér királyfiról, a ki feleségül vesz minket s aranyos hintón jön érettünk. Semmi, semmi! Szerencsére mamának igen okos gon olata támadt, hogy api egész komolyan emlegetni kezdte a hazamenetelt. A mint este apa horkolni kezdett, csak a kezembe adott valamit. — Edd meg ezt, mielőtt elalszol! De az utolsóig ám, különben baj lesz. Képzeld, édesem, egész éjjel pörkölt kávészemeket rágcsáltam! A mitől aitán majd a hideg rázott ki. Olyan fehér lettem másnap, akár a fal. Ugy, hogy anyuska sirva borult a nyakamba, s onnan pörölt apával, a ki igazán megijedt: — És ezt a szerencsétlen gyermeket akarod te elvinni innen? . . . Hisz az uton meghalna! Ha tudtam volna annak idején, hogy ilyen kőszívű apa leszel, soha, de soha se mentem volna hozzád. Persze, hogy pompásan sikerült a dolog. Api egészen megilletődött, majd hogy nem könnyezett. Anyuska ki is használta ezt a ritka pillanatot s uyomban ki pumpolta tőle az Anna-báli ruha árát is. De nem irom meg, hogy milyen lesz, mert azt mondja a babona, hogy ilyenkor nem sikerül. a nevelés-ügy fontos kérdéseiről van szó, fölveti fejét ez a bujkáló állat, s üdvös munkára rendelt órák és napok telnek el, mig az egyház, mint szervezet, a maga hatalmával és hazafiasságával levágja a fejét a kígyónak vagy legalább is visszavonulásra kényszeríti azt, s rátérhet újra természetes munkássága folytatására. Ebben a hazafias munkájában és harczában minden magyarnak és az egész magyar társadalomnak segítenie kell az ág. ev. egyházat. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy ma, a XlX-ik század utolsó esztendejébeu és 51 esztendő multán, hogy fegyverrel kellett védeni a közös ideált: a Hazát (a kit mi, nemzeti szerencsétlenségünkre, együtt és közös erővel csak nagy bajok idején tudunk szeretni): nem elég magyarnak lenni és becsületesnek. Megkérdik a vallásodat is! Ha katholikus vagy: római-e, vagy görög ? Ha zsidó : neológ-e vagy orthodox ? Ha protestáns: lutheránus e vagy kálviuista; kenyér-e vagy ostya

1} Ami szétválasztja egyiket a másiktól. És még ki is gúnyolják a szegény „lutheránus"-^ aki pedig büszkén üthet a mellére, mert nem csak egyházi adót fizet, s résztvevén egyháza ügyeinek intézésébeu, nemcsak e munkának részese s az ezzel a munkával járó tisztességnek, de mind azok a Szentiványiak, Prónayak, Podmauiczkyak stbbi, meg a Karsayak, Sárkányok, Zelenkák és a többiek és akik apróbb állomásokou is tejesitik ezt a kötelességet, nagy munkával, hálátlan munkával, nagy nemzeti missiót teljesítettek és teljesítenek A mai közfelfogás divatjától milyen távol áll, hogy bekövetkezhessen az a nagy nemzeti ünnepnap, amikor a két protestáns egyház, — a maga tőről metszett magyar alkotmányával — egyesülne. Sírna örömében a nemzeti Génius, a magyarok Istene, mert ez egybeolvadás után milyen könnyű lenne kivágni a magyar nemzeti állam testéből a nemzetiségi kérdés rákfenéjét Ám télen láthatni délibábot, vagy epedni szivárvány után — kevésbbé bolond ábránd, mint ma ez az óhajtás. Az ember, aki a maga — hosszú békében fölszaporodott tömegeinek indulataiban, hitében, szokásaiban, felfogásaiban az éretlen gyermek vagy a gyermekké érett agg látványát mutatja: valami nagy földindulásra, kolerára, pusztitó háborúra vár, hogy visszatérjen önmagához. * * * A tiszai ág. ev. egyházkerület Nyíregyházán e héten végbement közgyűlésének mindenesetre volt egy tanulságos látványossága, itt Szabolcsvárraegyébeu, ahol csak Nyíregyházán van „lutheránus", és ahol, t. i. Szabolcsvárraegyében, épen ezért különösen is megmacskakörmözve mondják ki ezt a szót. A látványosság t. i ez volt: nini,] hiszen ezek nem „lutheráuus"-ok, nem is „tót*-ok. Apraja, nagyja, kis és nagy munkában, kinek amilyen jelentőséges őrállomása van : a magyar nemzeti állam katoűái! Egyébként pedig a .számottevő" alakok: öl katonatiszt, (hadnagytól felfelé) egy tanár (de ez nem számit, mert mindig számol), Somkuti Gyurka, egy fiskális és azt hiszem, ezzel ki is merítettem a nekemvaló emberek sorát. Igaz, még itt van a kis aljegyző is, izé ni, nem jut hirtelen eszembe a neve, na igen ... hát . . . Szentiványi Béla. (Te, ez az ember, ugy látszik, engem kerülget. A bolond, azt hiszi, hogy azért hoztak ide Bigoly-Filndre, hogy épen ó kerülhessen horogra. Elvégre ki kell ábrándítanom a tacskót!) Gondolom, hogy észre vetted Bomkuti Gyurkának a nevét. Te, Marcsa, ha látnád, micsoda hatalmas szép ember! Jóformán alig találkoztam még egy párszor vele, de ahogy meguézett, azt hiszem, hogy tetszettem neki. Különben pedig apa csak ugy említi, hogy bácskai svihák, de anyuska már kipuhatolta, hogy a bicskái sviháknak kétezer hold földje, meg egy igen gazdag kanonok nagybácsija van. (Hallod, bácskai föld ám, nem olyan, mint a mienk!) Mindezekből kitetszőleg elhiheted, hogy az egész vadászatnak ő a legnemesebb vadja. S bizony mondom, hogy buldog lesz az, aki hálóba keríti . . . Csak idáig tudtam ma délután írni, mert értem jött Somkurj, hogy nem megyünk-e a ma délutáni kirándulásra. De bizony elmentüuk. A világos kék batinzt ruhám vettem fel. sárga czipővel, meg fekete harisnyával. Olyan pompásan festettem benne, hogy anyuka megcsókolt s azt mondta, hogy: Bandi legyen a neve, ha a legfurfangosabb legény-rókát is meg nem fogom. (Jegyezd meg magadnak, hogy a fekete harisnya és világoskék szoknya a legbóditóbb csalétek a legény előtt. Ezt anyuka mondta ám. De pompásan is bevált!) Az egész uton Gyurkával beszélgettünk, a ki pompás csokorral lepett meg. Ha láttad volna, hogy irigyelt k érte a többiek, valamennyi — még a festék alatt is meglátszott — csak ugy sápadt az irigységtől. A gazdasági munkások érdekében. A gazdasági munkások érdekében a földmivelésügyi miniszter leiratot intézett a gazdasági egyesületek elnökeihez, melyben hivatkozva a legutóbbi szociiális mozgalmakra, felhívja a gazdaközönség figyelmét arra a társadalmi tevékenységre, melylyel a munkaadó ós a munkás közötti kapcsolatot czéltudatosan megerősíteni i mozgalmak esetleges megujulását meggátolni s a birtokos és munkás közötti viszonyt bizalmassabbá lenni lehet. Eme módozatok megismerése ugy a birtokosok, mint a munkásoknak is érdekében állván ismertetjük a miniszteri leiratnak erre vonatkozó irányelveit a következőkben : Egyénenként, az emberséges bánásmód, a munkás negbecsülése, a jóindulatu tanácsadás, a szükségben való megsegítés által bizonyára minden gazda hozzájárul a jelzett czél eléréséhez, — ámde ezeu felül kívánatos az is, hogy a saját munkásaival való érintkezésen kivül minden gazdálkodó foglalkozzék a községbéli munkásosztállyal is, mert a saját munkásaival való érintkezés által még nincsenek teljesítve azon faladatok,a melyek ellátása a munkáskérdésben a táraadalomra tartozik. E feladatok terjesztéséhez egyebek között ez idó szerint alkalmas tényezőként jelentkezik a köziégi hitelszövetkeze:ek alakításának ügye is. Ila a hitelszövetkezetek alakításánál kellő figyelem és gond 'odit•atik arra, hogy a szövetkezetbe ne csak a birtokosok és iparosok, hanem a maguk anyagi viszonyaihoz illő mértékben a gazdasági munkások is bevonassanak, ha a szövetkezetbe való belépésnek nem csak a lehetősége hagyatik fenn a munkásokra nézve, hanem a vezetésre hivatott elemek, bücditó szóval, tapintatos eljárással, czéltudatosau elő is mozdítják azt, hogy a munkások tényleg belépjenek a szövetkezetbe, — e réven nemcsak i takarékossági hajlam fejlesztetik, — hanem eltompíttutik az osztály különbségek éle s a szövetkezetek a társadalmi széttagolas helyett, rendeltetésüknek megfelelően, — a társadalmi egyensúly biztosításának is is fontos tényezőivé lesznek. Ugyanezen irányban igen hasznos szolgálatokat tehetnek az ingyenes községi népkönyvtárak, a melyek létesítését a miniszter anyagilag is támogatni hajlandó, ha e könyvtárak népszerűsítésére a gazdaközönség közreműködik. A munkásosztály olvasási vágyát a kedvét eddig az agitatió használta fel: most a népkönyvtárak szervezése révén módja lehet a gazdaközönségnek az agitatió befolyását e téren megbénítani és ellensúlyozni. — Jelzi, hogy a támogatásával megjelenő „Néplap'-nak továbbá a kezdeményezésére ős támogatásával megjelenő ponyvairodalmi füzeteknek a gazdaközönség által való terjesztése, alig számba vehető kiadással, szintén igen jó eszköze lehet a birtokosok társadalmi tevékenységének. Annak megemlítésével, hogy a minisztérium munkáüügyi osztálya a terjesztésre alkalmas ponyvairodalmi füzetek felől a közvetlenül hozzá forduló birtokosoknak bizalmas uton megadja a felvilágosításokat és esetleg mutatvány füzeteket is küld, megemlíti, hogy az ujabban alakuló munkás olvasó-egyletek a közvetlen és állandó érintkezésre szintén alkalmas eszközül kínálkoznak, s módot adnak arra, hogy a mint ezt az 1895. évi Ill-ik Országos Gazda Kongressuiis kívánatosnak jelezte, azok keretében a müveit osztályok befolyásukat a munkásnép érdekeinek előmozdítására, s annak ethikai fejlesztésére haszuálják. Ugyanezen czél szempontjából igen jelentékeny társadalmi eredményekkel járna az is, ha az 1898. II. t.-cz. 71. §-a értelmében létesített községi segély-alapok iránt a gazdaközönség állandó érdeklődést tanúsítana, nemcsak ugy, hogy azokat adományaival gyarapítaná, hanem akként is, hogy az alap kezelése körül befolyását érvényesítené ós a segélyalapok igazgatásában való tényleges részvétel utján a községbeli munkásokkal az érintkezést folyton fentartaná. Az eddigi tapasztalások szerint, továbbá rendkívül előnyös hatással van a munkásosztályra, ha a negyven Megpróbálta Szentiványi is közelembe férkőzni, de mikor Gyurka szúrósan kezdett nézegetni rá, elpárolgott s nem is láttam aztán vagy két óráig. S mondhatom neked, hogy sifli egy arra való embernek elcsavarni a fejét. Boldog voltam, mert Gyurka kezdett Olgának szólítani 8 azt mondta, hogy én sa hivjam ót másként, csak a keresztnevén. Innen van, hogy én ÍB csak per Gyurka emlegetem. Ki tudja, mivé fejlődött volna a dolog, ha ennek az átkozott Falbnak a jóslása be nem teljesedik! Olyan gyönyörű idő volt egész nap s egyszer csak, mikor legjavában uzsonnálunk a Szelistye-máre egyik árnyas völgyében, nagyot dördül az ég, egy negyedóra múlva pokoli sötétség lett 8 az eső ugy kezdett szakadni, mintha öntötték volna. Ki az ördög gondolt volna esernyőre? .... Elég az hozzá, hogy futni kezdtünk valamennyien. (Mísra nem ügyeltem ugyan, de azt még hallottam, mikor Gyurka csettentett a nyelvével 8 azt mondta: Ejha! Tudod: a fekete harisnya!) Hogy, hogy nem, a nagy sietségben, meg kavarodásban elmaradtam a többitól. A többiek már túljártak az ördög árkáu, még mielőtt a hegyi víz elért* volna az átjárót, de én bizony már ott rekedtem a tul oldalon. Szegény anyuka ugy megijedt, hogy tán eszébe se jutottam. Hangosan kiabálni, de egyszerre sírni ÍB kezdtem. Hogy menjek át ezen a vízen? Pedig már kezdett az eső csendesedni s világosabb ÍB lett. Alig vettem észre a közeledő alakot, olyan hirtelen mellettem termett. Az igaz, hogy mesterien ugrotta keresztül a széles árkot. Képzeld csak, Szentiványi volt. — Utánam tudja ezt az ugrást csinálni Olga?—• kérdezte tőlem. — Hátha nekem adná ezt a fürdőt! — Akkor emelje feljebb a szoknyáját! — Szemtelen!