Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-23 / 17. szám

Qörömbci Péter esperes remek üdvözlő beszédét ut közöljük: Nagytiszteletü és tekintetes egyhdzmrgyei közgyűlés ! Felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyénk közlisztelet és szeretet által környezett gondnoka, nagyságos Gencsy Albert úr, épen e napokban töltötte be e. m. gondnoki hivataloskodásának 10-ik esztmdejét. Azt his/ein az. rt, hogy a nagyt. és tek. e, m. közgyűlés helyeslés vei fog találkozni eljárásom, ha őt ezen alkalomból, az e. m. nevében, néhány őszinte tiszteletet, szeretet, ragaszkodást tanusitó szóval, mint hivatalai elődeinek méltó utódját, üdvözlöm Nagyt. és tek. e. in. közgyűlés! Magyar prot. egyházunk történetének lapjai fényes nevekkel, fenyes tettekkel, fényes példákkal igazolják, hogy magyar prot. egyházunk életében az u. n. vilá

r-i elem mindig kiváló állást foglalalt el, mindig magasítóhivatást teljesített, a reformátiólól kezdve, az egyházi életre, az egyháznak zsinat-presbyleri alapon való fejlődésére, szabadságára, önállására, függetlenségére s minden intézményei, azok kőzött iskoláira is. Mindnyájan tudjuk, nagyt. és tek. c. m. közgyűlés, hogy a Kopácsi Istvánok, Sztávay Müiályok, Siklósy Mihályok, Gálszécsi Istvánok, Szilveszter vagy Erdősi Jánosok, Dévai Biró Mátyások, Szegedi Kiss Istvánok, Mélius Péterek s a többi dicső emlékű magyar reformálo rok mellett a Perényi Peterek^ a Nádasdy Tamások, az Enyingi Tőrök Bilinlok, a Drághlfy Gáspárok, a Petrovics Péterek a Nadányiak, Balassák, Bántfyak, a Mágócsy Gáspárok, a Báthory Istvánok, a C-ákyak, Zrínyiek, Bocskayak, Bethlenek és Rákócziak ininő magasztos hivatást teljesítettek e reformált egyház alakulása, szervezése és védelmezése körül. Kell-é mondanom, hogy a Perényiek, Nádasdyak, Enyingi Tőrök Bálintok, mint a sárospataki, debreczeni, pápai iskolák és egyházak alapjainak megvetői, ismeretesek egyházunk történetében. És kell-é említenem, hogy Ecsedi Báthory István Vizsolyban nyomdái alapitolt s az első, Károli Gáspár által fordított s ma is közkézen forgó bibliát saját költségén ő nyomatta ki és hogy a Heltai-féie biblia fordilás nyomatási költségét Gsáky Mihály fedezte!? Avagy nem tudjuk-e mindnyájan, hogy Drághffy Gáspár, Petrovics Peter, Báthory György és Báthory István saját birtokaikon a ref. egyházat szervező zsinatokat tartottak?! . . . Azt is gyakorta kell emlegetnünk* nagyt. és tek. e. m. közgyűlés, hogy Bocskay István, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György, kik minden nemzet méltó diszét és büszkeségét képezhették mindenha, vallásunk és egyházunk szabadságának megvédése érdekéből több izben fegyverre keltek; koczkára tették vagyonukat, életűket; feláldoztak nyugalmukat; elutasították maguktól a királyi koronát, a dicsőséget, méltóságot, a hatalmai, csak megköthessék az 1006.. illetve 160c!. évi bicsi, 1621. évi nikolsburgi, 1645-iki linczi békét, melyek által a lelkiismereti szabadság, a vaüás szabad gyakorlata a prot. egyház lehető nyugalma s békés fejlődése a viszonyok szerint, biztosíttatott. Nem szabad elfelejtenünk, szivünkbe kell vésnünk, nagyt. e. m. közgyűlés, azoknak az ártatlan, de bátor, hősies lélekkel tűrni és szenvedni ludó világi prot. embereknek a neveit, kiket az eperjesi vértörvényszéken, a vérszomjas KarafTa kerékbe töretett, karóba huzatolt, felnégyeltetett és pallos vagy kölél által a föld színéről elpusztított; akik inind, vallásuk s hazájuk szabadságáért kínoztattak és szenvedtek. Szerencsére azonban a dicső emlékű II. Rákóczy Ferencz szabadságharczait betetőző 1711-iki szathmári békekötés s mindenek felett a korszellem fejlődése ettől kezdve enyhítette az egyháziak, világiaknak a vallás szabadságáért kiállóit küzdelmeit és szenvedéseit s ezentúl a világiak más nemű eszközökkel munkálták a vallás és az egyház javát, fejlődését, virágzását. A fentebbiekből meggyőződhettünk, nagyt. és tek. e. m. közgyűlés, hogy a magyar prot. egyház, u. n. világi előkelőségei, előbb mint pátrónusok, inint az egyházak és iskolák alapilói, utóbb zsinat tartás, biblia nyomtatás, békekötések eszkőzlői, országos törvény alkotói, munkáltak közre a prot. egyház keletkezése, alakulasaés fejlesztése körül, sőt meggyőződhetünk, hojrv midőn az egyháziak, papok és tanítók a gályákon és börtönökben kínoztattak, ugyanakkor a világiak vérpadokon, vérlörvényszikeken, bitókon és bőrtönök fenekén az egyháziakkal együtt szenvedtek s áltálában véve a nemzet fon tartó u n. közép nemességgel egyült, kiérdemellek hálánkat, liszteletünket, hódolatunkat s azt, hogy őket a vallás és hazaszeretetre nézve példa gyanánt emlegessük. A 18. századdal különösen megváltozott a világiak működésének az iránya s tere az egyházi éleiben. Ugyanis: az 1734. évi bodrog-kereszturi convent a politikai felosztás szerint a Magyarországi ref. egyházat 4 kerüli I re o«zt ván, a superinlendensek mellé fő

r'ondnokokal, az esperesek mellé segéd-gondnokokat állitolt, illetve azok választását elrendelte. Ettől kezdve <-gyházunk világi kitűnőségei az e. kerületben s e. megv> ken, a püspökök és esperesek mellett, hivatalból az egyház szervezeténél fogva vetlek s vesznek részt az egyházi kormányzatban, az egyház ügyeinek fejlesztesében, a valláserkölcsi s hazafias érzés ápolásában. Nem lesz talán érdektelen, ha epy pár szóval, igen röviden felemlítem, azon dicsőült vüági jeleseink, kitűnőségeink neveit, akik közel 150 év óta segéd-gondnoki, illetve e. ni. gondnoki hivatalt viseltek, ezen régebben u n. nyiri traktusban, felső-szabolcsi e. megyénkben. Megjegyzem, hogy az e. megye első segédgondnokainak nevei, az azonkori átmeneti viszonyokkal járó viszálkodások miatt nein jegyeztettek (el, mai napig még ismeretlenek. Részemről ismerem idáig a következő coadjutor curalorok = e. megyei gondnokok neveit: 1. Lónyay Mihály — 1788. 2. Jármy Mihály — 1799. 3. Ludányi Vay István - 1801 —18^0. 4. Újvári Désy Mihály — 1820. 5. Báji Palay István — 1820—1830. (Jegyzet. Fájdalom itt a feljegyzés elmaradása miatt hézag támadt.) G. Gróf Dégenfeld Imre 1846 —1860, mikor a tiszántúli e. kerület főgondnokává választatott. 7. Bónis Sámuel — 1860—1861. 8. Somossy Ignácz — 1864 — 1871. 9. Ujfalussy József, — 187 1—1883. 10. Pilissy László — 1883 — 1889. 11. Gencsy Albert 1889. ápril 10. — hála érelte Istennek inai napig. íme. nagyt. és tek. e. m. közgyűlés! ilyen diszes névsori, ilyen sok tekintetben országos hirü és nemzetességn világi kitűnőségek névsorát zárja be a mi egyházmegyénk ez időszerinti gondnoka, disze, dicsekedese és mélló büszkesége, nagyságos Gencsy Albert ur 10 év óla. Ha már most, nagyt. és tek. e. m. közgyűlés, felemlítem ami tisztelet és szeretet által környezett e. m. gondnokunknak egyházi és polgári téren szerzett érdemeit, ha utalok az ő egyéni feddhetetlen tiszta jellemére, buzgó vallásossága és egyháziassága s példa gyanánt tündöklő fényes társadalmi erényeire, törhetlen elvhűsége s tiszta magyar hazafiságára, mintául vehető családi életére, ha megemlítem, hogy mint a felső szabolcsi e. megye gondnoka s a nyírbátori választó-kerület orsz. gyűlési képviselője, kálvinista magyar vallásunk, ref. egyházunk múltja, hitelvei s egyházunk szervezeténél fogva együtt munkálja szivünk, lelkűnkhöz forrott ref. egyházunk, és imádott magyar hazánk javát, fejlődését s virágzását, boldogságát s hogy a százados 189 1 —1893. évi országos ref. zsinatunkon, a ref. egyház zsinat-presbyteri elvei mellett megállott rendületlenül és hogy e. megyénk ügyeinek vezetésében 10 év óta vesz részt odaadó buzgalommal, nem sajnálva időt, nem kiméivé költséget és fáradtságot, azt hiszem, mindnyájan befogjuk látni, mikép ami ünnepelt e. megyei gondnokunk méltó utóda ama dicsőült s közöttünk hálás emlékezetben Figyelemmel kiférem. Az őr ugy látom észre vette, hogy a fiúnak nem tetszik valami, mert közelebb lép. — Szaporán András. Szóll. Tiz-tizenkét garádicsnak oda se nézz, nem járnak itt takaros menyecskék. A fiu nem mozgolódik már, c-öndes megadással tűri az olló csattogást. + * * Hat óra. A csengő megszólal a nagy tornáczon. A munka terem kiürül. A rabkertből bejönnek a munkások. A ku'csárok átkopozzák a zsebeket, nehogy valamelyik ártó szerszámot csempénzszen be magával, a mivel aztán megrövidíthetné a kiszabott büntetést, teszem, ha a torkát elvágná, vagy az ereit megnyitná, a mi bizony kitelnék ettől az életunt néptől. Akkor aztán majd haragudnék a felügyelő ur, már pe dig inkább akármi történjék, de a felügyelő urat nem jó volna megharagítani. Óriási reputatiója van. Félnek tőle, mint semmitől vagy senkitől mástól e világon és szeretik, mert tudják, hogy ide se, oda se hajlik. Ha bemenne a hilottas házba, itt az ablakom alatt, mikor van is benne fekvő, hát a büntetésén rövidített ember biztosan leszállna a Szent Mihály lováról és haptákba húzván magát, jelentené alássan a tekintetes fogház felügyelő urnák, hogy meghalt. Itt meghalni tilos. Lehet, hogy vasat kapna érte. Még azt mondják, haíál ellen nincs orvosság. Azok még nem látták azt a vashuzal hálót magyarul — drótneczczet — a mi a második emeletnél ki van feszítve a fogház hajójában. Tessék már most leugrani. Az első emeletről nem érdemes, a többiről nem lehet. Nyolcz óra. A csengő háromszor szólal meg egymásután. . . . Csend legyen. Azt parancsolja. En is indulok le a harmadik emeletről. A 80-ik cellából beszéd hallatszik. Mi az? Mézes Lőrincz az emberöléses vizsgálati beszél — Miatyánk, úristen, ki a menyekben vagy Lábujhegyen megyek tovább. Az ima mormolása utánam lopakodik. Kinyitom az óriási üvegfal egyik tábláját, menj, szálj ki te lassú mormogás a szabad ég alá, hadd adja meg a nagyhatalmú Úristen Mózes Lőrincznek a mindennapi egyfont kenyeret, a miért ugyan megszolgált. Lőrincz már ellátta a baját egy pajtásának egész életére. Eh, majd elvégzik oda fenn . ... Jó az Isten! Az ima murmolása elül az irdatlan nagy házban. Láncz csörren. A 78-ban Várkonyi István ül vason, a kassa' Mihalik-féle bilincs szűk volt a kezére, akárhogj tágito'.ták, hát régi módú lánczot raktak rá. A népvezérek megszoktak hizni. Leérek a szobámba, lefekszem a vaságyra, a csend irtóztató, ez már a halál csendje. Nagy kriptában kép zelem magam, ti, a kik oda künn vagytok, nem tudjátok mi a csend. Kripta ez. Szerle a czellákban fekűsznek a halottak a kik elhagyták az egyenes utat, rögös, bűnös, görbe útra tértek és elbotlottak, elestek. Nem enynyien, száz enynyien hagyták el az egyenes utat, de ezek, a kik nem szedték elég bátran a lábaikat, ezek elbotlottak. A többiek ... a kik nem botlottak el . . . oda künn szuszognak pelyhes derékaljaikon és uem tudják mep. mi a c-end d8 majd tzu'án a nagy kürtszó után, nem ezután, a mit most tnllat válaezul az 6r ütésre Baukó uram a kapunál, szuronyos fiintával f vállán. Majd azután .... A siket csendben, hallom a vérem suhogását b/ agyvelőmön. A csend szellemei tácczra kerekednek «/ ágyam körül, picziny zsebórám üti hozzá a taktust, a minek ketyegését nappal közelről se hallom. Összekulcsolom a kezem . . . és . . . eszembe jut Mézes Lőrincz. Nem imádkozom. Imádkozott az mindnyájunkért. •lő világi kitűnőségeinknek, akiknek nyomdokaikban s örökében 10 évet eltöltött, és azt hiszem, hogy e. m. közgyűlésünknek minden tagja örömmel fogja velem együtt kivánni és kiáltani, hogy e. megyénk ilyen kiváló erenyekkel ekeskedő gondnokát, nagyságos Gencsy Albert urat, a mi kitűnőségünket e. megyénk díszére és méltó dicsekedettére, csaladjának, ref. egyházunknak, magyar hazánknak javára s boldogitására, a jóságos isten igen sokáig tartsa és boldogul éltesse. Nagyságos e. m. gondnok ur pedig engedje meg, hogy e. megyénket, ennek gyülekezeteit, egyházi s világi elöljáróit s magamat is eddig tapasztalt és velem éreztetett jó akaratába, jó indulatába s támogatásába ajánlhassam. tiíészs giiiryl jelenté*. Nytregyháia egészségügye márcsiiuban. A folyó év márczius havaban az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal rosszabbak voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év márczius havában elhalt 75, addig ez év márczius havában a halálozás 105-öt mutat, több tehát 30-al. Nem szerint elhall 11 48, nő 57. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül Gl, töldmives gazda 17, iparos és kereskedő 25, értelmisegi 2. Ezeken kivül halva született —, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lelt Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 6. Élve született 127, és pedig: 68 fi és 59 nő, ezek közül törvénytelen ágyból szármázik 10, és pedig 5 (1, 5 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 22-vel. Házasságot kötött 10 pár. Vallásra nézveelhalt: róm. kath. fi 10, nő 10 =• 20, ág. evang. fi 24, nő 31 = 55, helv. hitv. fii, nő 5=6, gör. kath. fi 8, nő 8 = 16, izraelita fi 5, nő 3 = 8. Életkor szerint 0—1 évig =31, l—5 évig «— 31, 5 — 7 évig = 4, 7—20 évig = 6, 20—30 évig =» 3, 30—40 évig = 4, 40—60 évig = II, 60 -80 évig =11, 80 éven felül 4; összesen 105. A város belterületén elhalt GO egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 36, kik közül nem lett gyógykezelve I, 7 éven felüli volt 24, ezek közül nem lett gyógykezelve 2. A város belterületén elhalt 60 egyén közül tehát nem lett orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 45 egyén, kik közül 7 éven alóli volt 30, ezekből nem lett gyógykezelve 10, 7 éven felüli volt 15, ezek közül nem volt orvosolva 5, a külterületen elhalt 45 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 15. Az összes 105 elhalt közül tehát 18 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle 4 esetben lelt foganatosítva, és pedig egy öngyilkos kovácsinason, 1 az erdőben megfagyott szűcs-mesteren, egy görcsökben meghalt törvénytelen gyermeken és egy hirtelen halállal kimúlt gyermek hulláján. Orvosrendöri bonczolás ez ulóbbi hirtelen halállal kimúlt gyermek hulláján lett eszközölve, halál okául agyszélhüdés állapíttatott meg. Törvényszéki bonczolás nem volt. Orvosi látleletet egy súlyos testi sértésről adtam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménynyel leltek vizsgálva. Nyiregyháza, 1899. április 9. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-.főnök Válasz Erdélyi Imre ref. lelkész uroak. íme eljutottunk a legutolsó állomáshoz! Miután a tiszteletes ur kötekedő irataival hasztalanul kopogtatott a főispáni, alispáni és főszolgabírói hivatalok ajtajain, epébe mártott tollát, melylyel még csak tegnap a vármegye első hivatalnokait akarta halálra sebezni, most Ramocs&háza község elöljárósága ellen fordítja. Igazán nagyon szép a Tiszteletes úrtól, hogy a községnek a kérdéses faiskolához való jogát elismeri s csak a haszonbérbe adás jogát vonja kétségbe, hiszen még ciak néhány nappal ezelőtt azt irta, hogy 6o azt a községi képviselőtestület többségének ellenére loptam el a szegény ref. egyháztól. De ugy látszik azóta változott a világ s vele együtt a Tiszteletes ur is. Nagyon vérszemet kapott a Tiszteletes ur, hogy azért a rágalmazásért törvényes uton nem vettem magamnak elégtételt. Legyen nyugodt, nem is fogom azt megtenni, mert tudom, hogy egy idegbajo", embertársaival és önmagával meghasonlott embernek mit lehet beszámítani, mit nem; mert nem tudnám azt lelkemen elviselni » nem egyezne meg — bármily hihetlenül haogzik is a Tiszteletes ur előtt — keresztényi és felebaráti érzelmeimmel, hogy ez által egy idegbeteg embertársamnak talán halálát okozzam. Nékem ugy tetszik, ho?y az a vasárnapi bérbeadás csak ürügy arra, hogy a Tiszteletes ur irási szenvedélyének hódolhasson s meghasonlott lelkének haragját valakire rázudithassa — a vallás szent nevébei megkondítva a vészharangot. Mert a tulajdonképeni ok nem ez, hanem az, hogy az elöljáróság nem hagyta a község tulajdonát képező faiskola-területet a ref. egyháznak tovább birtokolni. Hogy pedig a bérbeadásra joga volt az Elöljáróságnak, azt épugy tudja a Tiszteletes ur, mint mi, ha pedig elfelejtette volna, tessék felfáradni a községházához s megnézni a 75/898 Bgy. 23397 K számu határozatot. Én édes Istenem! ugyan hát mikor adja ki az Elöljáróság a kéidéses faiskolát? Talán hétköznapon? Ó nem, mert akkor, mint a tiszteletes ur mondja, fára«ztó munkában vagyunk mindnyájan, véres verejtékünkkel keresve kenyerünket, 8 valakit munkájától