Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
4L szám. XIX. évfolyam. Nyíregyháza, 1898. október 9. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. szabolcsvArmeote hivatalos lapja. A SÍABüLCSYÁRffiGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Méeörjelenib: Iietenliint egryszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint. Fél évre...........................................................2 „ Ne gyed évre.................................................1 „ A községi jegyző és tanít' uraknak égés/, évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó- ; támlások Jóba Elelz kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ] (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Bérmeutetlen levelek csak ismert kéz ktől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra a az illető költségére küldetnek vissza Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyaz r i közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegiJij fejé -en, minden egyes hirdetés után '10 kr. fizettetik. j A nyilt-térl közlemények dija soronkint .‘>0 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Go'dbe,-Qer A. V., Eckstein Barnát és Általános Tudósitó által Budipesten, H lasenstein és Vigler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 18006. K. c , , . ................. —--- bzabolcsvarmegye alispánjától. A j árási ioszolgabiráknalc, a községi és körjegyzőknek s általában a/, elöljáróság tagjainak. A m. kir. belügyminszter úrtól vett leirat szerint az ország egyes vidékein gyakran előfordul, bogy a községi bíráskodást a községi főbíró hanyagsága mellett tényleg a községi, vagy a körjegyző gyakorolja, sőt előfordult, hogy a jegyző egyúttal az egyik, vagy másik peres fél érdekét is képviselte. Miután a községi bíráskodás körüli eljárás az 1877. évi XXII. törvénnyel s az e törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott kormány rendeletekkel tüzetesen szabályozva van: ugyanazért figyelmeztetem az elöljáróságnak a községi bíráskodással foglalkozó tagjait, hogy e részben biztosított jogkörükben kötelességüket pontosán teljesítsék, a községi és körjegyzőket figyelmeztetem, hogy a felek érdekeinek e biróság előtt való képvisolte- tésétől fegyelmi vétség terhe mellett óvakodjanak. A járási főszolgabirákat pedig utasítom, hogy a községi bíráskodás teljesítését mindig figyelemmel kísérjék, s Szabálytalan eljárás esetén a mulasztás megtorlása melleit a tényállásról a vármegye közigazgatási bizottságához jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1898. szeptember 23. Mikecz János, alispán. Társad almi p rog r am m. Ezzel a czimtnel egy nagyon tanulságos füzet jelent meg Mailáth József gróf tollából. Olvasóink tudják, hogy Mailáth gróf egyike azon keveseknek, a kik kitartóan munkálnak a föld népének javán. Szövetkezeteket csinál, szervezi a Bodrogköz birtokosságát azzal a czéllal, hogy hadat üzenjenek egyrészt a nép megrontőinak, másrészt pedig azon munkáljanak, hogy a társadalom minden rétegét keresztyéni szellem s az eddigieknél nemesebb törekvések hassák át. Az előttünk fekvő füzetben részletezve azt a munkásságot, melyet a németek a falu és ennek lakói érdekében kifejtenek, reá mutat arra, milyen súlyos és megbocsáthatatlan bűn elhanyagolni a városért a falut és annak népét. Abban a nézetben van, mint a híres Boscher a kinek véleménye szerint: „A parasztság a nép fájának gyökere; a korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, de ha a gyökér egészséges, ismét megifjodhatnak. Ám hol a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy.“ Egy állam sem ment tönkre, mely virágzó parasztsággal birt, de az ellenkezőjét sokszor tapasztaltuk. A nagy római birodalom bukása .példa erre. Azt alig kell bizonyítanunk, hogy az uzsora, a pálinka és szivrpntó olvasmányok, ha eléjük nem vágunk, megfogják alaposan mérgezni népüuk testét és lelkét. Nagyon ideje hát, hogy munkához lássalak mindazok, a kik- b;n van kötelességérzet és hazafiság. Ezért óhajtanok, vajha minél többen vennék szivükbe azt, a mit Mailáth gróf mond és ne csak gondolkodnának fölötte, hanem reászánnák magukat a munkára is A németektől sokban példát vehetünk, de sok mulasztás történt náluk is és ébredni ebben az irányban ott is csak most kezdenek Az agrárszocziáliz- raussal azonban nincs annyi bajuk még ma sem mint nekünk A mezőgazdaságot, az ipar és keréskedés mellett, Németország is elhanyagolta és inkább a városoknak, mint a falunak kedveztek. Az ellen, hogy a katonaságot nagy városokba összpontosítják, szót emeltek. Az irányelv ma nálunk is ez, pedig nem helyeselhető egészen, mert a mezőgazdasági munkás- kalamitásnak ezen intézkedés egyrészt nagy előmozdítója, másrészt a katonaságtól falujába vissza nem térő földmives az elégületlenek számát fogja növelni. Nagy fontossággal biró intés nekünk is a németeknek az a tapasztalata, hogy a mező- gazdasággal foglalkozóknak a szocziál-demok- rata eszmékkel szaturálása sokkal veszedelmesebb következményeket szül, mint az iparosoknál, mert az iparos csak jobblétet, jobb bért, kevesebb munkaidőt óhajt, a földmives ellenben, mint az nálunk a megyében is történt, a földnek köztük leendő telosztását kívánja. Szintén nagy súlyt fektetnek a teljesen ingyen népkönyvtárakra Ez a törekvésük egé- szen^természetes s a logikai gondolkodás megdönthetetlen következménye, mert ha a népet a józan iársadalom nem oktatja a jóra s el nem látja a szellemi táplálék azon minimumával, mely a nagy tömeget képessé tegye arra, hogy a fennálló jogrendet a kellő erkölcsi és emberi szempontokból mérlegelni tudja s annak élőuyeit munkálkodása által egyénileg épp úgy, mint kisebb társadalmi körén belül tisztességes erkölcsi alapon kihasználja: akkor az izgatok és álapostolok örökös prédájává válik, kik bőven szaturálják őket a szennyirodalom mindenféle termékeivel. Igen jó eszme az állandó lap kreálása, egyúttal rőpiratok kibocsátása is, mert ez fogná leghathatósabban ellensúlyozni a szoczíál-demok- ratáknak világgá bocsájtott termékeit. A „NYIRV1DEK“ TÁROZÁJA. Gyurka és Sándor.*) (Újabb adatok a G-yurlcovics-fiuk történetéhez.) Irta : Herczeg Feroncz. Előszó. Mikor évekkel ezelőtt kiadtam a Gyurkovics-fiuk történetét, ilyen szavikkal szakítottam félbe följegyzéseimet ; .Szeretnék még egyet-mást elmondani Gyurka és Sándorka viselt dolgaiból, de a fiatal urak (különösen a legkisebbik!) egyelőre még miudeu komolyság hiá nyában szűkölködnek, ügy, hogy mostanában nem is merném őket türelmes olvasóimmal közelebbről megismertetni. Talán még benő a fejük lágya . . Jelentem most már, hogy a várt örvendetes esemény bekövetkezett: a fiatal uiak fejelágya benőtt. A felől már régebben biztos voltam, hogy a Gj ur káé benőtt. Ő főszolgabiró a délvidéken és a szorgalmas újságolvasók emlékezhetnek a nevére u földoszló mozgalmak idejéből, mikor a tolonczolás teréo kifejtett nagyszabású tevékenységével vonta magára az általános figyelmet. Egy pártonkivűd képviselő a belügyminiszterhez intézett interpellációjában akkoriban kifejezést is adott a Gynrkovics-féle tömeges eltolonczo lási bendszer törvényes és opportuuus voltával szemben táplált erős kételyeinek: Gyurka azonban provo- káltatta a honatyát és mivel a párbajnál igen lovagja san viselkedett, megnyeite ellenfelének rokonszenvét és senki azóta sem kételkedik benüe, hogy korrekt tisztviselő. Ami Sándort illeti, azt mondtam, hogy az ő feje lágya is benőtt. Nos igen, lelkiismeretem túlságos meg terhelése nélkül ismételhetem, hogy nagyjában legalább benőtt. *) Az »Uj Idők« képes hetilap e heti számiból. Erről a tényről alkalmam volt személyesen meg győződni, mikor az utolsó képviselőválasztás idejében Bajna városában akadt dolgom. Kocsin tettem meg az utat oda és a fuvarosom a város végén, a régi (üzérkaszárnya mögött álló Betekints korcsmánál megállapo dott, hogy megitassa a lovait. A képviselőválasztás ugyan már két nappal ezelőtt esett meg (tudvalevőleg Gyurkovics Milán fényes győzedelmével végződött), a korcsma tetején azonban még akkor is ott lengett a nagy zászló: É'jen Gyurkovics Milán képviselőjelöltünk! Az ivóból pedig czimbalomszó és zavart lárma hallatszott. Inkább unalmamban, mint kíváncsiságból, leszálltam a kocsiról, hogy betekintsek a korcsmába. Egy megyei hajdü azonban elállotta az utamat. — Nem lehet bemenni, tekintetes úr! — Miért nem? — A Gyurkovics urak mulatnak odabenn, mondta jóakaróan. E pillanatban pisztolylövés és erős Uvegcsöröm- pölés hallatszott az ivóból, fölöslegessé téve a további magyarázatot. Az első lövést őt másik követtp, rövid időközökben ... Az ajtón két ijeltképü czigány ugrott ki, egy harmadik kontrás pedig utánuk szólt az ablakból: — Gyertek vissza, hibások, hiszeu csak hatlövetű a nagyságos úr revolvere ! A koutrásokkul én is beléptem az ivóba. Csak egy Gyurkovics mulatott odabenn: Sándorka; a megyei hajdú alkalmasint azért beszélt Gyurkovics urakról, mivel a szintén jelenlevő Horkay Ferit is a családhoz számította. Odaküon erősen sütött a nap, de az asztalon mégis több lámpás és vagy harmincz, boros üvagbe dugott fagygyúgyertya égett. — Világot! Még több világot! —kiáltotta éppen akkor Sándorka. A csapos behozta az istálló-lámpást is. — Mit csináltok itt? kérdeztem kíváncsian. WSST Mai számunk 8 oldalra, terjed. — Korteskedünk! mondta Sándor önérzetesen. — Egy hete már se éjjelünk, se nappalnak! panaszkodott Horkay. — Mindig csak dolgozunk ős készítjük Milánnak a talajt! toldotta meg Sándorka. — Bizony, ha mi nem volnánk, elhasalna a mo- noklis, mint a béka! Megjegyzem, hogy hármunkon kivül még csak a czigány és a csípős volt az ivóban; legjobb akarattal se tudtam tehát megérteni, hogy miféle talajt dolgoznak meg. — De hiszen a választás már meg is volt, két nappal ezelőtt! Ez a kijelentésem láthatólag zavarba hozta őket. — Becsületszavadra mondod ? — Becsületszavamra I — Akkor menjünk szavazni, — sürgette Sándorka — hogy le ne késsünk véletlenül. Nehezen sikerült csak megértetnem velük, hogy a buzgalmuk immár kárba veszett, mivel Milán, miként a lapokból tudtam, átvette a mandátumát és Budapestre utazott. — Ezt tisztán nekünk köszönheti, — bizonygatta SáQdor. — Ha mi nem vagyunk, elhasal, mint a béka. — Czigány, tust! kiáltotta Horkay. Most már igyunk egyet a győzelmünkre! (A két sógor azontúl is állhatatosan ragaszkodott meggyőződéséhez, hogy Milán tisztára csak az ő buzgalmuknak köszönheti mandátumát és később, mikor a képviselő makacsul megtagadta a Betekints számlájának kifizetését, ebben nem csak nagy háládatlanságot láttak, de abban is megegyeztek, uo y a Milán pozi cziója nagyon megrendült a kerületben.) A Bitekints-beli találkozásunkat különben csak azért említettem, mivel akkor győződtem meg róla, hogy Gyurkovics Sándor most már társadalmi tényező számba megy a vármegyében és hogy nem lehet róla többé mint gyermekemberről beszólni. A szeles suhauez-
