Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
És magyar ez a föld, a viz, a levegő, hegyek és rónaságok s ezer esztendős múltúnk nagy emlékei, szent tradíciói! Minden az, csak a kultúránk nem! A tudományosságunk idegen, sőt német! Költőink nemzetközi hangon énekelnek! Petőfi és Arany után nincs magyar poéta, akit a magyar Genius táplálna szive vérével, és érlüktetésével ! Bánk bán,-------és azután egy beteges népszínmű irodalom, olyan, mintha csak a mi egész nemzeti karakterünket a paprika, meg a betyár romantika tenné ki, és a Csiky-féle drámák, amik lefordítva, franczia, angol, német, olasz, spanyol színpadokon mint franczia, angol stbi drámák is pompásan bevállnak, holott pedig Sakespeare, Moliere, Schiller stbi magyarra lefordítva és színre hozva is mindég angol, franczia és német. A kereskedelem is valamikor magyar volt Magyarországon; pedig leginkább „görögök“ űzték. Ma, tisztára német. Még itt Nyíregyházán is és Szabolcsvármegyében is, ahol pedig semmiféle nexusa nincs ennek a tolakodó kultúrának, a mi kereskedőink összes üzleteiket, német nyelvén gondolkozva és spekulálva intézik el. Ha üzleti könyveik lapjain a „tartozik“ és „követel“ fölirás van is, a „soll“ und „haben“ nyelven számitgatnak bizony ők mi is. És tessék behallgatózni a kereskedelmi csarnokba vagy a Preusz-féle, úgynevezett „börze kávéháziba, hallani-e ott üzleti beszélgetésben német szó helyett, magyar szót! A sorvadó iparosról, t. i. a kis iparról alig-alig van mit, ebből a szempontból beszélni. Mert ahol a magyar ipar, mint jelentős állami érdek sulylyal bir, t. i. a gyári iparnál, ott is németül és nem magyarul „iparkodnak“. Kell-e hát, szükséges-e a „Nemzeti Szövetség“, ez a nagy országos szervezkedés, a melynek egy czélja vau: Magyarországon legyen minden magyar! Tudomány, kereskedelem, ipar, — — — — és mindezeknek alapja, hogy magyar lehessen: a nevelés! Vendégeinket, akik ezzel a zászlóval jöttek hozzánk, nagy lelkesedéssel és mély köszönettel üdvözöljük ! Nagy bátorság tőlük, hogy ebben a nevezetes korszakban, amelynek elálmosodott, unott és közönyös nemzedéke kezében a magyar trikolor színei semmitmondó szürkeséggé folynak össze: ők felemelik ezt a zászlót, az alkotó, munkáló és mindig élő magyar Geuius zászlaját, és megtisztítván azt lelkesedésük szent hevületével, meghordozzák azt itt — hogy ébredjünk föl — közöttünk. Ennek a zászló-hordásnak a nyomában föl fog támadni az üde szellő, mely eloszlatja a szürke, unalmas, nyomasztó ködöt, és ki fog majd sütni a napsugár, amikor a magyar társadalom szervezve és egyesítve fogja megköveö _____________________________________________________ mű vészi estén nem volt alkalma részt venni. És megjegyzem, hogy a mit mondok, az nem humbug, mint azt némelyek teszik, kiknek czéljok a színészet nívóját alá ásni, mert épen ez a leggyöngébb oldatom, hogy keveset beszélek és csak annyit Ígérek, amennyit felmu tathatok.“ Minden szükbeszédüsége mellett úgy ömlött belőle a szó, mint felhőszakadás alkalmával a csurgóból] az eső. Megígértem neki, hogy okvetlen elmegyek. Természetesen az adott szó szinészszel szemben is kötelező lévén, én voltam az első. A színpad eléggé megható volt a szó szoros értelmében. Egy pár csillim- ből volt összeállítva, melyeken a kisebb-nagyobb foly tonossági hiányok igen alkalmasoknak látszottad a közönség létszámának megvizsgálására. Körülbelől húszán gyűltünk össze, ők pedig voltak — két egészen. Tehát a számarány eléggé megfelelő a nézők és szereplők között. A babéros drámai művésznő egy szőka hajú fonnyadt arczu nő volt, ki egész külsejével azt bizo nyitotta, hogy a színpadi hőmérséklet egy kissé forró. Korán nyitja ki virágait, de idő előtt el is hervasztja. Elég kedvvel és Ugyeséggel mozgott az ingó deszkán, mely egypár üres hordóra volt építve. Beszélt, dalolt és teljességgel azt láttatta, hogy meg vau elégedve önmagával. Úgy tűnt fel, mint a ki már magasabb emelvényen is szerepelt, de újabb belátása az alacsonyabbal is meg tud elégedni. Játszott, amint csak tudott és lehetett s én csak néztem, hallgattam és gondolkoztam. Mert megismertem a hajáról és a hangjáról. Elmélkedtem a felett, hogy ha úgy csodaképen a szegény Póli néni egy eddigelé még fel nem talált hosszú táv- csövön abból a másik világból végignézné ezen előadást, vájjon mit sajnálna jobban a tőkét kamatokkal, az elmaradt utazást, vagy pedig az unoka nővére drámai jövőjét. Talán éppen a legutóbbit. Az pedig nem volt sajnálkozásra méltó, mert mindenki ott érzi magát jól, ahol otthon van, neki pedig a dészka vált elválaszthatatlan otthonává. Mert hiába a vélt tehetseg is olyan, mint a must, ki kell forrnia, működésében megakadd lyozni nem lehet, mert annál energikusabb erővel tör elő. Sólyom. telni és kivívni, hogy ami élet, szervezet, intézmény, tudomány, művészet, kereskedelem, ipar, törekvés, vágy, óhajtás és minden, ami élet: magyar lesz Magyarországon. Mert ennek így kell lenni! ________„N Y 1 B y I D É K"____________ A CAimzésekről. Folyton hangoztatja mindenki demokrata voltát Magyarországon, azután sehol annyit nem vétkeznek a demokrata elvek ellen, mint nálunk. Erősen dühöng a rang, a czimkórság betegsége a társadalom minden rétegében. A fővárosban, vidéki nagyobb városokban ma már minden jól öltözött ember nagyságos ur, vidéken az olyan ember, a ki nyáron is nadrágban jár, a „tekintetes ur“ czimére hallgat. Sőt ez a czim pusztulóban van, mert már a vidéken is általában terjedni kezd a „nagyságos“ divata. Volt egy mágnás képviselőjelölt, a ki választóit igy szólította meg: „tekintetes parasztok“, a mi nekik bizonyára jobban tetszett, mint mikor „felséges népnek“ czimezték. A nagyságos urak száma is annyira megszaporodott már, hogy az olyant, a kit ez a czim valóban megillet is, már röstellik ennek czimezni, hanem méltóságos urnák szólítják, fia igy haladunk, rövid idő múlva any- nyira előre toljuk egymást czimekben, hogy mint Olaszországban mindenki, a ki nem jár mezítelen lábbal: „eccelenza“, úgy nálunk mindenki fönséges, vagy legalább kegyelmes ur lesz. Igaz, hogy a rang és czimkórság ellen a társadalom tehet legtöbbet, igen nagy szerepe van azonban a törvényhozásnak, a kormánynak és a hatóságnak is. Sajátságos, hogy éppen a hadseregnél vannak száműzve a czimzések úgy az egyénekkel, mint a hivatalokkal szemben. A legutolsó ujoncz is egyszerűen „ezredes urnák“ szólítja ezredparancsnokát minden további czim- zés nélkül, ugyancsak igy említik a katonai hatóságokat is, még a legfelsőbbet is. A polgári hatóságoknál azonban el nem maradhat a czimzés. A minisztériumhoz beadott iratokat meg kell spékelni klvül-belül „nagymeltóságu“ czimzésekkel. A kúriánk is nagyméltóságu — holott bírái méltóságosak. A kir. tábla tekintetes (ezt némelyek kevésnek tartva „nagytekintetünek“ ceimezik), bírái azonban nagyságosak. A törvényszék, th. bizottság, az árvaszék stb. stb. mind tekintetes. Még a községi elöljáróság számára is találtak fel czimzést: az „érdemest.“ Miért ne lehetne úgy, mint a, hadseregnél történt, elrendelni, hogy hivatalos iratokban úgy magános, mint hatóságok részéről a fölösleges czimzések mellőzendők? Ez egyszerűsítené az eljárást s megfelelne a demokrata elveknek. Ha pedig mégis valami czimzéssel akarna valaki élni, tanuljon a képviselőháztól. Ha Magyarország képviselőháza megelégszik a „tisztelt“ szimzéssel, beér heti ezzel bármely rendezett tanácsú város közgyűlése is. Semmi szükség arra, hogy dikczizók bevezetése ez legyen: „Tekintetes (pláne nagyságos) polgármester ur ! Tekintetes közgyűlés!“ Teljesen elegeudő véleményünk szerint a „Tisztelt közgyűlés“ megszólítás, benne van az elnök is, és sem vele, sem mással nem esik tiszteletlenség. A hatóságoknak kellene elkezdeni a czimzések üldözését, mert hiszen egyes ember, ha elhagyogatja a czimzéseket, arról nem azt mondják, hogy demokrata, hanem azt, hogy goromba, vagy neveletlen. Egyetlen embert ismert e sorok Írója, a ki következetesen mellőzte a czimzéseket; minisztert sohasem szólított kegyelmes urnák, senkit sem nagyságolt (férfit), mindenkit nevével vagy állásával szólított, csak az urat téve hozzá, igy járt el levelezéseinél is. Mi pedig tekintetes, nagyságos és méltóságos demokraták boldogságot találunk egymás felczimezgeté- sében s alkotunk egy nehéz tudományt, a czimzések tanát, ma már egész tudomány kell hozzá, hogy kinek milyen czim dukál és a ki a társadalomban akar forogni s nem akarja, hogy kellemetlenségei legyenek s leginkább, hogy ki ne nevessék, annak folyton azon kell az eszének járni, hogy a kellő czimzéseket tudja. Bizony e helyett is okosabbat cselekedhetnénk mindannyian. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye szeptemberben. A folyó év szeptember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint a múlt év megfelelő havában. Az elmúlt év szept. havában elhalt 81, addig ez év szept. havában a halálozás 111 -et mutat, több tehát 30-al. Nem szerint elhalt fi 65, nő 46. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 76, főldmíves gazda 13, iparos és kereskedő 20, értelmiségi 2. Ezeken kivül halva született 1, kora szülött volt 2. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 10. Törvénytelen ágyból származó elhalt 10. Élve született 119, és pedig: 55 fi és 64 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 9, és pedig 4 fi, 5 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 8-al. Házasságot kötött 13 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 9, nő 7 = 16, ág. evang. fi 41, nő 28 — 69, helv. hitv. fi 4, nő 4=8, gör. kath. fi 9, nő 4 = 13, izraelita fi 2, nő 3 = 5. Életkor szerint 0—1 évig = 48, 1—5 évig = 29, 5—7 évig = 3, 7—20 évig = 11, 20—30 évig = 3, 30—10 évig = 2, 40—60 évig = 3, 60—80 évig = 10, 80 éven felül 2; összesen 111. A város belterületén elhalt 68 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 49, kik közül nem lett gyógykezelve 4, 7 éven felüli volt 19, ezek közül nem lett gyógykezelve 1. A város belterületén elhalt 68 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén. A város külterületén elhalt 43 egyén, kik közül 7 éven alól volt 31, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 3, 7 éven felüli volt 12, ez mind volt gyógykezelve, a külterületen elhalt 43 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 3. Az összes 111 elhalt közül tehát 8 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle három esetben lett foganatosítva, és pedig egy föld által agyon nyomott, egy vasút által elgázolt — öngyilkos — és egy égési sebekben kimúlt egyén hullája felett. Orvosrendőri bonczolás nem volt. Törvényszéki bonczolás a vasút által elgázolt egyén hulláján lett eszközölve. Orvosi látleletet nem állítottam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménnyel lettek vizsgálva. Nyíregyházán, 1898. október 1-én. Dr. Trajtlcr Soma, városi tiszti orvos-főnök. Az egri érsek alapítványa. Dr. Samassa József egri érsek abból az alkalomból, hogy áldásos érseki kormányzásának 25-ik évét ünnepli, nagyobb alapítványokat tett különféle jótékony czélokra. A kegyes egyházfő Szabolcsvármegyéről sem feledkezett meg. A főispánhoz intézett szép levelével Szabolcsvár- megye és Nyíregyháza város részére 10,000 koronás alapítványt tett, amelynek kamataiból hat, illetve két, önhibáján kivül munkaképtelenné vált szegény özvegynő részesül segélyben évenként. A nagyérdekü alapitó levelet egész terjedelmében közöljük: Méltóságos Báró Főispán úr 1 Midőn érseki székfoglalásom napjának huszonölödik évfordulójához érve, a lefolyt negyed század lelkem előtt elvonuló eseményeit s tényeit mérlegelem, igazat kell adnom a római nagy szónoknak, aki korát meghaladó erkölcsi emelkedettséggel állitá, hogy nincs nagyobb szerencse, mint az, ha tudunk, nincs bennünk semmi jobb, mint az, ha akarunk segíteni minél többeken. Ezen igazság világánál örömest idézem fel emlékezetembe azt, hogy 25 év előtti székfoglalásommal egyidejűleg alkalmam nyílt az egyházmegyém területén levő törvényhatóságok lekötelező közreműködésével enyhületet nyújtani amaz Ínségnek, mely az akkor pusztító járvány nyomában kelt: gyámolitván az élet küzdelmesebb szakának küszöbén természetes támaszaiktól megfosztott árvákat, kiknek jajszava szivemig hatolt. Huszonöt év lezajlása után, a szenvedő emberiség iránt ugyanezen szeretettel eltelve, de a hosszú élet tapasztalataival könyörületre talán készebben, nem találok a negyed századnak a kezdethez méltóbb befejezést, mintha újból keresztény felebaráti érzelmeimet követve ezúttal a szintén támaszt vesztett, de még sajnálatra méltóbb, mert többnyire elhagyottabb özvegyek sanyarú sorsának némi enyhítését tűzöm ki czélul. E czélra most 50,000 koronából álló alapítványt teszek, melyből 10,000 (tiz ezer) koronát egy darab 10,000 korona névértékű magyar járadék kötvényben, miként 25 évvel ezelőtt Méltóságod elődéhez, azon bizalomteljes kéréssel küldök ez évi deczember hó elsejére lejárni kezdő szelvényeivel együtt Méltóságodhoz, hogy a:t a következő feltételek mellett Szabolcsvármegye kezelésére bízni szíveskedjék: 1. A tízezer korona tőke jelen minőségben vagyis államkötvényekbe fektetve gyümölcsözzék, s aSzabolcsvár- megyei özvegynők alapítványa czimére kötményeztessék. 2. Az évi kamatokból a vármegye területéről hat, Nyíregyháza város területéről két özvegynő évi ötven korona segélyben részesittessék. 3. A kellő módon közhírré teendő segélyért folyamodó özvegynők közzül elsőbbség annak adassák, ki anyai gyámolitásra szorult kiskorú gyermekekkel jutott özvegységre. 4. A 2-ik pontban említett segélyösszegek minden év szeptember havának 10-ik napján, mint gyászos véget ért Erzsébet királyné nagyasszonyunk halálának évfordulóján osztassanak ki, hogy a segélyezettek az isteni végzésen megnyugvásra intő példát lássanak a királyasszonyban, ki a korona fénye és hatalma mellett is elmondhatta magáról a zsoltáros királylyal: „elfogyatkozott életem a fájdalomban, és esztendeim fohászkodásban*. Fogadja Méltóságod hazafiui üdvözletemet. Kelt Egerben, 1898. évi október 22-én. Dr. Samassa József, s. k. egri érsek. ÚJDONSÁGOK. — Nyíregyháza város virilistái. Nyíregyháza város legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagjainak a jövő 1899. évre érvényes névjegyzékét a héten kedden délután állította össze az e czélra kiküldött bizottság. A névsorban első a Nyíregyházi Takarékpénztár 9671 frt 83 kr adóval. Utolsó — 100-ik — Bdogh Klára 162 frt 44 kr adóval. Az összeállított névsor a következő: Nyíregyházi Takarékpénztár, gróf Dessewffy Miklós, gróf Dessewffy Dénes, gróf Dessewffy Alajos, gróf Dessewffy Béla, Nyíregyházi termény áru raktár, Mármarosszigeti iskola, Kiár Sándor, id. Bodnár István, Haas Ignácz, Glück ignácz, özv. Török Péterné, Semsei Mór, Szopkó Alfréd, Stern Jenő, Gredig Jeremiás, Schlichter Gyula, báró Uray Kálmán, Csengery Mihály, Barzó Mihály, Gsengery Kálmán, Baruch Arnold, Májerszky Barna, Elek László, Baumeisz- ter Ernő, Csengery Gyula, Somogyi Gyula, Szesztay Károly, Verzár István, Ferlicska Rezső, Gyurcsán Ferencz, Csapkay Jenő, Silberstein László, Sallay Pál, Palicz János, Márkus Károly, dr. Gara Leó, Morgenstern Dezső, dr. Vadász Leó, Grosz L. II., Ferenczi Miksa, Gaduly Henrik, Láng Lázár, Fábry Dezső, Feldheim Emánuel, Hölcz Gyula, ifj. Krúdy Gyula, Korányi Imre, Groák Ödön, Bartholomaei- desz János, Spitz Ferencz, Kovách Gerő, Király Sándor, Fejér Imre, id. Jánószki János, Fekete István, Déry Dániel, Szeszich Lajos, Führer Mihály, Czucker Henrik, dr. Rosenberg Emil. Jánószky Andrásné, Marsalkó Lajos, Léderer Ignácz, Novák Gyula, dr. Jósa András, Führer Ignácz,
