Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
4. — Állatvásár engedélyezés. A kereskedelemügyi miniszter Nyir-Lugos községnek megengedte, hogy ott az évenként május hó 1 —ét és julius hó 31—ét magában foglaló hét szerdai napján tartott országos s a minden héten szerdán tartott heti vásár alkalmával állatfelhajtás is — Tömeges betörések történtek f.dyó hó 19-nek éjjelén Kisvárdán. Esti 11 órától 12 óráig zajlottak le az esetek — még pedig őt helyütt. Igazi zajlás .volt, mert minden házban felébredtek; a hol a nesztelenség ügyességével nem rendelkező zsiványok behatoltak. A főutcza vége hangos is volt úgy 11 óra tájban, mert az egyik kiszemelt áldozat Stern Dávid megkergette a boltjában motoszkálókat, s ugyancsak hívta a rendőröket a kik véletlenül a város másik végén czirkáltak akkor. Egyébként nagyobb baj nem esett, csak Grosz Jakab szatócstól loptak el a szintén megriasztott betörni vágyók nehány tyúkot meg libát. A hol másutt jártak: behatoltak mindenüvé, de az első csapásra el tündeztek. Nem nagy az eset, de mégis bosszantó, hogy éjfél előtt, a villany lángja mellett egész sorozatát követik el a betörési merényleteknek; egyik helyről megriasztva elkerülnek a másik helyre, s a szemtelenek tervszerűen elkerülik a reudőröket is. — A trafikok záróórája. A pénzügyminiszter a dohánydőzsdék záróórájának megállapítása érdekében e napokban a következő körrendeletét intézte valamennyi pénzügyigazgatósághoz : A dohánygyártmányok eladására vonatkozó szabályok 15. §-a értelmében a dohány-kisáru- sok üzlethelyiségeiket esti 9 óráig kötelesek nyitva tartani. Minthogy a kisebb községekben a záróórának pontos betartása, a mennyiben ily helyeken a forgalom a téli hónapokban az esti órákban teljesen megszűnik, a jövedék érdekében nem szükséges, fölhatalmazom a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy oly községekben, a hol a 9 órai záróóra szigorú betartását a helyi viszonyok nem követelik, annak betartásától eltekinthessen s ily helyeken a kisárusok záróóráit a viszonyokhoz képest a fenti szabálytól eltérő időben állapíthassa meg, olyképpen, hogy az ily üzletek október—márczius hónapokban esti 7, az április—szeptember hónapokban esti 8 órakor bezárhatok legyenek. — A kártya-códex. Ily czim alatt jelent meg legújabban egy könyv, mely a nálunk Magyarországon Űzött kártyajátékokról kimerítő tanulmáuyt hoz a legelőkelőbb Írók tollából. Különösen érdekesek a »Törvények“ czim alatt összegyűjtött paragraphusok, tele humorral és ötlettel és mert abbau a meggyőződésben élünk, hogy a tisztelt olvasóink egy igen tekintélyes része — a nőket sem véve ki — nem irtózik a 32 lapu bibliától, — kellemes kötelességet vélünk teljesíteni, ha e munkából egy pár szemelvényt közreadunk, a mint következik: Törvények a kalabriáse-jatékról. I. §. Ha blank bélára felveszed, légy készen a katasztrófára. 4. §. Ne harapd véresre ajkadat, ha az atout kilenczesed blank. II. §. Mikor a harmadik renanszot adod, mondj mestereket; ne várd meg mig megvernek. 12. §. Ha játék közben adós maradsz s nincs pénzed, ne mondd, hogy nem kelek fel, a mig nem fizetek, hanem: Önnek addig nem kell fölkelnie, mig nem fizetek. 14. §. Ha egy színből csak. egy kártyád van, ne tégy úgy, mint ha gondolkoznál, hogy melyiket add ki — stb. Törvények a ferUi-játékról. 3. §. Ha 100 frt van a zsebedben ne ülj le azon eltökélt szándékkal, hogy 40 írtnál nagyobb összeget nem veszítesz. Az utolsó kártyás, aki ezt a fogadalmat megtartotta, Koppány somogyi vezér idejében halt meg a XI. században. 10. §. Nem való űri társaságba, aki 4 frtos hívást három ász birtokában e szavakkal adja meg: Ez a kasza sem az enyém. 13. §. A kinek pénze elfogyott, az vágjon nyájas arczot és keljen fel. 14. §. Még Rotschild báróval is szívesebben játszik az ember készpénzre, mint hozómra. 18. §. Vannak klubbok, a hol a játékosok esküt tesznek arra, hogy a kártyaadósságot 24 órán belül okvetlenül ki kell fizetni, mert külömben elévül. 25. §. Igazságtalan az a vesztes, ki azt kívánja, hogy a nyerők addig játszanak, mig ő a pénzét visszanyeri; mert bele kell nyugodnia abba a gondolatba, hogy valakinek vesztenie okvetlen kell, stb. E nehány hirtelen kikapott szemelvény nem elegendő, hogy ezt a könyvet megismerjük, melybe önálló czikket irt Jókai, Rákosy Jenő és Viktor, Mikszáth, Herczeg, Bródy és más jeles írónk, — el kell azt olvasni elejétől végig és nem fogják megbánni. — JI. kir. osztálysorsjegyek. A ki osztálysorsjegyeket akar vásárolni, az forduljon közvetlenül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank váltóüzletéhez (Budapest, Dorottya-utcza 1) Ez az intézet minden tekintetben legnagyobb biztonságot nyújthat. Miután közvetlenül a húzás előtt (1898. november 17 ikén és 18-ikán) az említett pénzintézet rendszerint túl van terhelve megrendelésekkel, a mennyiben a közönség nagy része ezen előkelő intézettől szerzi be sorsjegyeit, ajánlatos lesz a sorsjegyeket nála már most megrendelni, a mig a készlet el nem fogyott. Csarnok. Temetnek egy legényt. Irta: J. K. Láttalak, Sándor! ne tagadd, hogy nem a te sápadt arezod lett volna az, a ki elsuhant előttem a monostor-uteza félhomályában. Te voltál. Es visszajársz még most is, hogy ha csak egy parányit is, bekukucskálj azon a fényes ablakon, a melynek világa olyan hivogatóan kifényiik az utczára. Oda jársz te Sándor! Holott csáb az a fényesség és ölő méreg a szavak, a kaczagás, mely betölti vala azt a csábos fészket . . . „N Y I B V I D É K" Bizony komiszság ez tőlem fiuk, ba ki mondom, — beszélt egy nap a szerkesztőségben Sándor — de nem tudom találni magamat a megszokott körben. Valami ül a Inlkemen és nem tudom, hogy mi. Oly kor elfog a szentimentalizmus és üresnek érzem ezt a sártekét. Olyan formán, akárcsak egyedül magam lennék rajta. Szerelmesnek tetszik lenni urfi, — vélekedett a szerkesztő jőakaratu mosolygással. Biz Isten, aligha nem úgy áll a dolog. Mea kulpa. Csak egy a baj, nem tudom, hogy kibe. Ez oszt az igazi bobem vér, csodálkozott a kis Gruber, a szerkesztőség legifjabb tagja. Szerelmes, és nem tudja kibe? Uram Isten! uram isten! Csak aztán okosan, Sándor, okosan csináld. Kígyók a lányok. Ne féltsetek engem! Vén róka vagyok már és túlestem a gimnázista szerelmen. Egy némelyes adósságok is nyomják a vállamat. Miért csinálnék egy koldusból kettőt, hármat? Igyen beszélt Sándor. A mi okos, előre látó Sándorunk. A kit nem kellett féltenünk soha, hogy hűbele Balázs módjára cselekednék. És azután sokáig nem beszéltünk erről a dologról. Kinek volna kedve ily veszedelmes húrokat pengetni? Csak akkor került újra szóba, mikor Sándor barátunkat nagyon sokszor láttuk a kis dívával együtt. Az öreg — már mint a szerkesztőnk — nem is késett e miatt megcsipkedni. No no Sándor, úgy látom mégse vagy magad ezen a sártekéu. Azt kell hinem, hogy a kis Berta szörnyen inponál neked. Csak vigyázz fiacskám, hogy a nagy lángban meg ne égessd a szárnyadat! Bolondság, a mit beszélsz öreg! Csak annyi az egész, hogy jól érzem a társaságban magamat. Tudod, olyan múló szeszély az egész. Felette gyanúsak ám a kritikáid. A többi egy se lelkesített ennyire. Sándor elpirult. Nem tudott hazudni, hát nem is válaszolt erre a beszédre. Utóvégre is az én bajom hümmögte csöndesen. A kis diva4különben pompásan értette azt a mesterséget, hogy kell a félti népet az ujja körül csavargatni. Valami névtelen láz ülte meg a különben lomhz, nagy vidéki fészket. Becsületben őszült paterfamiliások titkolt kölcsönökhöz folyamodtak és ifjú lelkek mohó vágygyal emlegették vala a balált a kis diva szép szemének miatta. Ügyi ugy vala mindez. Holott nem sírna most keserű könnyeket a te gyászruhás édes anyád, Sándor, ha nem mégy vala olyan közel a lánghoz. Lássad, hogy az erős férfi léleknek is vannak egy némelyes gyönge pillanatai. Különben ugy gondolkoztál volna, mint száz annyi más, hogy minek a kölöncz az ember nyakába, mikor ugy is megélhet. Minek a lány feleségnek, mikor az szerető is lehet. De a te bolondos lelked azt hitte, hogy az egész világ olyan tiszta, akárcsak magad. Éí beszéltél a leánynak a lelked szerint égő or- czával ős az igazságnak szavai szerint, a hogyan az Ur tudnod adta. Berta édes, legyen a feleségem! Az én mindenem csak, ne az egész világé, ott a színpadon. Csak az enyém! A ki oda dobok a maga szerelméért mindent. Az előítélettel, a jövőmet. És isten a tanúm, hogy nem ismerek más czélt soha, csak a maga boldogságát. Én csak sütkérezni fogok ennek a melegében. A leány meghökkent. Idegenek voltak előtte ilye tén szavak, de bűbájosán csengőnek. És leikéhez oda simultak, átölelték. Tűz szállott a két orczájára ős az egész testét forróság ülte meg. Alig alig tudott egy pár szóhoz jutni . . . — Igazár beszél? Érzi is, a mint mond? Sándor pedig oda fektette azt a komoly arczát a lányölőbe s aztán felnézett hangtalanul a szemei közzé. Olvashatott belőlök. Egy egész történetet: sorozatát megannyi szenvedésnek, a mig ide jutott. A leány egy perczig hallgatagon bámult maga elé. — S csak azután felelt. Akkor is tördelte a szót. — Ne, ne csábítson ilyenekkel. Elrabolja az éjszakáimat. Látja, nem tagadom, az álmaimat nyilatkoztatta ki. Egy csöndes fészekben rejtett boldogság! De . . . — De . . . — Látja nem tagadok el semmit, Nem lenne jó asszony belőlem. Rossz feleség volnék. — Oh a szerelem sok mindenre képes. A fő az, hogy szeret, szeret! — Azt sem tagadom el, hogy szeretem. Rabja tudnék lenni magának, Sindor egy egész életen keresztül. — Ha nem az volnék, a ki vagyok. —De meghalnék, ha ott kellene hagynom a színpadot. Az én ragyogó világomat, a hol mindenki az én rabszolgám és én király vagyok ! Csodás tűzben féuylettek a szemei. — Arról a kézszoritásról a mit érzett, megismerné vala Sándor, hogy mire képes egy nő, — a kiben ördög lakozik. — Ne feleljen most reá B;rta, esdekelt a leány hoz. Az idő néha jó gondolatokat is ad. - Majd azután egy hét, mondjuk egy hónap múlva, akkor, akkor kérem a választ. — Nem. Egy napig ha nem lennék az én kedves színpadomon, megölne utána a sóvárgás. A vérem - ben van már a rizspor és a festék. És ezzel együtt sok minden. A rosszból több, mint a jóból szeretem, de a felesége még sem leszek. Hiszen . . . Maga is megrettent attól, a mit moodani akart. Hanem Sándor megértette azt a néma gondolatot. És a hideg végig futott egy kicsikét rajta. — Meg sápadt is lón. Csak akkor lett piros; mikor ott érezte ajkán a leány forró ajkát. — Csak igy lehetek a tied! . . . Kár volt neked akkor este elmenni a színházba, Sándor! mind, mind szerelmesek valánk akkor este a leáuyba és rabszolgái lettüuk egytől-egyig. És bolondság volt, ugy a lelkedre venni a dolgot. Magam sem tudom, hogy miféle sejtés ült a lelkentre, mikor a mi szomorú uótánkat hallgattuk. Egy kicsit mámoros is voltál a pezsgő hidegségétől, de néha ez rikatott meg, mikor szótlanul bámultál a lámpa fényébe. Hanem Ctete Laczi, az részeg vala. Részeg ős nem tudta már, hogy mit beszél. — Különben nem ütötte volna dobra, hogy a dívától jön, az aranyostól, a kinek czipőjéből együtt itták a mámoritó pezsgőt, a melynél csak egy édesebb van a világon : a diva csókja. .... Odaküuu négyet ütött az óra éjfél után. És mingenki előtt tudva vagyon, hogy Csete Liczi gavallér ember és nem szokott hazudni. * * * Ejh, ejh Sándor, hát neked kellett igy megszomori- taui bennünnket? A gyászruhás édes anyádat s azokat a kik szerettünk. — Eldobni magadtól mindent egy leány miatt? Hiszen hallhattad Sándor! Csak mi hallottuk ketten, te meg én, hogy mit súgott a te leányod az anyjáuak : — Szegény fiú! Túlságosan becsületes bolond lelke volt . . . Még a halálában is szeretett. Te nem érted azt anyám, hogy micsoda reklám ez nekem, micsoda reklám! . . . És újra villogni kezdenek a szemei, a termete meg olyan lön, mint egy királyné, a ki úrnő és parancsol az élet és halál felett! Yasuti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 144738/98. sz. Pályázati hirdetmény. A magy. kir. államvasutak igazgatósága különféle leltári tárgyaknak, u. m.: I- sö csoport: Műhelyi és pályafenntartási czőlokra szolgáló aczel es kovácsolt vasszerszámok ős eszközök ; II- dik csoport: Aczél és sárgaréz bélyegzők, ólom- zárfogok, lyukasztó fogók, sárgaréz betét súlymértékek, stb. III- dik csoport: Öntött vasszerszámok, tárgyak és eszközök, csavaremelők, tenyéremelők, kályhák, lámpásoszlopok, vasnyoszolyák, paspadok, egyéb vasbutor stb., IV- dik csoport: Bútorok, asztalos ős esztergályos készítmények stb. V- diJc csoport: Bádogos és lámpaáru készítmények, VI- dik csoport: Ágy neműek, pokróczok, függönyök, gördönyök stb. VII- dik csoport: Ács és kádár készítmények. VIII- dik csoport: Tűzoltó szerek, fecskendők, Extinctiurők, szivattyúk stb. XI- dik csoport: Vasból való pénzszekrények, pénz- ládák és menetjegyszekrőnyek; X-dik csoport: Villanyos jelzési ős levelezési eszközök, telefonod stb. IX- dilc csoport: Gyaluk, gyaluvasak, fűrészek fűrészlapok, fából készült egyéb szerszámok ős eszközök ; XII- dik csoport: Kenderkötelek. XIII- dik csoport: Festékörlő kövek, fenőkövek, nyomdaköveii stb. XIV- dik csoport: Hrjtányok, pályakocsik, csigatorok, lánczok, vastaligák, vasalt málhakocsik, kézikocsik, vas ralionczák, raozdonyszerkocsi és kocsi emelő állványok stb. XV- dik csoport: Mentőszekrények, mentőtáskák ős beteghordágyak; XVI- dik csoport: Százados, raktármerlegek. XVII- dik csoport: Órák; XVIII- dik csoport: Műszerek, mérőeszközök, rajzvonalzók stb. XIX- dik csoport: Vízmentes ponyvák ős kender tömlők ; XX- dik csoport: Utazó bundák ős botosok; XXI- dik csoport: Boröndös ős szíjgyártó munkák; XXII- dilc csoport: Kefekötő áruk; XVIII-dik csoport: Üveg ős porczeilánnemüek; XXIV-dik csoport: Különfélék, u. m.: cocus-győkények es cocusfutók, téntatartók, fa és papírkosarak, sziták, kézi fúrók, revolverek, jelzőkürtök, állomási névtáblák stb. 3 éven át leendő szállítása iránt nyilvános pályázatot hirdet. E hirdetmény teljes szövege, bővebb felvilágosítás, szállítási feltételek, ajánlati űrlapok stb. a magy. kir. államvasutak igazgatóságának anyag ős leltárszerzósi szakosztályánál Budapesten, (Andrássy ut 73/75. sz. II. emelet, 4G ik ajtó) nem különben a kolozsvári üzlet- vezetőségnél kaphatók, valamint a többi összes vidéki üzletvezetősőgeknél is megtekinthetők. A kötelező minták a bpest józsefvárosi állomáson levő központi szertárban megtekinthetők. Az ezen pályázatra vonatkozó iveukiut 1 koronás bélyeggel ellátandó ajánlatok 1898. évi deczember hó 3 ig déli 12 óráig ugyancsak említett szakosztálynál benyújtandók, vagy posta utján beküldendők. A bánatpénz 1898. évi deczember hó 2 ik napjának déli 12 órájáig a m. kir. államvasutak főpénztáránál teendő le. Budapest, 1898. évi október hóban. Ás igazgatóság. 164470. sz. Uj tengerinek soronkivül való berakása s elszállítása a m. kir. államvasutakon. A magy. kir. államvasutak igazgatósága ez évben is azon intézkedést tette, hogy az uj termésű morzsolt tengeri akár zsákokban, akár ömlesztett (a la rinfusa) állapotban kerül feladásra, f. évi október 25 tői kezdve visszavonásig, de legkésőbb jövő évi február hó utolsó napjáig minden egyéb áru- és gabona szállítmány előtt, első sorban rakassék kocsiba és szállitassék el.
