Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-25 / 26. szám

.rs t t s* v i t» tz ii.» Kovách István, M irtinyi József, dr. Kállay Rudolf, dr. Flegmán Jenő, Bleuer Lijos, Somogyi Gyula, Sütő Jó zsef ós dr. Kovách Elok. Nem ugyan a történeti egymásutánnak megfelelően, de a kör szervezéséhez tartozván; már itt említem meg, mikép a szakválaEztmányok közül az irodalmi alakuló ülését ugyanazou évi szeptember 3-án tartotta meg, elnökéül dr. Járossy Sándort, jegyzőjéül pedig Moramzky Ferenczet választván meg. A szineszeti szakválasztmánynak szeptember hó 5-éu tartott alakuló ülésén elnök lett dr. Ferlicika Kálmán, jegyző Kálnsy Zoltán s végül a III azakválasztmány szeptember hó 26-án, élnökéül dr. Meskó Lászlót, jegyzőjéül dr. Kovách Eleket választja meg. Ezzel be volt fejezve a kör szervezésének utolsó felvonása is. Beállott a komoly munka ideje! És amidón alkalmunk volt látni a kör tagjainak lelkes csatlakozását a körhöz, 8 szemben a czél magasztosságát, ugyan ki kételkednék, hogy a társadulom tevékenységének ez uj terén szép reményeink teljesedésót érjük meg, s hogy a körben a szellemi élet elevensége hivatott gondozót, társadalmunk pedig uj czélokat és ezekhez uj, erős eszközt fog nyerni. És most, m. t. k. gy.! midőn egy éves múltra tekintünk vissza bizalom teljes megnyugvással, jogos önérzettel számolhatok be Önök előtt arról, hogy a várakozásnak körűnk valóban megfelelt, hogy a társadalom közönyét kikerült önmaga iránt kedvező érdeklődéssé megváltoztatni, hogy a kör eddigi tényeivel bizonyítékát nyújtotta arra való képességének, hogy benne a szellemi élet ápolása maradandó hatással foglaljon helyet, s végül tanúságot tett arról is, hogy mi ként lehet e vármegye közönségét nemes czélok iránti szeretetben, ragaszkodásban egyesíteni. (Yége köretkeiik.) Muzeumunk érdekében. Harminczőt év óta vagyok kuruzsló Szabolcsvármegyében és harminczkét év óta érdeklődöm a régészet iránt, de még is csak mostanában tudtam meg Bory Béla> és Sipos Emil barátaimtól, hogy egyéb okok mellett a babona is belejátszik abba, hogy muzeumunk — bár szépen gyarapodik — gazdagabb lehetne, ha a néphit azt nem vallaná, hogy ha valaki a föld mélyében talált cserépedényt visz haza, ezzel az ördög is beköltözik házába. A kíváncsiság ördöge nem akar nekem békét hagyni és igy igen szeretnék az ördöggel is jobban megösmerkedni, mint eddig tehettem. — A muzeumunkban levő edényekben rejlő apró ördögök már eddig is besúgták nekem, hogy mindazokba be fognak bújni, ha házukat akár összetörik, akár hazaviszik. Ilyen leleteknek esetén léhát nincs más menekvés, mint az efféle edényeket muzeumunknak beküldeni. A postaköltséget köszönettel fogom visszatéríteni. Az ördögökkel eddig fűzött barátságomnak alapján biztosítom a találókat a kiengesztelésről. Az örökkönyv — a biblia — azt mondja: „Zörgessetek és megnyittatik." Egy kis haraggal több vagy kevesebb elfér a vállamon. Zörgetek tehát most és többször is, hogy a vármegyénk ősmultjára némi világosságot vethető tárgyak meg ne semmisüljenek, hanem lassan-lassan egybegyűlve, okmányokul szolgálhassanak vidékünk ősmultjának megírására. Külömböző társadalmi rétegeink érdeklődésének illustrálására felhozom, hogy a napokban egy földműves mezitlábos ember, vállán egy csáthi botra akasztott szered issal, Uj fehértóról gyalogszerrel beállít hozzám egy a Kr. utáni harmadik századból származó Severus-féle ezüst éremmel, melynek anyagi értéke 10 kr., régészeti becse gyakoriságánál fogva 50 krajczárnál többet nem ér. Ezen árt ajánlotíam az éremért. — Méltatlankodva mondta, hogy nem eladó, hanem ajándékba hozta múzeumunknak, hogy nyoma maradjon emlékének. Ezzel szemben — mint ellentétet — megemlítem azt, hogy egy igen gazdag úri ember, kinek nevét meg nem mondom, szőllő-talaj rigolirozás alkalmával jelenlétében talált ép ősedényeket széttörette, nem lévén azokban kincs. Azt hiszem, hogy az ördögtől félt. De én nem mondom azért, hogy vigye el az ördög, csak gondolom. Kötelességemnek tartom alkalom adtán muzeumunknak gyarapodásáról jelentést tenni és az érdeklődést nyilvánosan megköszönni, nem csak azoknak, akik tényleg gazdagították muzeumunkat, hanem azoknak is, kik már eddig is adományaikkal pártolák intézményünket és ujabb leleteiket felajánlották, mint Teleky László, a nyíregyházi szőlőtelep szövetkezetnek nagy sikereket elért intézője, Mezey Pál vármegyénknek egyik legjelesebb szőlésze, Farkas Antal berezeli főbiró urak. Muzeumunk ujabb időben több őstárgygyal gyarapodott. Legérdekesebb a Leveleki Béla úr ajándéka, mely a sényöi határban, a Tetem hegytől pár száz lépésre délre, szőllőtalaj rigolirozás közben került napfényre. A lelet a Kriszlus előtti év ezred közepéről származik, azon időből, melyet a régészek La Téne korszaknak neveznek azért, mert a Svájczban, a neuschaleli tó északi végén, vagy egy La Téne nevü sekély vizű tórészlet, a hol rengeteg sok őstárgyakra akadlak, a melyek közt voltak elvétve olyan tárgyak is, melyek már ösmert korúak voltak, tehát a többieknek korát is meghatározták. Ezen korból Nyiregyháza határában és a városnak belterületén eddig már ót különálló temető ösmeretes, Téthről, Berczelről és Gáváról is kerültek muzeumunkba ezen korszakra valló tárgyak. A sénuöi lelet áll egy ép kardból, melynek vastokja is részben ép. Meghajlítva lett az emberi hamvak mellé elhelyezve, mint azt ezen korból Európa mas vidékéin is tapasztaljuk; - egy törölt kardból, melynek p»ngéje részben hiányzik, de markolata ep; - negy darab egymástól úgy alakra, valamint nagysagra nezve lényegesen eltérő lándzsából, két dudoros bronz karperecnek töredékéből, a rnüyeneketakaukazusbana kobáni sirmezőn, Beregben, nálunk Halaszban es Gavan a Katóhalomban, de La Túneben és Hallsladlban is; egy félkörben hajlított, gömbben végződő nyelű vaskésben, a melyhez hasonlót Reinecke hires mainzi régész hun késnek tart, de a mely nézetet a sényöi lelet niegezáfolja és két ép cserépedényből, melyek egyikének hasa élesen áll ki, tehát római befolyásra vali, bár nálunk rómaiak soha sem időztek. Bory Béla úr Bankáidról küldött csücskös hasú, tehát a bronzkorszak fénykorára valló mintegy 3000 éves ket cserépedényt, és egy nagyobbnak töredékét. Sipos Emil úr Petnekáiáról egy talpcsöves edényt, a milyeneket Trójában, Erdélyben Tordoson, Tolna megyében is találnak muzeumunkban kettőnek töredékét őrizzük, melyek az ajaki laposról kerültek. Ugy látszik, hogy a trójai kuliura melyei a Kr. előtti 7-ik századra tesznek hozzánk is felhatolt. Propper Samu úr Túráról két honfoglaláskori kengyelt es egy zabolát, Dobránszky úr Kólajból hasonló korból két kengyelt és egy zabolát ajándékozott. Farkas Jánostól Napkorrol egy bronz baltát szereztem, melynek nemes rozsdáját lecsiszolta és igy alig bir becscsel. Ifj. Krajnik József Ujfehértóról egy Septimus Severus-féle érmet adott. Gergely ffy Dezső úr Mária-Pócsról két gyönyörű ép bronzbográcsot ajándékozott, a melyek a Kr. előtti második évezred végéről, vagy az elsőnek elejéről származik, a milyent Kántor-Jánosiban, Hajdu-Böszórményben, a Somlyó hegy mellett Veszprémben, és Hallsladlban találtak északra és délre tőlünk sehol, tehát világosan meg van jelölve azon ut, melyen azon időben a kultura keletről nyugotra Európa szivébe hatolt. Nyiregyháza, 1899. junius 24-én. Dr. Jósa András. Iparunk fejlesztése. Az a mozgalom, melyet az Országos Iparegyesület uj iparágak meghonosítása érdekében mult év nyarán meghonosított s azóta nagy buzgalommal folytat, mindinkább komoly formákat ölt. Olyan viszonyok közt kezdődött ez a mo/galora, hogy méltán lehetünk iránta bizalommal és várakozással. Ép ezért érdemes is a dolo

D arra, hogy foglalkozzunk vele. A magyar iparfejlesztés mozgalmainak félszázadósnál régibb története van. A negyvenes évek elején Kossuth Lajos indította a legelső ilyen mozgalmat az ipari Védegylet keretében s akkor került a „honi ipar* jelzés legelőször forgalomba. Volt is hatása és eredménye ennek a legelső mozgalomnak, s ha a rá következő évek eseményei nem idéznek elő általános felfordulást, az eredmények kétség kivQl maradandók lettek volna. A kiegyezés óta már nagyon gyakran találkoztunk hasonló irányzatú kezdeményezésekkel. Kicsiny és nagy emberek ismételten léptek előtérbe olyan tervekkel és javaslatokkal, melyeknek megvalósításától iparunk hatalmas fellendítését vélték előre láthatni. Több esetben kelt is némi felbuzdulás az ilyen kísérletek nyomában, valami nagy eredmény azonban sohasem mutatkozott, mivel túlnyomó részben előmunkálat, szakértés s főként körültekintés nélkül akartak hirtelen nagyot létrehozni. A társadalmi mozgalmak ilyen eredménytelensége kényszeritette Magyarországot utóbb arra, hogy az ip .rfejlesztést az állami feladat körébe vonják, illetőleg, hogy az iparfejlesztés közvetlen eszközeit az állam jövedelmeiből bocsássák rendelkezésre. Ezt a társadalom utóbb ugy megszokta, hogy egészen természetes nek találta. A nyolezvanas években teljes virágzásban volt ez a felfogás oly annyira, hogy Baross Gábor 1890-ben létrehozta az állami kedvezményekről szóló tőrvényt, a mely az állami ipar-protektiónak leginkarnátusnbb megvalósítását mondja ki. Ez a törvény s azok az intézkedések is, melyek megelőzték, kétségkívül sokat, nagyon sokat lendítettek a magyar ipar ügyén. Több miut 300 nagyobb szabású ipar vállalat jött létre az állami kedvezmények révén s exportképes iparágaink túlnyomó része is enuek a rendszernek köszöni meghonosodását. Ellenben meg volt az állami támogatást biztosító törvénynek s álta Iában a protektionismus politikájának sz a nagy hát ránya, hogy teljesen figyelmen kivül hagyta a társa dalmat s egyszerűen negligálta azt a nagy erőt, mely a társadalom támogatásában az iparfejlesztésre nézve rejlik. Mi sem természetesebb, hogy az ekként mellő zött társadalmi eró elszunnyadt s az ipar érdekében még azt sem tette meg, a mit régebbeo. Ily módon azután ismét nem jöhetett létre a két nagy erőnek az az együttműködése, mely igazán hatalmas és állandó eredményeket biztosithatott volna iparunk javára. S ennek a hiányát most is állandóan érezzük. Mert arról teljesen meggyőződtünk, hogy iparunk nagyarányú fellendítése a két hatalmas ipirfejlesztő tényező együttműködése nélkül lehetetlen. Sem az állam, sem a társadalom egymaga nem hozhatja meg a teljes eredményt, mert mindegyik csak egyoldalúan tudja érvényesíteni a maga cselekedeteit és közrehatását. Az állam létrehozhatja ugyan a legkülönbözőbb iparágakat a kezében levő protektionista eszközökkel, de a már létrejött ipart táplálni s ezzel fenntartani, természetfsen, nem képes. Ez a feladat a társadalom hatáskörébe esik 8 igy csakis erről az oldalról vihető ikeresztül. Abban a helyzetben, mely iparfejlesztő politikán kat manapság jellemzi, a fentebbiek szerint tehát fő ként a társadalmi erők hozzájárulása hozhatja meg azt a hatást, a melynek nyomán általános fellendülés támadhat. S az Országos Iparegyesület valójában jól ítélte meg a viszonyokat és helyesen választotta meg a megindított mozgalom eszközeit, a mikor az ipari én kereskedelmi társadalmat a magyar iparfejlesztés szol gálatába igyekszik állítani. Igen okosan tette, midőn mindjárt a mozgalom legelején kijelentette, hogy ezúttal nem ujabb állami kedvezmények kieszközléséról van szó, hanem arról, hogy a magyar kereskedelmet meghódítsuk a magyar ipar munkaadójául. Majdnem csodálatos, hogy mindezideig tétlenül tudtuk nézni azt a furcsa állapotot, hogy fejlődő mindjobban növekvó kereskedelmünk teljesen külföldi ipar szolgálatában áll. Semmiféle máB eszköz nem lehet olyan közvetlen segítője egy-egy iparágnak, mint a kereskedelem. Ei láthatja el muukával az illfető iparágat, et biztosíthatja a fogyasztást részére, es közvetítheti az iparág készítményeinek közismertté váltát gyorsabban, jobban és eredményesebben, mint bármi más. S mi mégis teljesen számon kivül hagytuk mindeddig ezt a legolcsóbb iparfejlesztő tényezőt. A magyar kereskedelem, mely teljes mértekben elveii aa állam és a tártadalom jogi és anyagi támogatását egyaránt, ma túlnyomó részben idegen érdeket stolgál: benne bírja legerősebb várát a külföldi iparccikkek be'uozatala. Ez az, a mit legelébb meg kell változtatnunk, mert ez a természet-ellenes állapot a legmagasabb gát á magyar ipar fejlődése előtt. A még most is basgóu folyó iparfejlesztő mozgalom vezetői igen jól tudják ezt B ezért intézték ugy a dolgot, hogy a mozgalom érdekében létrehozandó társadalmi közreműködésbe legelébb is a kereskedelmi köröket vonták be. A Budapesten szekeló kereskedői testületek hazafias elhatározással rögtön felajánlották a maguk erejét a közös czél elérésére s a mozgalom minden stádiumában a kereskedő-vélemény foglalj* el a vezető szerepet. Nagyon helyesen van ez igy, mert hisz ép arról van ssó, hogy mindenek előtt kereskedelmünket nyerjük meg iparunk javára. A kereskedelem, ha magára vállalta iparczikkeink terjesztését, feltétlenül keresztül is viszi ezt a feladatot, lévén a kereskedelem a legbiztosabb közvetítő esatorna a fogyasztás minden rétegéhez. A kereskedelem és ipar közös munkája a legjobb eredményekkel biztat a legújabb iparfejlesztő mozgalom tekintetében. Annyi bizonyos, hogy ez a közös muuka valósággal megnyitja a teret az uj iparágaknak s bistositja nekik a fogyasztót vásárló közönségül. Ha a társadalmi erők ilyen szép együttműködéséhez most az állam is hozzájárul a maga segítségével, ugy együtt Ie6z mind az a tényező, mely a czélhoz vezethet. S ebben az esetben az eredmény; a magyar ipar fellendülése, uj iparágakkal való gazdagodása úgyszólván elmaiadhatatlan. Tanügy. Meghívó. A „Szabolcsvármegyei Általános Tanitó-Egyesület* nyíregyházi járáskőre folyó 1899. év junius hó 30-án pénteken délelőtt 10 órakor Nyíregyházán az ágosl. h. evang. központi elemi iskola tanitószobájában gyűlést tart, melyre a járáskör tagjait és tanügy barátait van szerencsém tisztelettel meghívni. Tárgysorozat 1. A központi választmány által — 1898. deczember 29-én lartott üléséből — a járáskőrökhöz áttett többrendbeli átirat bejelentése és elintézése. Nevezetesen: a.) A „Vasvármegyei Általános Tanító-egyesület* kétrendbeli inditványának: „Megyénként egy kötelező egyesület szervezése" és: „A nyilvános évzáró vizsgák eltörlése" ismertetése. Előadó: Nandrásy Dalén Aurél nyíregyházi ág. h. ev. tanitó. b.) A „Magyar tanítók Kaszinójának' felhívása, a melyben a kartársaknak, legyenek azok a kaszinó tagjai, vagy nem; mindennemű ügyes, bajos dolgaikban útmutatást, utánjárást, közbenjárást, közvetítést igér. Felolvasó: Ozvald József nyíregyházi ág. h. ev. lanitó. c.) A tagok önképzésének fokozása czéljából pályakérdésül kitüzetett: „A család és iskola összhangzó működése az erkölcsi nevelés szempontjából.' Jutalom: 40 korona. A járáskőrők által kidolgozandó vitatételül: „Minő fegyelmi eszkőzök alkalmazandók a népiskolában s melyiknek van azok közül a legkiválóbb hatása?" A földrajzból vagy alkotmány tanból szabadon választolt tárgy gyakorlati előadása. Előadó: Kubacska István nyíregyházi ág. h. ev. tanitó. 2. „Oknélküli mulasztások kimutatása.' Lengyel József nyíregyházi ev. ref. tanítótól. Felolvasó és hozzá szóló: Werner Gyula nyíregyházi ág. h. ev. tanitó. 3. „Lehet-e a dadogókat és hebegőket a helyes beszédre tanítani?' Fazekas János nyíregyházi ág. h. ev. tanítótól. Hozzá szóló: Görgey István nyíregyházi r. k. tanitó. 4. „A mese, monda, történelem a népiskolában' Lengyel József nyíregyházi ev. ref. tanítótól. Hozzá szóló: Werner Gyula nyíregyházi ág. h. ev. tanitó. 5. Indítványok tárgyalása. 6. A járáskör kebelében alakult „ÖnsegélyzőEgyesület' állapotáról szóló jelentés, Stoffan Lajos nyíregyházi ág. h. ev. tanitó önsegélyző egyleti elnök által. Kerem a járáskör tagjait, hogy egyleti tagsági dijhátrányaikat Szabó Endre nyíregyházi róm. kath. tanitó úrhoz befizetni szíveskedjenek. Kelt Nyíregyházán 1899. junius 21-én. Kubacska István, járásköri jegyző. Kérelem Szabolcsvármegye nemes családaihoz. A „Magyarország Városai és Vármegyéi* szerkesztésében megjelenő Szabolcsvármegyei kötet munkálatai befejezés felé közelegvén, tisztelettel felkérem a vármegyei családok sarjait, hogy családukra vonatkozó adatokat; a mennyiben még eddig be nem küldötték volna, közvetlenül az alulírotthoz elküldeni szíveskedjenek. Különösen felkérem azon családokat, a melyek középkori (vagyis 1526 előtti) czimeres nemes levelek birtokában volnának, ez utóbbi körülményt külön kiemelni szíveskedjenek. Esetleges felvilágosítással, valamint a megfelelő kérdőivekkel készséggel szolgálok. Tisztelettel: Ifj. Relszig Ede, Budapest, I., Vár, belügyminisztérium.