Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-11 / 24. szám

XX. évfolyam, 24, szám. Nyíregyháza, 1899. junius 11 JNÍYÍRVIDÉK. ^ VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEÖYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. >te

gjelenib hetenkint egyszer, vasárnapon. Um postán v5í^.í?^?hííS;5

Shordva: Az MfUH* pénzek, megrendelések s a . Hirdetési dijak : Egész évre 4 forint, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- » " c"

me bekolde0

1- M.uden .é„«.r k.Uk.i.lt pstll .,r My

u»r Félévre 2 . I amiások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

o ' " Negyedévre . .,. . . könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám a kéziratok csak világos kívánatra . .z (Janoszky haz) intezendök. iiietó költségére kaidetnek vutst. • • •. 1 . A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Egy szám ára 10 kr. közlése 6 kr.; tihbsifci köslts MeUbra « kr. Klsostárl kél;ea«| fejében m.nd.n t|m klrdeté* aUo 30 kr. ésettetlk. A • yllt-térl kösleoéujek dija soroakla. 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldbarger A. V.. Ecketein Bernát éa Altalános Tudóalté által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn 4 Comp által Hamburgba! Hivatalos rész. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. 1Ü244. K. Szabolcsvármegye alispánjától. lt>99. Értesítem, hogy Nyíregyházán Kucsa János kárára 1 darab sertés sertésvész miatt elhullott s ez okból az 1898. évi 9300. számú rendeletben előirt óvintézkedések foganatba vételtek. Nyíregyháza, 1899. május 28. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 16619^^ Szabolcsvármegye alispánjától. 1899. Hivatkozva a folyó évi márczius hó 23-dikán kelt 9220. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Kótaj községhez tartozó Herczfelder Pál féle tanyán felmerült lépfene elhullási eset folytán elrendelt zár folyó évi május hó 30-án feloldatott. Nyíregyháza, 1899. május 31. Mikecz János, alispán. Megint a uiu.ikiis-kírdcsröl. Nálunk is és a szorosabb értelemben vett magyar alföldön látszólag csendesség van; a munkások ez idő szerint nem türelmetlenkednek. Az idei tél nem volt túlságosan szomorú, szerencsésen túl estünk rajta s megindult immár és folyik javában a tavaszi munka, ami módot ad minden komoly, törekvő, a dolgot nem kerülő munkásnak Két-három hét múlva megkezdődik az aratás is, még pedig idáig legalább elég szépen biztató kilátásokkal. Az aratási szerződések — talán kivétel nélkül — megköttettek s tudomásunk szerint semmiféle rossz hír e tekintetben nem merült fel. Az uj törvény e tekintetben kitűnően bevált, nagy előnyére a munkásoknak és a birtokos munka-adóknak is, kiket A „NYIRVIDEK" TARCZAJA. Letört. Irta: Páfrány. Kovács Pistának jobb módja volt, mint bármelyikőnknek az osztályban, mert az apja nemcsak ólt, balt. hanem a hogy tőle telt költött ia a fiáért. Kopaszodó fejjel írom e sorokat, a mit azért említek meg, hogy annál könnyebben elhigyje mindenki, mikor kijelentem, hogy nem dobálózom a szavakkal. Bizony költött. A ruháit a katona szabóval varratta, a cipőit Pestről hozatta, keztyü nélkül az utcára sem erősítette. Ugy is látta hasznát: Mert Pista egy kezes augoraeica simulékonyságával, hízelgő törlészkedésével környékezte az öregjét mindenha, ehez még szorgalmasan is tanult. Mi az osztály java, ha kiléptünk az iskola ajtaján a Szálas tanár ur minden jeleséért se mentünk volna a legelóról megtérő liba vértelen nyugodtságával haza felé, hanem inkább összekarmoltuk szelíden a rt kos utcai inasok ábrázolatát, még ha kölcsönbe esett is vagy kiszedtünk egy néhány szarkafészket, illőkép meg Iván az előbb megvizsgált tojásokat. Nem ugy Kovács Pistike. Ó illedelmesen köszöngetve hazatért, aztán Márta nénitől ak. totta rendben mióta az úrasszony kihalt belő e meg kapta a pazar ozsonnát, azt nyugodtan ellakozta, aztán neki dült a tanulásnak. Kovács Dénes telekkönyvvezető volt, ezerkétszáz forint fizetéssel. Tegeződött a város emberével: tanárokkal, bírákkal mindennemű doktorokkai, mert kelenézi és alvégi Kovács Dénes volt. A fizetésén kivül a fiskálisoktól, meg a pénz.ntéés nem italos. a meglepetések ellen, a formák szerint történt kötés — biztosit. Ugy látszik tehát, hogy a földmives munkás és a munkaadó gazda megértették egymást. De ez legnagyobb részben csak látszat. Nem kell hát maguukat tévedésben ringatni, nem szabad felülni a látszatnak, mely eltakarja a valóságot, s rózsás színben mutatja a viszonyokat, azt a belső forrongást, mely a munkások közt az egész országban háborog és bizony zaklatja a mi munkás népünk lelkét és szivét is. Mert végre is teljesen ellenkeznék az emberi sajátságokkal, ha — például az ínséges munkás családokat megnyugtatná, minden vágyukat kielégítené a segélyezés, ha törekvéseiket, melyek már eddig is kicsaptak a rendes mederből és követelésekké hatalmasodtak el, elnémította volna a könyörületes jótékonyság, mely semmi esetre sem lehet bőkezű és nem terjeszkedhetik túl a legszükségesebb létfentartási eszközök nyújtásának a határán. Hát még, ahol nem az inség, de egyéb motívumok izgatták föl a föld uépét s tartják megszállva lelkét azok a homályos, titokzatos, alig megérthető, meg nem magyarázható vágyak. Ne áltassuk magunkat. A munkásnép nincs megelégedve a sorsával, jogokat követel, melyeknek értékét és mélyreható erejét nem ismeri, de melyekről már —- természetesen ügyes izgatók hamis világításában — már tudomást szerzett, hogy léteznek. Az uj munkás törvény elég alkalmas lesz arra, hogy bizonyos vitás kérdéseket szabályozzon a munkások és gazdák között, de senki se várhatja e törvénytől, hogy meg fogja szünEgyetlen gyermekét nagyon elkényeztette. A jó húsban levő Pistike, ha nem is volt eszesebb mint a milyen ezer fiu között kilencszázkilencven szokott lenni, de a nagy kényeztetésnek miatta lassacskán olyan elbizakodott lett, mint a milyen az emberiség tzen boldog részéből ezer között husz is alig kerül. Már a negyedik osztályban nem is ölte magát ugy a tanulással, mint az előtt, mert a korán fejlődő gyermek élvezetesebbnek találta a kis leányok körül való széptevést, mint az asstalkönyökölést. A táncórában kedveltje volt a ritkán józan tánctanár urnák, Kiskerti Pál urnák, azoBkivül általános irigységünkre, az egész leányok lócájának is. Mi persze nem kioálgathattuk a hölgyikékat finom czukrokkal, bár őket (a hölgyikéket) nagyon szerettük és tudtokon kivül, de miattuk, egymás orrát néha napján betörtük, a féltékenység lobogója alatt vivott tusákban. Nem kínálgathattuk pedig azért, mert pénzünk nem volt rá. Az a néhány hatos a mi a zsebünkben rejtőzött a cukorvásárlásra nem volt alkalmas érték: az, a szalmás padokon vagy kertek sűrűjében játszott kaláber partikhoz volt szükséges. Közvagyonnak tekintetett és annak költekezés utján való megciappantása mindnyájunk rosszalását provokálta volna. Kelenézi és alvégi Kováci Dénes úr meghalt. Igy a hogy itt megemlítem ilyen modorban minden nagyobb készülődés nélkül. Igaz, hogy a felesége halála óta igen tengő lengő egészsége vala, mert a kis szőke aszszonyt bolond szívvel nagyon szerette, de azért ezt nem gondolta róla senki sem, hogy ilyen nagy szándékai vannak. Bider Károly elhízott özvegye, a ki Ilona nevű leányát minden áron hozzá akarta adni és esen szándékát, magyarosan mondva, soha ki nem vihette, sápítozva mondta a szomszédasszonyának, mindjárt nevet is említek .... Kacura Gábornénak, hogy : — Látja lelkem ilyen as aoyai szív, megérzi, megsejti az még a jövőben rejlő veszedelmeket is, hogy gyermekét megmenthesse a szenvedésektől. Látja, megéreztem én azt, hogy az én édes gyermekem Ilonkám tetni a munkásnép elégedetlenségét, hogy kioltatja lelkűkből a — felbujtáara — ott magát befészkelt jogkövetelések iránt való vágyakozást. Megmentheti a törvény a földbirtokosoknak a föld hozamát, de nem mentheti meg részére a munkást, a munkásnak azt a hagyományos jóakaratát, mely a letűnt boldog időkben az ó munkáját olyan értékessé tette. A métely el van hintve becsületes, jóxan földmunkásaink között; szinte lehetetlen, hogy ennek megfelelő következményei is ne legyenek. Mindenütt az egész világon felszínen van mo9t a szocziális kérdés, melynek megoldásával ma már az európai államok minden kormánya foglalkozik. De amig más államokban az ipari és gyári munkások forrongása nyugtalanítja a kormányokat és a közrendet s a földmunkások elégedetlenségéről alig hallani valamit: addig nálunk az ipari és gyári munkások szocziális törekvései magukban véve nagyon alárendelt jelentőségűek, mondhatni semmisek volnának, ha ezeknek nem sikerűit volna nemzetközi tanaikat a magyar földmives munkások lelkébe is átömleszteni. Ma már szemközt állunk azzal a kétaégtelen ténynyel, hogy a mi földmunkásainknak bizonyos törekvéseik, czélzataik vannak, ha mindjárt képtelenek is ma még e czélzatokat szavakban is határozott formákba önteni. És újból visszatérünk ahoz az általunk már hangoztatott eszméhez, hogy nálunk — kivételesen — nem ugy, mint más országokban, szerencsésen meg lehetne elózni a készülőben és kitörőben levő nagy bérhsrczot, melyet sem leverni, sem elnyomni nem lesz okos dolog, ha már egyszer igazában kitört. rosszat ért volna, ha Kovács Déneahes feleiégül megy, azért nem engedtem, hogy a lányomhoz közeledjék Kovács. Nehezemre esett, de nem engedtem. Contra vim mortis, nulla medicamina in kortU. Ha meghalt Kovács Dénea úr, nagyon nem jól tette, de hát nem segíthettek rajta. Barátai, iameróaei, a viroa, sajnálták ós nagy részvét kösött eltemették. Pistike felgimnázista lett, az ötödik osztályba lépett. Márta néni haza ment falura a rokonaihos, mert nem volt immár semmi teendője a ház körül. Kiairta hát magát szive szerint és elment. Pistike pedig járta as iskolát tovább. Moat már keztyü nélkül is kiment as utcára, de még a nadrágszára is kikeshedt akárhányasor mig ujat kapott, ha ugyan be nem foltoztatták. áz árvaszék által gondozott kis vagyon kamataiból nem jutott agy mint annakelőtte, a gyám az elbeszélésekben mindig, aa élatben pedig gyakran szigorú, jelen esetben ia keményszívű gyám, Tábor Ferenci ur a végrehajtó pedig nem volt gyermekkertéaz, hanem komoly, apróatemO, pohosodáanak indult, reális férfiú. A manó tndja hogy esett, de ugy esett, hogy Pista karácsooyra három szekundét vitt hasa aa értesítőjében. Tábor Fereocz ur nagy lármát csapott, magveréssel fenyegatte az ijedt Piatát. A közönséges eszQ, lanyhuló ssorgalmu fiu eddig még nem kapott négyaat. Igaz, hogy az apja nemes kelenézi éa alvégi Kováéi Dénes élt és tegeződött a tanár urakkal, de hát aa mégis óriási hatyatlás volt: Egyezerre három aseknoda! Az egész világért sem akarom én ast a gondolatot becsempészni olvasóim agyába, hogy Piatike magboldogult atyjának psjtáskodása révén menekedett mag eddigre a szégyen sötét számától, a négyestől. Igás, hogy kis váróéban a hol a tanár urak baráti jóindulattal éreznek ai iskolába járó szamár gyerek elfogult papája iránt, hát akárhányszor kénytelenek, egyeneaen kénytelenek jobb numerust adni a megérdemlettnél, kivált, ha a gyerek jó viseletű és esorgalmaa is, amiat Kovács Pistike volt, de a bécsi tököt oem változtathatják, spontán, vagy pressstióa jóindulatukkal sem turkesztáoi nemeB sárga dinynyévé. Mai uámunU 8 oldalra, terjed.