Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

6 — Köszönet nyilvánítás. Bartholomaidesz János esperes úr 2 zsák burgonyát volt szives árvaházunknak adományozni. Fogadja a nőegylet hálás köszönetét. — Műkedvelői előadás. A nyíregyházi jótékony nőegylet ismét megkezdi műkedvelői előadásait. Még ez év folyamán két műkedvelői előadási tartanak. Egy bohózat — a Három Kázmér — és egy népszínmű kerül előadásra. A Három Kázmérból a szerepek már ki van­nak osztva s a próbák is megkezdődtek. Az előadást valószínűleg e hó 26-án tartják meg. — Szöllőszeti és borászati tanfolyam. A föld- mivelésügyi miniszter intézkedésével Beregszászon nép­tanítók részére rendezett négy hetes szőlő és borgazda­sági tanfolyamra felvett 13 tanító közzül Szabolcsvár- megyéből Kollonay Dániel pátrohai ev. ref. tanító is felvétetett, ki a múlt évben Kolozs-.donostoron a gyü- mölcsészeti tanfolyamot kitűnő sikerrel végezte. Október hó 30-án tartatott meg a vizsga s Kollonay Dániel e tanfolyamot is kitűnő eredménnyel végezte. — Katonai lóvásár. A Miskolczon állomásozó 7-ik számú lóavató bizottság Miskolczon saját helyisé­gében minden miskolezi hónapos és országos vásár alkal­mával katonai lóvásárt fog tartani. — Trachoma járvány. Túrán a főszolgabíró jelentése szerint a Propper Sámuel gazdaságában levő cselédség között a trachoma járvány fellépett, s eddig 16 esetet konstatált a járási orvos. Ugyancsak Túrán a hök- hurut is fellépett a gyermekek között, s eddig 22 eset jutott a hatóságok tudomására. — A kötelező koronaérték számításról tör­vényjavaslatot terjeszt a m. kir. pénzügyminiszter a törvényhozás elé. A javaslat értelmében a koronaérték 1890. január 1-töl kezdve, mint egyedüli és kizáróla­gos törvényes érték az ausztriai érték helyébe lép. Az 1899. évi január 1-től kezdve az összes állami, törvényhatósági és községi bevételek és kiadások ko­ronaértékben állapitandók meg, úgyszintén az összes ál­lami, törvényhatósági s községi pénztárak és hivatálok számadásai, nemkülönben a külön közhatósági felügyelet alatt álló vagy közczélokat szolgáló testületek, alapok, egyesületek, társaságok, szövetkezetek és intézetek köny­vei s számadásai koronaértékben vezetendők. A korona­érték érmei helyett az ausztriai értékű ezüst egy forin­tosok azonban mindaddig, mig a törvényhozás azokat forgalmon kivül nem helyezi, minden fizetésnél az ezüst egy-forintost két koronával számítva, korlátlanul elf'o- gadandók; azonban az u. n. „körmöczi aranyakénak, illetve a 8 és 4 forintos aranyaknak, nemkülönben a kereskedelmi érmekül vert aranyaknak a koronaérték érmeit helyettesitő fizetési ereje nincs. — A jogviszo­nyok tekintetében kimondja a törvényjavaslat, hogy az 1899. évi január 1-jétől kezdve kötött jogügyletek, ha meghatározott érték nincs megnevezve, a korona értékben megállapítottnak tekintendők. Minden, 1899. évi január 1 -je előtt jogilag megállapilott s ausztriai értékben teljesíthető fizetési kötelezettség a jelzett naptól kezdve a koronaértékben teljositendő. — Értesítés. Tisztelettel kérem’l’a n. é. közön­séget, hogy aki bérletem alatt a városi gőzfürdőben saját ruháit használta, szíveskedjék azokért kiküldeni, ott megkaphatja, illetve kiválaszthatja: Gazsó László. — A kózbesithctlen és fölös szállítmányok a vasúti üzletszabályzat 70 §-a értelmében nyilvános árve­rés utján d. e. 9 órakor az alább felsorolt állomások teheráru raktáraiban a következő napokon kerülnek eladásra, melyhez a t. közönség ezennel meghivatik. Budapest dunapart állomáson 1898. Pozsony „ » Kolozsvár „ „ Szeged » „ Csaba „ „ Miskolcz Göm. p. u. „ „ Újvidék „ » Budapest ny. p. u. „ „ Debreczen „ „ Zágráb „ „ Nagyvárad „ „ Eszék „ „ Kecskemét „ „ Nagy-Szeben „ „ Győr „ „ Pécs „ „ Kassa „ „ Szatmár „ „ Pápa „ „ — Az újságírók sorsjátéka iránt a magyar tár­sadalom összes rétegeiben a legmelegebb érdeklődés és rokonszenv nyilvánul. Testületek és intézetek, méltá­nyolva az újságírói sorsjáték czéljának egyfelelől huma­nitárius, más felől kulturczélu és mindenképen nemzeti termézsetét, a legszívesebb jóindulattal támogatják az annak megvalósítására irányozott törekvéseket. Valóban példátlan ez a jelenség, a sorsjáték terén. A katolikus főpapság magatartása igazán jellemző arra a felfogásra, mely az újságírói sorsjátéknál uralkodik. Újabban Schlauch dr., nagy-váradi bíboros püspök 300 drb. sorsjegyért 150 frtot, Samassa egri érsek hasonlóképen 300 drb sorsjegyét 150 frtot, Hornig veszprémi püspök 200 drb sorsjegyért 100 frtot küldött be a sorsjáték kezelőségé- nek. Az újságírói sorsjáték különben oly kiváló nyere­mény-kilátásokat nyújt, melyek ezt a sorsjátékot párat­lanná teszik. Tekintettel arra, hogy egy 50 kros sors- jegygyel hat húzáson lehet játszani egy húzáson való részvétel körülbelől csak 8 krba kerül. Ezzel szemben nov. I7-én. » 17-én. n 21-én. » 21-én. » 22-én. n 22-én. D 23-án. n 23-án. n 23-án. n 24-én. » 24-én. # 25-én. 25-én. » 28-án. 28-án. j) 29-én. D 29-én. » 30-án. » 30-án­áll az, hogy ugyanazzal az egy sorsjegygyei olyan hat főnyereményre van kilátás, melynek összege nem keve­sebb, mint 200,000 korona. — A sorsjáték kezelősége, mely eddig csak intézetek és testületek számára küldötte meg a sorsjegyeket, most az ország kiváló magánosainak is megkönnyíti a sorsjegyek megszerzését az által, hogy nekik ezeket megküldi. jÉ végből óhajtandó, hogy azok, kik a sorsjáték kezelőségétől a küldendő 10 drb sorjegyet megkapják ezeket megtartsák és az értök járó összeget a sorsjáték kezelőségének (Budapest, VI. Kossuth Lajos utcza 1. sz. a.) mielőbb megküldjék. Sorsjegyek kapha­tok a Nyírvidék kiadó-hivatalában is 50 krjával. — A debroczeui kir. Ítélőtábla uj olnöke. O felsége a debreczeni királyi Ítélőtábla elnökévé Bcrnáth „N YIBVIDÉK* Elemér kassai ítélőtáblái tanácselnököt nevezte ki. Ber- náth Elemér Zemplénmegye Magyar-Jesztrebb községében 1845-ben született azon ősrégi nemes családból, melynek tagjai közül igen számosán kitűntek már a polgári és egyházi közélet terén. Gimnáziumijés jogi tanulmányainak végeztével, s miután az államvizsgákat jeles eredmény­nyel letette, az 1865. évben a pesti kir. Ítélőtáblához neveztetett ki joggyakornoknak s itt hivataloskodott 1867 májusig, ez idő alatt a köz- és váltó-ügyvédi vizs­gálaton is, szintén kitűnő eredménynyel letevén. Az alkotmányos élet beálltával, az 1867. évi általános tiszt- ujitás alkalmával Zemplénvármegye aljegyzőjévé válasz­tatván, szülővármegyéjébe költözött. Elénk részt vett a közügyek intézésében s csakhamar feltűnt kiválló tolla s megnyerő előadása által s alig 22 éves ifjú rövid idő alatt egyik vezére lett a megyei mozgalmaknak. Étiül kezdve rohamosan emelkedett hivatalos pályáján; 1868. évben törvényszéki jegyzővé, 1870. évben törvényszéki ülnökké választatott, mindenkor egyhangúlag. E hivatali állásában találta őt a királyi bírók szervezése, amidőn is az 1872. év január 1-én a sátoralja-ujhelyi kir. törvény­székhez neveztetett ki bíróvá. Megelőzőleg honvédelmi kötelezettségének is eleget tett, hadnagyi ranggal végez­vén be az önkéntesi évet. Az 1879. évben, mint pótbiró a budapesti királyi Ítélőtáblához lépett elő; 1885-ben pedig már rendes kir. ítélőtáblái biró s egyúttal az államvizsgálati, ügyvédi és telekkönyvi vizsgáló bizott­ságnak is tagja volt. Az 1888. évben az a kiváló kitün­tetés érte, hogy soronkivül a kir. Ítélőtábla egyik taná­csának a vezetésével bízatott meg, 1889. évben pedig már a kir. kúriához rendeltetett be szolgálattételre. Itt találta őt 1891. évben a kir. Ítélőtáblák deczentralizáczi- ója, a mikor is az újonnan szervezett kassai kir. Ítélőtábla tanácselnökévé neveztetett ki s ez állásában működött egész mostanáig. Mint bírót, széleskörű és alapos tudo­mány, gyors felfogás, széles itélőtehetség és példás szor­galom jellemzik őt szilárd jelleme és részlehajlatlan igazságérzete mellett. Mint egyházának hű fia, az egyházi élet terén is, — családi traditióinak megfelelően — kiváló és előkelő szerepe van. Ifjú kora óta élénk részt vett az egyházi ügyek vezetésében s mint a felső zempléni egyházmegye világi elnöke, mint a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület részéről megválasztott egyetemes zsinati és konventi tag, régóta vezérszerepet visz az egyházi ügyek intézésében. — Az Erzsébet királyné cmlékfüzet, melyet a Magy. Tanítók Onz. Bizottsága, az Eötvös-alap és a fő­városi tanító egyesületek megbízásából s Móra István, Koncsek Lajos és Hajós Mihály közreműködésével Ujváry Béla szerkesztett, már elhagyta a sajtót. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ilyen díszes 10 kros füzet még nem jelent meg sem nálunk, sem máshol. Az emlék­füzethez művészi kivitelű kép van mellékelve; azért mondjuk, hogy .mellékelve“, mivel a szerkesztő ez illusztrácziókat nem a szöveg közzé, hanem külön velin- papirra nyomatta s igy azokat a füzetből ki is lehet vágni és keretbe foglaltatni. E három kép közül (egy- egy oldal mindegyikük) az elsó Erzsébet királyné arcz- képét, a második a királynét Deák Ferencz ravatalánál, a harmadik a királyi családot Gödöllőn ábrázolja. A füzet tartalma a legjobb, a mi e nemben mostanság megjelent. Közleményei mind át vannak írva a tanuló ifjúság és a magyar nép gondolkozásához mérten. Ismert epizódok oly költői tollal vannak a füzetben megírva, hogy bárki is gyönyörrel olvashatja azokat. Móra István szép „Könyörgés“-e u'án a királyné életrajza követ­kezik, majd költői tollal megirt „Képek a királyné életéből“. Ez az első rész. A második részt (főczime: „A királyné itthon“). Pósa Lajos hangulatos költeménye : „A gödöllői erdő“ nyitja meg, majd el van mondva meg- dicsőült királynénk budai, gödöllői ős bártfai tartóz­kodása. A harmadik, melyet Ábrányi Emilnek a „Nyolczadik tőr“ czimü verse vezet be, a „gyász“ föl iratot viselő és Erzsébet királynő halálával, temetésé vei, emlőkének törvénybe iktatásával stb. foglalkozik. A füzetet Lampért Géza a „Cziprus ág“ czimü csinos verse fejezi be. Az Erzsébet királyné emlékfüzet, melyet az Athenaeum részvénytársaság e nagy ezéghez méltóan, nagy diszszel állított ki, tudvalevőleg az Erzsébet- szoborra jövedelmez s már csak azért is melegen ajánljuk a tanítóság figyelmébe. De ajánlhatnék abból a szempontból is, hogy ennél jobb és olcsóbb olvasmáuy — a füzet 32 oldal — még nem jelent meg a magyar könyvpiaczon. Egy-egy füzet ára 10 kr, s a megrendelé­sek ily czim alatt teendők : Athenaeum részvénytársaság könyvkiadó hivatala, IV. Ferencziektere 3. — Mivel a magyar tanítóság és tanuló ifjúságnak az Erzsébet- szoborhoz való hozzájárulása ez emlókfüzet megszerzésé­vel van lehetővé téve: remélhető, hogy a fővárosi tanító­egyesületek e kiadványát az egész ország tanítósága föl fogja karolni és a november 19-iki gyászünnepélyre (melynek egész anyagát tartalmazza) tömegesen fogja megrendelni megdicsőült királynénknak e szép apót- heozisát és igy a 10,000 példány, amit a füzet szerkesz­tője egyelőre nyomatott, kevésnek fog bizonyulni. Gsarnoh. Ősz. Sárguló lombok közt reszketve bug a hideg őszi szél. Méla dalára megmozdul a levél s halk zörrenés- sel elválik az ágtól, ölelkezni a föld pirával. Az enyhe napsugár fényétől kicsalva az elkésett virág félig ki- nyiltan haldokolva a föld felé görnyed, busán lehajtva zuzmarás fejét. Enyészet, pusztulás mindenfelé Memeutó móri 1 Temetők dísze! lehullott sárga levelek! Mpáll­jatok egy kissé, ne üssön zajt hulló zörejetek. Vegyé­tek körül e sirt altatgató csönddel a hol megállottunk Ő ős én. Egy zokogó hitves, a te elhagyott mindened s e csöndesen álmodó! ős egy halvány arezu látogató, a ti hű „poétátok.“ Vájjon őreznek-e a halottak? Vajon meghallják-9 a fájó suttogó beszédet? vagy csak a leszivárgó köny- nyü őr le a szomju hanton keresztül, regélni a cön- desen álmodozónak 1 Es te csöndesen álmodó! meghallod-e fátyolos özvegyed bánatos keservét, ki el-el viszi hozzád nehéz szivettépő buját. Öh ne vádolj, hogy elfogyott ajkamról a vigasz­taló szó. Óh ne vádolj, hogy homlokát elsimítani gyönge lett kezem. De lásd én, a ki kórágyadnál erős önmeg­adó szívvel vittem a nehéz kettős szerepet, reszkető térddel erőtlenül roskadok össze most. Pedig erős voltam nagyon. Te tudod azt jól. Hi­szen hányszor állottam ágyadnál mozdulatlan arczczal hallgatva panaszos bucsuzásod. Óh! pedig milyen lelket- öló volt búcsúzó ajkad mindenik szaval De nem volt szabad sírni ugy-e? hogy ne lássa szememben, költöz­ködésed fájó tanujelőt az, a kit te oly nagyon, oly vég­telenül szerettél. Neki nem szabad volt tudni ugy-e, hogy elmógysz és pusztán marad az a virágos ut melyen őt idáig ve­zetted! Hiába hull rá enyhetadó harmati Örökké élni fog lelkemben az az óra, midőn utól- szor álltam korágyad előtt, hallgatva haldokló ajkad szivettépő szavát: „Ne hagyd el őt! légy kísérője, légy oltalmazója te gyönge az erősnek. Ápold vigasztald valahányszor csak szomorkodik! A te lelked erős ős fentart téged mindenek fölött.“ És én rendületlen arczczal, erős lélekkel mond­tam utánad az eskünél is szentebb szavakat .... A haldokló előtt sírni nem szabad. És az én szemem szá­raz maradt. Vájjon hős voltam akkor, vagy C3ak a szi vem volt kemény ? . . . Aztán elkísértünk csöndes lakásod ajtajáig, hol örökre bezáródott az élet. Fűit . . . fűit susogta a bólingató cziprus ág sírod felett .... És többé már hiába vár haza a Pajti! Elhagyott kerted is hiába vár reád A te kis világod félbehagyott munkád Hol minden kis bokor sir, zokog, utánad Ápoló kezedre, de hiába várnak . . . És midőn megkezdeni akartam a nehéz feladatot, melyet rám bíztál, egyet fordult köröttem a világ. Szivembe vágva karmait oda vágott a sors a porba, hol mellé roskadva a szenvedőnek kiáltok enyhületért én is. Egy sírral gazdagabb lett a temető újra!- Azóta sötétebb lett köröttünk a gyász, nehezebb lett homlokunkon a fátyol! Ezzel együtt kiapadt az én erőm forrása is. Eltűnt ajkamról a mosoly, megtört szivemben a hit. Hiszen nem szerettek úgy apát soha! És nem maradt árván senki, csak én. Most ki-ki jövök hozzád elpanaszolni, hogy fáj- fij, az én szivem nagyon! De lásd nem hagytam el őt, nem hagytam el azt, akit rám bíztál. Bár elfogyott ajkamról a vigasztaló szó s nincs erőm többé felemelni a roskadót, de itt vagyok újra, hogy együtt emeljük nehéz bánatunk kettős keresztjét. S mig sírod görön­gyét átölelve tartom, lelkem a messze távolban két­ségbeesve ostromolja elásott kincsem sírja ajtaját. Vájjon éreznek e a halottak? Vájjon meghallják-e a fájó suttogó beszédet, vagy csak a leszivárgó köny- nyű ér le a szomju hanton kérészül, regélni a csönde­sen nyugovónak. Álmodjatok! pihenjetek! hiszen odalenn már nem fáj semmi. A bűt, a szenvedést, a hatalom jelvényeit a mélióság czimereit, a koldus nyomorát a sir szükbe- járatán kivül letőteti a megsemmisülés. Temetők dísze! Lehullott sárga levelek! susogjá­tok a minden sebet enyhítő fényes szárnyú hit lángoló szavát: Resurgó ! V. I. KÖZGAZDASÁG. A magy. kir. államvasutak podgyász díjszabásának részbeni felemelése. Lapunkban már közöltük, hogy a magyar kir. államvasutak podgyász díjtételei jövő évi január hó 1 ével a 200 kilométernél nagyobb távolságokra fel fognak emeltetni. A közönség tájékoztatása végett a következőkben most számszerűen ismertetjük a beálló változásokat, előre bocsájtván, hogy a jelenlegi díjsza­bás szerint a podgyász viteldijak a következők: 1—55 km-ig. 1—50 kg-ig 25 kr., 51—100 kg-ig 50 kr., 100 kg-on tül 1 frt. 56—100 km-ig. 1—50 kg ig 50 kr., 51—100 kg-ig 1 frt, 100 kg-on tül 2 frt. 101 km-en tül. 1—50 kg-ig 1 frt, 51—100 kg-ig 2 frt, 100 kg-on felül 4 frt. Mint hogy pedig a podgyász a m. kir. állam­vasutak vonalain kivált Magyarországon átmenő forgal­makban p. o. Marcheggtől Predeálig, vagy a gácsországi határállomásoktól Fiúméig stb mé g 1000 km nól is nagyobb távolság szállítandó, világos, hogy a fenti díj­tételek oly csekélyek, hogy azok a vasút önköltségeit sok esetben nem fedezik. Fizetendő ugyanis most p. o. egy Páriából Buka­restig (2587 km.) szállítandó 70 kg. podgyász darab után jelenleg 53 26 frank, mely öszegből a magy. kir, államvasutaknak L/m bruck predeáli 980 km. hosszú, tehát az egész távolságnak több mint harmadrészét kitevő vonalára csak 8 frank 40 cts azaz kerekszámban 4 frt esik, holott hasonló távolságra p. o. a qsász- kir. osztrák államvasutakon szállítandó ily podgyászdarabőrt 13 72 frt, tehát több mint háromszor annyi fizetendő. Lembergből Fiúméig (1200 kim.) szállítandó 50 kgos podgyász darabért fizetendő összesen 2'60 forint, melyből a lemberg-határszéli 160 kilométerre, a csász. kir. osztrák államvasutak javára 160 frt, a magyar határtól Fiúméig terjedő 1040 kilométer hosszü magy. kir. államvasuti vonalra pedig csak 1 forint esik. Világos továbbá, hogy ilyen podgyászdijtételek mellett nagyon csábitó a vasútnak további károsodására úti podgyászt nem képező kereskedolmi árukat, kivált nagyobb távolságokra podgyász gyanánt feladni, fenti díjtáblázat szerint ugyanis fizetendő jelenleg egy 50 kg. súlyú podgyászért p. o. Kolozsvárról Budapestre (400 km.) személy- vagy gyorsvonaton való szállítás mellett 1 frt, hasonló súlyú gyorsáru után pedig 2 frt 33 kr, és míg közönséges teheráruért is 1 frt 28 kr, mig másrészt egy hasonló súlyú podgyász valamely osztrák, vágj más külföldi vasúton 4 frt fizetendő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom