Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-04 / 49. szám
A gávai Katóhalorn és környéke. m. La Téne korszaki, közép Európában a Krisztus elől ti évezred második feléből származónak tartott számos tárgyaink és b llielyeink bizonyítják, hogy vidékünk azon időben is sűrűn volt benépesülve. Cserepes-Kenésről Vidovich László főszolgabíró úrtól áttört (á jour) végződésű tokkal ellátott hegyes kardnak jellegzetes töredékét, tehát a legrégibb alakot, — bronzból öntött apró ökört, kacsát, kutyát, madárfej alakú nagyobb bronz csattpeczeket, két-serpenyős finom kis mérleget, és egy a homlokon nyitott, a fülek felett erős védő ernyővel ellátott vas-sisaknak töredékét kaptuk. Tétliről a mai juhnyiróhoz hasonló ollót és hullámos, a bronzkoriakhoz hasonló vaskést, néhai Bonis Samu szolgabiró úrtól. Bájról bronz fibulát Tóth gazdatiszt urlól. Ujfehértó kötelékéhez tartozó Micike pusztáról Erdődy Miklós úrtól vas fibulát. Kutya-Bagosról vaskéseket Ujfalussy Endre úrtól. Nyíregyházáról a közvágóhíd építése alkalmával őtvennél több égetett embercsontokkal, különböző bronz tárgyakkal, vaskésekkel telt durva művezető urnákat, melyeknek egyikében 13 átfúrt kaurit találtain, bizonyságául annak, hogy ezen kultúra keletről hatolt be hozzánk. Innen mintegy ezer méter távolságbana nagy lovas kaszárnyának alapozása alkalmával, hasonló, de ezenfelül római befolyásra is valló éles hasú edényeket, fejénél 3—3 haránlnyujtványnyalbirókcngyeles kapocstűt (fibula), lém- tűkröt találtnnk. Innen tovább délfelé 000 méternyire Lichtman Dezső urnák sertéshizlaló telepén hasonló korból származó urnákat. Innen északkelet felé »00 méternyire dr. Trajtler Soma érkert alatti szőllőjében urnákat és égetett ember csontok között bronz-tárgyakat. Ezen helytől északkelet felé mintegy 1800 méternyi távolságban a pazonyi utcza végén csatorna ásás alkalmával számos, a közvágóhidiakhoz hasonló urnákat, égetett ember csontokkal, vas késekkel, bronz kard tokvéggel, és egyéb bronz tárgyakkal. Találtatott ilt egy vas fokos is, mely a pilinihez teljesen hasonló, és amelyet dr. Hampel József ur a Krisztus előtt IV. századból származónak tart. Épen ilyen karcsú fokosok találtatlak Farkas Antal berczeli főbíró urnák a Katóhalomtól délkeletre mintegy 1500 méter távolságban levő földjén, melyeket az eke vetett ki több évek során. Állítása szerint eddig húsznál is több került napfényre, de miután azokra súlyt nem fektetett, a gyermekek játéknak használták és elhányták, úgy, hogy csak kettőt ajándékozhatott múzeumunknak; ezen felül egy jellegzetes vaskést, egy ép lándzsát, és egynek köpű- részét. Ugyan ott a felszínen számos cseréptöredékeket láttam szétszórva. Idő hiánya miatt a Katóhalorn ásásának alkalmával itt már nem kutathattam, mert Farkas ur távoliévén, vele csak az ásásnak befejezésekor találkozhattam, mások pedig a leihelyet nem ösmerlék. A fokosok elárulják, hogy azoknak készítői a vasnak feldolgozását nagy tökélyre vitték, amely feldolgozási mód ma már ösmeretlen. A fokosok ugyan is egy papír vékonyságú réteggel vannak bevonva, melynek törési felülete fényes fetmrszinü, a mely körülményből vasötvénynek tartom, még prdig auíimon czin, ezüst, vagy más fehér érczczel. A színből következtetve réz alig lehet benne. Ezen réteget a rozsda nem fogja, hanem teljesen épnek, csaknem fényesnek maradt. A lepattogzott helyeken azonban erősen megrozsdásodott, de azért finom aczél hangot ad. Ilyen vékony lemezzel van borítva egy paizsdudo- runk, egy lándzsánk és négy sarkantyúnk, melyek Mikecz Dezső főjegyző és Angyalossy Pál főszolgabíró urak §zivességéből jutottak múzeumunkba és amelyek Nagy Géza úr által a Kr. u. II. III. századbeli góth tárgyaknak ismertettek el. A Kató halom aljában a gáva-berczeli útnak mélyítése alkalmával, és a honnan a kikerült földtömeget közvetlen ezen ul mellett vonuló tisza véd-gát építésére használták fel, találtatott azon csontváz, melynek bokáján a lentebb említett Haldstadti Ízlésű bokadisz került elő. Sajnálatomra csak az ásatás után tudhattam meg Zsoldos Ferencz úrtól, hogy a múzeumunkban állítólag a Kató halomból kikerült gyönyörű, fejlett agyag ipart tanúsító tárgyak nem magában a halomban, hanem közvetlen a mellette vonuló útban találtattak, amely tárgyak akkor még épek voltak, de vagy széttörettek vagy el hurczoltattak. A birtokomba került nevezetesebb négy edény a közetkező: Egy fél-magas szárú csizmát ábrázoló, csakis diszül használtathatott edény, melyen a sarunak a lábhoz való erősítési módja is finom bekarczolatokkal van feltüntetve, és amely tárgy az Archeológiái Értesítőben közölve és lerajzolva lett. Ezen díszedény leheteti ősanyja azon tréfás ivóedénynek, melyből nyakon őntődik azon bursch, vagy német, ki az ebből váló ivásnak fortélyál nem tudja, és amit Árpád nyelvén stiblinek ösmerünk. A másik egy fülecskével ellátott, és csak külső domború felületén ékesen díszített tálacska, mely a falra felaggatva az akkori nőknek jó Ízlésére vall, és a sévre-i, vagy meisseni porczellánt pótolta. A harmadik egy fonott fogantyúval ellátóit csupor, aminek társa tudtommal nem ösmeretes; valamint hasonló ékitéssel az előbbieknek is alig akadt még eddig mássa. A Katóhalomhoz való közv' tlen közelségből Ítélve, valószínűnek tartom, hogy úgy ezek, valamint a többiek is, — melyekkel nem akarom a türelmet próbára tenni, — azon időből valók, amikor a Kató- halom létesült. Ezen Katóhalomtól mintegy 2—3 kilométer távolságra, Gáva község belterületének nyugoti végéhez közel, meredek magas parton, melynek alját hajdan a Tisza nyalta, pár méter melységben verem ásás alkalmával 1878-ban több egymásba nyiló szobácskákra akadlak, melyeknek ajtófelei még felösmerhetők voltak. Ezen „N Y I R V I D É K<> szobákban találtak egy keleti Ízlésű magas vassisakot, mely olyan forma csúcsban végződött, mint a herpályi, és a Szabolcsmegye kékesei paizsdudor. A sisaknak alsó szélét korona alakulag egy 4—5 cm. széles pánt képezte, melynek felső széle nem egyenes vonalt képezett, hanem 8 félkörben határolódott. A sisak csúcsától a félivek összeszögelléséhez, egy-egy éles vonal futott le, mely a sisak oldallapjainak találkozási vonalát képezte. Találtatott itt egy léczfuró is. melynek a mai kulcsokéhoz hasonló fogantyúja egy darabban volt a fúróval kovácsolva. Pár decziliternyi megszenesedett rozsszem is találtatott. Ugyan itt leltek nyolez különböző ép kályhafiókot is, melyek közül egyik domborművű, egymással viaskodó pávával van díszítve. Az egyik páva kétfejű, és miután hosszú farka a 20 cm. széles kályha fiókra kinyújtva el nem fért volna, a művész azt két ágra osztotta és visszafelé hajlította. A tollak visszájára fordítva fedik egymást. A másik egyfejü, szemben álló pávának búbjáról, a madárral egy hosszúságú, gyöngyvirág alakú egy szál toll nyúlik hátra. A kályhafiók belül füstös, tehát használatban volt. Egy másié, belől nem füstös, szinten négyszögletű 18V2 ctm. széles, 20 ctin. magas és 5 ctm. mély kályha fiókon két domborművű stylizált szőllőtő három fürttel van alkalmazva. A két alsó végei között egy összenyomott M. alakú betüjegy van. Egy harmadikat, melynek szája négyszögü és 18—20 ctm. széles', mélysége pedig 9 ctm. kúpján - pedig egy köralaku 8 t milliméter átmérőjű sima lapu kúpban végződik, Dr. Römer Flóris hamvvedernek tartotta, mivel Ipolyság és Békés vidékén is találtak hasonlót, melyek állítólag hamut tartalmaztak, az égetett csontokat pedig bele képzelhették. Rómert csak is a gávai kályhafiókok téritették el ß nézetétől. A negyedik az előbbieknél valamivel nagyobb és szintén négyszögletes, de laposabb, és csupán közepén egy köralaku 5 ctm. átmérőjű homorú bemélyedéssel van díszítve. A többi négy mintegy 10 ctm. átmérőjű, külöm- bőző alakú ökölnyi, a gömböt megközelítő alakú. Ezen tárgyak a Dr. Rómer Flóris által rendezett régészeti kiállításon szerepeltek, de korukat sem a Pulszkyak, sem Rómer, sem Hunfalvy, vagy Finály megállapítani anologiák hiányában nem tudták, eltérő nézetök, ha jól emlékezem, a X-ik századtól a XV-ikig ingadozott. A Katóhalorn közelében van a szőllősdomb, a ref. lelkész birtokán; egy még közelebb a község felé a róm. kath. lelkész földjén ; és egy őrhalomnak nevezeti igen nagy mesterségesen készült domb a község belterületén, a melyek szinte nyújthatnának tájékoztató adatokat. * * * Az elmondottak után nem volt tehát alaptalan azon reményem, hogy a Katóhalorn érdekes leletet tartalmaz. Sovány eredményű kutatásunk a régi sirfoszto- gatók lelkét terheli. A Katóhalorn Gáva községtől keletre, mintegy egy kilométer távolságban fekszik, közvetlen a Berczelre vezető útnak déli széle mellett, és miután itten az ut 2—3 méternyire mélyítve lett, északi oldala magasabbnak tűnik fel, mint a többi szántó földekbe elmosódott része. Eredeti magasságából, mely 7 méter lehetett, a mostani tulajdonosnőnek elhalt férje állítólag 3 métert hordott le a dombnak könnyebb szánthatása végett. Az ásatást Inczédy Lajos a „Nyirvidék“ szerkesztőjének társaságában folyó év november 3-án és 4-én végeztem; o-ikére már csak az elegyengetésnek egy része maradt. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen halmoknak eredeti közép függélyes tengelye eredetileg nem minden esetben az volt, mint a miként az jelenleg látszik; mert az uralkodó szelek és az esőnek csapás-iránya, a szánto- gatás, kupjoknak lehordása az eredeti alakot módosítja. De miután nem tudni, hogy melyik oldalról kopott inkább, a jelenlegi dombalaknak közepén nyugatról északnak vonuló kilencz méter hosszú és öt méter széles gödörnek ásatását kezdettem. Ezen ároknak északnyugati szögletétől délkelet felé 3 méter távolságban, és a ma már 3 méterrel alacsonyabbra koptatott halomnak tetejétől mintegy 50 ctm. mélységben, egy csupán földet tartalmazó, átellenes két füllel ellátóit, 12 ctm. magas, szájánál 12 ctm., a fél magasságban kissé élesen kiálló hasánál 15.s cím., fenekénél 8 ctm. átmérőjű, korongon nem egészen finoman készült, barnás-veresre jól kiégetett, teljesen ép cserép edényt találtunk, melyet átkutatás végett a domb alján felütött tanyámra vittem. Alig kezdettem ehoz, midőn a „Tessék feljönni“ kiabálásra felsietlem. Itt egy fejjel északnak, lábbal délnek fekvő és a mennyire kivehető volt, — kinyújtóztatott csontvázra akadtak, a mely azonban annyira el volt máivá, hogy abból egy porczikát sem lehetett kiemelni, még a fogakból sem. Az elhelyezést is csak a hófehér lisztté vált csontoknak színéből lehetett felősmerni. A koponyának helyzetét is csak abból lehetett megállapítani, hogy ott a fehér csontpor egy koponya mekkoraságu tömegnek látszott. A csontváznak baloldalán, a ma is szokásos kardviselés szerint, egy vaskard volt, a melyet a kiváncsi munkások épen felérkezésemkor már feszegettek ; tehat valószínűleg ekkor törték darabokra, de még helyzetéből el nem mozdították. így tehát sikerült a kardnak hű képét nyernem. A kard egy darab vasból készüli, és a markolattal együtt 50.5 ctm, melyből 37.., ctm. a pengére esik, 13 ctm. pedig a keresztvasra, a tulajdonképeni markolatra, és a markolat fejét képező karikára. Az egész kard igen el van rozsdásodva. Pengéje két élű hegyes, és a keresztvasnál 39 milliméter széles, 10 milliméter vastag. Rajta sem végig futó hornyolat, kiemelkedés, vagy díszítésnek nyoma 3 nincs, de úgy látszik, mintha a fakard fatokjának hosszában futó rostjai itt-ott a pengéhez volnának tapadva. A keresztvasnak hossza 5 ctm. 12 milliméter vastag, a penge felé nem hajlik, hanem egészen egyenes, és úgy látszik, mintha végei kissé vastagodottak lettek volna, és úgy tűnik fel, mintha a penge szélességének megfelelő bosszúságában a hengerded alakot közelítené meg. A markolathoz közeire kihányt egyik földrögből Inczédy egy kártya vastagságú, rossz ezüstből, vagy bronzból készült négyszögü teknő alakú, 22 mm. hosszú, 11 mm. széles, közepén 7 mm. mély, mind a négy széle felé lejtős oldalú dísztárgyat emelt ki, melynek homorú felületéből, sem aklaszeg, sem fülecske nem nyúlt ki, tehát sem szíj, sem szövet díszítés nem lehetett. Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezen tárgyacska a keresztvasnak végét diszitette, de azt, hogy miként volt ez oda erősítve, nem tudom, társát a nagy földtömegben megtalálni képesek nem voltunk. A tulajdonképeni markolatnak hosszúkás négyszögű álmetszete van. Laposabb oldalai a penge átellenes lapjai helyzetének felelnek meg. A keresztvasnál 22, a karika alakú markolat fejnél pedig 12 mm. széles. Hossza pedig 7G mm. A markolatnak fejét képező karikának külső átmérője 43 mm., hengerded 11 milliméter vastag vasból készült, úgy, hogy a gyűrű lyukának átmérője 21 mm. Ezen karikán itt-ott 1—3 rétegű szövetnek nyomai látszanak, és a szövetnek szálaiból 5 milliméterre 8 esik. A kétélű pengének és a markolatnak rövidségéből, és a penge tövének egy czentimóternyi vastagságából, tehát azon hasonlatból, mely a bronz kardokra emlékeztet, azon nézeten voltam, hogy ezen kard átmenetet képez e bronz korszakból, a vaskorszakba, tehát a Krisztus előtti évezred első feléből származhatik. Dr. Hampel József ur azonban, kinek ezen kardnak tőlem telhetőkig hű rajzát és leírását megküldöttem, meghatározta, hogy az a Krisztus utáni 'IV-ik és VIII. század közötti időből származik, és hogy ennek analógját Hochenbergben és Szentesen megtalálták, tehát körül- belől 2100 vagy talán 2500 éves is lehet. Dr. Hampel József ur a kardra vonatkozólag szó szerint a következőket Írja: „Ami a gávai kardot illeti, ahhoz igazán gratulálok; az érdekes példány. Eddig a hochenbergi leleten kivül hasonló Szentesen is előkerült; kora a VIII. századot valószínűleg megelőzi, de későbbinek IV. századnál, közelebbi megállapítása még kétes. De semmi esetre sem lehet szó, hogy praehistorikus legyen. Ezan sir alatt mindenütt sárga és fekete föld göröngyökből álló, tehát mesterségesen összehányt földben hatoltunk le még három és fél méternyire, olyan mélységre még, mint az általunk talált csontváz a halomnak eredeti magassága alá volt elhelyezve. Már a domb megásásának kezdetén észre lehetett venni, hogy az általunk talált sírtól mintegy 2Va méter távolságban, egy-két méter hengerded aknával hatoltak le. majdnem függőlegesen, de egy kissé delnyugoti irányban, a halomnak hajdani közepére, egészen a bolygatatlan ősföldig, amely akna sötétebb földdel volt eltömve és sokkal puhább volt, mint a halomnak többi része. Itt azonban nem találtunk teljesen elkorhadt, összevissza hányt, 10 —20 cm. átmérőjű, faragás nyomait nem mutató, tisztán felösmerhető tölgyfa gerendáknak maradványainál egyebet, összesen mintegy két köblábnyi mennyiséget. Az állalunk talált sir nem esett a kirabolt fenéken levő sírnak függélyes tengelyébe, mert különben ezt is szétdulták volna. Valószínű, hogy az általunk talált csontváz egy áldozatul szánt egyénnek volt maradványa, a melyhez hasonló temetkezési szokást az általam felkutatott Bas- halotnban és a császár-szállási névtelen halomban is találtam és amely ásatásoknak eredményéről már más alkalommal számoltam be. Miután az ásatás alkalmával nem nyerhettem tájékozást arról, hogy a fentebb leirt díszedényeket a Kató halomtól mily távolságban és mely irányban találták, valamint arról sem, hogy a La Téne Ízlésű fokosokat Farkas Antalnak a halom közelében fekvő több darab földjeinek melyikében lelték, a halom környékének magasabban fekvő részeit véltem hajdani temetkezési helynek. így tehát a halomtól keletre pár száz lépésnyire, a község lulajdonát képező földön huzattam öt, egymástól 10 méternyire, átlagosan 40 méter hosszú, 1 méter mély és- 1 méler széles kutató árkokat, de kormeghatározásra alkalmatlan durva cseréptöredéken és egy C—7 éves egyén csontvázának cseréptöredékekkel vegyült maradványain kivül semmit sem találtam. A halomtól délkeletre Farkas Antalnak egyik darab földjén szintén húztam kutató árkokat, eredmény nélkül, mert a mint fentebb emlitém, Farkas Antallal csak az ásatás befejeztével találkoztam, ki ekkor az igazi leihelyet megmutatta ugyan, de a mely területnek rnegásására már idővel nem rendelkeztem. 59 ember munkájának bár csekélynek látszó eredményével ime ezekben beszámoltam. Nyíregyháza, 1898. deczember 2-án. Dr. Jósa András. Tisztelettel figyelmeztetem a községek tek. elöljáróit, akik még a Nyirvidék megyei hivatalos lap előfizetését mindez ideig be nem küldték, szíveskedjenek azt folyó évi <lo- czember ll-óig unynyival inkább beküldeni, mert 12-én már megkezdem a tek. járási főszolgabíró uraknak a kimutatások beterjesztését. Kérem tehát azou tek. elöljárókat, akik hátrányosként szerepelni nem óhajtanak bejelentésemben, a fent kitűzött határidőig hátrányaikat küldjék be Tisztelettel a „Nyírvidék“ kiadóhivatala.
