Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-06-04 / 23. szám

N T I R • I D É H." Mindezek és az itt elmondottak életviszonyaink körülményeink, a vállainkra nehezedő súlyos terhek, a mai nehéz és küzdelmes élet indítsanak b'Oűnket annak az egyszerű, de jellemző pílda, beszédnek a meghallgatására és megtartásán*. Segíts magadon és az Istec is megsegít ! Serkentsenek bennünket a tömörülésre, a szövetkezésre, az egyetértő működésre, mert máskép nem boldogulhatunk, nagy és megszívlelendő igazság rejlik abban (amint egyik élő tudós p&puuk mondja) bogy az egyes ember, legyen bármilyen erős százezrekkel bzembeu elkallódik! s ugyancsak az egyes ember, legyen bármilyen gyenge, ezerekkel tömörülve, egyesülve csodákat tehet. Végre beieje'étsűl azon forró óhajtásomat nyilvánítom: vajha adna a minden ke^yelemuek ós szeretetnek örök Istene közzűlünk minél többeknek szivébe lelkébe olyan értelmet, hogy belátva és felismerve saját anyagi és erkölcsi előhaUdásuknak, boldugulásuknak elengedhetetlen szükséges feltételeit: eme feltételeknek, közös egyesült, összetartó erővel, az egymásiránti szeretet lelke által vezéreltetve nagy buzgósággal tegyenek eleget, hogy igy az anyagi, szellemi és erkölcsi felvirágzás tökélete sedés minél magasabb fokára euielkedhesseuek szeretett családjukkal s drága magyar hazánkkal egyetemben. Egy kis pomologia. Irta éj a kisvárdai járás tanítói egyesületének 1899. évi májas bő 24-én tartott közgyűlése alkalmával felolvasta : László tíjula. Ki tagadná ma már meg, hogy egy tized év óta különösen igen sokat tesz a magyar kormány a magyar népért, hogy annak szellemi és anyagi jólétét minél inkább és minél jobban előmozdítsa? Ki tagadná ma már, hogy a Szabolcsvármegyei földmives osztály nagyobb része nem csupán a föld régi s egyoldalú művelésére szorítkozik, miuók a buza, rozs, tengeri és krumpli, hanem e mellett, ámbátor az erdők és rétek kipusztultak, hasznos és szép lovak neveléséből sz p összegeket vesz fel évenkint, mindez pedig annak kőszöuhető, hogy az állam nemes ménlovakkal behálózta az országot. Hát aztán nézzünk csak széjjel Szabolcsmegye tiz év előtt még kopaszon mereszkedó, vagy a szemekbe homokot szóró hasznavehetetlen homok buezkáin, mily gyönyörű paradicsomkertekké vannak ma már varázsolva; ki hitte volna ekkor még, hogy ezek a siligó homok földek ily szép szőlős kertekké válnak? és okszeiü kezelés folytán csak ugy fogják önteni azt az áldott nedűt, melyről a zsoltár iró szent Dávid király is azt énekli, hogy: „Vigasságra bort adsz az embernek, és kényért adsz, melytől erősödjék* stb. (CIV. zs. 8. v.) A dicséret iró meg igy szól: „Mert lám, nem mindig csak migok — Vigadoznak a gazdagok ; — A szegény sincs elfelejtve, — Az Ur gondjából kiejtve." (192 d. 6 v.) És bizony ez nagy igazság is, mert hála Isten ma már a legtöbb falujában Szabolcsmegyének van bor a szegény földmives embereknél, ha nem egész éven át is, de egész télen, s a mellett, hogy fáradtsága után szép kis pénzt is látott belőle, még arra is jutott, hogy a tél unalmas, zord napjain és estvéin, midőn meghitt jó komja, barátja, a Tisztelendő ur, jegyző és tanitó urak megkeresik, örömmel hozza fel kristálytiszta gyöngyöző borát, és minő mesterkéletlen tiszta öröm sugárzik a gazda szeméből, ha elhangzik a kedvező birálat boráról, hogy szagnéiküli, tiszia és felséges aromájú a bora, többet ér ez a szőlős gazdának, mintha ugyanekkor egy 20 koronás ajándékot kapott volna, mert úgymond: Bizony édes komám uram! nagy gondot is fordítok én arra, hogy borom tiszta hordóba legyen szűrve, mert különben az eladásnál minden liter legalább 4 krral ér kevesebbet, a mi már aztán egy 150 literes hordónál is 6 frt, hát még 4—5 hordónál? Aztán meg már azt is tudja a mi szabolcsi gazdánk, a kinek mée 10 évvel előtt ha azt mondottuk, hogy ültessünk szóló', iyy fe elt „nem adok én egy 2 holdas búzát 10 hold szőlőért sem, bor nélkül meg lehet élni, de kenyér nélkül nem. Uraknak való az, nem szegény embernek" — az az ember 10 év multán már tudja milyen keresett ciikk a tisztán kezelt jó aromájú bor, tudja, hogy mi a különbség a fehér és vörösbor között, ismeri a szólók fajait, rámutat, bogy ez kövi dinka, ez rizling, ez juhfark, ez oportó, ez furmint stb. És ezen javak mellett minő jót nyert a társadalom az által, hogy egyelőre, legalább télen át az a veszedelmes ital a pálinka ki lett szorítva a használatból? Ki tagadná meg, hogy ez is a magyar kormány müve, mivel részint ss állami szólótelepek példaképpen való előljárásával, a sok ajándék és mérsékelt árú szőlővesszők a telepitőknek, adómentességek, és most végül a szőlészeti és borászati tanfolyamok tartása által. Hát a községi ingyen könyvtárak felállításáról, mit szintén a magyar állam cselekedett, mit szóljunk? vagy mit szóljunk azon intézkedéséről a magyar kormánynak, hogy legújabban 4 hetes gazdat-ági tanfolyamot rendez a néptanítók részére államkéltségen, — hogy gazdasági előadásokat tartat a vármegye különböző pontjain ahoz értő szakavatott közegekkel, a kik jól ismerik földünk talaját, termőképességét, ismerik kis gazdáink természetes észjárását, munkakörét, ,s tudni vágyát. Én azt hiszem, ezekhez sem kell kommentár. Ez a magyar kormány arról is gondoskodik, hogy a jelenlegi válságos mezőgazdasági viszonyok között a magyar gazda minél többoldalú foglalkozást, illetve a veszteségekért minél több anyagi kárpótlást, illetve hasznot nyerjen; már több óv óta az ország különböző helyein, nevezetesen azon helyeken, hol az államnak kertgazdasága van, gyümölcsészeti tanfolyamokat rendez államköltségen a tanítók részére, de a mely tanfolyamokra saját költségén felveszik a más foglalkozású egyéneket is, főleg a gazdászokat. Folyó év április havában én is szerencsés lehettem Szabolcsmegye ngos Alispánjának ajánlása folytán egy ilyen gyümölcsészeti tanfolyamon Szabolcsvármegyéból részt venni, nem tar ! kiiehelikT'vi'szVadiák" fflnftm tPhAt íi moirtm kAl

nAn

n..h U« * í 1 * minden ember meg tudja tenni, ha akarja. De milye* jó aztán, ha a konyhakerti vetemény mellett, — miM ma már a szőlős gazdák tehetik, — magunk ii tselithetjQk szánkat finom z.imatu gyümölcsökkel, még egy 20—25 frtot minimum bevehetünk évenkint a gyümölcsből egy kia ruhára, vagy adóink kifizetésére; hát ha még van 3—4 kas méhonk is, milyen jó les« kora tavaszaial, hogy tuduak honnan egy kis mérnek valót gyűjteni. Hát ha még ast vesfiQk figyelembe, hogy ha a hási kertek, udvarok gyOmölcsfákkal, a métosebb utcsák eperfákkal lennének beültetve, — no mert ei utóbbit elfogadta vármegyénk törvényhatósági gyOléie folyó évi május hó 9-eo tartott gyűlésében a ngoa. Aliapán ur előterjesztése folytán a selyemtenyéaatéa meghonosítása tekintetéből. Nem less as a selyemtenyésités senkire rá erőszakolva aki nem akarja. Dd nem is kell irt e őszakolni arra, aki tudja, hogy május hónaptól, mikor az eperfa levele kijött, kikél a selyem bogár, éa *st az iskolás gyermek 3 hóig étetgeli eperfa levéllel, mert az apja neki ígérte, a mit a selyem gubóért kap, örömmel teszi. Milyeu jó less, hogy ha többet nem kaphatok, — gondolja a jó iskolás — legalább egy kis téli ruhára valót vehetőek belőle; legalább nem büsitoin evvel is édes ssQlóimet, van nekik úgyis elég gondjuk. Mondom tehát, ha utcsák, udvarok, hási kertek fákkal lesznek beültetve, milyen jó lesz, hogy épületeink védett helyen lesznek, aprómarhánk jól él eperrel; fél annyi szem kell neki, fiaink, leáoyaiak selymet termelnek ruházatukra, gyümölcsfáink kifizetik as adót, adnak egy kis szájizelitőt, és a mi legtöbb, as moit jön: egészségesebbek leszünk, miért? no mert bebizonyított tény, hogy a fák és cserjék leveleik «lió lapján a levegő széndioxydját veszik fel, aat felbontják, s a szenet testük gyarapítására vimatartván, a minket éltető és légzésre szükséges élenyt (oiygént) tanám tehát a magam régzéről helyesnek, ha az ott tanult dolgok azon részét főleg, mely okvetlenül szükséges, hogy minden földműveléssel foglalkozó ember tudji, elhallgatnám, véka alá rejteném, röviden elmondom, illetve leírom. Lehet ugyan, hogy lesz olyan ember, a ki azt mondja magában erre, hogy hiszen van már a gyümölcsfatenyésztésról egy egész 294 lapra nyomott kötetü könyv kiadva, no de ón erre azt felelem, hogy a magyar kisgazdák nagyobb részének ehez Bem ideje, sem türelme nincs, bele fárad a hoszszas olvasásba azon magyar közmondást haszuálva, hogy: .Hosszú kolbász, rövid pródikáczió.* Éa sem akarok unalmassá válni tehát hosszú leírásommal, hanem spártai rövidséggel Így szólok Szabolcsvármegye gazdaközönségéhez: Én édes magyarom, ültessünk minél több gyümölcsfát! Mintha hallanám rá sok gazda ajakáról a választ: minek? és hova? 1-ször a mező már mind szántóföld, többet is ér 1 hold buza, mint 100 gyümölcsfa; földem körül van ültetve akáczfával, ez kell tűzifának, mert erdő ninc9, rét sincs, tehát a szántóföldön meg kell termelni a marhaállománynak a takarmányát, szóval a mezőn nincs helye; az udvaron van már 2— 3 fám, az sem terem jól, uincs is többnek helye; az a kis házi kert a konyha-zöldség termelésére wV^

kSége8

,;r b

0!

a a,te

s

f

sQk hát a gy

ümöl

cV mányozta okszerűen a fa éleiét, ha nem számol .. JPEAi' ir í

eT:"

Q"

k O.alj, fekve* és talajviszonyokkal, nem tudja, hogy kell Minél több fa é9 cserje van hátunk környékén, annál egészségesebb levegőre számithatunk. A hol sok fa van, ott nyáion át több a harmat, a föld aem Hérád ki oly himar, a forróság sem érheti el aaon magas fokot, mint az oly vidéken, a hol nincsenek fák. Midőn a gyümölcsfák tenyésztésének ennyi sokoldalú és fontos nemes előnyeit volt szerencsém elmondani, reá térek igen röviden arra, hogy micaoda tényezőkkel kell számolnunk hogy gyümölcsfáink némi nemű anyagi hasznot is hozzanak, és — mint ígértem — egynehány gyümölcsfa betegségre is rámutatok. Ha egy kis házi kerti gyümölcsöst akarunk aservezni 25—30 fával is, fődolog, hogy a községi faiskolák adassanak át rendeltetésüknek Nem kell a faiskoláktól sajuálni a berendezéshez BzOkséges pénzösszeget, nem kell sajnálni a tanitó uraktól azon 30—40 frt évi tiszteletdijat, melyért ő a faiskolára felügyel, azt rendezi, mert azt rendezni kizárólag ő a hivatott a köiságben, ő neki azért a tiszteletdíjért sokat kell tanulni, fáradni, hogy jó faiskolát tartson, mert hiába fogom én itt, vagy bárki más az összes pomologiát leírni, hiába fogja azt mondani bárki, hogy tudok én két féle szemzést, párosítást, hasított oltást, héjai Ast, sípolást, nyereglapozást, őzlábozáBt stb. stb., de ha nem tanulás ama erkölcsi haszonhoz képest, melyet az eredményezni fog. Képzeljük el milyen kedves jelenet lesz, ha szubtilis külsejű színházunk körülsétál városunkban, megnézi középületeinket, majd elmosolyodik Bessenyei zavarán, ki otthon felejtett kalapjával üdvözli szeretett színházunkat. Majd megáll egy ház előtt a színházi titkár, benyit az ajtón s a ház pongyolában levő úrnőjével ilyen társalgásba bocsátkozik Parancsol ma színházba menni, Nagyságos asszony ? Ugyan kérem, hova gondol? Roppant messze van! Az uramnak mull kor amputálták a lábát, annyira kifárasztotta a gyalogolás. Különben is nekem rheumám van, amit szintén a színházban szereztem. De kérem nagyságos asszony, stó sincs róla, hogy gyalogoljanak, kinn a kapu előtt áll a színház, léghuzamtól se lessék félni, a fölösleges lyukakat betapasztottuk angol flastrommal. Szent Isten! segítség! egy őrült! kiált megborzadva ő nagysága. A titkár nyugodtan igy szól: Tessék csak kinézni az ablakon! — Ah ez herczig, igazán herczi^'! haha valóban nagyon figyelmesek, tudja mit, menjenek ezen a soron végig, visszajövet már kész leszek a töltetemmel, az uram is előkerül akkorra. xMost pedig kerek egy páholy jegyet. „ . , .. Parancsoljon, itt a jegy, meg 25 forint Nagyon köszönjük a szíves pártfogást. Reméljük, hogy k. férjenek becses amputált lábai jól fogják magukat ereznr. mire visszatérünk. A műsor nagyon érdekes lesz. Lrmete Zacconi birkózni fog Jászai Marival. Ez lesz aztan a tragikai összeütközés! Csókolom a kezét! aztan ismét felül a készülékre, a színház ismét halad tovább, lassanként megtelik közönséggel s a bámuló utczara kihat belőle az élénk társalgás zugó moraja. Érdekes ujitás lesz az is, hogy minden színházba járó egyén bizonyos összeget kap, melynek nagysága többféle oka lehet, de a ki foglalkozik a fa életével és olvasgat egyet-mást róla, rá jön arra, hogy fájának mi a baja, hogy nem terem; majd mindjárt rámutatok én is egy néhány fabetegségre, mert a gyümölcsfáknak bizony van vagy 180 fajtájú betegsége. No de a mi már meg a fák hova ültetését illeti, nem fogadom el, hogy nem volna hova, mert csak 500 Döl területű házi kertje legyen is valakinek, már abba is szépen el fog tudui helyezni minimum 24 fát az egyik oldalon és 12-őt a másik oldalon a nélkül, hogy ez által a házi kertjéből a konyhakerti növényeket kiszorítaná; hiszen a fát is,.kell kapálni, megférnek ők együtt szépen; lehet abban a házi kertben mindenféle konyhakerti zöldség, csak tessék okszerűen beosztani, hogy minden növény megtalálja a maga helyét. Ezt a beosztást pedig attól függ, hogy az illető milyen helyre foglal le magának jegyet. Ezek az úgynevezett .színházi prémiumok". Ilyen rendszerrel a színház biztosítja magának a közönséget. A sápadt lárvák életerős, kedves, vidám emberekké válnak, kik anyagi gondoktól menten most már igaz odaadással szepfelik magukat művészi hivatásuknak. A színházi műsor terén érdemleges változások történnek. Feltétlen szabadság a darabok kiválasztásában, azoknak megjátszásában : ez a fő elv. Nem kevésbbé j meghozná kamatját.' okszerűen elültetni a fát, nem ismeri a törisnevelést, a korona-képzést, haszontalan munkát végsett; de as a tanitó, a ki hivatva van arra, hogy a fenti, és még sok más el nem mondott dolgokat részint olvasás és gyakorlás, részint pedig a járási faiskola felügyelőktől elsajátítsa, az tudni fogja, hogy az 6 községébe túlnyomó részben például beszterezei szilvát kell ültetni, mert a talaj vizenyős, ott ez fog hasznot adni, már a másik községben sóvári alma kell, emitt a Liptay rozmarinja, amott ismét az angol téli arany parmén. Mert nem sokat ér az, hogy például egy kis hási kertben van 20 fa, és az a szép hangzású nevekért lesz vagy 15 f&ju. Például hasztalan fogjuk a szabolcsi homokra erőszakolni a Prinzenapfel, Astraeháni, Windsori és Bleinheuni renetteket (almák) nem fog ai itt gyümölcsözői jól soha. Veszik-e észre a kik más vidékről hozattak gyümölcsfákat, hogy csak ugy senyved, nyomorog a mi földünkben? De tessék csak a szabolcsi embernek Szabolcsvármegyében nemesitett gyOmölcsfát ültetni, milyen lesz a különbség? lesz akkor gyümölcs is. Azért volna jó a közeégi faiskola, bogy minden kösségi lakos a saját községében oltott fát kapna jutá» nyos árért. Szóval azok a kiadások, miket a község a faiskola okszerű és rendszeres évi kiadására fordítana, fontos a színészeknek alkalmazkodása a publikumhoz. Így például, tegyük fel ha Macbeth van műsoron, már az első jelenés alatt lekiálthat az erkélyről valamelyik tiszteletreméltó tanyasi gazda, hogy: Ne obégasson kend, nekem a Piros bugyilárist játszák! Ez az egyszeri felszólítás elég arra, hogy egy Leírhatnám még itt a faiskolák okszerű berendelését, az alanyok hányféle módon való nyerését, a beoltott fácskák gondozását, vagy as őssael kiszedett oltványok elvermelését, leírhatnám, hogy mikor és milyen fákról éa milyen gaiyakat szedjünk oltani, milyen oltási nemmel mikor kell oltani, miért legjobb aa oltás kísérteties puszta a kővetkező perczekben falusi korcs- nemei közt az alvó szemzés, mire valék a biztosító éa mává szelídüljön. Voluntas plebis suprema lex. Kedélyesség jellemezné a közönséget épugy, mint az előadást. Az előadás alatt vacsorázni is lehetne, sőt közkivánságra a czigány is húzná. Hangulattól függne minden. Általános elv: egyesek kívánságának a respectálása. Kisebb kaliberű botrányokat azonban magában a színházban is le lehet tárgyalni. Előadás után ingyen bérkocsik állanak a közönség rendelkezésére. * * * Röviden ezek volnának a leglényegesebb újítások kedves városunk színi ügyeiben. Akik az elmondottakat feleslegesnek tartják azoknak jusson eszébe Voltaire: Semmi sem oly szükséges, mint a felesleges. * * * Gyertyám utolsót lobbant. Tollamat bosszúsan csaptam a földhöz. Ebben a perezben éles, gűnyos kaczagás törte meg szobám csendjét és egy árnyék suhant ablakom előtt . . . Vap. erősítő csapok, mi a termő fákon a termő nyára és termő vessző, azonban nem akarok ezúttal ia leírásommal hosszúra nyúlni, ezeket más alkalomra hagyom annyival is inkább, mert ígéretemhez képest szólnom kell még röviden a leggyakrabban előforduló egynehány gyümölcsfa betegségről, melyek a terméketlenséget és a fa kiveszésít idézik elő. A gyümölcsfáknak 4 féle nemű betegsége lehet 1. ellenséges állatoktól kapott sérülések; 2. növényi ellenségek; 3. betegségek; és 4 elemi csapások. Ezúttal én itt röviden a 3-at a betegségeket ve* szem fel, miután a terméketlenség ia betegség lévén, ezen fajú betegség provokálta a felssólaláat Ilyen fa betegség; I. A fenésedés, midőn a fa héja meghal és lehullik s alatta elszáradt fekete foltokat találunk. A leháruló beteges részt a fahéjon fatapaszsaal kell bekötni. II. A rák. A fák derekán és ágain csomós dudorok, kinövések keletkeznek, melyek később felrepednek. A gyógyszer itt ia az a mi a fenésedéanél.