Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
..IN V t I* V I 1» R I« .• ügyödnek, butáknak, kik védelem nélkül rohanunk az előre látható i'i r vény be. Méltóztassanak clolv isni s megfigyelni, azt olyan ember i’liatU es irta, ki nagyon is jól kell, hogy ismerje u viszonyokat nyillan kiulij.t a valót, mert valótlant oly hangon Írni nem is !• Iietne. Nem liidjuk. hogy vannak inas községekben, de mi semmi más c/.< lb d, mint hogy magunk it megment-ük az nz-nrás iiianipulácziólól, elhatároztuk, hogy egygyé lömül üljünk, egymás támogatására szövetkezzünk, s megvéd jók közös erővel magunkat s érdekéinkét ezektől s ezekhez hasonlóktól, ügy hogy az erős segítségére legyen u gyengének, s mindenben együttes akanitlal járunk el, gabonánkat és más terményeinket alkalmas módon fogjuk értékesíteni s nem engedjük magunkat nevetség tárgyaivá lenni, s végűi, bogy a földeket ne hezitáljuk egymásra, holmi erünket túlhaladó követeléseket nem teljcaitúnk s egymást rnegvedjük. Kihal ározásunk folytan engedélyt knlunz a ló- szolga bíró úrtól a gyűlésre, ami megadatván, az év elején a gyűlést megtartottuk, hol tv. Halász Lajos olvasta fel elveink s szövetkezetünk tárgyának tartalmat. Nullá sok, nagyon sok sérelmei vannak a szegény para.sztnuk ennyi voll az egész dolog, mely kilovolt bennünket a cselekvés terére — mi sem természetesebb, mint hogy ezen kötelességszerü mozgalmaink közludoiiiásra jutott, vásárokon s más helyt érintkezvén az emberek egymással s így történt, hogy a legszélső liilzollságlia menő lapok is 'rsakiiamar köztünk termetlek s ártatlan czélu törekvéseink közzé konkoly keveredett s más oly községekben, Imi a kedélyek még inkább el vannak keseredve sa.Karbol" állal ecseteli üzelmek eleve elkeserítenék a népet, azon vérmes reményt 9 azon reményt gerjesztette a népbe, hogy a földeket is osztani fogják, mert hisz azokat jelenlegi tulajdonosai, volt regi tulajdonosaitól csak úgy csalták cl, mint mi tőlünk terményeiket a .Karbol* által megnevezeti egyének. Csuda-e, hogy ilyesmit elhitt a nép! nem csuda, ninjd ha európai beké lesz s nem fog öldöklő fegyverrel egyik hatalom a másikéra áhítozni, akkor hitesse el valaki a néppel, hogy lehet erőszakkal is elvenni valakiéi bármily országos forrongással is. Midőn már láttuk u dolog más irányban! fejlődései, roppant fájlaltuk ügyeink előre is látható vesztét, de mi magunk sem bírtuk a közöttünk lévő, részben bárgyú féle, részben végleg elkényazeredett embereket visszatartani az áramlattól, de mi e községben legalább semmi földosztást nem akartunk s nem akarunk ; szegény földművesek vagyunk, de senki vagyonából egy fillért sem fogadnánk el kegyelemből, rabolni pedig egyáltalán undorodunk s esak fájlaljuk, hogy nemes és hasznos czélok kivitelére alakult népszövetségünk ez által tönkre kell hogy menjen, holott annak jövőben nagy és hasznos eredménye lelt volna. Mert ugyanis terményeinket nem adtuk volna előre, a szegényebbeket együttesen segédük volna, fühl bírt okosainkkal egyezséget kötöttünk volna, hogy munkásait közülünk s munkáit általunk végeztesse, idegen s mételyt hordó emberektől méltányosan óvjon meg bennünket. S ha majd czélunkat megérhettük volna, általában kerlük volna a már oly régen pengetett adóreformot is, mert hát azt se mink találtuk ki, de általában elismert dolog, bogy azt reformálni kellene 110 éves vallás- háború nélkül, de nem oly paródiával érijük mint Vár ■ konyi Pista komédiát űző czikkeiben rajzolta. Várkonyi nem az országnak tett annyira kart, mint nekünk föld- míveseknek, mert hu Várkonyi be nem csempészi közzénk lapjai, senkinek eszébe sem lett volna a földosztás, mi nem oly annyira korlátolt gondolkozása löldmivcsek vagyunk bogy velünk el lehelne hitetni, hogy valakinek földjét el lehetne akármily utón is venni, de mini kijelentettük, nekünk nem is kellene, mert a szegény földmivos- ben is van önérzet, s nem fogad el kegyndományt s nem hajlandó rabolni és mink sem adnánk oda a magunk, saját véres verejtéken szerzett vagyonkánkat még a szuronynak sem, bár ne adták volna oda régi földes uraink sem a maguk földjeit Idegennek, most boldog volna a nép, inert többet segített az a föld rajtunk addig, míg régi tulajdonosai kezében volt, mintha mi tulajdonjoggal bírnánk, teliál általában véve föhloszlá-ról eleinte sző sem volt. Várkonyi .Füldmivelő* czimü gyilkos lapja azonban ezen eszmét felszínre hozta, igaz hogy nemzeti létünkön nagy csorbái ejlell az, bogy némely helyen helyet adtak u bolondltó maszlagnak s méltán kérdhetik lólünk, hogy lia oly nemes és .ó laim.illan czélu törekvésünk volt czélbft véve, miért fogadlak el közzé a mételyt! A ki nem tudja a helyi viszonyokul, l.llán minden gondolkozás nélkül el is ítél bennünket és egy-ket gonosz miult százunkat bünhödtotui hogy, de In visszapillantunk csak a tegnapelőtt formán lefolyt uiulthu, enyhítő körülményekre találunk azonnal. Mi sem könnyebb Várkon) inak, mini itt alkalmas talajra lalátni, meri hiszen ő biztosra számított és nem uj dolgot lárl fel; 1894— 95. éviién ugyanis a Kis-Várda melletti K -Apátlii közyéghrlick oil egy úri földbirtokot kérlek először békésen felosztani, i-szor perrel, es d-szor majdnem erőszakoskodással, követelőiig léplek Tel, meri állitusuk szerint tagosításkor a mérnök helytelen munkálata fulvián ezen földbirtokban tulajdonjogi sereimet szenvedtek s már ekkor karhatalommal kelle őket rendre utasítani. Ily körülmények között mi nehézséggel járt Várkonyimk egy elfojtott tüzel lángra gerjeszteni ? mely hogy elterjedt, oka, hogy mashelyl is voltak hasonló fogalommal a tagoaitasi dolgok iránt A tűz azonban elharapódzott, mert ez természetes szaka-a; de az is természetes dolog, hogy egy férges alma tOO-et is megróni;.innét felénk is elharapódzóit a földosztás hire. Minden községben léven cselédek, jövevények, liaza- liagyotl idegenek, ezek aztán nem veszthetnek sem önérzetükben, sem nemtől! büszkeségük, sem vagyonúkban, annál kevesbbé erkölcsi érzésükben, kiint cselédnek, v.isár- liap is dolgozni kell, igv erkölcsi érzülete nem logl.dkozik s kihal belőle minden jó érzés: tehát örökre rab-zolga- sagra kárhoztatott sorsukon segíteni vetve, a főidő- toz- kodásra hajlamot mutattak. Mi községi helye- lakosuk s honpolgárok, mindjárt tudtuk, hogy ez .illat nemi - törekvésűnk lőnkrv silányult s hírnevünkön örökre imrlu ejtelelt, de a burjánt kiirtani nem lehetett. \ arkonyi pedig lapjait liova-tmább merészebb kanyarod-!-- *1 akadálytalanul cscmpe-zle. Azt lu--tük, V.ukonyit li lórn de vnlaki olyan, ki féltette, hogy ha a nep-.:üvrl*,-y névalakul, nem fog majd a nép ■ gviígvn . g hói magi .ik zsákmányolhatni. A népszövetség p- dig iév ahkiuhun, mint u hogy mi azt terveztük, mint haz.itias közhasznú indítvány, hozzá férhet len lett volna; mert hisz minden fajta munkásnak, csizmadia, asztalos stb. meg van egv testületté alakult szövetkezete, sót az úri rendnek ét hivatalnokoknak is; inért ne lehetne es kellene is toliul a mindenkitől elhagyatott, szegény buta földművesnek is egyesületié alakulni ? Hiszen semmiféle uiá- foglalkozásit nép nem igényli annyira az oltalmat, mint az elhagyatott, védtelen s mégis mindenki által igénybevett földmivesnép. Sokakra azonban nem lett volna hasznos a népsxövetkezel, mint fennebb emlilteletl, mert az hozráférlicllen, igazságos alapon, hozzáférliellen joggal kelt volna védelemre, hozzáférhetővé kelle telni tenni, mely a Várkonyi inaszlagos csalétje után sikerült is; Így hozzáférhető é-s uiegtáinadhatóvá lett, süt ez utón neveztettünk ei szoeziá- listuknak; pedig ha a szocziáli-tu elv a földöm szélosztozkodás, ugy kereken tagadjuk és tiltakozunk ellene, hogy minket szoezidistaknak, legszentebb elvünket szo- cziulizmusnak nevezze bárki is, mert nekünk a másé nem kell, de a magunkét sem szeretnénk hagyni. Mi azt a szót es eredetet nem ismerjük s azt sem tudjuk, mily nemzet nyelvén van s mily jelentősége van s kiket szoktak e néven nevezni. Söl többet mondunk, magok az úri népek sem tudják határozottan, mi legyen annak, jelentősége; s hogy mi azok vagyunk-e vagy nem, a hányán írtak a .N'yirvidék'-ben, annyiféleképsn vélekedtek, hogy tudnánk hat mi tiszta képet teremteni magunknak szegény polgárok, mikor a magasan felettünk állók is ábrándoznak annak eldöntése felelt. Továbbá elvesztettük Várkonyi miatt szent czélunkat s a mellett anyagi károsodásunk is mérhet len más- oldalról. Ugyanis a megyei bizollság a .Nyirvidék* l-ső számában ugy vél segíteni a nép bajain, ha a jegyzőt visszaadja hivatásának s az adóügy kezelésére uj hivatalt állít. Hogy a jegyző visszaadása mily anyagi előny, arról nyomban az illanna következő csikkben ugyanazon számban már Ibrány község nyilatkozott, hogy az adóügy kivevése a jegyzők kezeiből mennyire káros, az ki- mondhatatallan, hiszen az adóügy kezdésére megbízandó hivatal löbb kiadással járna, mini 5—0 község adója összesen. — S minek foszlanának meg bennünket ezen — nem annak látszó — de tényleg alkotmányos jógiinktól ? hiszen úgy is bejön az államosítás, azért nagy érdemet nem kap senki, ha sietteti. — A törvényhatósági bizottság talán tudja, hogy adónkat ha nem (ízeljük, behajtják; olt áll a jegyző hála niegett a sok eficii- őrző hatóság, a mit nem lehel bevenni, nem veszi azt be az államosított adótiszt sem — s ha talán az l-ső fertályt a 11. fertályba hajtják be, nincs annyi kár benne, mint a mennyibe kerül a tengerhivatalnok fizetése — s azon hivaliilt is mi fizelcndjük, hogy log tehát bennünket a hivatalának visszaadott jegyző segíteni, jóiéból a jó tanács sokat ér, de helyzetébe mi lehessen jobb tanács, mint .jólehet ismét szaporodott az adó, de pontosan kell fizetni, nem lesz semmi baj", csakis ilyen jó- tanácsot foghat adhatni, igaz, hogy tanácsnak jo tanács de hat ................!! Ho gy végül ama hozzánk intézett legvégső szavaira válaszolhassunk Méltóságodnak, melyszerint arra kegyeskedik bennünket ligyelme/.letni, hogy „Légy vallásos, hogy zúgolódás nélkül elviselhesd sorsodat", annyit mél- tóztassék elfogadni tőlünk válaszul, hogy a mi népszövetkezetünknek *az lett volna egyik főczélja, hogy a vallásosságot és ennek testvérét az erkölcsöket is megrongált helyzetében megerősítsük, mert a szegényt a vallás boldogítja s emberi voltot kölcsönöz s nagyon sok esélytől megóvja, s ezt ugy akartuk elérni, hogy tömegesen felkiáltunk s kérjük a vasárnapi munkaszünetet; mi lakospolgárok megtarthatjuk, de szegény, szolgálatra kárhoztatott embertársaink érdekében emeltük volna fel szavunkat — eszménk önzetlen, mert igaz ugyan, hogy a Meltóságos úr rámutat az erkólcsiség átszállásának főokára a f. évi „Nyirvidék" 2. számában, midőn a polgári házasság behozatalát méltózlutik a baj főokának vélni*), mivel apapság elvesztette tekintélyét, a nyáj pásztor nélkül, a nép tanácsadó nélkül maradt, ez szent igaz, de annak nem a nép oka, hanem ők s a következmények is önként megoldhatók, meri azt mondja egy tudós, hogy „aki országát nem tudja megvédeni, attól elfordul a közvélemény is", a papi tost Ölet cleg erős, vagyonos arra nézve, hogy megvédte volna saját ügyét s ezzel a népnek, híveinek érdekeit, mert hiába * nép fizeti az unyakönyvezési hivatalt is az állam utján — a nép azonban most sem tizet kevesebbel a papoknak sem, tehát könnyű kiszámítani, hogy mig eddig a papok elvégezlek az anyakönyvezést, ugyanazért a fizetésért, mint a melyet ma kapnak, — addig ma az állami anya- könyvvczclés óriási pénzbe kerül és kinek másnak kar az, mint nekünk, kik fizetjük azt, adónk cinclődik, egyszer — máskor pedig a papok, ha esetleg ez állal károsodlak, — a mint olvassuk, — fényesen lesznek kárpótolva az államtól, kinek fáj ez, másodikkor is nekünk. Mi fizetjük azt is adóképében, minden kárpótlás nélkül, mi rajiunk s-nki sem segil, majd behajtja rajtunk az indítványba hozott állami ndoliajtó hivatal, a saját fizetésével együtt mindezeket: ez és az az oka, hogv a papságtól iiiegvonatolt az az osztatlan tisztelet, melylycl eddig viseltetett a nép irántuk, hogy keveset törődnek a szegény nép sorsával, ime a megyében is felkiáltanak mar a kóztiszlviselők is, hogy a vasárnapot .1 cseled rvs’éro is biztosítani kell, .meg törvényre is hivatkoznak, holott az ily zsarnokságtól egyedül a papság lenne hivatva a szofca-ncpcl megvédeni i s csak azután a szotgabiro — de a papi-testület nem törődik azzal, hogy az elveszett juhai illan járna — és 100 es it)o szegény cseled éveken keresztül nem tudja az Isten igéjét lialígalni, lelkét a földi guminktól megszabadítani, szivét Istenhez emelni, — de etekkel ók nem törődnek — holott meg van írva, hogy ha elvesz egy juhod, hadd ott a nyajat s keresd az elveszíti junodal F.s még 1», ha a nép jelel adja fájdalmának, limi ten ImIioz-ís nvlkól ránk sülik, hogy nekünk nem kiál pap. Unitéi, jegyző stb. dehogy nem, esak tegye meg azt, a unt rendeltetése követel tóle, azok pedig. a kik «rrvtik a népet rögtön rlilélni. sz--n ssenek egy kicsit jobban gondolkozni a mindennek out >* kerssnij es a uepfajo pamsiaim nem neheztelni es .»Ikeser-deMsrg-U-n mi tettietett tőle, nagyot ül a kampóval a szamár fejére*. \ agy III. «oda orvos •». ki a J», faléi betegei, mert megnevezi fajdalmát, felpofozza, hogy hallgasson r! . . . ft De hogy ezen már segítve nem lesz és nem lesz segítve más sérelmeinken, annak oka az, hogy nem alakulhatott meg népszövclkezctünk « hogy nep«zövelkeze- tünk meg nem alakult, oka Várkonyi, vagy a ki őt ellenünk felbérelte, nyomorult áruló lapjavai, — de meg van írva a „Nyirvidék" 2. szamában — „a törvény nyakon csípi a rsirkelolvajokat, megbünteti, megbélyegzi a ruhátlan szegény ördögöt, ki fűtőt lop s a kit eliező gyermekeinek jajkiiltásui kenysrsritenek a bűnös cs lek- menyre — s megbocsát a bársony rokba öltözött tolvajnak, mini a jótékonyáéira adakozó uzsorásnak* stb. es amint következik. Kzekct tartottuk kötelességünknek Meltóságos nr hozzánk intézett czikkére válaszolni, bocsánat és elnézését kérve, ismét megemlítve, hogy mi Írni nem tudunk és senki más teremtménynek nem írnánk a világot), csak ki hozzánk leszáll az alacsony, rideg, paraszt lakásba, s kinek minden szavából kiviláglik, hogy szereli háziját, nemzetét, sőt még minket is, s tudjuk, hogy segíteni kész lenne rajtunk, de kérjük, nyugtassa meg jó szivét, mi- r.ijtunk nem lehet segíteni, csak a jó égnek, az segíthetne csak. ha akarná, — de hát a jó Isten ha igy akarja — mindennapi imánkban benne van - „legyen meg a te akaratod*. Méllóságos urunkat, mint halhatatlan emlékű '‘'ispánunkat |iedig kérjük, vegye tudomásul hódolatunk kifejezése melleit jelen válaszunkat s kérjük, látogasson meg máskor is bajunkban alacsony, büzhödt, hideg gúny- hónkban — hiszen ha elfogy a rész szalma s hideg lesz, gyújtunk sziveinkben tüzet Méltóságod számára, mely mellett fel leli keble s atyai jó lelke az enyhülési s mi is megmelegszünk hideg hajlékunkban jó szive melegétől, s enyhülést nyernek fájdalmaink. Kérésünket mél- lózlassék meghallgatni — noha háládatlan törekvés a fájó, a sajgóan kínzó emberiség vérző sebei bokölözé- sére sietni. I laza tini hódolatunk, őszinte szeretetünk, önzetlen tiszteiéi ónk nyilvánítása mellett maradtunk hívei < kész szolgái. Kperjeskén, 189S. márczius hó 14-én. A népsKÜvetkézet tagjai. Az tSfíS. évi Ilik törvónyezikk értelmében a munkás igazolványok vezetéséhez szükséges nyilvántartás, valamint a trachoma szemvizsgálatokhoz szükséges jegyzőkönyv a „Nyirvidék“ nyomdájában kap haté). ÚJDONSÁGOK. — Márczius 20. A uagy örömuap után - - gyászos emlékű évforduló! Ma három éve, hogy jött Turinból a távirat: „Kossuth Lajos meghalt!" Ki igazi uagy gyász borult a hazára. A márczius 15-iki uagy Ünnep fényességei, örvendetes emlékei után következeit ennek a nagy nemzeti vesztességnek a gyásza, szomorúsága mogujul e napra minden magyar ember szivében! — Bárt hol omaolilesz dános kitüntetése. A nyíregyházi ág. cvang. egyház közszeretetben és tisztelőiben álló lelkipásztora; Harthotomacidese János t. főespercsnek Őfelsége a király legkegyulmesebl) elhatározása >ól a Ferenc/. József-rend lovag keresztjét adományozta. — ! A vallás és közoktatásügyi miniszter a 02 éven keresztül lankadatlan buzgalommal folytatott papi és közéleti munkálkodásával kiérdemeli kitüntetési jelvény átadásával Hr. Feilittsch BtrlhoUl főispánt biztu meg, ki e megbízatásának szerdán délelőtt 1U órakor tolt eleget. AZjág. evang. központi népiskola tágas díszterme megtelt a szeretett lelkész tisztelőivel. Hr. Feililtteh lterthotd főispán szép beszed kíséretében nyújtotta at a Ferenci József rend lovag keresztjét a meghatott főesperesnek, aki bosszú, érdekességgel fűszerezett beszédben fejezte ki hűséges alattvalói báláját és mélységes köszönetét a leg- kcgyclmesebb király ezen elhatárolásáért. Az összegyűlt közönség szívből fakadó üdvriadalina közepette tűzte fel a főispán az érdemrendet u meghatott lelkész mellére. Üdvözlő beszédeikkel emelték az ünnepély fényét Má/eruky Béla egyház-felügyelő, Ver tár István kalh. főesperes, l tartok Jeni reform, lelkes*, Dömötör tlyoryy róni. kalli. Iiiltu- nár, Haas Mór, tjcrluly Henrik, Hotjár Iyijot, Materny Ijtsjos főesperes stb. Az ünnepély végével felhangzó lelkes éljenzés tett tanúbizonyságot, hogy Felség bölcs elhatározása Nyíregyháza város közvéleményével mennyire harmonikus, hogy ez a közvélemény mennyim elismeri a kitüntetett lelkész hervadhallan érdemeit.j Délután I •/• órakor bankett volt, amelyre a kitünteteti agg lelkipásztor kőzéle- . tünk színe javát egyesítette. UH láttuk: br. Ftüilnck Hertliold főispánt, Me-iyery tirta kilríai táró, törvényszéki rlnósöl, leitár Kálmán kir. főügyészi helyettest, /’épp (itj-irgy kir. tnnársm. pénzügyig izgalót. Heues l.iuto polgármestert, Majrrttky U- l-i egyházfői Ügy olől, .Ifisn Jötuf doliáuyfelügyelót. Martinyi jiturf lógimn iiiumi igazgatót, j Vertár hti-ín róm kalh. főtiSperest, Bartók Jenő eV. I rcf. lelkészt, dr. Fcrlictka Kaim in országgyűlési kepvisc- j lót, iltduly Henrik ag. evang. lelkészt, Somoyyt Hynla , kir. közjegyzői, Miterny lei/oi debreceni lelke** főespe- í rest, BartholomaruUt! Induló és HarüiotomatuUt: liynla í ag. ev. lelkészeket, IhrMy Sándor cv. reform, fógond- I no kot, s ezeken kívül kőzrlclónk számos kitűnőségét, i A rendkívül kedélyes Isinkéit az ag. ov. központi népiskola da*termében folyl le. - A liA tu monyok H rslhy Har reuse. I*ajár Ft-ma- es iitdnly /lenni.s uniók voltak, kedves segít« gól peibg őtv. Bertáim Kalminne Bastky Herta. Henrit tjetka. Ködet Irén, Mpernky Kelti, Manrer Irénkr kisasszonyok szolgálták. A fényes lakoma harmadik fogásánál felállóit a dekorált lelkipas. T, s szép szavak kisereleben eltelte A legbolrsebb rs Jlegai. it- mányotabb királyt felséges nejével együtt, folytatólag ! i llette a 0 ek-oiy rs közszeretetben átlő főispánt, s aztau a vendegeit. — llojir bajos iskolaszék! felügyelő ltartlinlomaeid'-sz Jánosra uri1etlcp ih.ir.it enlekes loa*zt- ti in. Ilr. FnliLoh Btrthold, dr. Bartók Jeni, Martinyi Jósul, dr. Jóta .Initrát, Benes /, tsz" hit ilmas éljenek . közölt szinten a kitüntetett lelkipásztor egészségéért ittak. Szebbnél-szebb fclkóstólllöíkkel gyönyörködtetlek 1 KSlrssr « A üisrk
