Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-26 / 9. szám

« hogy e kasszábóli díjazásra senki sem vágyik, de ha fizetésért teszünk valamit, tegyük ugy, hogy az a fizetést érdemelje. A község gazdasági életéhez tartozó, egy más ügyet is szellőztetett. Mi a mult évben az államtól átvettük az italmérési jogot oly szándékkal és kalkulussal, hogy az a községnek némi jövedelmet adjon igy a lakosság túl magas terhén könnyitünk. Volt a községben két italmérési helyiség, elkövettünk minden tőlünk telhetőt arra nézve, hogy több korcsmás ne legyen. Bejött a szomszéd faluból egy kis szatócs, ügyes ember, hamarosan észre vette, hogy a nép, kivált az asszonyok mennyire szeretik a piros szinű megczukrozott pálinkát; elhatározta, hogy italmérési engdélyt szerez; a községi elöljáróságtól kedvező véleméuyü bizonyítványt kért, ezek — a nép javát tartva szem előtt — nem adtak; fogta magát ment feljebb, nyert kedvező véleményt a szolgabírói hivatalnál s kapott italmérési eugedélyt a Pénzügyigazgatóságtól. A község elveszített 150—200 frtot, az állam nyert 15 frtot; az igaz, hogy az állam egyebet is nyert, azt, hogy népünk évrőlévre szegéuyebb lesz, ma 150 gyermek jár iskolába „a törvény hol van"? Nem tudunk uj tanítói állást állítani, uj iskolát építeni, de hát mind ez nem baj; uem baj. hogy nincs uj iskola, csak legyen uj korcsma és 15 frt italmérési jövedelem!!! a község pedig vészit 150—200 frtot. Ki kell jelentenem, hogy sem a szolgabírói hivatalt sem a Pénzügyigazgatóságot nem vádolom, ók a törvény paragrafusának megfelelően jártak el, mert a törvény lélekszám szerint szabja meg a korcsma helyiségek számát: igy a baj a törvényben van s nem ő bennük. Most térjünk az egészségügyre, a mely talán némileg a fent irt korcsmai ügygyei is kapcsolatban áll ; van hulla házunk 100 frton felüli költséggel építve, ez ott korhad a temető kertjén, de arra, hogy ebben valaha bonczolás eszközöltessék, aligha lesz eset, ha ilyen adja elő magát végzi azt az orvos a községben. Van kórházunk is, az igaz, hogy ha csak fegyveres erővel nem helyeznek belé beteget, különben a legrosszabb ember sem engedi oda vinni gyermekét vagy családja tagját és igaza van, mert az ily helyiségbea, hol felügyelet és fertőtlenítésről szó sem lehet, hol soha fűtve niucs, csak azt tehetik bele kinek óhajtják, hogy mielőbb elpusztuljon. E kórházért fizet a község évi 30 frtot felszerelt ágy és egyebekkel ez is tetemes költségekbe került, legalább a nép keserves filléreiből megvásárolt pokrócz és egyéb ágynemüeken egy ideig háborítatlanul rágódhattak az egerek és patkányok, egyébre ez a szűkség kórház az általános orvosi vélemények szerint úgysem való. Én már egy közigazgatási bizottsági gyűlés alkalmával, a mikor a mi kedves barátunk és főorvosunk dr. Jósa azt indítványozta, hogy a községek láttassanak el „iugyeu sarummal" az iszonyú betegség ellen, a miuek ez az egyedüli gyógyszere, — kérdeztem indítványozótól, — mert Péter János betér az udvarra. Száj szegletei reszketnek az erős indulattól. A pitvarban szembe jön rá az anyja. János lehajol megcsókolja az anyja kezét talán hosszabban mint máskor, aztán lehajol a kutyához és elkezdi simogatni a fejét. — Epres — öreg Epres, hogy vagy? Az anyja előadja a névjegyeket. — Kerestek fiam, valami priváta ügyben, axt mondták, hogy vissza jönnek. Ne vállald fiam, ne rontsd magad lelkem Jánoskám. Jánoska nem néz fel, dehogy néz fel nagyon szereti az öreg kutyát az Eprest. * * * Péter János az irnok párbaj segédek után szaladgál. Félóra alatt tudja az egész város. Nevetnek rajta. Kopott Péter János igazán olyan nevetséges a mikor ugy az arcából kikelve uyargal az utcákon. Szegénynek pedig sokat kell szaladni Az ismert lovagias ügyekben járatos gavallérokat sorra járja. Nagyon természetes, hogy hiába. Ki megy Péter János ügyében tárgyalni a kaszinóba, hát mi az — ki az a Péter János. Ha még Pétherr volna, vagy ha olyan kopott nem volna ... de igy egy szegény irnok, aki nek még egy tiszességes szmókingja sincs. Mit is lovagiaskodik az ilyen. Hja — de hát neki lovagias Ugy kell — a nimbusz! A feltűnési viszketeg! Cs mi lyen jól kikeresi az ellenfelt. Vérten Kelemen Ernő, mint a Péter János kihívója — jó vicc! Hiszen megeszi azt a szerencsétlen, én is itt vagyok, legénykét — megeszi, hogy még a száját se tátja ki hozzá. Azt mondják, hogy már verekedett vagy hüszszor. Hogy c-úffi vágta a Pajtás csendőr hadnagy arcát is a mult őszön. Szegény Péter János, nein hogy megülue otthol csendesen. Mégis talál Jánoska két segédet. Az egyik az uj adópénztáros az még nem ismeri, a másik a banki N Y í R V I D É arról volt szó: nincs pénz! nem volna-e jó, ha serumra, orvosságra adnók azt az összeget, mit a falusi kórházakra kiadunk, azt a feleletet nyertem: de bizony igen! Én hiszem, hogy ennek a jó és oko3 embernek igaza van. De sem tégedet — sem e lapok igen tisztelt olvasóit — nem untatlak az én többi tapasztalataimmal, igen röviden összegezem ezeket: ha a tudósok az emberiség életét kő, bronz, arany és vas korszakra osztották — ón mint nem tudós — a mi korszakunkat a paragrafusok a papiros korszakának nevezem — és azt tartom, hogy mig a többi korszakok az emberiség haladásának is idő mérői voltak, e papiros korszak eszközli annak elpusztulását; s valósággá válva látom, mit Petőfi talán túl felhevülve moudott: ,dolgozz paraszt, dolgozz, fizess, azután dögölj meg!" Lapunk jelezte, hogy a szocziálizmus Balkánybau ütögeti fejét s te édes barátom kötelességed szerint megtetted a kellő intézkedést, én ugy vagyok értesülve, hogy a szocziálizmns nem csinál semmit s azt csodálom, hogy uem csinál, mert nem az a papiros, melyre Várkonyi badar gondolatait leirta s terjesztette, de az az iszonyú papiros, meg az az iszonyú számú hivatalnok sereg teszi nemzetünk lakosságát elégedetlenekké minden közdolog iránt Az a községi öt — hat ezer az a szolgabírói 15—20 ezer szám ez szól legnagyobb elitélettel viszonyaink iránt. Igaz, hogy az a régi jó alispán, ki vizeinket ingyeu lecsapolta és elődeinket a kártól megmentette, nem nyert az akkor még nem létező miniszteri biztostól elösmerő levelet, nem mondta ki rá a felsőbbség, hogy ily munkálat nincs több a világon más ezt nem képes feutartaui — bár ki mondta volna — hát ha még most is élne — de a vármegye lakossága elismeréssel viseltetik emléke iránt — mig azt a miniszteri biztos által kiadott jegyzőkönyvet, mint a Nyírvíz-szabályozásból olvastunk, még azok is elfeledtük kik olvastuk. Ne riadj te vissza édes barátom, hogy annak a régi módi alispánnak légy utóJa, hass oda, hogy múljék el tőlünk a keserű pohár; a hivatal szaporítást igénylő papir fogyasztás! A munkás méltó a maga dijára, de csak a hasznos munkát teljesítő! A mit teljesen helyeseltem — pedig éppeu e lap Gál Elek barátunkat ezért elitélte, kárhoztatta —- hogy a vármegye a hivatalnokok fizetését nem emelte — ha annyi hivatalnok lenne községben, járásban és a megyében a mennyire a lakosság és az állam valódi érdekeiért szükség van — inditváuyozuám, ezeknek emeljük fizetésüket, hogy megélhessenek tisztességesen — de jelen viszonyok között csak azért mert a hivatalos számot szaporítsuk a papirt minél nagyobb tömegben fogyasszuk, a lakosság a megye közönsége ily káros áldozatot nem hozhat. Emeld fel szavadat, van annak jelentősége s hogy nem csak mi ide lent, de fent is tudják a bajt: hangoztasd azt mindenütt. S végül kérem a vármegye jegyzői karát, hogy ha van idejük arra — mert nagy kérdés, könyvelő, annak meg ott kell lenni minden párbajnál, roppant szereti a hecceket, ha két kutya összevész ő már ott van. Csakhogy a rendes kerékvágásba jutott a dolog. Most már megy simán minden. Mikor Jánoska ki jön öt órakor a hivatalból a banki könyvelő már várja az utcán. — Rendben van. Suttogja titokzatos hangon. Reggel lesz a Rtkóczy tánctermében Ríggel hatkor. — Hatkor. Mondja Jánoska, hogy mondjon valamit. — Van pénze? Jánoskának jéggé hidegül a szive az ijedtségtől. — Pénzem? Hebegi. — Pénzem nincs ... az az van . . . van egy forint huszonhárom krajcárom. — Ha-ha ha! Hát maga egy forint hászonhárom krajcárból akar kardot. A könyvelő ur egyet sujt az öklével közben felcsapódik a hüvelyk ujja. Bandázst. A könyvelő ur másodszor is sujt mo3t már a mutató ujja is kimertd. Kocsit. Harmadik sujtás, harmadik ujj. Orvost. Negyedik ujj. Termet. Ötödik ujj. Fizetni? Jánoska megsemmisülve bámul arra az előtte terpeszkedő öt ujjra. Sok — nagyon sok egy kézen öt ujj, arra gondol, hogy nagyon sok. — Mit csináljak ? — Érdekes! Hát kerítsen hamar pénzt. Legalább harminc forintot. Vegyen fel előleget, vagy talán csak van egy jó barátja a ki ilyen körülmények között három tizesig megemberli? Jánoska megint fut. Pénzt hajhász. Nevetnek rajta. Micsoda mulatság! Dahogy adnak neki. Pedig Jánoska már a negyedik helyen kér, égő arccal, kiszáradt torokkal, szégyenben égő szemekkel. János, Jáuos kellett ez neked. Hagytad volna Juris Emmát védő szó nélkül. Hiszen neked semmidse Juris Emma, hiszen szerelmes se vagy belé. Már most szaladj pénz után ős jól szaladj, mert ha nem jól szeded azt a két foltos cipőbe bujtatott lábad, hát csuful jársz. Hogy állsz ki holnap reggel hatkor? hogy attól a rengeteg számtól, attól a sok hely pótlótól, attól a százféle iktató jegyző postakönyv naplók és nyilvántartások vezetésétől — van-e, — mondom ha csak van annyi idejük, gyűljenek össze minél többször jegyzői értekezletre — önök ismerik a községi életet, de ismerik az állami funktiók mindenikét — és a maga meztelenségében tárják fel bajainkat, hiányainkat, teendőinket adják elő, mit kellene cselekedni mi volna a bajok radikális gyógyszere? Ha önök — a magyarországi j egyzői kar, alapos véleményét uyilvánitja — ennek bizonyosan lesz sikere s ekkor nemcsak a közügynek a haza ügyének tesznek hasznos szolgálatot, de a nemzet háláját érdemlik meg. Szives üdvözlettel : Igaz hived és barátod Ujfalussy Béla. A hamis borok. Magyarországon háromszázezer kat. hold szólót pusztított el az utolsó 25 év alatt a filloxera. Száfcezeiuyi ember jóléte, vagyona ment tönkre s a szőlőkben legalább egy félmilliárd nemzeti vagyon pu-ztutt el. A magánosok, a társadalom és az állam a legnagyobb erófiszitéssel Iá tak a szőlők telepítéséhez. Az emberek tanú tak, befektettek, ue:n ritkán 1000—2000 frtot költö;tek egy hold szőlő felújítására és az elpusz tu!t milliókit uj milliók befektetésével igyekeztek vistzsszerezni. A fö.'dtnivelési miniszter szakiskolákit létesített ; külöa országos szervezetet tart fenn a szőlőművelés adcninisztrácziójára; évi budgetjében majd félmillió forint van felvéve szőlőművelési czélokra. Az 1896. V. t.-cz. maga egymillió kétszázezer forintot adott egyszerre a szőlófelujitások támogatására és huszonöt millió forint kölcsönt engedélyezett a szőlős gazdáknak, melynek törlesztése és kámataiért közvetve az állam vállalta magára a felelősséget. És ez óriási áldozatokra, amelyekben ép ugy része van az állam által adott millióknak, mint a szólómive lók véres verejtékénék, nagy arányokban zöldülnek ki az elpusztult szőlőhegyek. Munkások sürögnek ismét Tokaj, Zila, Arad, Beret?, Bihar, Biranya, Tolna, Érmeilék kopár hegyein, újra teremteni az elpusztult nemzeti vagyont. Az Alföld sivó homokján ezernyi beültetett holdak hirdelik, hogy ismét lesz szőlő M-gyarországon. A termelő, a fogyasztó közönség boldogan gyönyörködik a mgy munka eredményében, — melynek mármár élvezni kezdjük gyümölcseit. Egyszerre azonban megjött a visszahatás. Egy, a filloxeránál is nagyobb csapás, útját zárja a tovább haladásnak; elveszi a termelők ezreinek szája elől a megérdemelt hasznot; bűnös kezek fennakasztják az újrateremtés nagy munkáját. A termelők borai eladatlanok, megakad a szőlőtelepítés, mig a fogyasztók milliói nem birnak egy ital jó borhoz jutni. Mi ennek az oka ? Hosszas vizsgálatok után erre is rájöttünk. A külömbözó helyeken összeszedett borminták C0—70%-a hamisnak bizonyult. A ku'atások bebizonyították, hogy Magyarország el van árasztva hamisított, rokszor az egészségre is ártalmas borokkal. A csalóknak az egész országot behálózó szövetkezete árasztja el a nagyrészt olcsó, külföldről importált anyagokból készült italokkal hazánkat, megakadályozva a szőlőtermelés jövedelmezőségét, és veszélyeztetve a népaseóg egészségét. Még is kap végre valahára ha nem is harmine ; de husz forintot, az is valami. Áldja meg az Isten ae i öreg Semsey bácsit. De jól tette, hogy adott, ha kevesebbet prédikált volna hozzá mig adta, még jobban tette volna. De jó igy is, az a fő hogy van. * * Jánoska nagyon nyugtalanul alszik. Szegény fiu. . Az anyja leszáll az agyról, meggyújtja a mécsest i és oda megy a fia nyughelyéhez. A fiu nagyon rosszul fekszik a párna a kőt válla j alá került a feje lelóg. Rossz álma lehet, ae arca égést h el van változva. — Jánoskám lelkem, nem jól fekszel. Jánoska t mélyeu alszik. Hadd igazítom meg a párnádat. Az öreg . asszony felemeli a fiát i agy erőfeszítéssel és a feje alá > igazítja a párnát. — Olyan nehéz mint a só. Mikor még nem volt ilyen nehéz, mikor még az egész János elfért a kis döcögő bölcsőben. Bizony jól megnőtt, Istennek legyen bála és milyen áldott jó fiu a lelkem. Reggel Jánoska sápadtabban kél mint rendesen. Az anyja már talpon van. — Ne kelj még fel édes, korán van még, rosszul ! is aludtál. Nem — Jánoska felöltözik. — Édes anyám lelkem megyek fel a hivatalba. Az aktákat csinálom, tudja három krajczárt kapok darabjáért, e még az öreg Fukura után maradt restáccia i hát ezért külön dijat kapok. — Ne rontsd magad szivem. Ne menj te most dol- • gozni, móst is rosszul nézel ki. Jánoska nem enged, kezet csókol az anyjának aztán ki megy az ajtón. Az udvaron vihogva ugrál kő- • rálőtte az öreg Epres. A fiu szeme tele gytll könynyel. . — Mi ez? Jánoska összeharapja az ajkát és keze- fejével maga előtt szégyenkezve törli meg a szemét. . Adta, teremtette mindjárt sirok már — no! * * *