Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

8 6. Minthogy a bemutatott tervezet szerint arra, hogy e czimeu 7 ifjú nyerjen teljes ki- képeztetést összesen 8400 forint szükséges, megbízza az alispánt hogy azon esetben ha erre az időközi kamatok fedezetet nem nyúj­tanának, ezen összeget is a közművelődési alap­ból fedezhess0. A vármegye alispánjának ez inditványát a vármegye keddi közgyűlése egyhangú lelke­sedéssel elfogadta. Felhívás Nyíregyháza városának hazafias közön­ségéhez! Polgártársak! Édes hazánk felvirágzása s a magyar nemzet boldog­sága érdekében szólunk hozzátok. Kötelességeit úgy is, m;nt ember, úgy is, mint honpolgár, mindenki ismeri, kell, hogy ismerje és telje­sítse is. Az állam személyünkben és vagyonúnkban meg­yéd, jogainknak érvényt szerez és a közjóra irányuló egyesülésünkben hathatósan támogat. De a nemzetnek szellemi és vagyoni nagyságát, a haza önzés polgárainak boldogságát csakis a nemzeti öntudat fogja megszerezni s e nemzeti öntudatból származó hazafias tetteink fogják biztosítani 1 Polgártársak! Egyesülnünk kell szívvel és lélekkel, nemzetiségre, fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül, annak a »bölcsőnek és sírnak“ flui szeretetében, mely mindnyá­junkat „ápol s eltakar;* egyesülnünk kell karral és fővel, hivatásra, foglalkozásra, politikai felfogásra való tekintet nélkül, annak a földnek megtartásában, melyen kívül „nincsen számunkra hely,“ melyen „élnünk s halnunk kell!“ Egyesüljünk tehát, polgártársak, hazafias egyesületté mi is, lépjünk be abba a hatalmas „nemzeti szövetségbe,“ melynek megalapításán hazánk legjobbjai fáradoznak, s melynek sikerei örömmel töltik el barátainkat, megszé­gyenítik, letiporják ellenségeinket. Békében hatalmasabb alkotást, támadás esetén hatalmasabb védőpajzsot, nemzeti öntudatunk emelésére hatalmasabb eszközt, hazafias cselekedetek végrehajtására hatalmasabb erőforrást képzelni sem tudunk, mint a milyen a nemzeti szövetség lesz, ha minden magyar örömmel, büszkeséggel, áldozatkészséggel sorakozik annak diadalmas zászlója alá. Egyetértésben van a mi erőnk, munkás áldozatunkban a mi dicsőségünk! Jöjjetek el, legyetek ott mindnyáj in azon az ala­kuló közgyűlésen, mely a székes fővárosból s a már szá­mos testvéregyesülettől érkező vendégek jelenlétében f. évi október hó 30-ik napján vasárnap délelőtt 11 órakor vármegyénk székházának dísztermében a nyíregyházi nemzeti szövetség megalakulását fogja proklamálni. Hazafias üdvözlettel: Somogyi Gyula, szervező bizottsági elnök. Az alakuló közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó beszéd. Tavija: Somogyi Gyula, a szervező bizottság elnöke. 2. Dr. Herczeg Mihály az „Országos Nemzeti Szövetség* igazgató elnökének válasza. 3. Szabolcsvármegye közönsége nevében Mikece János alispán üdvözlő beszéde. 4. A „Nyíregyházi Nemzeti Szövetség“ megalaku­lásának elhatározása; a tisztikarnak és igazgató választ­mánynak megválasztása. 5. Zárszó. Tartja a megválasztott elnök. nem akart végeszakadni. Egyre tüzesebben, tüzesebben járták a fiatalok, de az utólBó ujránál hiába kereste a néni vizsga szeme, húga karcsú alakját. A fiatal leány egy pálmákkal beárnyékolt kis sa­rokban ült és legyezte kipirult arczát a fehér csipke- legyezővel. Melette ült Lenkey a fiatal miniszteri tit- .kár, egyik kezével megfogva Magduska feh'rkeztyüs kezecskéjét és igy élvezték, azaz akarták élvezni az egyedüllét boldogságát, ha eszébe nem jut Magdus- nak, hogy a néni nem igen helyeselné ezt a túlságos bizalmas tőte-á-tét et és nyugtalankodva állott fel he­lyéről. Lenkey szintén felemelkedett, szenvedélyes szo­rítással fogta meg mindkét kezét; „Magda nagysád, Magduska én magát végtelenül szeretem, akar e a feleségem lenni?“ A fiatal leány körül forgott a világ, egészen el­rejtette az arczát a csipke legyező mögé s úgy érezte, mintha körülötte egyszerre átváltozna minden. A fényes kivilágított bálterem a paszulyos filegériává, a fiatal titkár délczeg, sugár alakja a kis szürke praeczep- torévá 8 messziről elmosódva hallatszott az Elek egy­hangú mormogása. És eszébe jutott minden, újra eszébe jutottak a bakfis álmok és egy humánus, nemes gon­dolat szállta meg szivét. „Nem születtem miuiszter- nének“, gondolta aztán, „legyen ő, a nagy ember másé, lemondok róla“ s mint egy álomból felocsúdva fordult a mellette álló fiatal emberhez ki szerelmesen, szenvedé­lyesen nézett reája: „Szeretem Miklós, beszéljen a pa­pával“. III. A májusi nap ott játszott a nagy ablaktáblákon, a májusi nap beáradt a nyitott ablakokon s felhozta a lent zsibongó élet egy egy megtört akkordját. Lenkey, a fiatal miniszteri titkár a reggelinél ült bájos kis feleségével. Magduska ügyes kezekkel töltötte be a theát s nyújtotta oda férjének, a ki elra­gadtatással csókolta meg a fehér ujjacskákat. Csak­t 1 it v i d É K-‘ Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye augusztusban. A folyó év augusztus havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint a múlt év megfelelő havában. Az elmúlt év aug. havában elhalt 68, addig ez év aug. havában a halálozás 96-ot mu­tat, több tehát 28-al. Nem szerint elhalt fi 55, nő 41. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 57, földmíves gazda 12, iparos és kereskedő 26, értelmiségi 1. Ezeken kívül halva született 1, kora szü­lött volt 2. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán te­metve 6. Törvénytelen ágyból származó elhalt 6. Élve született 114, és pedig: 58 fi és 56 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 11, és pedig 6 fi, 5 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 20-al. Házasságot kötött 15 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 12, nő 5 = 17, ág. evang. fi 33, nő 22 = 55, helv. hitv. fi 4, nő 4 = 8, gór. kath. fi 5, nő 7 = 12, izraelita fi 1, nő 3 = 4. Életkor szerint 0—1 évig = 37, 1—5 évig = 26, 5-7 évig = 3, 7—20 évig = 6, 20—30 évig = 4, 30—40 évig = 3, 40-60 évig = 10, 60 -80 évig = 6, 80 éven felül 1; összesen 96. A város belterületén elhalt 66 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 45, kik mind lettek gyógykezelve, 7 éven felüli volt 21, ezek közül nem lett gyógykezelve 3. A város belterületén elhalt 66 egyén közül tehát nem lelt orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 30 egyén, kik közül 7 éven alól volt 21, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 1, 7 éven felüli volt 9, ezekből nem lett gyógykezelve 1, a külterületen elhalt 30 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 2. Az összes 96 elhalt közül tehát 5 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle két bélhurutban elhalt egyén hullája felett lett foganatosítva — gyors halálo­zás miatt. Sem orvosrendőri, sem törvényszéki bonczolás nem volt. Orvosi látleletet 1 könnyű testi sértésről állítot­tam ki. Piacz és élelmi szerek vizsgálatánál se mmi rend­ellenesség nem találtatott. Nyíregyházán, 1898. szeptember 1-én. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-főnök Erzsébet szobor. VIII. Geduly Henriimé és Baruch Anna úrnők gyűjtése: Dohnál Józsefné 1 frt, Korányi Endréné 2 frt. Taub Lajos, Hegedűs Ignátzné 1 — 1 frt, dr. Hoffmann Mórné 2 frt, Trajtlerné, Deutsch Izidor I —1 frt, Báslhy Barna 3 frt, Práveczky András 50 kr., Klein Géza 10 kr., N. N. 5 kr., Szamuely Lajosné 1 frt, Teleki Mórné 50 kr., Michael, Mandl Emilné, Kiár Mártonná, Szikszay Pál 1 — 1 Irt, Verzál- István 5 frt, Hunyady Lászlóné 1 frt, Kubacska Istvánná 50 kr., Rúzsa Endréné 50 kr., Szénfy Gyuláné 1 frt, Schiller Mórné 50 kr., Groák Ödön 5 frt, Reich Benőné 50 kr., Klein Adolfné 1 frt, Májer Ferencz 50 kr., Orbánná 1 frt, Mainheimer Simonné 50 kr., Sulyok Ferencz 20 kr., Ferenczi József 1 frt., Kerekes Pál, Jakobovics Fánny, Horn Sámuelné 50—50 kr., Baumaiszterné 1 frt, F. L.-né 20 kr., L. L. 20 kr., Schiller Gyuláné 50 kr., Bartha Lajos 50 kr., Lichtenberg 20 kr., Velenczey László 1 frt, Kovács P. Pál, Oberlän­der Zsigmond, Álmos Zoltán 50—50 kr., Sexty Gyula, Oltványi Endre, Saáry Pál, Hudák Károly, Major István, Silberstein Miklós 1 — 1 frt. Összesen: 49 frt 45 kr. IX. Ferenczi Miksáné és Szesztay Eszti úrnők gyűj­tése: Groszmann Fcrenczné 20 kr., Miskolczy Ignáczné 2 frt, Gutlmann Sámuelné 50 kr., Gsapkay Jeuőné I frt, Wertheimer Lipótné 20 kr.. N. N. 20 kr., Fábián Józsefné 30 kr., Majoros Károlyné 1 frt, Ferenczi Mik­sáné 2 frt, Schwarcz Edéné 50 kr., Havas 1 frt, Fixlerné, Drágusné, Kövér Gyula, Jármy Vinczéné 50—50 kr., Krámer Zsigmond 25 kr., Inczédy Lajosné 2 frt, Lábay Józsefné 20 kr., Pintér István 25 kr., Hrabéczyné 50 kr., N. N. 1 frt, K. Zs. 20 kr., Staub Samu 20 kr., Barzó Miliályné 1 frt, Engländer Fánny, Simkó Józsefné, Preisz Ignáczné, özv. Murányi Jánosné, Goldsteinné, Hősek, Lőrincz Miklós 50—50 kr., Boros Bertalanná 10 kr., özv. Mendek Jánosné 50 kr., Tornaji István 7 kr. Összesen: 21 frt 57 kr. X. Dr. Rosenberg Emilné és Irján Etelka úrnők gyűjtése: Eisler Károlyné 1 frt, Stern Jenőné 5 frt, N. N. 20 kr., özv. Maurer Károlyné 1 frt, özv. Hegedűs Edéné 5 frt, dr. Lauffer Miksáné 2 frt, Rosenthál Ferenczné, Szesztay Károlyné, Groszmanné 1 — 1 frt, Mandel Gusztávné 2 frt, Topserné 1 frt 50 kr, Czutker J. I frt, Bleuer Ignáczné 1 frt, Szatke Sándoiné 50 kr., Wachterné, Tahy Istvánná, Faragó László I —1 frt, Jung Karolina 50 kr., Blau Pálné 5 frt, Groszman Sámuel, Hoffmann Mihályné, Guttmann Henrik 1 —I frt, Gleich- man Samu, Schwarcz Jenő, Pataki Jeni, Grosz M. Jakabné 50—50 kr., Frankfurt 20 kr., Mandel Ábrahámné 50 kr.. Sulyok Kálmán 1 frt., Friedmann József 50 kr., Jakobovics Mór 1 frt, Surányi Imréné, Mandel Jenőné' Jurás Lijosné, Szabó állatorvos, Oláh Gyuláné 50—50 kr., Noszágh 1 frt, Suhanyeczné 50 kr., Kun Mátyásné 2 frt, Marsalkó Károlyné 1 frt, dr. Hoffman Emil 2 frt, Txcseh Pálné 1 frt, Tessik Jánosné I frt, Löbiovits Já­nos 50 kr., Kertész Bertalan 2 frt, Rosenberg Emilné 2 frt, összesen 56 frt 40 kr. XI. Dr. Prok Gyuláné és Mandel Berta úrnők gyűjtése: dr. Hartstein Sándor 2 frt, Fazekas János 1 frt, Veinberger Johanna 1 frt, Ehrenreich 50 kr., Stein- fest S. 1 frt, Fisch Irma 10 kr., Gerbár Mihály 20 kr., Raksányi Sándor, Kovács Ferencz, Zimmerman Pál és Bauman M. 1 — 1 frt, Vitái Sámuel 30 kr, Brüll Izidor 50 kr, Weisz Farkasné 50 kr, összesen ll frt 10 kr. XII. Kovács Gyözöné és Rottman Lujza ú/rnők gyűj­tése: id. Bodnár István 10 frt, Nyiry Teréz 5 frt, ifj. dr. Bodnár István 5 frt, Moesz Adolf 50 kr., Czincz Ignáczné 3 frt, Heider, Blumberg József és Rózsa Lajos 1—1 frt, Termény és Áruraktár 10 frt, André, Szopkó Alfrédné és Marsalkó Lajosné l — l frt, Szentpétery Lajos 50 kr, Király Sándor 1 frt, Schlesinger Miksáné 2 frt, Karner Józsefné 1 frt, Haas Mórné 10 frt, Haas Ignáczné 10 frt, Molnár Pálné, Kovách Gerő és Kovách Bella 1 — 1 frt, Kiár Dávidné 5 frt, Kovách Teréz 2 frt, Gansl Lipótné 1 frt, özv. Meskó Pálné 2 frt, dr. Meskó Lászlóné 5 frt, Kubassy Gusztávné, Blau Mórné és Ko­vách Győző 1 —I frt, N. N. 20 kr., Meskó Elekné 3 frt, Bodnár Lajos 50 kr, Szőllősi Endre 50 kr, N. N. 10 kr., Lucsu István, Fekete Endréné és Kiss Mihályné 20—20 kr, Dudinszky Gyuláné 1 frt, Martinyi Vilma 50 kr, N. N. 20 kr., S. D. 10 kr., S. L. 50 kr., N. N. 10 kr., Bunkáczi Istvánné 10 kr., Éva Mihály 20 kr., Lejtrik Jánosné 1 frt, Loövey Elekné 1 frt, Kozma Györgyné 50 kr., Déry Pálné 20 kr.. P. 0. I frt, Rot­tenburg Sámuel 50 kr., Engel Ferencz 50 kr.. özv. Pa- taky Lajosné 50 kr, Velenczey István 1 frt, Geiger Sán- dorné 1 frt, Nagy Géza 50 kr., Klein Józsefné 50 kr:, Bergstein Lajosné 1 frt, összesen 101 frt 82 kr. Führer Ignáczné és Trajtler Anna ívére adakoz­tak utólag Keresztessy Istvánné 5 frt. Kiár Gusztávné és Maurer Irén úrnők ivére ada­koztak utólag N. N. 1 irtot. W Lapunk hátralékos előfizetői részér,e már a „Nyírvidék“ legutóbb megjelent számá­hoz utalvány lapokat mellékeltünk, azzal a kérelemmel, hogy azok fölhasználásával a hátrá­lókos összegeket lapunk kiadó hivatalához be­küldeni szíveskedjenek Ezúttal megújítva kérelmünket, a községi elöljáróságok szives figyelmét különösen* 1 2 is föl­hívjuk, hogy legyenek szívesek a lapunkkal ugyan Magda asszony imádásra méltó volt, a mint ott ült a valenczienni csipkékkel díszített fehér negligében, egyik kezében a thea szűrőt, másikban pedig egy nagy szürke borítékot tartva a pipa vaskos Írásával. Következetesképen félbe szakadt a reggeli. Mag­duska türelmetlenül bontotta fel a levelet s arcza, a mint álfutotta a sorokat, mindég jobban elkomolyodott, végére érve sírásra görbült szájacskával tette az asz talra s kétségbeesetten aprította össze vissza a szegény ártatlan sonkát a virágos tányéron. Miklós meglepetten nézte ezt a jelenetet, „mi történt?“ kérdezte végre s a végzetes levél után nyúlt. „Mi történt? Nem történt épen semmi“, s a fehér mollzsebkendő le nem került többé a könnyes szemek­ről, „csak azt Írja a papa“, a hős asszonyka hangja itt elfullott a zokogástól, „hogy . . . hogy há ... lát ... lan vagyok; négy éve, hogy férjhez mentem s még egyszer sem voltam otthon. Igaza van“, őnagysága kez­dett magához térni, „de én oka nem vagyok, hanem maga, aki rabszolgaként tart engem“. Migduska mind tüzesebben tüzesebben szavalt s Miklós csodálkozva csapta össze a két kezét: „Hallja e angyalkám, mi baja van magának?“ Ez volt az ő galamb szelíd felesége, ez a mérges kis kakas, ki ott berzenkedett közvetlen az orra alatt? De a fiatal asszonynak nagyon tetszett a szerep változás. „Igen is pakolok, akár akarja, akár nem és elutazom a gyerekekkel még ma este“, avval kiperdült az ajtón, hogy csakúgy libegtek-lobogtak a selyemszalagok a fehér negligén. A miniszter titkár nem járt zsebre dugott ke­zekkel fel és alá, mint tette volna az ő helyében akár melyik más novella hős, hanem a legnagyobb flegmával kiitta a theát s kikaczagta magát istenigazában. Milyen édesen tudott veszekedni az ő kis feleségo, igazán el­ragadó volt. Hmem az utolsó szó mégis szeget ütött a fejében. Magduska pakolni ment, ennek már fele se tréfa. Még alig egy esztendeje, szintén ő nagysága ezen szakismeretei hiányában tett tönkre egy vadonatúj selyemszőrü gyönyörű uj czilindert. Lenyomta a láda fenekére s rá rakta az Etuka babaszobáját. Miklós tehát emlékeitől űzve s rettegéssel eltelve a jövő iránt, haDyat-homlok rohant a felesége szobájába. Az uj áldozatra szánt czilinder már csakugyan ki volt téve a díványra s Jóska és Etuka mint a forró kását, kerülgették a fényes jószágot. A fiatal férj egyszerre ölelte keblére a megmentett czilindert s a duzzogó feleségét: „Utazunk tüstént édes, csak ne fáradjon a pakolással*. Másnap reggel az Andrássi-uti palota ablakai le voltak függönyözve. A miniszteri-titkár pedig bent ült családjával a czimeres fekete hintóbán, mely vitte őket haza a szülői házba. A két gyermek tágranyilt szemekkel bámulta a kocsis és a huszár czifra unifor­misát s nyugton hagyták a mamát, kinek arcza csak úgy ragyogott a boldogságtól. Valami meghatottságfélót érzett, midőn viszont látta négy hosszú év után a kis mezővárost, hova gyermekkori emlékei kötötték, az ismerős régi alakokat, melyeket mégis észrevétlenül megváltoztatott az idő. Magduska szive nagyot dobbant ebben a pillanatban Ki ballag ott a másik oldalon, mint régente, nagy akta csomóval a hóna alatt, meg­görbülve, ki más mint a praeceptor. S a miniszter tit­kárnőt, a ki a szürke iruok láttára vissza időzi leiké ben bohó leány álmát, egy kimondhatatlan vágy fogja el, hogy kaczagjon szive mélyéből. Kiczagja a múltat, azt az ábrándos múltat, kaczagja a jelent, a be nem teljesült reményeket, kaczagja a jövőt, mely ime most oly más színben két ártatlan gyermek szemben tűnik fel előtte s amint Etuskára tekint egy hirtelen gon­dolata támad s naiv gyermekes kérdéssel fordul fér­jéhez: „Úgy e Miklós mi is tartunk a Pubinak praecep- tort, ha meg nő ? .......... Bleu er Bűske.

Next

/
Oldalképek
Tartalom