Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
Báró Bánffy Dezső miniszterelnök önagyméltóságának Budapest. A Nyíregyházi Nemzeti Szövetség a legmélyebb alattvalói hódolattal és hálával gondol első alapítójára, felséges királyunkra. Kérjük excellentiádat, hogy tántoríthatatlan hűségünket a trón zsámolyánál tolmácsolni méltóztassék. Ugyancsak a közgyűlés a következő táviratot rendelte József főherczeghez meneszteni. József főherczeg őfenségének. A Nyíregyházi Nemzeti Szövetség mély tisztelettel üdvözli Fenségedet, mint a szövetség alapitó tagját és kéri a magyarok istenét, éltesse Fenségedet sokáig imádott magyér hazánk javára. Dr. Herczegh Mihály a lelkesedés hatása alatt, amelylyel a közgyűlésen találkozott, az iránt tesz indítványt, hogy igyekezzék a nyíregyházi fiók szövetség Sza- bolcsvármegye valamennyi községében fiókokat alapítani. A közgyűlés berekesztése után a Korona szálloda nagytermében 150 teritékü bankett volt, amelyen városunk előkelősége, köztükbáró Feilitzsch Berthold főispán, Megyery Géza kúriai biró, Mikecz János alispán, Popp György pénzügyigazgató királyi tanácsos, Kovács István táblai biró, Bencs László polgármester, Lázár Kálmán kir. főügyész helyettes, dr. Ferlicska Kálmán országgyűlési képviselő, Somogyi Gyula királyi közjegyző stb. stb. — Továbbá a Szerencsi Nemzeti Szövetség kiküldöttei: Paszlavszky Sándor és Simon József vettek részt, természetesen a központi szövetség ünnepelt kiküldöttein kívül. A kedélyes banketten Báró Feilitzsch Berthold főispán a királyra mondott lelkes felköszöntőt, melyet a jelenlevők állva hallgattak meg. Mikecz János alispán dr. Herczegh Mihályra köszöntött, amit dr. Herczegh Mihály azzal viszonozott, hogy lelkes szavakkal Nyíregyháza város közönségét éltette. Felköszöntőket mondottak: dr. Ferlicska Kálmán, dr. Herczegh Mihályra, dr. Komlóssy Ferencz az általános szeretetben működő főispánra, dr. Kriváchy Géza a nyíregyházi sajtó jelenlevő képviselőire, Kovách István, dr. Jósa András Somogyi Gyula stb. A banketten Somogyi Gyula indítványt terjesztett elő az iránt, hogy üdvözlő távirat küldessék Vaszary Kolos herczegprimáshoz, aki nevenapját ünnepli. Az indítvány elfogadtatván, az elküldött távirat szövege a következő: Vaszary Kolos herczegprimás fő magasságának Budapest. A Nyíregyházi Nemzeti Szövetség mély tisztelettel üdvözli eminentiádat mai névnapja alkalmával. Hason tartalmú táviratot küldött dr. Herczegh Mihály is, kifejezést adván a fölött való őrömének, hogy e napon alakíttatott meg a 34-ik fiókszövetség Nyíregyházán. A lakoma után a fővárosi vendégek lunchra a főispánhoz voltak hivatalosak, hol a háziasszonyi szerepet a főispán felesége vitte. Rendkívül kedves jelenet volt, mikor a főispánná biztatására a két kis bárókisasszony: Cicelle és Ella, kik közül a kisebbik három, a nagyobbik négyéves, a vendégek tiszteletére elénekelt nehány dalt, csupa szép magyar nótát. — A vendégeket a főispán vezetésével a megye és a város előkelősége egészen a pályaházig kikisérte. Az ünnepélyen résztvett testületileg az önkéntes tűzoltóság is zászló alatt, Sztárok Ferencz főparancsnok vezénylete alatt, aki aztán e minőségében, budapesti vendégeinket a banketten is üdvözölte. Templom-szentelés. Viss, 1898. november 1-én. A vissi ev. ref. egyház újonnan épített templomát november hó 6-án fogja felszentelni. A felszentelésnél, mint szereplők lesznek Kun Bertalan püspök űr Öméltósága, tisztelendő ölbey János rozvágyi lelkész, Lábos István bodroghalászi lelkész, Szőllősy József erdőbénvei lelkész, Bálint Dezső sárospataki lelkész és B írtba Kacsén Fereuez nagy sokat keresett. Csolnakja szinte repült a ringó hullámok felett. A kaik után ki virágzott a viz a hol elsuhant és virított szép hófehér habvirágokat. El is fedte már a jó Dzsubali Szelimet. így volt: A köd leszállt az alkonyattal. A tenger kéksziue haragos zöld lett. A gőzhajók kiakgatták a nagy intő lámpásokat. A dereglyékről meg úgy visitozott a köd kürt, mint a rosszak lelke, a mikor lefordul az Alsiráth hidjáról az örök tűzbe. Kacsén Ferencz kinn állt a parton, neki támaszkodva a kaik farának. A Kilids Ali dsámi minaretjéről már vonította a nap keletnek egy müezzim, hogy — La illah, il Allah Mohammed rasu! Allah! A mikor oda jön a partra, jó Dzsubali Szelim. — Allah nagy. — Jó estét. — Vigy engem át Szkutariba jámbor csolnakos. — Este van már. — Megfizetek. —r Köd is van. — Tíz piasztert adok a vitel díjon felül. — Mutasd a pénzt jó Szelim. — Ihol van. Vedd el. — Be ültek a csolnakba mert hát Kacsén Ferencz tiz piaszterért az ördögöt is felvette volna és neki evezett volna a ragyogó holdsarlónak. Elől ült Kacsén Ferencz a háta megett Szelim. Benn voltak a Boszporusz közepén. A köd sűrű volt, mint az aludttej. Azt mondja jó Dzsubali Szelim, a mikor yatagán- jával úgy hátulról szépen szivén szúrta Kacsén Faren- czet az örményt: — Nagyon betaláltunk jönni. Elfogok fáradni a inig kievezek. Allah segíts 1 „W Y f R V r D É K.“ József vissi lelkész, Debreczeni Bertalan egyházmegyei tanácsbiró és Katona György építészmérnök. Egy kicsiny, mintegy 150 lélekszámmal biró gyülekezet áldozatkészségének, vallásos buzgóságának váratlanul BZép és maradandó emlékét látjuk e felépített templomban megörökítve. Tizenhárom év előtt nem csak az összes egyházi épületek, hanem az egész falu leégett, és pedig éppen az őszi napokban, október havában történt ez az emlé kezetes vész, a mikor — tokaji vásár napján — alig volt segítő kéz az egész faluban, s mindenkinek, mindene odaveszett a nagy veszedelemben s kenyér és hajlék nélkül maradt az egész falu népe. Különösen a református gyülekezet lett sújtva legérzékenyebben. Ezen idő óta a tűzvész és árvíz gyakorta meglátogattak bennünket, annyira, hogy most nincs községünkben olyan ember, aki ne a tőkét emészteué, vagy a takarék- pénztárak magas százalékú kölcsönéből tartaná fel magát és mégis ez az igazán páratlanul áldozatkész gyülekezet összerakja filléreit és áldozatot mutat az Úrnak, olyat, amilyenhez hasonlót nem sokat mutat a történelem, és épit egy templomot, szépet . . . gyönyö rüt, mely odaillenék s díszére vállnék nagy városoknak Igaz ugyan, hogy ez az áldozat, az egyház tagjainak csaknem minden vagyonát felemésztette, és adtak 100 frtot még olyanok is, akik ezen áldozattal mindenö két felajánlották és lefizették ... de most az úr házá ban kérhetik a mindenható Isten segedelmét és áldását!! Még is van az, hogy a megpróbáltatások és veszedelmek idején az ember, szeret közel állani Istenéhez, mintha csak tudná, hogy „a hol az Isten, ott az áldás!“ Szinte bámulatos, bogy a mai szocziálista légkörben, a boldogító vallásos érzelmek lábbaltiprásának idején, a körülöttünk magasan lobogó lángokat látni sem akarta, sőt e helyett édes reménynyel fogott kicsiny gyülekezetünk magasabb eszméket hirdető temploma építéséhez, hol — mint Jákób, ébredése ide jén — elmondhassa; ,e hely nem egyéb, mint Isten háza, mennyország kapuja.“ És most kész a hely, a hivő lelkek befogadására! . . . most jöjjetek ti magasabb eszmékért nem lelkesülő szocziálista konkolyt hintő szántóvetők, és mutassátok meg nekem azt a téglát, felépült templomunkban, melyet nem a lángoló buzgóság áldozatából szereztünk. Ne szóljatok .... jertek ős tanuljátok meg itt, hogy ' véresverejtékkel összehordott s most öröm könnyeinkkel megáztatott kövek között is lehet az ember boldog ős megelégedett, csak szivében Isten lakozzék. Most jöjjetek ti hamis próféták, kifehérített koporsók és győzzetek meg minket egy szebb jövendő közeledtéről s állítsátok ide a mi templomunkhoz közel azt az oltárt, a melyet imádtok . . . próféta sem kell hozzá, aki szóljon e képpen: „oltár, oltár hasadj meg, és ömöljék ki belőlled a hamu“ . . . meg fog hasadni, porba fog hullani a ti bálványotok, ami vallásos buzgó- Ságunkból emelt templomunk fénye mellett. Ha a mi vallásos buzgóságunkra hivatkozunk, kénytelenek vagyunk elismerni azt is, hogy ezen nagy munkákban a szomszéd községek is — kik veszteségünket legjobban ismerték — segítségünkre jöttek, mikor még őket felkérni, felszólítani se meriük. Balsa, Ven- csellő, Gáva, Szabolcs, Z-mdány, Liszka buzdító jóakarattal, anyagi segítséggel állottak mellettünk, éB erőt, kitartást merítettünk áldozataikból. Neveket említeni szükségtelen, legyen elég annyit említenem, hogy fól vaunak vésve szivünk táblájára az ő neveik . . . .megfizet az Úr, a ti alamizsnátokért!“ Ne vádoljatok telhetetlenséggel, egyházam ügyei iránt lángoló szeretetem kényszerit ezen nyíltságra és őszinteségre, az építésből még mintegy két ezer ötszáz forint adósságunk maradt fel, nagy, óriási nagy összeg egy 150 lélekszámból álló kicsiny gyülekezetnek: adjatok még nehány fillért, jobb helyre adományaitokat aligha tehetnétek. Most kérünk, nem magunknak, az Úrnak adjatok, abból a mit ő adott, felekezeti szűk- keblüség meg ne keményítse a ti sziveteket .... ezen nyílt levőiben most szólok a nagy tűzvész után hozzá tok Szabolcsvármegye áldozatkész közönségéhez. Tizen 3 évvel ezelőtt elődöm, ki maga is mindenét vesztette a nagy tűzvészben, csoda-ó, ha szóhoz nem jutott, köny uyeitől betűt sem látott a fájdalom miatt, vagy talán bekövetkezett halála gátolta meg a megérdemlett segély- gyüjtésében, kiáltó szó kiadásában. Reám maradt ez a kötelesség örökül én, aki soha sem kértem magam részére, sem pártfogást, sem segítséget senkitől, most édes kötelességemnek ismerem Szabolcsvármegye közigazgatási hatóságát, közönségét, és minden közügy iránt érdeklődő felekezetiség korlátáin felül emelkedő áldozatra kész szivet, nyílt levélben felkérni, hogy kicsiny, de áldozatra kész egyházam tűzvész által lerombolt összes egyházi épületeinek rendbehozá sából származottt adóságának törlesztésére nyújtsanak segítséget. Ne tekintsék azt, hogy a nagy tűzvész 13 évvel ezelőtt tett tönkre bennünket, de tekintsék azt, hogy nem volt kinekja segítség elfogadására kinyújtani kezeit, a közös fájdalom megzsibbasztotta, erőtlenné tette a segedelem kérő karokat. Ma azonban szerénységünk mellett is büszkén mutathatunk felépült templomunkra, a mely némaságában is hangosan hirdeti, hogy méltók voltunk a ti segítségetekre, méltók akarunk lenni arra ezután is. Jöjjetek hát .... én kérlek titeket .... ennek a gyülekezetnek egyszerű pásztora, és a mikor eddig nyújtott segítségeteket gyülekezetem nevében megkü zönöm, most újra kérem segítő kezeteket. Kérem különösen a közigazgatási hatóságot, hogy a rendelkezése alatt álló közmivelődési czélokra szolgáló alapokból, vagy azoknak kamatjaiból bármi Gsekóly adományt juttasson ne Unk; kérem a községek elöljáróságait, hogy mint ilyen tűzvész által mindenét vesztett egyházat, közadakozás utján is segíteni kegyeskedjék ; kérem nemcsak a protestáns, de minden vallásu gyülekezetek vezetőit, vetkezzék le az ó embert, és adományaikkal jelentsék be az uj idők jövetelét, hogy beteljék rajtunk az uj idők teljessége, hogy ,a régi idők elmúltak, ime mindének megújultak.“ s Ha azonban az én szavam csak pusztába elhaló kiáltás lenne . . . nem fogunk többe panaszkodni, megpróbálta hitünk erejét az.Úr .... áldassők szent neve érette. Az én hitem azonban erős .... az én hitem engemet megtartson, jönni fog segítség, hiszen a hol nagy a veszély, ott „ott közel az úr Isten.“ Küldjétek azért segélyt, vagy az alantirotj lelkészi hivatalhoz, vagy a szerkesztő úrhoz, aki bizonyára lesz szives a hozzá küldött összegeket nyilvánosan nyugtázni, és ami előre bejelentett köszönetünket tolmácsolni. Bartlia József, ev. ref. lelkész. ÚJDONSÁGOK. — Régészeti ásatás. Dr. Jósa András főorvos, a vármegyei muzeum felügyelője, a ki ez évre 400 frtot kapott a közoktatásügyi kormánytól régészeti ásatás czéljára, a héten csütörtökön és pénteken a gávai határban az u. n. „Kató“ halmot ásatta fel, amelynek oldalából már idáig is nagyon sok és nagyérdekü régiség került napfényre. Az eredetileg nagyon meredek halmot mostani tulajdonosa, hogy szánthassa mintegy 3 méternyire már lehordatta; igy lehet megérteni, hogy már egy fél méter mélységből egy teljesen lisztté vált emberi csontváz került napfényre az ásatás alkalmával, mellette egy vas kard tört pengével, de ép és sajátságos formájú markolattal, továbbá egy tejesen ép csupor. Az ásatással 5 és fél méternyire haladt le dr. Jósa, s ott, ahol a bolygatatlan szűz föld kezdődik, meg is találta a keresett ős sírt, de sajnos kirabolva, sőt megtalálta az aknát is, a melyen át a sirrablók behatoltak. A felső rétegben talált kard és csupor tudományos értékéről dr. Jósa, az Archeológiái Értesítőben fogja elmondani nézeteit. — Megyebizottsági tagok választása. A megye- bizottsági tagok választása iránt megyeszerte igen nagy az érdeklődés. |Különösen Nyíregyházán egész kis képviselőválasztási korteskedés folyik a keddi választás előkészítésére. A választási aktus rendjére vonatkozólag utalunk a városi hatóságnak lapunk mai számában közölt hirdetésére. — Gyiiiuölcsészeti előadás. Mácsánszky Lajos ág. ev. tanító ma, vasárnap délelőtt tartja meg a városháza nagytermében a múlt vasárnapról — a „Nemzeti szövetkezet“ alakulása miatt — elmaradt gyümölcsé- szeti előadását. — Nyilvános nyugta és köszönet. Október 30 án, a kótaji ref. egyház templomának felszentelése alkalmából, az építési költségek fedezésére rendezett batyubál alkalmával felülfizettek; Szabó András (Ibrány) 3 frt 50 kr., L pcsey Péter, Takács János, Király Miklós 2—2 frt., Szikszay András ibrányi lelkész 1 frt 50 kr., Vitéz Ignácz kemecsei lelkész, Huszár Mihály, Viski János, Szentpétery József 1—1 frt., Harsányi Albert, Nagy Ignácz, Batári Mihály (Pazony), Hován Károly (Búj), Rács Gyula halászi lelkész, Andrássy Kálmán buji, Zsindely Jenő raádi, Sipos Mihály kótaji lelkészek, Fü'öp Károly, Zelenák Józsei, Szőllőssy Rózsa urhölgy, Varga György, Horváth Imre Ibrány 5o—50 kr.-ral. Jegyeiket megváltották: Tóth Miklós egyházi főgondnok 5 frltal., Ónody Margit urhölgy 1 frt 50 kr., Dobránszky Miklós 1 frt 50 kr., Veress Rafael 1 írt., Dobránszky Gusztáv 2 frt., özv. Ibrányi Zsigmondné úrnő, Berkovics Sámuel, Rozenberg Ferencz 1—1 frt. Fogadják a kegyes adakozóknemesczélufelülfizetósukérthálás köszönetünket. Kótaj, 1898. november 2, Szikszay Miklós, Szikszay Pál, Nagy Péter, Takács János, rendezők. Hódy Pál, egyházi gondnok. — Balestély. A városi dalegylet november 20-iki dalestélye városunk és megyénk intelligens közönségének érdeklődését méltán költötte fel. Derék dalosaink megérdemlik, hogy az aradi fényes diadal után a minden szépért és jóért lelkesülni tudó közönség őket teljes szántban való megjelenésével ünnepelje. Viszonzásul szolgálna ez csak a derék egylettel szemben, mely városunk örömében és gyászában, egyleti és társadalmi életében mindenkor készséggel vesz részt. Különben ezen dalestélyeknek múltja eléggé tanúsítja, hogy dalegyletünk hivatása nem csupán a magyar dal zengzetes, harmonikus művelése, hanem egyúttal meddő társadalmi életünk fellendítése is. Ezen estélyek vannak hivatva arra, hogy társadalmunk minden rétege egymásnak itt találkozót adva, egymást megismerje és egymást szeretni megtanulja s hisszük, hogy november 20-án az Aradon nyert versenydij, a szép kivitelű aranyos vezénypáleza a legszebb közönség előtt fogja, a szebbnél-szebb dalokat vezényelni. — A kereskedő ifjak egylete, mint minden évben, úgy ez idén is a téli hónapok alatt több sikerültnek ígérkező felolvasó estélyt rendez. Ezek közül az első f. hó 12-én szombaton fog az egyleti helyiségben megtartatni, mely alkalommal dr. Járossy Sándor, Sztempák Jenő és Szabó László urak működnek közre. Vendégeket az egylet szívesen lát. — Várkonyi Pesten. Várkonyi Istvánt, a hírhedt szocziálista agitátort, a ki jelenleg itt Nyíregyházán volt vizsgálati fogságban, sajtóvétsége miatt fedezet alatt Budapestre kísérték, a honnan az Ítélet kihirdetése után visszahozzák vizsgálati fogságába Nyíregyházára. — Országos vásárok. Nyíregyházán 1899-ik évben az országos vásárok az alább megjelölt napokon fognak megtartatni, úgymint: 1. Tamás napi vásár már- czius 6- és 7-én. 2. Pünkösdi vásár május 15- és 16-án. 3. Kisasszony-napi vásár szeptember 4- és 5-én. Lucza vásár deczember 11- és 12-én. Ezen országos vásárokon kívül még minden szerdán és szombaton és pedig az utóbbi napon szarvasmarhára, lóra, sertésre és julira is hetivásár tartatik. — Csoda-gyermek. A kis Epstein Olga, a ki még mindössze 10 éves sincs, Erzsébet királyné halála alkalmából, zongorára kompozicziót irt, amelyet aztán fel- küldtek az orsz. zene-lap szerkesztőségének, melynek szerkesztője Ságh József zenetanár meglepődve a zeneműben felfedezett szépségek által, ide utazott Nyiregy- hizára, s két napot töltött itt el a kis Epstein Olga melleit s kijelentette, hogy a jövő évben saját költségén lógja a kis csoda-művésznő további zenei kiképezlelését eszközölni.
