Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-30 / 31. szám

„IV Y I R V I D É K." Azért csak haladunk lassacskán! „A zúgolódók serege folyton Dúdolja azt a régi nótát: Hogy a világ ilyen s olyan rosz, Nem ér egy korhadt hajítófát! Pedig hát ur Isten, nekik Igazságuk egy csép sincsen! A hogy van valami, ugy jó az, Rendén van a világon minden!" Igy kezdődik egy jóizü tréfás vers, mely régi diák-koromból visszacsendül emlékezetemben, a mint a községi közigazgatás aprólékos mizériáin elgondolkodom. Az ördögbe is! . . Szinte örülnünk kellene rajta, hogy bajaink vannak, hogy nem vagyuuk még olyan nagyon komoly, olyan nagyon okos nemzet éa társadalom, — hogy neki-neki szilajodunk, próbálkozunk, kisérletezünk. E hibák mind az ifjúság hibái s az ifjúság még hibáival is többet ér, mint a bölcselkedő, kegyeskedő öreg-kor. Ráérünk megjavulni, — bála istennek! Ugy is kárán tanul a magyar s a magyarok Istene sok ezeret igér még, hogy megtanuljuk és megtaláljuk a bölcsesség kövét. Tehát csak türelem és jóakarat! Csak egy csapístól óvjon meg a mi Isteuuüuk : a bürokratizmustól! . . . Minden rozsdás békók kőzött ez a legrozsdásabb! igazi taposó-malom, mely megőrli embereit s szánandó hüjeségre kárhoztatja még a lángészt is! Ellentéte: az erkölcsi önfegyelmezés, mely az igazi müveit, tevékeny emberek útmutatója és korlátozója. A tiszta belátáson alapuló erkölcsi önfegyelmezést kell ápolnunk minden téren és minden társadalmi állapotban. Az a muja gyámkodás, mely hivatalos meghagyások nélkül a kis uját sem képes kinyújtani, — mely mindig a felsőség eszét lesi: ez nem a mi vérünkhöz való, és nem is fog előrevinni egy bakaraszszal sem! Nem a hivatal-szoba, de a szabad levegő; nem az iktató-könyvek, de a közvetlen szemlélet: ez az elet és tevékenység! . . Ez az igazi közigazgatás! S hogy ezt elérhessük, mindenekfelett azt kell megtanulnunk, hogy az erkölcsi erély mindennél becsesebb tulajdonunk. Ez az erkölcsi erély képesiti az egyént minden jóra, szépre és hasznosra s a kinél ilyen erkölcsi erély nincs, az minden lehet, csak ember nem! Ez adja meg aztán az egyén érzékét, bármely téren munkálkodjék is Az egyén élete: az ó cselekedete és hatása környezetére. „Hass, alkoss, gyarapitsf Aki ez utasítást követi, helyes eszközökkel munkálja: az tiszteletreméltó s életével áldásos nyomokat jelöl! Sohse törődjünk azzal, hogy miként Ítélnek felőlünk a gyenge elméjűek! Nem fontos a világ elóhaladásában a denevérek és ökrök birálata! A nagy isten törvénye, mint ellenállhatlan forgatag, örvényébe sülyeszti az ellenállót, mig Azt hittem gúnyolódik s csak úgy félvállról ismételtem: — Tessék kérdezni. A büszkeség dolgozott, hanem olyan feleleteket adtam a kérdéseikre, hogy végre az egyikük felkiáltott : — De kisasszony, hiszen kisasszony valóságos tünemény. A hangom, a szavalásom: minden tetszett, a kórusban mormogták: — Valóságos tünemény! Éa pedig már láttam, hogy fogok diadallal megjelenni a szinpadou; hogy ragadom magammal a közönséget ; hogy fognak tapsolni, tombolni. Dic őiégem hire bejárja az egész országot. Da én nem elégszem meg azzal, hanem mindig feljebb akarok emelkedui. Egész óletem a múzsáé, annak akarom szentelni magamat teljesen: folyvást tanulni, küzdeni, fáradni! Lázban égett az arczom, kigyuladt a szemem. A lelkesedés talán mégis szépített egy kicsit. Hallottam, hogy suttognak a hátam mögött: — Nini, milyen ragyogó szemű csinos egy lány! De miattam suttoghattak, mákszemnyit sem törődtem vele, egész addig, mig csak egyszer ... No hiszen tudja, hogy szokott az lenni. Egyszer eljön valaki. A sok ezer meg millió ember közül éppen az a valaki, a kire már nem mondhatjuk, hogy mákszemnyit sem törődünk vele, sót az a baj hogy r agyon is törődünk. De hát ezen már nem lehet segíteni. És nekem uem is volt miért húzódoznom, mert az én valakim művész volt. A Nemzeti Színház legkitűnőbb művésze. No nem akarok pörpatvart, de nekem a legkitűnőbb. Persze, hogy azt mondhatják: minden czígány a maga lovát dicséri. No jó, de hagyják meg nekem, bi zony énnekem a legkitűnőbb. Maga most azt lesi, hogy majd elmondom, hogyan szerettünk bele egymásba. No azt hiába várja! Irt már maga sok ilyen történetet, hát eltudja képzelni. Éu csak annyit mondhatok magának, hogy nagyon boldog a velehaladók, lelkiismeretük békés nyugalmát élvezik a „feszitad meg'-ek között is! S ez a fő az életben ! Nekem teljes reményem van az előhaladásban, mert törhetlenül hiszek az isteni bölcsességben. Némi nyomjelzésre mutatok ez alkalommal. E becses lap legközelebbi számában a vármegyei gazdasági egyesület közleményei között mindjárt legelői, arról van szó, hogy a jász-nagykun-szolnokmegyei gazdasági egyesület fogyasztási és értékesítési szövetkezete, bizonyos felhivást intézet a mi vármegyénk gazdasági egyesületéhez, mintegy csere-szerződésre lépni óhajtván velünk. Fájdalom! a mi gazdasági egyesületünk még nem gondolt ilyen fogyasztási és értékesítési szövetkezetre. Majd eljön ennek is az ideje. Mindenesetre dicséretreméltó, hogy a vármegyei gazdasági egyesület közleményeket tesz közzé időnként, melyekből a közönség tanulhat. Ha majd e közlemények jobban közelednek a gyakorlati élet követelményeihez és szükségeihez, még többet tanulhatunk azokból. Mert szükséges és kívánatos, hogy ez a mi vármegyei gazdasági egyesületünk, Szabolcsmegye gazdasági életének, élettevékenységének központja és tüzpontja legyen, és ne csupán egy czim, a sok improduktív czimek között. Szabolcsvármegye közönsége a mezei gazdálkodásból él s minden más megélhetési alapnak ez a fundamentoma Szükséges és hasznos dolog tehát, hogy a mezei gazdálkodást előmozdító tényezők minél nagyobb tökélyre emeltessenek. Termeszteni minél szebbet, minél jobbat, állatban és növéuyben: ez a mi faladatunk. Megismertetni a legjobb eszközöket: ez a gazdasági egylet föladata. A fogyasztási és értékesítési szövetkezet,egy hatalmas eszköz, a termények javításához. Folyvást nyilvántartani a vármegye központjában, hogy hol, és mily aráuyban szerezhetők be a legjobb és legjutányosabb fogyasztási czikkek: ez kettős érdek, a termelőé és fogyasztóé s amellett, hatalmas ösztönző a minél tökéletesebb termények előállítására. Utat nyit az értelmes -szorgalomnak Ezt az áldott földet az anyagi és erkölcsi javak kincses bányájává lehetne tenni, okkalmóddal. Jó fajlovak, szarvas-marhák tenyészthetők. Gabouája elsőrendű az egész országban. A tisza mentén aczélos buza terem. Homokdombján zamatos csemege-szőlő és kitűnő bor. Völgyeiben kiváló gyümölcs termelhető, különösen, ha a csatornák mellékeit okosan felhasználná a gazda. Ák ácz-fája tűzre is, szerszám fának is. kiváló. Csak ezeket emlitem, melyeket munkába venni, tökélete&iteni, s e^ által a közboldogságot előmozdítani, legalább felettök gondolkodni érdemes. Dr Jósa András fáradhatlan értelme, türelme, szorgalma, megteremté a vármegyei muzeumot, mely a multak eseményeit a jelen voltam, mikor megsejtettem, hogy a művész szerelmes belém. Most már párosan fogunk haladui a művészet csarnokában! gondoltam magambau; párosan fogjuk aratni a diadalokat. Milyen boldogság lesz, édes Istenem! Azt akartam, hogy lássa ő is, mit nyerhet bennem. Kitártam előtte egész lelkemet, hogy rajongok a művészetért, hogy szomj izom a dic-őséget, hogy álmodoztam arról már kis leány-koromban. Elborult az arcza s nagyon elcsendesedett egyszerre. Nem értettem, hogy miért. Talán helytelen dicsekedésnek tekintette, a mit én fecsegtem. Da én éreztem, hogy bennem van tehetség és van akarat. Meg fogja látni, hogy igazi nűvésznő válik belőlem az ő oldalán. Am ezt már nem mondhattam el neki, a szó meg fagyott az én ajkamon is. Napyon elszomorított, hogy oly kedvetlennek láttam. Alig szólt egy pár szót s csakhamar távozott. Még a mamának is föltűnt gyors távozása és kedvtelensége. Mert az én jó édes anyám már akkor észrevette, mennyire vonzódom ehez a derék emberhez, a ki igazán olyan kedves volt, olyan jó volt s nagy művésíi talentuma mellett is oly egyszerű és házias. A mama kinézte belőle, hogy ez volna az igazán nekem való férj. — Mi lelte Petőt? — kérdezte tőlem csodálkozva. — Nem tudom, — feleltem vállat vonva, de magamban alig bírtam elfojtani a sírást. Aztán nem láttuk Pető', se másnap, se harmadnap. Egy egész hétig nem láttuk. — Jó, — gondoltam magamban, — hát nem is akarom látni soha többé! Nagyon elkeseredtem, mert most már világosan láttam, hogy kerül engem, ámbár nem értettem, hogy miért. Hiszen igaz, hogy szerelemről sohasem volt szó kőztünk, de mindenből azt kellett következtetnem, hogy szeret s nagyon bántott az a gondolat, hogy taláu én is elárult , m mit érzek. Hidegen és büszkén bántam vele, mikor végre találkoztunk. Szemrehányón tekintett reám, de oly életfolyamatába állit a. Egy gazdasági muzeum hol folyvást szemlélhető volna a gazdasági élet összes produktuma a vármegyében! Hogy milyen jót, milyen szépet termel és minő eszközökkel, x. y. itt és ott s bizonyos czikkeket és eszközöket, minél könnyebben meglehessen szerezni annak, aki haladni szeretne és akarna! Igy fejlődnék az egyéni erély, és fogyna a helypótló a jegyzői irodákban! Andrássy Kálmán. A nöipariskola szervezete. (Vége.) 12. §. A tanítási órák látogatása. A tanítási órák d. e. 8—12-ig (télen 9 — *2-ig) és d. u. 2—4-ig tarlatnak. Szombaton szünet van. Ezen órák keretébe vannak beosztva az elméleti tárgyak tanórái is. A rendes tanulók és azok, kik üzleti foglalkozásra szánják magukat, kötelezve vannak az összes órák látogatására. Az elméleti órák látogatása, vagy egyes délutánok alól, mindig csak a félév elején mentheti fel a felügyelő bizoltság azokat, kiknek szülei kellő megokolás mellett ezért írásban folyamodik. A tanulók kötelesek a tanórán pontosan megjelenni. A tanítási órákról elmaradásra előzetesen kell az igazgatólól engedélyt kérni, ha ezt valami akadályozná, a mulasztás tartama alatt kötelesek a szülök vagy helyetteseik a mulasztást bejelenleni. Betegség orvosi bizonyitványnyal igazolandó. Ragályos betegségből gyógyult tanulót csak hatósági orvosi engedélylyel bocsátatja ismét iskolába az igazgató. Az o.-ztályvezetők a mulasztást szigorúan ellenőrzik ; igazolatlan mulasztásról igazgató értesiti a szülőket. A gyakorlati tanításnál minden tanuló részére munkahely van kijelölve, hol a tanítónő állal időről-időre megállapított munkát köteles a növendék végezni. A kiszabott munkát szorgalommal lelkiismeretesen kell végeznie és ha intézeti megrendelést teljesít, munkájáért teljesen felelős, sőt az esetleg okozott kárt megtéríteni tarto'ik. Az intézetnek a munkánál igénybe veit eszközeit rendbe kell rakni, általában gondosan kell arra ügyelni, hogy a munkahelyiségekben mindig rend és tisztaság legyen. Az intézet eszközeinek megrongálásáért kártérítést köteles fizelni az, a ki azokat elrontotta. 13. §. Évzáró vizsgálat és kiállítás. A tanév végén az elméleti tantárgyakból nyilvános vizsgálat tarlatik, a tanév alatt készített munkákból és rajzokból több napig tartó kiállítás rendeztetik. A tanulót a vizsgálatra megjelenés alól előre bejelentett, s elfogadható okból az igazgató mentheti fel. 14. §. Javító és pótvizsgálatok. Azon rendes tanulók, kik IV elemi osztályú előkészültségüek s kik az intézetben elméleti oktatásban részesülnek, szükség esetén mindig augusztus hó 30. és 31-én tehetnek javító és pótvizsgálatott. Kik a tanév végén kaptak elégtelen osztályzatott, de magaviseletből „jó" osztályzatuk van, egyszerű jelentkezés alapján tehetnek javító vizsgál, kik kevésbbó szabályszerű magaviseletűek, csak folyamodás utján nyert tanitótestületi engedély alapján vizsgázhatnak. Vizsgadíj minden tantárgy után előre fizetendő 3 frt. 15. §. Bizonyítványok. Rendes tanulók az év végén előmenetelükről és magaviseletükről bizonyítványt kapnak, mely szabályszerű bélyeggel van ellátva. Ezt az igazgató, felügyelőbizottsági elnök és nőegyle i titkár írják alá; ha a tanuló több szakosztályt végzett a szaktanitónők is irják alá. gyöngéden s olyan nagyou búsnak, levertnek látszott hogy megsajnáltam: — Mi baja van? Mondja meg. Egy perczig habozott, aztán megszólalt: — Nagyon szerencsétlen vagyok, Irén kisasszony. — De miért ? — Mert színésznőt sohasem veszek feleségül 8 mert .... Elakadt. Már akkor lángolt az arezom. Tudtam mit akar mondani. Kezemmel in'ettem neki, hogy hallgasson, ne folytassa. Ő azonban most már folytatta: — Tudom, hogy nagy lemondás kellene ahhoz: A dicsőség helyett csak szűk családi kör, de abban a kis körben egy ember, a ki utolsó leheletéig hálás, gyöngéd és szerető férj tu<ina lenni. Felelni akartam neki. Értésére akartam adni, hogy nekem^épen annyi jogom van a művészi pályához, mint neki. 0 nem követelhet tőlem olyan áldozatot, a milyet ón sem követelnék tőle. S ha neki olyan feleség kell; a kinek caak a konyhára és a gyermekszobára legyen gondja kereBen másat. De nem engedte, hogy szóljak. Összetett kézxel kórt: — Fontolja meg holnap reggelig. Holnap is megmondhatja. Sót megmondani sem kell, elég, ha kiteszi az u'czai ablakba azt a két virágcserepet, melyet az udvari ablakban tart. Abból megértem, hogy jöhetek. Fölháborodva mentem haza. Nem, uem fogok lemondani, határoztam el magamban. Százszor is elmondtam akkor éjjel: — Nem fogok lemondani. És reggel ... ne nevessen ki ... a vége mógis az lett, hogy reggel fogtam a két cserepet s kitettem az utczai ablakba. Nem is bántam azóta meg soha, pedig most már tizedik éve, hogy Petőnek a felesége vagyok s kérdezze meg csak tőle, hogy milyen gazdasszony lett belőlem. Aztán nézze meg a gyermekeimet. Három olyan aranyos gyerek, hogy háromszáz Múzsa sem ér annyit. Ugy bizony!