Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

NTÍBVIDÉ I£.‘ bénította ugyaunyira, hogy az átlag09 200—210 tan­kötelesből gyéren található egy egy is, a ki a nevét le tudja írni. Azt a fiatal generácziót szellemileg, az egyházközséget pedig anyagilag annyira tönkre tette a magát főurnak neveztetni szerető pap, hogy bizony évek hosszú során át jó ós ezéiiráuyos vezetés mellett, ha anyagi helyzetük javulását előmozdíthatnák is, de gyermekeiknek pótolhatatlan szellemi hátramaradó sát soha. Tisztelendő Darabos György lelkész 12 évvel ezelőtt neveztetett ki az egyházmegyei kormány által a nyiraesádi gör. szert. kath. parochiára lelkésznek (de nem fóuruak) s ezen idő alatt — ahhoz, hogy a taní­tókkal szemben űzött embertelen bánásmódja mia’t időközönként teljes három évig tanító nélkül voltak — 11 tanítót szállítottak községünkbe. Történvén pedig a ta mtok szállítása rendszeresen az ország legtávolabb eső vidékeiről, mert Szabolcs vagy ennek szomszédos megyéiből — amennyiben tiszt. Darabos György lelkész környékünkön a tanítók réme — pályázó soha sem volt s így a tanítók távolról s hallatlan gyakori szál lítása egyház községüknek óriási költségebe került. Szivünkön viselvén azonban az egyház község hívei, gyermekeik jövőjét, készséggel adóztak, fáradságot nem kímélve, örömmel szállították községükbe a megválasz tott tanítót; járandóságát havi előlegekben pontosan kiszolgáltatták s mindezek daczára, egy pár hónap múlva úgy egyik, mint másik, egy gyeugebbeu jövedel­mező állást volt kénytelen elfoglalni, csakhogy tiszt. Darabos György lelkésznek embertelen üzelmei elől meneküljön. Lett légyen az a tauitó bármily szorgal­mas, hivatását mélyen átérző, ha tiszt. Darabos György főurnak felszentelt jobbját nem csókolta, neki szolgai munkát nem teljesített, egy pár hónap múlva pusztul­nia kellett. Hogy engem a legkegyetlenebb módon üldöz, ennek egyedüli oka abban rejlik, hogy én egyáltalán semminemű kedvet sem érzek, felszentelt jobbja csó­kolására, sem pedig arra, hogy az ő kedvéért állásomat változtassam. Az egyházmegyei kormány részéről a fentebb elmondott vádak alapján tiszt. Darabos György lelkész ellen a fegyelmi vizsgálat elrendeltetett és foganato sittatott is, de a hitközség hívei a vizsgálat lefolyásá­val nincsenek megelégedve, mig nem a káptalan ke­beléből küldetik ki egy részre hajlatian bizottság — amennyiben az őket érintő ügy szőnyegre sem került, daczára annak, hogy a vizsgálóbizottság a hitközségtől követelte be napi diját. Látta tiszt. Darabos György lelkész a vizsgáló­bizottságnak részrehajló eljárásából, hogy minden go­nosz cselekedetei daczára, továbbra is tengetheti szar vas bűuökbeu leélt eddigi életét, és hogy sem kántor­jával, sem kocsisával becstelen czélját el nem érhette egy itteni lakossal megüzente egy napon, hogy ha őt az egyházmegyei kormány innen áthelyezi, engem irgal inatlanul agyon lő. ... Gyönyörű honorárium volna egy évi tantalusi kínszenvedés után mondhatom! . . . Rég ismerem liszt. Darabos György lelkészt m. t. olv. közöuség, de ily romlott szivet egy „rózsa fűzér“ társulat főnökében — ki midőn arczát az ég felé emeli, egy a sok esőt megsokalt mormon Pátriárcha hálálkodó kifejezését reprodukálja vele — még sem voltam képes elképzelui.'Minden ténykedéséből kiviláglik az ő elve mely igy szól: miért volna erény nem tenni, a mit a természet parancsol. Ezekből kitűnik, hogy mint fára­dozik az iskolaszéki eluök mint lelkész, gondjaira bízott hívek lelkiüdvének előmozdításában, melyre fenséges tiszténél fogva hivatva van. Mit tanulhat egy ily lelki ismeretleu lelkésztől az a szánalomra méltó nép, ki után el s ki miuden ügyes-bajos dolgaiban lelkészére van utalva, hogy annak jó akaratú s bölcs tanácsát kikérje egész bizalommal; mit tanulhatnak azok a hi vek egy ily lelkésztől, ki egyeseket képes bérgyilkos­ságra rábírni, csak hogy az ő aljas embertelen czéljai megvalósuljanak; ily fele bórgyilkosságok hazája mai uápság Európában különösen Szerbia és Bulgária ; tiszt. Darabos György tehát Nyir-Aesádon, ha még magához egy minden tekintetben hasonló egyént találna, a uyir- acsádi gör. szert. kath. parochiát bérgyilkosok tanyá­jává tenné; szóval Darabos György lelkész is a Szer- hiai városokhoz hasonlóan vágyódik egy-egy topcsidoli hírességre, bárha ezt a rekordot még nem érhette el. Az tény, hogy Szerbiában avagy Bulgáriában nagyobb szerencsével szerezhetett volna bérgyilkosokat pénzért — a mire fenhangon hivatkozik, mint egy hívének mondotta, kit egy mise megkezdése előtt a tempóm­ban birkózui hivott volt, hogy a napnál fényesebb igazságot is el lehet fordítani — ha a zsebben van ; de itt Acsádon eme állítása nem vált be sehogyan, mert minden pénze daczára — le a kalappal ama de rék s megvesztegethetleu nép előtt, kit nem tántorít hatott el miuden kísértése daczára sem harmincz Judás ezüst pénzzel, rendetlenül kit irt az igazság mellett, megelégelve 12 évi önkényes basáskodását felettük. Az igaz, hogy Iváucsó Bazil a szövetkezés ideje alatt circa 40 liter borát, 2 véka gabonát, 2 véka len gerit és számtalan pipa dohányát elfogyasztott, de azért a gyalázatos tett elkövetésétől a törvény szigora még eddig vissza tartotta. Mint az örvénybe került vízbe fűlő, ki agóniában szenved, kapkodik az iskolaszéki eluök is, fűhöz fához látva, hogy nincsenek már emberei, a szt.-gy.-ábrányi gör. szert. kath. lelkészre hivatkozik mint tanúra oly ügyekben is, melyek évekkel ezelőtt törtéutek, mikor a szt.-gy.-lbráuyi lelkész nem is volt e vidéken; mi kitüuik már onnan is, hogy az ellenem foganatosított fegyelmi vizsgálat folyamán — melynek a kerületi espe résén kívül ő volt a másik tagja — a népre rákiabálva pressiót gyakorolt, mintha éppen szem és fül tanúja lett volna Darabos lelkésznek állítólagos ártatlanságá­nak; hogy igy a hívek elkedvetlenedve ne tanúsítod hassanak mellettem. Minthogy azonbiu a szt.-gy.-ábrá- nyi lelkésznek is megbicsaklott eme kísérlete a nép erős igazság szerető akarat erején, azzal bosszulta meg , magát, mint vizsgáló bizottsági jegyző a híveken — a miért képzelt imponáló personája latba vetése sem volt 99 képps ezeket befolyásolni, hogy az általuk Darabos lelkész ellen emelt panaszt, nem vette jegyzókönyvbe. Jellemző a szt.-gy.-ábrányi gör. kath. lelkésznek részrehajlatlan igazság érzetére mint vizsgáló bizott­sági jegyzőre, Iváncsó Bazil kántorhoz a nép jelenlé­tében intézett eme szavai : „maga piszkos ember“ ! mert ma — az az a vizsgálat napján — ebédre is meghitta Darabos lelkész, és mégis ilyenekkel vádolja. Most már igen kérem a m. t. olvasó közönséget a szt.-gy.-ábrányi gör. szert. kath. lelkész, eme udvariat lan s nem müveit emberhez illő kifakadásábőt levonni a következtetéseket; én úgy hiszem, mint szerény te­hetségű tanító, hogy ebből logikailag a józan ész tör­vényei szerint — melyhez nem kell oly magas tudo­mány — az következik, hogy Ivánció Bizil kántor azért piszkos ember, mivel Darabos György lelkész által a vizsgálat napján az ő véghetetlen kegye folytáu ebédre érdemesiitetett — mely meghívást azonban nem fogadta el — s mindezek daczára ezen kitünteté­sért annyira háládatlan volt, hogy megmerte mondani, Darabos György lelkésznek minden gonoszságait. Ezért tehát Iváncsó Bazil kántor piszkos ember már annál is inkább nem lehet, mert a vizsgálat folyamán egy­szersmind a sajat bűneit is bevallotta; hanem jellem- telen ember Iváncsó azért, hogy Darabos György lel­késznek egy néhány liter boráért ismét gazdájához szegődött, hogy igy megkezdett, de be nem végzett gálád munkájokat vállvetve folytathassák. A legkíméletesebb és gyöngéd módon hozom azon­ban Darabos György lelkész urnák tudomására ez utón, hogy én, — bárha életem ellen gondoskodik is, állásomat az ő kedvéért el nem hagyom, sem pedig felszentelt jobbját soha csókolni nem fogom; végre még megjegyzem, hogy ezentúl minden ellenem intézett támadása készen fog találni. / Minthogy azonban kötetekre «nenne azon '•"nyvek száma, melyeket Darabos György lelkésznek 1* év óta Nyír Acsádon viselt összes istentelen dolgairól Írni le hetne, nem utatom továbbra a in. t. olvasó közönséget azok elsorolásával, mert úgy hiszem, az eddig elmo dottak is elég tájékozást nyújtanak iskolaszéki elnö­kömnek rnitdeu tanítóival szemben , tanúsított ember­telen bánásmódjáról. Ennyit azonban jónak láttam le­leplezni azon erős remőnyben, hogy a tekintetes szer kesztó ur szíveskedik becses lapjában ebbeli soraim uak az én teljes felelőségemre helyet adni; remélve egyszersmind, hogy Darabos György lelkész minden e czikkben felhozott vádak elleu magát tisztázni legalább is megkísérli e helyen is, daczára annak, hogy midőn hivatalbeli elődöm a múlt évben vele szemben követett hasonló eljárását e lapban szellőztette, azt mondotta, hogy ilyen kis képzettségű emberekkel nem bocsát­kozik hírlapi vitákba; ez ürügynek illetve kibúvónak igen jó lett volna, ha elődöm első csikkének megczáfo lását meg nem kísérletté volna: de mert ezt sikerte­lenül tette, annál is inkább figyelmen kívül hagyom eme kijelentését, mert, ha kicsiny tehetségű vagyok is, de mint okleveles torna-tanár és tanító — csak vagyok akkora kaliberű, hogy egy teológián megbukott és ke gyelemből lett lelkész — a tudomáuy magaslatáról melyen áll — saját jól felfogott érdekében leereszked hessék hozzám. Mis külömben akár megszerencséltet becses válaszával, akár nem, meg van az elégtételem; mert állításaim megdönhetetlen alapon nyugszanak s igy jól tudora, hogy válasza rá sem volna egyéb uj merő alaptalan vádaknál, melyeknek megczáfolására ismét kész volnék; hallgatását pedig annak tudom be, hogy bizonyítékok hiányában, strucz gyomra miDden e czikkben felsorolt szarvas bűneit — melyektől nem volt képes még az Iváncsó Bizil káutorrul megitatott bor ereje sem megmeuteni — szép csendesen meg­emészti. . Nyir Acsád, 1898, deczember 5. Kávássy József, nvir-icsádi gör. szert. kath. haladók tanítója. KÖZGAZDASÁG. Miért nincs elég takarmányunk. A takarmány szükséglet fedezésének kérdése évről- évre szőnyegre kerül s igy az őszi hónapokban, mikor egyéb fontos gazdasági teendők nem gátolják a gazdát abban, hogy a jövő szükségletek beszerzéséről is elmél­kedhessen. És csodálatos, ahányszor csak takarmányról van szó, soha eui kutatják az okot, hanem mindig csak ázni töprengenek, hogy minő utón jussanak majd a hiányzó takarmánynak birtokába. Már pedig egy kis előrelátásai, egy kis jóakarattal elejét lehetne venni e töprengésnek. Rövid néhány szóból áll idevonatkozó ta­nácsunk, s ez az, hogy „ápoljuk gondosan rétjeinket, részesítsük azt némi művelésben, meg lesz annak foga natja, nem fogunk takarmányban hiányt szenvedni.“ A takarmáuylermésben évente mutatkozó szükség­let véleményűnk szerint főkép onnan ered, hogy gazdá ink a rétterűlettel úgyszólván sémit se törődnek. Hogy mily nagy hiba ez, azt c<ak az tudja igazán mérlegel­ni kiuek alkalma volt már egy jól gondozott rétet, egy művelésben nem részesitet réttel össze hasonlítani. A jól gondozott rétnek fűállománya buja növésű, gyomok­tól mentes-; ellenben az elhanyagolt rété értéktelen, el- csenovészett silány kórókból áll. Ha megtennék gazda ink ama munkálatot, melyet a következőkben felsoro luuk, nem leune oly sok panasz a takarmány—termés nem kielégítő voltára. íme a munkálatok a következők : Mindjárt kora tavaszai mihelyt a természet feleb red, mihelyt a 'alaj állapota megengedi küldjünk ki a rétre néhány fogast vagv u. n. rélboronát. Ezeknek al­kalmazásával előmozdítjuk a levegőnek a talajba va ló jutását, a talajnak légátjárhatóságát, mely körülmény a réti növényzelnek a mohoktól s hogy megsérti a nö­vényzet gyöktőrzsét, miáltal erőteljesebb fejlődésre ser­kentetik. Ha a tél folyamán vastag hólepel rakodik le a rétre, s ennek elolvadásától származó viz a rétterület egyes poutjait ellepné, gondoskodjunk a hóviz mielőbbi elvezetéséről is, mert az hűtő hatása által, ártalmára lehet a növényzetnek. Egyes esztendőkben nem ritka jelenség a vakond túrásoknak nagy száma. Ne hagyjuk meg ezeket a ré­ten mert a kaszálásnál gyűlik meg velők a bajunk; ugyancsak ez okból lesz tanácsos az esetleg mélyedés­eket, gödröcskéket is ki ölteni. Egy soha el nem mulasztható feladatunkat kell hogy képezze, a növényi tápanyagoknak visszapótlása vagyis a trágyázás. Ne gondoljuk azt, hogy a réti növényzet ép úgy táplálkozik a talajból, mint minden szántóföldi növény s igy igen természetes, hogy a táp- anyigok viszapótlása ép úgy szűksgessé válik a réten,, mint a szántóföldöu, sót ha megondoljuk azt, hogy a szántóföldön a folytonos szántásokkal szintén hozá já­rulunk a tápanyagképződéshez, úgy beláthatjuk, hogy miután a réten e muukálatok elmaradnak a trágyázás keresztülvitele még fokozottabb mértékben nyilvánul. A kűlömböző tápanyagok közül egyrészt a komposzt, más­részt és különösen a műtrágyák jöhetnek figyelembe. Utóbbinak használhatóságát nagyban előmozdítja köny- uyenkezelhetősége és gyors hatása. A műtrágyák közűi kálidús kaiuit s a foszforsav- dus szuperfoszfát eredményeznek oly termést, hogy ta­karmány vásárlásra normális viszonyok között nem lesz- púk rászorulva. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 184901/98. sz. Pályázati hirdetmény. Az alulírott igazgatóság a magyar királyi állam­vasutak részére a jövő 1899. évben illetőleg 1901. öv végéig a következő csoportokba sorozott irodai anyagok­ból felmerülő tényleges szükségletnek szállítását biztosí­tani kiváuván, ezennel nyilvános pályázatot hirdet, m. p. Irodai anyagok nevezetesen különféle borítékok, pecsétjegyek, rajzpapirok, másoló papírok, másoló vászon, klf. tinták, pecsétviaszk, varrőselyem, varró zsineg stb Iroda czélokra szánt papirosok, nevezetesen fogal­mazási , posta-, levél-, korona-, merített, csomagoló papírok stb. A kiírás tárgyát képező egyes czikkeket előtüntető jegyzék, mely egyszersmind ajánlati mintául szolgál, valamint a szállításokra vonatkozó részletes módozatok valamennyi hazai kereskedelmi és iparkamaránál meg­tekinthetők, és a magyar királyi államvasutak igazgató­sága anyag és beszerzési (AV.) szakosztályánál Buda­pest, Andrássy ut 73. szám. II. emelet 40. ajtó szám kaphatók. A szabályszerűen kiállított ivenként 50 kros m. kir. okmánybélyeggel ellátott ajánlatok lepecsételve, leg­későbben jövő évi január hó 17 én déli 12 óráig a m. kir. államvasutak anyag és leltár beszerzési szakosztály­ban átadandók illetőleg posta utján oda küldendők és a boríték ezen külczimmel látandó el. „Ajánlat 184901—98. számhoz.“ A bánatpénz pedig jövő évi január hó 16-án déli 12 óráig a magyar királyi államvasutak főpénztáránál leteendő. Később benyújtott ajánlatok, valamint olyanok, melyek nem pontosan a részletes módozatok betartása mellett állíttatnak ki, nem vétetnek figyelembe. Budapest, 1898. deczember hóban. Az igazgatóság. GABONA-CSARNOK. Nyír egy háza, 1898. évi doczembor hó 24-én. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Búza 100 kiló 9.25-től 9.35 ig Rozs 100 7.50 tói 7.75 ig. Árpa 100 n 5.90 tói 6.— ig. Zab 100 5.30 tói 5.40 ig. Tengeri 100 4.40 tói 4.50 ig. Köles 100 j* —.— tői —.—ig. Paszuly fehér 100 n 6.—tói 6.10-ig. Szesz literenkint 17 53 '/a­Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Mit vegyünk nők és gyermekeknek karácsonyra! Határozottan a legalkalmasabb karácsonyi és újévi ajándékok nők és gyermekek részére Hdmágyi Sámuel női és gyermek felöltő árú házában helyben, valamint a debreczeni főtelepen kaphatók, úgymint; legújabb divatu kabát, bunda, köpeny és gallér. Különlegességek! Szörmeárúk, niuffok, esernyők, blousok, és sapkákban, a legizlésesebb kivitelben, a legjutányosabb árak mellett. Megrendelések a legrövidebb idő alatt bécsi műhelyemben mérték szerint is elkészíthetők. Ezen rendkívüli kedvező alkalmat nem lehet eléggé ajánlani az igen tisztelt vevőközönség szives figyelmébe. Kiváló tisztelettel 527—4 2 HALMÁGYI SÁMUEL. Eladó szóló. Himeskerti 2 nyilas szőlőmet szabadkéz­ből eladom. Szobor Pál, (3—1) Virág-utcza 1-ső szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom