Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-27 / 13. szám
XIX. évfolyam. 13. szám. Nyíregyháza, 1898. márczius 27. IDÉK. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCS VARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Nletr.jolonili hetenlcint eeyMzor, vanárnapon. Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva Kg$t% 6rr$ . . .... Fél érro........................................ Ne gyed érro ................................. A községi jcgjzÓ én tanít* uruknak egén: érre cialc két forint. •( forint. 2 . 1 A lap »«elleni ré»iét képcső küldemények, «•■rke.xtő cximo alatt keretnek beküldeni Hirdetési dijak: Az elifisetési pititek, megrendelések a a lap ssitküldése birijyóhan leendő /elásó- • lantiatok Jóba Elek kiadó-lulajdonos „lííríí'Ji*11,* könyvnyomdáidhoz iskolu-tllcza s s/im f g“U* k ‘ Klnoalkrl báty*«dl| fejé en. ramd-n egye. kirKunyvnjomuajjnoz ISKOIB-Uicza 0. szám a kiíratok cmk tlügu» klímáira .a. deté» után .0 ír. it.tu.lk, (Juno.'Zk}' ház) intezcndok. illető költ.egére küldetnek ríeit A nyl.t*térl költemények dija toronkint .10 kr Minden négyszer hi.ábsiait petit ser egysz r nérinenleUcn letelek cmk temort két ktdl kStlé.e S kr.; Ubbuor, közié. emlőben l kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-ulcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budipetten, Hiasenstein és Vogler irodájában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz lóvárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész. 12. K. . , ~Í5S»" azabolcsvuimegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a kézségek előljúrólnuk. A vármegye nyir-bátori járásában rendszeresíteti törvényhatósági állatorvosi állás betöltése czéljából kibocsátott szabályzati hirdetményt közhírré tetei végeit kiadom. Nyíregyházán, 18!)«. márczius hó 20-án. Mlkccz János, alispán. f>0.\ r. i. . Sznbolcsvármegye főispánjától. Pályázat! hirdetmény, A kormányzatüinru hízott Szabolcsvármcgyc lör- vényhatóságánál lemondás lolylun megüresedett s öOO írt évi lizelés, 100 Irt lakpénz- es 100 frt uti-álalánynyal javadalmazott és Ny.*Bátor székhelyhez kölötl állatorvosi állásra ezennel pályázató! nyílok, s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes miriAsitvényüket, életkorukat, valamint eddigi alkalmazásukat igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám a f. óv április hó Ib ii/, mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 18118. márczius Itó 17-én. (2—1) Hr. l'cllitzseh, főispán. Viszonválasz az eperjeskei népszövetkezet válaszára. A .Nyírvitlék'-beii megjeleni válaszuk — lisztéit tagjai a szövetkezetnek — felment engem azon feltevéstől, hogy azon nézetek, a miket én a szuholesmsgyei szocziálizmusról irt kis füzetben nyilvánítottam, a pusztábun elhangzott szó vulu, söl felment attól való félelmemtől is, hogy esetleg egyes kijelentéseim félre fognak magyaráz- látni, avagy nem egyetlül tárgyilagos, hanem más mellékes imlokokra is vissza fognának vezettetni. Mert ama válasz, amire Önök a f. é. czikk- sorozutot méltulhik, lanuhizonyságot szolgáltat arról, hogy Önök éngein megértettek, fényes bizonyítékát nyújtja az az Önök Ítélőképességének és megnyugtató zálnpál méltányos és józan felogásiiknak. Köszönöm, szivem egész melegével és ti vármegye földbirtokosainak összessége, valamint a szegény megtévesztett földmivelö nép nevében köszönöm meg az adott szép választ, a mely forrásánál, közvetlenségénél és minden szavából kitetsző őszinteségénél fogva arra van hivatva és arra alkalmas is, hogy a birtokos és föld- mivesek között mindenkor fennállott, de haza- hullán, önző szempontokból mesterségesen meg- bontolt egyetértést és békét helyre állítsa; köszönet Önöknek uraim, kik Önök reá mulattak a bajokra, a melyeket én estik érintettem, s kérlelhetetlenül leleplezték ama rossz szellemet, a melynek én estik künn lógó lólábára figyel mez- lelt em olvasóimat. line, ill felrong mármost ő elöltünk, meztelenül, ti maga nesmány valóságában, összezsugorodva Imncinek lerlie alatt, lehetetlenül azokkal szemben, a kiket megsminisÜeni akart, elhagyatva, megvetve azok által, a kikel ti megsemmisülés hálójába keríteni, u kiknek véréből és verejtékéből táplálkozni ui:...:, M görnyed <• századnak egyik legnagyobb bűnöse bírái — a nép itélőszéke előtt, megbélyegezve, elátkozva. Hogyan! Hát ő még mindég itt van? E csábitó kígyónak, a mely egy egész ország népével megismertette a bűn ösvényéi, még mindég halljuk sziszegésél. — Imziliszk tekintetét még mindég rajta legelteti áldozatainak végvonaglásain ? Hogyan? Ez ti természetnek végzetes tévedése folytán emberi alakot öltött szörny, a ki társadalom. vallás, tulajdon ellen izgat régen és következetesen. u kinek minden szava nem jelentett egyebet, mint: rabolj és gyilkolj, a ki a munkaadó és munkás közötti testvéries viszonyt — félek — bosszú időre megbontotta, — az, a kiért ma már annyian bűnhődnek és szenvednek, s a legközelebbi jövőben kénytelenek lesznek annyian u koldusbotra és embertársainak könyörületére támaszkodni jogú tagja hogyan, hát ez még mindég egyénit társadalomnak, ez még nincs ártalmatlanná téve? — Avagy u .jogállam“ követelte álhumunisinus, vagy tudákos hivatkozás valamely paragrafusra, mcguknrju őt talán menteni — a jövőnek? Le a hagyományos gyapjuzsákról uraim, kik hivatott őrei vagytok a társadalom s egy egész nemzet biztonságának és nyugalmának, — le a parókával, — — olt u fasces és a bánt — u hatalom — a kérlelhetlen szigor és a végszükség törvényének jelvényei, — — járjatok el és ítélkezzetek ezek nevében! Látják uraim, hue itt állunk szemben az ul is bivatoll szomorú tapasztalattal: félrevezetett és megtévesztett és szabadságit árún áHittatik törvényes rend, a felbujtó és többszörös háztulajdonos meg- nincs alkalmas paritönök a szegény nép élete Itelyye a bünszerzö fenyítésére azonban grains!*) * * * Ezeknek előreboesűjlásu lilén sietek kijelenteni, miszerint nékem „Népszövetkezet*-ek megalakulása és fennállása elleti mindaddig nincs és nem is leltet semmi elvi kifogásom, untig a szövetkezetek az Önök válaszában körvonatozott határokat túl nem lépik; sőt ennél tovább megyek és azt tartom, hogy ezen szövetkezetek hatáskörébe fel kellene ölelni a községeknek a nélkülözhetetlen fogyasztási czikkekkel való ellátását is, s én biztosítom önöket, hogy ily szövetkezetek létezését a földbirtokos osztály örömmel üdvözölné; valamint biztosra vehető, hogy minden oly szövetkezés, amely az agrár communismust Írná zászlajára, a földbirtokosok ellenszövetkezését vonná maga után, azon természetes és méltányos indokból, hogy a netaláni tulkövetelésekkel szemben állást foglaljanak. •) i. u I•ti.. A neri. A „NYIBVIDEK“ TÁROZÓJA. Itt hagyott. To Áldott jó tiu. Kencay Tibír, ma rőlad tízfélék — rosst uéveu ue vedd átu. Áldj» meg st ur htcu sz emlékedet Is. De sok keseiüség van ott eltemetve ai alatt a kia domb alatt s felvégi temetőben a te »irdombod alatt. De talán jobb így. Te nem erre a világra való voltál. Te »óhajtottál fel igy, még nőit la a aiiven.be nyilallik ha rágondolok. — Fiuk de magamra vagyok hagyva — minél többen vagytok kOrJlem. annál jobbra ériem, hogy egyedül állok ! Moat már magadból méltó társaságba kétQ tél. Te ro>ai liu, I». • • • Kencay Tibort miudnyájan »retetlük, ó pedig viraonzáeul ki uetn állhatott bennQnket. — Hagyjatok gyerekek, hiairo látjátok, hogy ilyen vad esielósael nem érdemes foglalkutoi; hagyjatok. terhemre vagytok. Mindég Ilyen volt. A hadapród iskolában kerü • tPtn ösaie vele. Nekem mindjár’ megtelteit a hallgatag, hideg oété.Q legényke, ip rkedtam barátommá tenni, de hiába volt as igyekvőiéin, nem lehetett bottá fér- kötni viastautasitott minden köteledé«!. Vannak a teremlőnok ilyen c-odabogani miot rt a Tibor, a kik meghasonlásbán vannak rangúkkal és as égést világgal, a kik ós»zerloctoll homlokkal járnakkelnek és a tárczairókkal rzólván — a cinizmus köpenyébe burkolézvi, a gúny fegyverével védik keblüket Mint kadét-őrmesterek együtt kerültünk le ebbe a széles mosolygós ábráratu alföldi városba. Uj helyzetünkben alig érintkeztünk, hiszen anuyi tenni venni valónk volt. hogy alig bírtuk teljesíteni. Saját munkánkon felül, lépieii-nvomon felhangzott a parancs. Tegye meg a kadét! — Nézzen utána a kadét. Ha nagy ritkán el is mentem Tiborhoz, hideg volt és fsoyar mint mindég, éles aczélszürke szemeit olyan keményen siegelte rám minths át akart volna Storni a háborgatásért. Lassacskán bele »tokiunk ax aj életbe. Tibort megbrcsülték at öregek, mrrt ha kellemetlen volt is mint ember, mint társalgó, de mint katona szorgalomban, pontosságban rt kitolt* ptr á*. E.y délután a lövöldéből jöttünk htxa a srőllós ker ek alatt a daloló bakákkal, a mikor mellém jön Tibor é- a vállamrs Qt — Krakt! (et volt a c úf ne vem még a ntugebeudéból, -tahidon át gyuivt a Krs kéler titu'us — mindég kötekedtem.) — Kraki — »tölti m<-g hstárotatlan hangon — ötkor jöjj el botfám rgy etigarelire. — E megyek — feleltem neki gyutó Ötömmé.; nem tudtam mire vélni ett a vállotást E netten, tü oódve mikor után a váróiba értőnk ax előttem mar toló liu", a mint kemény, csattogó bakaléptekkrl mérte végig a követeiét, bogy iftno* válla c-ak úgy rengett belé. Itt valami nagy dolog történt. Tibor vendéget hi, ennek nagy oka van, a kivánoiaág majd ki fnrta a blutomat. Ötkor nála voltam. Nem vettem értre srmmi ka löoöset, mindössze aii. hogy udvariasa fogadott, már ■y- yinl H/áiniinU *■* olsliilni terjed. "I a mint meghívott vendéget dukál is. A lávotáskor Így •tóit hozzám: — Te Kraki, gyere el máskor isi — Hiszen tudod, hogy úgy is mindég s nyakadon ülök. Talán c-ak nem akarat megstabadulni tó,'am úgy, bogy bottá szoktatsz ahoi, hogy csak a meghívásra látogassalak meg, azlán majd megritkitod s meghívásaid, míg egyszer egészen elhagyod — nem Tibor, így nem szabadulsz meg tólem! Elnevetle magát. — Komolyra, jó néven fogom venni, ha minden napos lész nálam mostanában, nem szeretek egyedül lenni. — Örvendik, hogy megváltottál végre — de ml lebet ax oka ennek at erőt megjuulásnak talán c-ak nem vagy »tereimet? Tréfás kérdésemnek nem várt határa lett. Tibor össteránduU mintha villamos ár*m érte volna testét, arcta piros lett a mit még soha sem láttam nála. Szemeit tavirodtan »0 ölte le. pedig átok máikor a aorlút r< ppináaa sem reidültek meg. Le volt léptéivé a nagy titok. Megdöbbentem a feifedeiéstól, hiába akartam megnyugtatni magam, hogy a mindennapi történt. Mlo- den áztál atív megtanul gyorsabb lempobao verői egy pár axép stem hatása alatt, magam it, hányszor voltam sterelmcs ? Valami úgy báotott a mikor rá oét- tem erre a máskor olyan hideg és most olyan forró piros arcra bura Ety égójégcs»p. Iinooy ct még sem olyan mindennapi törtéoet. Sem faggattam a mogiavarodott fiút M igára hagytam. Később megtudtam agy ít mindent
