Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
„TV Y í B T I D É K“ <2 Szocializmus a vármegyében. A munkára hivó tavasznak érzik mar a szellője. Egy-két sugár-fényes nap — és meg- zsendül a föld, megindul a tenyészet, hogy munkába szólitsa az embert. Érzik már a földnek a szaga a levegőben, telitve az élet, a teremtés nehéz illatával. És a tavaszi szellő nyomán, ahogy meg- zsendül a föld az ismét megmozdult ős erőtől: a mező-nvilás, rügy-fakadás látványain béke száll a szivekbe és ember és állat, egy névtelen szózat hívogató hangjait hallja, érzi. Ekét akaszt a földbe a szántó-vető s szerelmesen takarja el a piros magot a hasított barázda. És a fölmelegedett föld csoda munkája megkezdődik. Végig nyaldossa meleg fényével a barázdát a napsugár, behatol minden pólusaiba és megindul a tenyészet, hogy néhány nap alatt zöld bársonyával az életnek borítsa be a földet. A mi földművelő népünk is megérti a tavasz hivó szózatát. Az ő szivét még jobban meglepi, elfogja a természet zsendülésének edes mámora. Ki, a mezőre! Szántani, vetni! Ezzel a hatalommal szemben a pesti flasztert taposó, élelmes Várkonyiak hangja elveszti varázsát. És bizony nem fog parlagon maradni a föld, mely kenyeret ád! * * * Bizvást konstatálhatjuk, hogy az a mesterségesen szított veszedelmes lángolás, mely a tétlenségre kényszerítő tél folyamán már-már olyan magosra csapkodott: kialvó félben van. Itt a tavasz, s vele megjöttek a munka, a kenyérszerzés napjai. És ez ősi ösztön kigyó- gyitja a mákonyos élvezet deliriumából a mi népünket. De nagy és nehéz munkára, a kötelességek egész sorozatának valóságos teljesitésére hívja föl ez a megérkezett idő legelső sorban a községek hatóságait, az elöljáróságokat. Márczius elsején a főldmives népnek a munka-adókkal való viszonyát rendező uj törvény életbe lép, és ennek a törvénynek nem szabad papiroson maradnia. — Lehetnek e törvénynek hiányai, lehetnek hibás intézkedései, de ezeket rövid idő alatt kipótolja, megszünteti a gyakorlat akkor, ha a törvény igazán és valósággal végrehajtatik. A tavaszi munka-idő megnyíltával, e törvény életbe lépése után a községi elöljáróságok, nevezetesen a községi jegyzők kezébe lesz letéve a főldmives munkások és munka-adók között kötendő szerződések becsületes és méltányos megállapítása és az a még lényegesebb dolog, hogy ez — írásba foglalt szerződéseknek minden irányban érvény szereztessék. A törvénynek ez az egy intézkedése már magában nagy garancia — ha egész teljességéTekát olyan veszedelmesnek véli nagyságos asz szonyom e házasságot? Hogy veszedelmesnek-e ? — többnek édes bará tóm — borzasztónak, iszonyúnak. Én szeretem őket és nem is szívesen mondok róluk rosszat, de mert magát is boldognak szeretném látni, nem akarom, hogy egy elhamarkodott lépéssel egész életét tönkre tegye. De édes Istenem miért, mi okból ? Hát nem ismeri Gáspárnét, a gőg és ravaszság megtestesülését azt az asszonyt akinek úgy az érzelmei mint a fogai hamisak; azt az asszonyt akinek talán szive sincs, csak elvei vannak. És nem ismeri Margitot, aki igen szép gyermek, de egészen olyan mint az anyja, egészen. Mondják hogy szépen zongorázik. Tévedés, nem tud semmit, kivéve a szűz imáját a mellyel reggeltől estig kínozza a zongorát. Mondja, ideges ön? Oh! nagyon szólt a remegő hadnagy és elment örökre Nagyfaluból, azon az utón, a melyiken az én szegény de becsületes albiróm távozott. Persze Gáspárnő is tudomást nyert a feleségem ténykedéséről, a miből kifolyólag olyan jelenetek ős skandalumok támadtak ős voltak napirenden, bogy talán meg is ölik egymást az asszonyok, ha én Gáspárral egyetemben közbe nem lépek. Egy délután, úgy piquetirozás közben megtárgyaltuk az ügyet s végeredményben konstatáltuk, hogy erős és hathatós gyógyszerről kell gondoskodnunk, mert különben gyermekeink boldogulását akaratlanul is tönkre tesszük. Összecsaptuk a kártyákat és komolyan megbeszélve az ügyet, elhatároztuk, hogy nekünk egy látszólagos párbajt kell vívnunk a békesség helyre állítása czéljából. Az eszme kitűnőnek ígérkezett, a részletek megállapítása megtörtént, még esik & kedvező alkalom hiányzott. Nem késett sokáig ez sem. Egy vasárnap délelőtt a mise után összejött a két család a papóknál (Faluhelyen ez szokás). A kis leányok élénk beszélgetésben voltak, ami Gáspárnénak nem igen tetszhetett, mert felkérte az urát, hogy ben végrehajtatik — a minden irányban való visszaélések megszüntetésére. És ha a községi jegyzők a maguk független állásuknak minden súlyát és törvény biztosította befolyását az igazság és méltányosság szigorú mértéke szerint érvényesítik,' — természetesen a nagy érdekekhez mért buzgalommal és odaadással, akkor a fölhangzó panaszok meg fognak szűnni, mert lehetetlenné fog válni a visszaélés. * * * Lapunk legutóbbi számában már megírtuk, hogy dr. Mezőssy Béla orsz. képviselő báró Bánffy Dezső miniszterelnök fölkérésére előtte és a közös hadügyminiszter előtt elmondta véleményét a szabolcsvármegyei szoczializmus- ról. Olvasóinkat bizonyosan érdekelni fogja e referáda, melynek —- már a fölhívás természete szerint is' — meg volt a maga súlya abban az irányban, hogy a kormány e mozgalommal szemben mily intézkedések foganatosítását rendelje el. Épen ezért közöljük itt Mezőssy Béla orsz. képviselőnek e véleményét, a következőkben: A szabolcsi viszonyokról annyit Írtak már a lapok és valljuk meg, legnagyobb részök oly fekete színnel rajzolta azoknak borzalmait, hogy nem lesz érdektelen, ha a túlzott, leginkább csak hatásra számitó tudósításokkal szemben az igazságot — a maga meztelenségében — leírni megkísérlem. Először is a szoczializmusról — a szó valódi értelmében szó sem lehet. Azt a mozgalmat, a mely a félrevezetett nép ezreit egyesületekké tömöritette össze, nem a benső szükség vagy a meggyőződés szilárdsága indította meg és nem is a megélhetési viszonyok nyo morusága, mert ha nem is brilliáns a szabolcsi földmi veid helyzete, de Ínségről, nyomorról nálunk szó sem lehet — késztette akczióra, hanem előidézte a lelketlen izgatők azon nemtelen aknamunkája, a mely a hiszékeny nép elő elérhetetlen vágyak megvalósulását helyezte kilátásba. Tudjuk, hogy a magyar nép egész gondolkozásvilágával a földhöz ragaszkodik: a szegény ember józanabbja azért kuporgat hosszú éveken át., azért vonja meg szájától az étel falatát, hogy magának egy kis telket kerítsen, minden vágya, minden álma, hogy öreg napjaira a maga földjén, a maga telkén keres hesse meg a mindennapiját. A ki csak egyszer is beszélt magyar piraszttai, tudni fogja, hogy a megelégedésnek minő érzetével mondja azt, hogy a magam gazdája vagyok! És most egyszerre eléje kerülnek emberek, a kik azzal kecsegtetik, hogy csak akarniok kell, hisz többen vannak ők, elvehetik a földet, a melyre áhítoznak ; kezökbe adják a lapot, a mely nyomtatva vau — ős igv az ő hitök szerint igaznak kell lennie, mert ha nem lenne igaz, nem engednék kinyomatni — a melynek durva, tisztességtelen hangja a legmerészebb követelésekre bátorítja fel őket! Lehet-e csodálni, ha meg- tántorodnak hitükben, és elfordulnak a hatóságoktól, a kik csak Ígérnek, de tenni oly ritka esetekben tesznek ; papjaiktól, akik a vallás szavával nem képesek helyreállítani leikök megzavart egyensúlyát; és ab hoz a nagy, hatalmas emberhez fordulnak, annak lesznek vakbuzgó követői, a ki egy krajezár Főldmivelőért 2 f c 50 kr. napszámot, adó nem fizetést, földet Ígér. Ez a hit gyökeret ver a síivökben ős megkísérlik az Ígéretet valóra váltani. Ez a kezdet, de a kivitelben akaratnyilvánításuk nem jelentkezik egyöntetüleg. És véleményem szerint abban hibázott a sajtó, hibázott az a küldöttség is — a mely a minisztereknél járt -— hogy azt, a mi csak Margitot szólitsa el Ilonkától, mivel nem örül e ba- rátkozásnak, a mi Margitnak nem válik sehogysem hasznára. Mindez halkan volt mondva, de elég hangosan ahhoz, hogy a feleségem és én meghallhassuk. Nőm már ép ott volt, hogy mint bősz tigris Gás- párnőra vesse magát, én azonban ki a kedvező alkalmat fel akartam használni, közbeléptem és igy szóltam Gáspárhoz a legszigorúbb hangon : Uram az ön tisztelt neje az imént gyermekemre olyan nyilatkozatot tett, a mely úgy nőmet mint engem mélyen sértettek, mielőtt azonban megtorlással élnék, az ön véleményére vagyok kiváncsi. Gáspár, aki azonnal megértett engem, komoly, szinte ijesztő arczczal előbem állt s igy szólt. „Amit Sajgónő asszony mond, az jól van mondva“ (A jó Gáspár Derbiéi vasgyárost utánozta) Elég uram! — feleltem én -— másutt folytatjuk a beszélgetést. Várom segédeit — fejezte be Gazsi a rögtönzött jelenetet és családjával együtt távozott. A mi ezután történt azt már röviden is elmondhatom. Kihivattam Gáspárt a postamesterrel és a jegyzővel. 0 megnevezte segédeit a szomszéd falu jegyzőjének és postásának személyében. Ezek aztán e megtisztelő megbízásnak a legnagyobb örömmel eleget ^téve, kívánságunkhoz képest megállapították hogy a becsületemen esett ránezot a következő feltételek mellett lehet kivasalni: Pisztolypárbaj vont csövű pisztolyokkal 20 lépésről, kétszeri golyóváltás, 5 lépés avance. Hely másnap reggel az erdőszélén, ahol különben kacsázni szoktunk. A vont csövű pisztolyokhoz azért ragaszkodtunk, mivel eszünk ágában sem lévén egymást lelőni, — szükségez volt olyan pisztolyokat használni, a melyekkel ha jobbra lövünk nem találjuk el a baloldalt álló fiakkeres lovat. A párbajpisztolyokat tehát mellőztük. Hogy a párbaj vagy jobban mondva komédia be- fejeztéig feleségeink milyen lelki állapotban voltak — ' j I sporadikus jelenség volt, azonosították az egész vármegyével, a helyi jelenségekből általános következtetéseket vont le mind a kettő. És erre nem volt szükség! ;Nem, mert a gyógyszer, a mely itt^egészséges állapotot teremt, esetleg ott, a hol nincs szükség reá, az elleukí "ő hatást is szülhet. Igen, egyes községekben, például Kárászon, Dög- hén, Mándokon veszélyeztetve lehetett — és tényleg volt is — a vagyon- és személybiztonság, de utoljára egy-két község, sőt vegyük járás, még nem Szabolcs- megye. Az intézkedések n'egtétettek: a nyugalom és csend már ott is helyréé lt z izgatők letartóztattak és meg fogják kapni megél'-.-melt büntetésüket; a nép kezd kijózanodni ős én az: hiszem, hogy meg ott a legveszélyesebb községekben sem lesz semmi veszélyes erupeziő. Hiszem, hogy a felszított szenvedélyek ezen erélyes és indokolt közbelépés után lecsillapu nak és az egészséges állapotok be fognak következni. Ellenben másul:, mint például a nagykállói, tisza- löki, nyírbogdányi, dadai alsó s nyírbátori járásokban egész jó lélekkel állíthatom, a személy- és vagyonbiz- tosság veszélyeztetve nem volt és rossz szolgálatot teljesítenek azok, a kik az ördögöt falra festik akkor, a midőn az még meg sem jelent. Magam is részt vettem szoczialista gyűléseken ős kötelességemnek ösmertem felvilágosítani a népet, mert ne várjunk mindent a hatóságoktól, hanem minden egyes ember — a kiben bízik a nép — igyekezzék azt jó útra terelni, felvilágosítani! És ha a társadalom vál- vetve segít az államnak, úgy lesz is intézkedéseinek foganatja. Ezeken a gyűléseken hallottam kivihetetlen kívánságokat (nem adózás, óriási napszámbér), de nem volt alkalmam tnpisztalni azt, hogy a nép talán a birtokososztály életét vagy vagyoni épségét csak a legkisebb mértékben is veszélyeztette volna. Ne fessünk hát rémképeket, mert ezzel az ügynek, a melyen segíteni akarunk, nem teszünk jó szolgálatot. A szurony csak ideiglenes eszköz, de nem oldja meg véglegesen soha a munkás-kérdéseket. Meg kell vizsgálni a panaszokat ős ott, a hol igazsága van a népnek, orvosolni. Ez az egyedüli helyes eljárási mód ős meg vagyok arról győződve, hogy Szabolcsvármegye közönsége, támogatva hatóságaitól, meg fogja találni a helyes utat, a melyen haladva, ebből a nagyfokú lázból rövid idő alatt normális hő mérsék leend. Erélyes fellépés a hatóság és gazdák részéről egyrészt, másrészt megadni a népnek ott, a hol kívánsága jogos (alacsony napszám, visszaélések a földek kimérésénél, uzsora pénzben és terménvbeu) rövid utón és gyors intézkedéssel a maga igazát és a szabolcsi szoczializmus méregfoga meg lesz oldva. Jó és gyo'-s közigazgatás ős igazságszolgáltatás és a legbiztosabb g 'ógymód —ős nem a statárium! Az én véleményem szerint erre semmi szükség ! A kelevény: mérges volt; de kifakadt ős a mily gyorsan támadt, ép oly gyorsan el is fog múlni! A munkástörvóny életbeléptetése. A földmivelési miniszter a hivatalos lap csütörtöki számában teszi közzé a munkaadók ős a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvény életbeléptetéséről szóló rendeletet. E szerint a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. II. törvényezikk 1898. évi márczius hó 1 én lép életbe. A miniszter a következőket rendeli: Akkor, a mikor a munkásigazolvány készlet a kiállításra jogosult hatósághoz megérkezik, e hatóság elképzelhetik önök. Legelsőbben is kibékültek egymással s tartós barátságot esküdvén, közös akarattal arra törekedtek, hogy a párbajt megakadályozzák. Ez persze nem sikerült nekik. Másnap reggel az erdő szélén ösz- szejöttünk. Négy jukat lőttünk a levegőbe a remegő párbajsegédek jelenlétében. Aztán pedig mint akik dolgukat legjobban elvégezték, siettünk haza családunkhoz, ahol már a legnagyobb izgalmak között vártak reánk. Feleségem, hogy megpillantott, n karjaim közé szaladt s igy kiáltott fel: „Te élsz! élsz! oh mily boldogság“ — ős Gáspár szegény Gáspár? Él a nyomorult— feleltem én a legszenvedőlye- sebb hangon. — Oh hála az Istennek ki meghallgatta az imánkat. Gáspáréknál hasonló jelenet folyt le. — Ez volt az én első párbajom a melynek befejezéséül van még pár szavam. Feleségeink kibékítettek bennünket. Mi pedig erős fogadalmat és Ígéretet csaltunk ki tőlük arra nézve, hogy a jövőben barátságunkat csak erősbiteni fogják s a múltakat feledve, egymást szerelve élnek. Megígérték! Be is váltották. Jól is tették, mert különben ismét párbajra került volna ü dolog ez esetben már ágyúra. Alig múlt el azután pár hónap, Gáspáréknál ismét: öröm volt az élet. Margit menyasszony lett, valóságos menyasszony. Egy baka főhadoagy veszi nőül. A feleségem ugratta bele szegény embert. — Tudja édes főhadnagy ur Margitnál szebbet, jobbat, tökéletesebbet nem fog találni — ami pedig Gáspárnét illeti az maga a jóság Csupa szív, csupa jellem. Áldja a gondviselést és vegye nőül azt az angyalt, A főhadnagy ennyi sok jó hallattára megadta magát és veszi Margitot. Mi pedig Gáspárral a legnagyobb békességben piquetirozunk tovább Nagyfaluban.
