Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-09 / 2. szám

XIX, évfolyam.

2, szám.

Nyíregyháza, 1898. január 9.

Előfizetési feltételek:

p08tán vagy helyben házhoz hordva :

Eg én 6vro . . 4 forint.

Fél évre...........................................................2 „

Ne

gyed évre ..........................1 v

A közHégi jegyző én tanít - aruknak egÓH/. évre c<»ak két forint.

>lesr.jelenil* hetenkint egyszer.

vasárnapon.

Az előfizetési penzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Kled: kiadó-tulajdonos

könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők.

A lap szellemi részét képező küldemények,

a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni liérmeiitellcn levelek csak ismert kéz *któl fogadtatnak el.

A kéziratok esik világos kívánatra s az

illető költségére küldetnek vissza

Hirdetési dijuk:

Minden négyszer hi>ábo/o:t pitit sor flflysz r

közlése ö kr.; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyeg dj tejé en. minden egyes hirdetés után áO kr. fizette.ik.

A nyílt-téri közlemények dija «oronkint SO kr.

Hirdetésük elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldbe-gsr A. V. által Budapesten, Haasensteia és Vtgler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban.

Hivatalos rész,

•23352-17-48. K. , , ,

~Í897-------1898 Szabolcs varmegye alispánjától.

AJ

árüsi fő,szol gab Iraknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Jákó községben Lefkovics Ignácz 1 darab és Vékony János 1 darab lova takonykór gyanúja, valamint az ugyanezek birtokában levő 5 darab ló fertőzés gyanúja miatt zár alá helyeztetett.

Nyíregyházán. 1898. január 3.

Jllkeez János, alispán.

1897 ~ Szabolcsvármcgyc alispánjától.

Értesítem, hogy Bököny községben S. Sándor János kárára I darab szarvasmarba veszettség miatt kiirtutotl, s ez okból a nevezeti tulajdonában levő I darab kutya és 7 darab szarvasmarba fertőzés gyanúja miatt 4 napi, illetve 4 havi zár alá helyeztetett.

Nyíregyháza, 1898. évi január hó 2-án.

Mlkccz János, alispán.

■ ^ ’ Szabolcsvármcgyc alispánjától.

Hivatkozva a mull évi november hó 13-án k>-lt 19798. K. számú értesítéseidre, tudomására hozom, hogy a K.-Semjén községhez tarlozó „Németháza“ Fried Ármin gazdaságában előfordult lépl'cnc clhullási esetek folytán elrendelt zár a múlt évi dcczember hó 29-én fcloldatolt.

Nyíregyháza, 1898. évi január hó 3-án.

Mlkocz János, alispán.

— r^r- ’ Szabolcsvármegye alispánjától.

1 ÖPo.

Tudomására hozom, hugy a Kemocse község területén uralkodott sertésvész járvány folytán elrendelt zárt ezennel feloldom, ez okból onnan sertések a „Nyirvidék* hivatalos lap 1896. évi deczembcr hó 20-iki számában közzétett, illetve vele külön közlöll 22783,96. K. számú rendelelcmbcn megjelölt «lódon eszközlcndő irányítással engedély nélkül kivihetők.

Nyíregyháza, 1898. évi január hó 3-án.

Jlikcez János, alispán.

Még rövid pár szó u megyei lUkérdéshez.

Dr. Mezössy Béla orsz. gy. képviselő és megyebizottsági tag, egyebekben velem egyetértve, egyedül azzal nem bir megbarátkozni, hogy t. hat. közutat nk részlegesen s ne egyfolytában építtessenek ki, — s ellenkező nézetének támogatásául felhozza:

1. hogy az ilyen építkezés s ennek folytán az eként felépített utak fenntartása két any- nyiba kerül, mint az egyfolytában való építkezés és fenntartás ; ‘ — hogy'

2. az ilyen részleges építkezéshez az állam hozzájárulni nem fog; — s

3. hogy a közlekedés szempontjából is sokkal többet ér egy Leljes egészében műszakilag kiépitntt út — amannál,

Az indokolás 2 és 3. pontja alattival mindenekben feltétlenül egyetértek, — és soha, sem élő szóban, seim Írásban, nem adtam azon indokolatlan és túl Vérmes reménynek kifejezést, hogy az állam minket az. ily részleges útépítés terén is t'íV.j.atni fogna, — s előző közleményeimben is csak a rakam.iz—ny.-bátori és záhony—téglási közutakra mutattam rá, mint olyanokra, melyek — mint vasutakkal egyenkozü útvonalak — csak részben szolgálnak a helyi közlekedés közvetítésére, hadászati tekintetben azonban elismert fontossággal bírnak, s igy állami hozzájárulással építendők ki.

Az indokolás első és legfontosabb poutjá- val azonban semmiképen sem érthetek egyet, mivel az ilyen részleges építés tapasztalat szerint semmivel sem kerül többe és a fenntartás is csak viszonylagos értelemben, t. i a kiépített útrész távolsági arányában, a mi elenyésző külömbözetet, legfeljebb 52"/u fenntartási költség-többletet jelent.

A helyzet képe egészen világos. A jelen előirányzati két év leteltével, n mely idő alatt mintegy 30 km. bosszú útvonal tog kiépíttetni, — alig marad meg közúti tőke-alapunkból valami — jelen közúti jövedelmünket pedig csaknem egészben igénybe veszik a feuutartás és basoutermészetü kiadások.

Miből építsük ki ily körülmények között egyfolytában még a legfontosabb t. hat. köz- útainkat is 1

Végül hivatkozva a dr. Mezössy Béla feleletének második bekezdésében foglalt személyi természetű megjegyzéseire — én azt ép oly természetesnek, mint közérdekből kívánatosnak tartom, hogy a közflgyekkel saját megyéjében is foglalkozzék, s ha „reagálva“ az ő kezdeményezésére, — indokot szolgáltattam ily természetű nyilatkozatára, úgy az sem történt más indokból, mint azon — hiszem jogos óhajtás indokából — miszerint arra is visszaemlékezni szíveskedjék, hogy a kózügyekkel s ennek kapcsán közúti viszonyaikkal a többek között én is foglalkoztam. Kftlluy András.

Szabo'csvániiegyei szocinli imis.

II.

Ha már most, leszállva az elméletek magas és jobb lovashoz illő paripájáról — a mindennapi élet göröngyös porondjára, első sorban azt tesszük vizsgálódás tárgyává, hogy váljon Hazánkban — és különösen Szabolcsvármegyé- ben — van-e ennek az u. u. szoczializrausnak valamely történeti múltja, — lehetetlen arra a legszorgosabb kutatás után is, nemlegeseu nem felelnünk, — ha csak a Dúzsu-lázadást, a reformációt, mint a szó nemes értelmében vett egyenlőség- és szabadságnak elóhurezosát, —

A„NYIRVll>EK“ TAUOZAJA,

Tévesztett szőreiéin.

Az egyik kék szemű, aranyfürtu, rózsapiros arcul, alig 17 öves lányka volt. Gömbölyű urczoc-kaji elleu tétben állott sötét bordó ruhájával. A másik kedves oval arczü, csillámló fekete mély ÜhU szemekkel, olyan szemekkel, a melybe ha egyszer beletekintünk — nyomot kágy szívunk tábláján, akárcsak a fényképész „camera obseurá“-jáu. Crém stlnU ruhája, creolszin arcza szépségét emelte. Amaz pajkosabb, ez szelidebb. Amaz közlékenyebb, sőt bizonyos tekintetbeu fecsegő, emez tartözkodébb, meggoodoltabb. Am&uuak a ueve Julia, mondjuk, hogy Kiss Julia, városi hivatalnok egyetlen leáuya, ezé pedig határozottsn Kim iszombathy Irina. Julis a és Irmuska! két kedves uév.

Hát még ezek birtokosa?

Ugyan melyik üatal ember tudott volna közü'ök választani rtvy hamarosan, ha arra felszólít látnék ? Ha láttak volna önök? bizonyosan vagy a szőkének, vagy a barnának ítélték volna oda a babért. Én meg taláu — olyan kriticus vagyok — elragadtatasombau mind a kettőitek is odaítéltem volna így volt vele Turvölgyi Arthur barátom is.

Künn voltunk az erkélyen, a hűvös esti szellő meg megcsapkodta lázban égó arezunkat, a szegletben lévő leánderek egyfelől alázatosan h jlongfak előttünk, vagy talán a két, uem mindennapi szépségnek hőköli, addig másfelől bóditő áramot bocsátott teljében lévő rózsáiból s & szerelemtől an,ügy is megittasult Arra fejünket tűzvén ki czélpontul.

A késő őszi levegő inindazáltal jótékonyan hatott ránk, mint a XIX ik századvég gyorsau élő .fiáinak ideges testi organismusára.

Én csak olyan mellékes motívum voltam az erkélyen részint állé, részint Ülő kis társaságban, (hogyne!

hiszen már nős voltam akkor is, s így a láuykák, de külöuő en a mamák előtt már eljálsztam kis játékaimat) éppen uem is figyeltem oda. miről foly z tereiére. Egyszer csak figyelmessé lettem; Arthur barátomat valami furcsa faggatáshoz basouló kérdéssel kezdték ostromolni.

— Mondja — no! mondja Tarvölgyi — mondák tréfásan a lánykák mindketten — tegye szivére n ke- zét, melyikünket választaná, ha reá kényszeritenék, — hogy válasszon körüUuk? — Arthur barátom két tűz közé volt szorítva, f-lelnie kellett mindenképpen. És 6, a máskor oly szeleburdi fiú — mos- az egyszer — dicséretére legyen mondva — nagyon ügyesen, meggondoltan felelt. Szükségtelen volt segítségére mennem De már ott voltam én Irrouskával, Arthur Juliskával szemközt.

— „Hát — mondá Arthur barátom — olyan Stock fifchuak képzelnek nagysádék, hogy engem kény szeriteni kellene a választásra?

— Jöjjenek ide — keblére mutatva — mert én mind a kettőjüket választanám.* „Nem! tiltakozott Ju liska, az nem lehet — monda, joizQeii k czagva — egy vőlegény ős két menyasszony nine- arányban. — C-akis egyet szabad választania. — Érti?! „Értem — mondá Arthur barátom, a levegőbe bámulva, szavakat keresett, do most c-erben hagyta elobbeni hidegvéré. Nem akarta megbántani egyiket sem és mégis vétet lenül kiszslasitottn a Máján, bogy: ,ha már csakugyan és feltétlenül kell választanom. Úgy eogedjen meg Ju liska oagysád, a pálmát Irmuska nagyságúik nyújtom. Lelt erre nagy kaczagás, (még most is fülembe cseng Irmuska megelégedett, víg kaczagása) s en. hogy a tréfás, némi részben kényes helyzetnek, ba ügy tetszik jelenetnek, véget ve--om, vagy éppen azt betetőzzem, oda ugrottam Irmu-kához, kicsiny ksc-öit as Arthur kezeibe nyomtam, kezeimet felettük áldólag kiterjesztve megáldottam őket a következőleg: „Áldjon meg ai Ii ten benneteket kévés gyermekeim, Abrabám, Izsák éa

r Mai nzámunU W óidul mi terjed.

Jákob áldásával, áldjon meg nz Isten zavartalan boldogsággal, szerencsével, bosszú élettel. — Neked fiam (jobb kezem Arthur fejére téve) adjon az. Isten zsíros hivatalt, hogy legyen mit aprítani a tejbe; neked leányom (balkezem Irmuska fejére téve) adjon az Isten túró szivet az élet küzdelmeihez, megundorodást a pa- pucsuralom felett.* „Ámen* — vágta rá Igmuska kedves apja, a ki épp akkor jelent meg az erkély küszöbén, hogy bennünket vacsorára hívjon.

Bementünk. Kiki a maga gondolatával volt elfoglalva, a hogy a párolgó étel mellé U'tOok. — Irmuska szokatlan jókedvű volt az egész vacsora alatt és után kifogyhatatlan volt a szellemes ötletek feltalálásában. Juliska kedve hasonló volt a léli napugárhoz. Minden mozdu'ata hanyag é« tettetett jókedvből származóit.

Igen! mert bár Arthur c-ak tréfából mondta, hogy Irmuskát választja, de bizonyoaan ügy gondolkozott, mint Irmu-ka, hogy t. i. a tréfának, sőt a meaének is a fele igaz szokott lenni.

Épp ezért volt Irma víg, Juliska lehangolt, egykedvű, még akkor is, mikor Irmu-kájékat olbigyva, baza készQlődiQuk.

Arthur volt a lovagja, ő kitérte haza s „piknik* után. Már lenn voltak sz utczin, de Ju iska meg mindig nem szólalt meg meglátszott rajta, hogy gondolataiba m-'lyedt. De ugysn mire gondolhstott sz a 17 éves kisleány? Mint minden tudatlan szerelmes, a mellette haladó ifjúra, a ki azt b másikat választotta ói nem ót. Láthatólag neheztelt. Észrevette ezt sz ifjú is. D- mivel tegye jóvá hibáját? Végre megszólalt. „Szabad karomat felajánlani Juliska oagysád?* sz szemre- hányólag mondá: „Menjen maga, máltai lovag, ahhoz a má-ikhoz. annak ajánlgassa karját, akinek odaijánlotta szerelmét*, de azért csöodeten az ifjú mellé simult.

„Mondja c-ak — kérdő kérlelő hangon Arthur — haragszik még reám?* Hisz' ciak tréfz volt az egész.

— Tudja, hogy én csak

............