Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-11 / 50. szám
XIX. évfolyam. 50, szám. Nyíregyháza, 1898. deczember 11. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCS VÄRMEOTE HIVATALOS LA PJ A. A SZABOLOSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egryszer, vasárnapon. -^[ Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . ............................4 forint. Fél évre.......................................................2 „ Ne gyed évre............................................1 „ A k özségi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő csiine al itt kérttiek beküldeni. Bérmenletlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra s az Mető költségére küldetnek vtsssa. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében minden eg/es hirdetés után 30 Ur. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronkin*. 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernit és Általános Tudósitó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 23650. K. „ , , —jggg------ Szabolcsvármegye alispánjától. A járáslfőszolgabiráknak, Nyíregyház;« város polgármesterének ős a községek elöljáróinak. A nyíregyházi kir. járásbíróság 1897. év szeptember hó 6-án 6582. szám alatt egy arany oralánezot küldött hozzám, mely ujfehértói határban találtatott, a tulajdonos kipuhatolása végett közhírré tétetett, azonban eredményre nem vezetett. A fent megnevezett talált tárgy a vármegye pénztári hivatalánál 1899. évi január hó 15. napján nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek el fog adatni. Nyíregyházán. 1898. évi november 23-án. Mikccz János, alispán. 14262. K. 1898. Árverési hirdetmény. Alulírott elöljáróság, a községi képviselőtestületi közgyűlésnek 84/898. Kgy. számú határozata alapján ezennel közhírré teszi, hogy Uj fehértó község ingatlanai jeléül: I. Az úgynevezett „Város kaszálója“ (21 hold és 139/1200 □öl) 1899. év üpril hó 24-ik napjától 1905. évi január hó 1-ső napjáig terjedő időtartamra 203 frt kikiáltási ár mellett; II. Az úgynevezett „Rakodóhely“ mintegy 5 (1200 □ öles) holdnyi terület 1899. év April hó 24-ik napjától 1900-ik év január hó 1-ső napjáig terjedő idő tartamra 66 frt kikiáltási ár mellett. III. Az úgynevezett fekete korcsma 100 frt; Nagykaszinó 100 frt; kislcaszinó 47 frt kikiáltási ár mellett 1899-ik év ápril hó 24-ik napjától 1900-ik év ápril hó 24-ik napjáig terjedő egy évi időtartamra ; IV. Vásá'rvám 405 frt, homoki korcsma 52 frt kikiáltási ár mellett 1899-ik év ápril hó 24-ik napjától 1902. év január hó 1-ső napjáig terjedő időtartamra 1898-ik év deczember hó 18-ik napján d. e. 8 órakor Uj- Fehértó községházánál nyilvános árverés utján haszonbérbe fog adatni. Árverési feltételek a községházánál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Miről érdekeltek azon megjegyzéssel értesittetnek, hogy bánompénzül a kikiáltási ár 10°/„-a teendő le, mely összeg az utolsó fizetési részletbe lesz betudandó. Kelt Ujfehértón, 1898. évi november hó 28-án. Balogh Lajos, jegyző. Filc Károly, bíró. Közgazdasági mozgalmak a vármegyében. II. Folytassuk ott, a hol elhagytuk. Örömteljes hire jár, hogy a földmives iskolát Debreczenből, a mi vármegyénkbe s minden valószínűség szerint Nyíregyházára teszik át, ha vármegyénk gazdaközöuségénei; vezetősége, a kiken leginkább megfordul a dolog, felhasználja a kínálkozó jó alkalmat. Azt beszélik, nem éppen csak manapság, hogy Debreczenben az iskola nem felelt meg czéljának. Fraskodó legények támadtak belőle, kik egyenrangúaknak tartották magukat, a gazdasági akadémia növendékeivel, amennyiben nemcsak kis-gazdafiuk tanultak ott, hanem középiskolát megunt urfiak, végső menedéket kereső ledér jellemek, a kik aztán, alkalom adtán együtt duhajkodtak az akadémisták hason- jelleraű tagjaival s igy aztán, az a határozott és széles válaszfal, mely földmives-tauonczot és gazdasági akadémistá-L elválasztott, lassan- lassan véknyult és bomladozott, mindkét intézet kárára Aztán volt egy másik baj is. N 'mely gazdaságok, kész gazdáknak tekintették a földmi ves-iskola növendékeit, s közülök szerződhettek gazdatiszteket, keresve az olcsóját s veszedelmes verseny-forma fejlett volna ki az igazán kész gazdák és tol dm ive s- növendék gazdatisztek között. Ezekért aztán megszünteti a kormány, a czéltaian sőt káros intézetet Debreczenben s marad csupán a gazdasági akadémia, Itt is teljesülne aztán a régi példaszó: nincs olyan kár, hogy valami haszon ne volna belőle. így kapnánk mi szabolcsiak, egy fóldmives- iskolát. Már csaknem túl a 12-ik órán. A „NYÍRVIDÉKI“ XÁRüZAJA. „Hazajön . . Alkonyodik. A biborsziuü nap épen most küldi utolsó sugarait Erdófalva fehér bádogtetős kicsiny tornyára, s a távolban kéklő hegyek hóval fedett magas ormaira. Az esteli haraDgszó egyhangú zúgása és a hazatéré nyáj méla kolompja ünnepies zenévé olvadt össze a leveleki béka és tücsök egyhangú czirpelésével. O.ykor-olykor egy-egy bozontos kuvasz vakkantja el magát, megzavarva a sz p összhangot, amelyről a városi élet zajához szokott fül, és kedély nem bir tudomással, amelyet csak a csendes falucska szerény lakója élvez a csendes nyári estéken; élvezi a maga tiszta, hamisítatlan valódiságában. A falunak egyik végén most épen egy Csudálatos menet válik ki a gulya által felvert, finom és lassan szállongó por fátyola mögül. Egy görnyedt, idős asszouyka lépeget, hátán nagy batyut czipelve, mig kisebb-nagyobb papírdarabokkal telt kezét erősen szorongatja mágához, hangosan kergetve, majd édesgetve a körülötte vihogva, kiabálva ugrándozó gyermeksereget. — Vámos nőni, szólal meg egyik suhancz, — egy darab rongyos ujságpapirost lobogtatva kezében — itt van egy levél, fogja csak, a Sándor fia küldte, de csak úgy adom oda, ha ád érte almát! — „Hamar, — hamar, csak édes fiam!“ — kapkod a papir darab után az öreg asszony, — add ide, azután gyere utánam, adok almát egy kalappal is, hogyne adnék ? — „Vámos néni! Vámos néni! — kiabál egy kis szöszke leányka okulva az előbbi példán, — ha nekem is ad almát akkor én is adok magának egy leve let! . . — Add csak ide te is édes angyalom. Te is kapsz almát, csak gyere utánam, A szegény asszony igy csalogatja maga után az egész gyermekhadat, mely nevetve, ugrándozva kiséri a nagy bátyus öreg asszonyt a falu végén levő kis házhoz. Eppeu a kis templom előtt halad a csodálatos menet, ahol egy csoport leány és legényekből álló csapat tér haza fáradságos mezei munkájából, s jól tudván a vén Vámosné bogarát, meg nem állhatják, hogy ne incselkedjenek szegéuy hóbortos asszonynyal. — Te Ju’csa, kérdezd meg csak tőle, hogy haza jött e már Sándor? — szólitá meg egyik fiatal leány társnőjét. — Vámos néni, hallja csak, nem jött még haza Sándor? — Jaj lelkem, most már csak igazán hazajön, el szökött azoktól a zsiványoktól; kiosont a piuczéből, ahova elcsukták, éppen most jövök a városból édes lelkem, irt egy nagy csomó levelet, itt van ni, a kezemben. Meg azután mégis álmodtam angyalom, hogy ma fog hazajönni, vagy holnap. Igen még az égből is kaptam levelet Péter adta a harangozó, a templomban találta, amibeu az volt Írva, hogy az én Sándorom haza jön. Sietek is már haza, mert jó vacsorát kell főzni oeki. Szaladok, mert hazajön. Igeu hazajön, hazajön . .. motyogja magában. Ezzel futott a szegény asszony nagy batyujával, melyet a közeli városból hozott, ahova mosni járt el egyes házakhoz, s ezen keserves kenyérrel tartotta fvnn magát, s még abból is gyűjtött, kuporgatott a fiának, néha még haza is vitt munkát; sohasem volt nyugta. Mert bizony, ha végig megy az ember Szabolcsvármegye községein, a régi jó idők jeleként, de egyúttal a már nehéz idők temetőfáiként, úgynevezett udvar-házakat láthat, bom- ladozó félben, keritetleuül, puszta udvarokkal, szemetesen, mint a honnan megszöktek. Mintha mindannyinak házfalával-,íirta volna, az euyészet angyala: pusztuló magyar gazda .... Pedig ezek voltak, s ezek lennének ezután is a nemzet fundamentuma, testileg is, lelkileg is. De a pusztuló udvar-házakból, csenevész maradékok támadnak testileg is, lelkileg is. Az Isten örök törvénye, mindenütt ugyanaz ; a természet életében is, az ember életében is. Az elemek körforgása, mint egyetemes élettörvény összeköttetésbe hozza a földet, az ember testével, leikével s a szemetes udvar trágyája s az értelem és szív magas lángolása közt, ok és okozati összefüggés vagyon. Ez a gazdálkodás bölcsészeké. A föld, a rajta levőkkel együtt, egyetemes körforgást végez s egy czél felé halad. De szálljunk lejebb. Sok szó és tinta elfolyt mostanában a Hentzi-szobor miatt, a kvóta-kérdés miatt, holott tulajdonképen és igazában e kérdéseket, alaposan és végérvényesen idelent, a gazdatelkeken lehet megoldani. Ma a közgazdasági élet harezterén vívják kicsiben is, nagyban is, a döntő csatákat. Egy vagyonos, értelmes gazda osztály, — ez a legyőzhetlen hadsereg: de az elszegényedés, elpusztítja a csontokat, izmokat s erkölcstelen buta alakokat hoz létre, kikről méltán mondja a nagy amerikai bölcs; „nép- tömegek, ha koldusok, utálatosak, — mint az érett sajt, mint a hangya-boly, vagy bolhasereg, minnél több annál rosszabb!“ De a gazdálkodást tanulni kell, igy lesz az, nemcsak életmód, kenyérkereset, hanem tiszta életörömöket bőven termő foglalkozás, Ha kérdezték tőle: „Miért dolgozik annyit édes Vámosnő asszony? arra mindig azt feleli: „Ugyan hova gondolnak édes lelkeim, hiszen csak nem járhatok ilyen rondán, ha a fiam hazajön! Kell nekem a pénz szép ruhára, meg a fiamnak is csináltatok belőle aranyos ruhát!... A zajos menet éppen Kiss Gergely biró uram portája előtt haladt el, aki a falu fiatal, nem régen érkezett tanítójával pipázgatva élvezi a gyönyörű estét. „Ugyan biró uram, ha meg nem sérteném kérésemmel, miféle asszonyka az ott az utközepén, aki után az a sok gyermek ugrándozik. Hm! Kedves fiatal barátom, furcsa története van annak! moDdja a biró elvörösödve. Éppen e perezben ért oda Vámosné. A biró uram szigorú ember lévőn, rákiált a szegény asszonyra: — „Csak haladjon hamar haza kigyelmed; ne csapjon itt lármát azzal a sok gyermekkel, éppen ott jön a gróf ur, majd ad az magának. Ti meg gaz kölykök rögtön takarodjatok haza aludni, mordul a vásott gyermekekre.“ A vén Vámosné nem ijjedt meg a biró haragos arczától és fenyegetésétől, hozzá van ő már ahhoz szokva, hanem egész bátran odaszól a biró uramnak: — „Ne bántsa már Kiss uram azokat a szegény jó gyermekeket, hiszen tudja, hogy levelet hoztak a Sándor filmtől, én meg almát adok érte nekik. Mtma jön meg a fiam, úgy irji, meg azutáu én is úgy álmodtam meg.“ „Jól van jól“ — szakítja felbe a biró, csakhogy már szabaduljon tőle, — „szaladjon már haza, talán azóta meg is jött“. „Megyek is, mert haza jön. Igen haza jő i az én kedves fiam!“ Mai számúul* ÍO oldalra terjed.
