Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-02 / 40. szám

— Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alka­lom nyilik ékszerek, arany- és ezüst-áruk, órák bámu­latos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kos­suth Lajos-utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girandolok, tálak, kávés- és teás-készletek, mind 13 próbás ezüstből, min­den elfogadható áron adatnak el. — Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., teljes 12 személynek való evő- készletek bőrtokban 150 frt és feljebb. 3_2 — Figyelmeztetünk a lapunk mai számában meg­jelent „Nemzeti Balesetbiztosító“ czimü hirdetésre. 3_, Színházi jelentés és bérlet hirde és. Van szerencsém Nyíregyháza város és vidéke n. é. közönségét mély tisztelettel értesíteni, miszerint jól szer­vezett dráma-, vígjáték-, népszínmű- és Operette társu- latom-.és saját zenekarommal előadásaim sorozatát f. évi október hó közepén megkezdem. Társulatom névsora a következő: Ügy vezetőség: Halmay Imre igazgató-művezető, operette- és népszínmű-rendező, Déry Béla, drámai ren- rendező, Miklóssy Gyula titkár, Halmay István pénztáros és jegykezelő. Szereplő személyzet: Nők: Halmayné Emma, ope­rette- és népszinműénekesnő, Lévay Sárika, operette- és népszinmüénekesnő, Juhászné P. Agnes operette éne­kesnő (kórista) és vígjátéki anya, Gőöz Aranka, szende és naiva, Tuboly Klementin, drámai és vígjátéki hősnő, Torday Béláné, naiva és énekesnő, Szepesi Paula, tár­salgási ás anyaszinésznő, Tóth Erzsi, Újvári Rózsi, kar­énekesnők és tánezosnők, V. Serfőzy Ida, Déry Béláné, T. Bauer Mari, Gáspár Etel, Nagy Mari, kardalosnők és segédszinésznők. Férfiak: Halmay Imre társalgási jellem, Juhász Sándor népszínmű- és operette bariton, Déry Béla szerelmes bonvivant, Torday Béla tenorista, szerel­mes, Baranyai Ferencz tenorista, Tisztay Miksa operette buffó, komikus, Nagy Gyula operette buffó, komikus, Szabó Ferencz, Mártonfi Jenő, Keresztesi Sándor, Palo- tay Gyula, Nagy Kálmán, kardalosok és segédszinészek, Várady Aladár karnagy és énektanitó és 6 tagüól álló zenekar. Műszaki személyzet: Kozla Vincze fődiszmester, egy segéddel, Csontó Lajos felelős kellékes és szinlap- osztó, Kiss Sándor kellékes segéd, Tantossy Ferencz főruhatárnok és szabó, Kozla Vinczéné jegyszedő és ru- határpsnő, Kerekes Samu világiló. Iltmüködésem ideje alatt következő müvek kerül­nek színre: Színművek és vígjátékok: Coulisset úr, A nőszabó, Feri kisasszony, Hitelen, Nők barátja, Becstelenek, Csalj meg édes, Csak párosán, Kis lord, A szókimondó asz- szonyság, Willemers marquis, Az aranyember, Negyedik László, Aubriné asszony elvei, Hálókocsik ellenőre. Éne­kes színművek és népszínművek: Az asszony verve jó, Kis madaram, Holtomiglan, Szép Darinka, Szökjünk, Ördög mátkája, Gyimesi vadvirág, Aranyla'mdalom, Ezer év, Jani és1 Juczi. Operettek: Kék asszony, Talmi her- czegnő, Varázs-gyűrű, Kertész-leány, Eleven ördög, Ki­rályfogás, Angot, Bőregér, Lili, Tél és tavasz, Hoffmann meséi, Qrfeus, Petand király udvara, Kornevillei haran­gok, Pepita, Gasparone, stb. Bérletfeltételek 20 előadásra: Alsó páholy: rendes bérlet, vagy 20 bérletszelvény ára: 70 frt. Emeleti páholy: ívndes bérlet, vagy 20 bérletszelvény ára: 60 frt. I-ső rendű támlásszék: rendes bérlet, vagy 20 bérlelszelvény ara: 16 frt. Il-ik rendű támlásszék: rendes bérlet, vagy 20 bérletszelvény ara: 12 frt. A bérletszelvények tetszés szerinti mennyiségben és bérleti előadásokra felhasználhatók, de mindannyiszor az azon napra érvényes jegyre délelőtti 11 óráig Jako- bovits-Fanny k. a. dohánytőzsdéjében beváltandók. A bérlet eszközlésével és a bérletpénzek felvételével Miklóssy Gyula színházi titkár bízatott meg. Nyíregyháza, 1898. szeptember 26. Kiváló tisztelettel: Halmay Imre, színigazgató. QsarikQh. A királyukról. Irta: Jókai Mór. Eszménye volt a nőnek! mint maga, a királyné, mint szépség; de kivált mint tűrő lélek, mint mater dolorosa. A szenvedő asszony oly teremtvény, a legközelébb áll az Istenséghez. A nő, a ki csak mások szenvedését enyhíti, némán tűri a fájdalmat. A ki mindig csak hazájára, népeire, szeretett férjére gondol: védelmet talál a vihar ellen, nem fél az emberektől, nem tér ki a végzet elő), Épen oly fatalista volt, mint fia, Rezső trónörökös. Hányszor kértem könyörögve a jóságos fóherczeget, hogy drága életét ne tegye koczkára, ha valamely ismeretlen erdőkerülővel sötét éjszaka idején az őserdők­ben járt, vagy a mikor teljesen minden kiséret nélkül, egyes-egyedül az emberektől elhagyott dunamellóki sűrűségben állt lesben, vagy a mikor egycsövű fegyveré vei megvárta a medvét, a mig a puskacső elé ért Vidá man mosolyogva mindig igy felelt: Ciak addig élünk valamennyien, a mig a vég­zet akarja; ha a gondviselés missziót bízott rám, meg­védelmez a sűrűségben, a lápban és mocsárban is, a medvéktől pedig nem felek. A királyné szintén olyan, a végzetben bizó jellem. Nem tudta, mi a félelem; nem rettegett sem az embe­rektől, sem az elemektől. Mikor Madeira,szigetéről súlyos betegségébe Ki­épülve hazatért, borzalmas vihar érte utói a tengeren. A hajót dióhéj gyanánt hányta-vetette az orkán torony magasságú hul'ámokon. A királyné a gőzhajó födélzetéu gyönyörködött a viharban. A hajóparancsuok figyelmes tette a «udvarmestert, hogy a királynét az egyik, a.hajón átcsapó hullám lesodorhatja. A «udvarmester „N T I R T 1 D É K“ (egy magyar mágnás és egy tábornok, a ki később a boszniai hadjáratban vezérlő szerepet játszott) kérte a királynét, vonuljon a kabinjába. De a királyi hölgy azt felelte, hogy tovább akar gyönyörködni a vihar látványosságában és a fedélzeten akar maradni. Erre a «udvarmester a királynét odakötötte az árboczfához és úgy megóvta a veszélytől, hogy a hullámok lesodorják. Miért is nem volt ez a derék férfiú Geufben, a szörnyeié gek eme gyülekezési helyén, a királyné oldalán! Mily mértékben volt a királyné a magyarok védő- mgyala, azt a történelem múzsája már följegyezte; nyelvűnkön oly tisztán és oly válogatott módon beszélt, mint seuki más. Magyarország előkelő körei tanulhattak volna tőle. Régóta védnöke volt irodalmunknak és engem sokszoros hála köt az emlékéhez. A királyné 1869-ben oly jóságos volt, hogy egyik regényem ajánlását el fogadta. A királyi udvar Budán időzött és ott átadtam a kiránynénak regényem egyik díszpéldányát. Sokáig és behatóan beszélt velem a magyar irodalomról. Mikor távozni akartam, igy szólt: — Várjon csak, — megmutatom önnek a lányomat. Ezzel kinyitott egy oldalajtót, intett a dajkának, a ki a királyi sarjat csipkevánkosban karján behozta. Ez Mária Valéria volt. A mosolygó gyermeket a királyné karjaiba vette, arczához szorította. Életemnek ez volt a legszebb jutalma. S most mindennek vége. Aunyi báj, annyi szeretet, annyi magasztos érzés mind mind a koporsóban nyugszik. Koszorúk közt pihen: de a lelke már a menny­országban andalg. Nem üldözi már az árnyék, amely országról-országra kényszeríti a zarándokutakra ; most már magasztos lelke azt a magasztos lelket öleli, akit sem ébren, sem álom­ban nem tudott feledni soha. Imádkozzunk Istenhez, Ő bölcs és mindenható Lát a jövőbe, bepillant a szivredőkbe. Látja a jövő ködét, látja a szív viharos tengerét: egy csepp vért önt rá és a köd eloszlik, a háborgó tenger lecsillapul. Persze nagyon is becses vércsöpp volt ez. Mindennapi imáim eddig három fohászt foglalt magában: „Uram, adj örök üdvösséget megdicsőültjeink- nek! Uram, óvd hazámat, királyomat és királynémat minden baj ellen“. Most már csak kőt fohász marad: király és haza. A harmadik örök fényben tündöklik már. De kettő megmarad: király és haza. A mikor a lesújtó rémhírt meghallottuk, valameny- nyiünk ajkáról elröppent egy bzó: miért nem lehettem ott, hogy testemmel megvédelmeztem volna! Megmarad kettő, a mit megvédelmeznünk kell: a királyt és a hazát; de nem csak saját testünkkel, lel­künk minden hullámverésével készen vagyunk arra, hogy ezeket megvédelmezzük. Ha királynőnk csöndes betegágyon lehelte volna ki utolsó sóhaját, akkor is megsirattuk, koszorúkkal el­halmoztuk, sírját megáldottuk — és azután eltűnt volua ... De a királyné, aki vértanúhalált halt, nem ünik el. Szelleme előttünk fog lebegni, ha kívülről vi karok zugnak át hazánkon, ha testvérkarcz dúl nemze • ünk fiai közt; lebocsátkozik hozzánk, megmutatja véres sebét s a seb beszélni fog: „Sze.esd a hazát, szeresd a királyt!“ Imádkozzunk Istenhez! KÖZGAZDASÁG. Kevert takarmány vetések. A takarmánynövények — mint ismeretes — gazdaságaink legnélkülözhetlenebb anyagát képezik; a takarmány adja a tejet, húst állati erőt, trágyát stb. egyszóval mindazt, ami a termelés czélját képezi, elannyira, hogy bátran mondhatjuk, miszerint a takar mány körül forog az egész gazdaság. Azon növények közül, melyek kiváló takarmány értékkel bírnak, külö nősen fontosak azok, melyek keverék vetésnek képez­hetik anyagát, ilyenek a bükköny, a borsó, a herefélék s a pázsitok. A kevert takarmány vetések sok esetben határozot­tan előnyösebbek a tiszta vetésnél, mert a tapasztalat szerint a takarmány jobb minőségű, kedvezőbb össze­tételű, nagyobb és biztosabb termést szolgáltató. Ezen előnyök mindenesetre a mellett tanúskodnak, hogy a kevert takarmány vetésekre a gazda kellő figyellem- mel legyen. Alábbiakban a zabos-bükkönyről óhajtunk ne­hány szót felemlíteni. A zabos bükköny, mint nevéből is kivehető, zab és bükkönynek keverékéből áll. Hogy minő arányban történjék a keverés, az a zabos bükköny termelés mikéntjének egyik legfontosabb kérdése. A leg­több gazda a zabból veszi a nagyobb quantumot, s a bükkönyből a kisebbet. A ki tisztában van azzal, hogy mennyi protein van a zabban, s mennyi a bükkönyben az feltétlenül rosszaim fogja a keverés ezen nemét, mert hiszen a takarmányozásnál ép arra törekszünk, hogy minél jobb, minél kedvezőbb összetételű legyen az a takarmány, melyből az állat a külömböző termelési czólokhoz képes igényeit kielégíti. A bükkönynek pro­tein tartalma sokkal több, mint a zabé, s épen ezért a keverékben a bükköny legyen túlsúlyban; legjobb, ha az arány 3: 1. A talaj, melyen a zabos bükkönyt termelni óhatjuk, tegyen jó táperőben, mert nagy mennyiségre csak ez esetben számíthatunk; épen ezért ott, hol a talaj soványabb, a trágyázás feltétlenül keresztülviendő. E tekintetben nem esik az istállótrágyának alkalmazására szorítkozhatunk, hanem a műtrágyákéra is. A szuperfoszfátnak kát. holdanként 150—200 kgoyi mennyiségben való elszó rása bámulatos eredméuyt idézhet elő. A talaj tápanyag készletén kívül a művelés módja is nagyban befolyásolja a termés mennyiség emelkedését vagy apadását. Óiszehasonlithatlanul jobb termést ad az a talaj, mely ő síel mély szántásban részesült, mint az, melyen a mély szántást mellőztük. Az őszi mélyszántás keresztülvitele annál is inkább előnyösebb, mert ilyenkor tavasszal elmaradhat a szántás; sőt határozattan jobb I is, ha elmarad, a talaj nedvessége megőrzése czóljából, ________________________________________________________« Az ősszel mélyen megszántott talajt tavasszal egy boronálással, vagy porhanyitással a vetésre teljesen alkalmassá tehetjük. A zabos bükkönyt korán vetjük, a korai mindig jobb termést ad, mint a kései. Kaf’ holdanként 180—200 liter mag kell a keverékből, a már említett 3 : 1 arány szerint. Néhol a zab helyett árpát kevernek a bökköny közé ; ez nem jó eljárás, mert az árpa szalmája sokkal gyengébb, mint a zabé, s igy nem adhat elég támasztékot a bükkönynek. Lóbabot már inkább használhatunk zab helyett, s ekkor a keverék aránya 5 : 1 lesz. Ápolásra a zabos bükköny nem szorul. Letakaritásá • uak ideje ak or következik be, midőn a bükköny több­sége virít, s a zab fejét már kihányta. Inkább korán kaszáljunk, mint későn, mert az elvirágzás után ka szált zabosbűkköny minősége már silány. A zabosbükkönyt többnyire zölden takarmánnyozzák fel, s mint i yen a tehenek tejelőképességére igen ked­vező hatású. Szoktak azonban szénát is készíteni, mely nagy tápértékkei bir. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 139892. szám. Vonatkozással a Vasúti és Közle­kedési Közlöny f. évi 99. számában 122864|98. szám alatt kiadott hirdetményre, köztudomásra hozzuk, hogy a II. rész közös füzethez kiadandó II. pótlók nem folyó évi október hó 1-én, hanem folyó évi november hó 1 én lép életbe. 138495. sz. A m. kir. államvasutak igazgatóságá­tól nyert értesülés szerint, a esetnek-völgyi h. ó. vas­úton f. év november hó 1 tői uj szemólydijszabás lép életbe, melynek menetdijai részben leszállittatnak, rész­ben pedig fölemeltetnek. Ezen díjszabás a m. kir. áTlamvasutak díjszabás elárusító irodájában, (Budapest, Csengery utcza 33 sz.) 10 krért kapható. 79684. sz. A magy. kir. államvasutak igazgatósá­gától nyert értesülés szerint az utazó közönség kényei mére a „Budapesti városi menetjegyiroda“ (Hungária szálloda) az ott személyesen vagy telefon utján történő bejelentésre a feladandó úti podgyászt az illetők laká­sán veszi át és azt az alábbi fuvarozási illeték besze­dése mellett a megjelölt vonatokhoz az illető budapesti pályaudvarra kiszállítja s a kívánt Vazulhoz feladja. A fizetendő fuvarozási dij a következő; 25 kgm. összsúlyig 38 kr. minden további 10 kilogrammért 3 krajezár. Az átvett pódgyászra vonatkozó hivatalos feladási vevény, valamint a szükséges vasúti menetjegy a fent- nevezett irodában kiszolgáltatik. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1898. évi október hó 1-én. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Búza 100 kiló 8.30-tól 8.40-ig. Rozs 100 n 6.50 tói 6.60 ig. Árpa 100 n 5.30 tél 5.40-ig. Zab 100 » 5.— tői 5.10 ig. Tengeri (zsákja) 100 n 1.30 tói 1.40-ig. Köles 100 —.— tői —•—ig­Paszuly fehér 100 » 6.20 tói 6.30-ig. Szesz literenkint 19'/a 56 V. Felelős szerkesztő: INCZEDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Tisztelettel tudatom a n. é. közönséggel, hogy folyó évi október hó 4-én kezdi meg kávéházamban a budapesti Somosi-orfeumból általam szerződtetett társaság előadásait és itt működik 4 napon keresztül. Tisztelettel Ifj. Katz Vilmos, (426-1—1) kávéház-tulajdonos. Nyilatkozat. Alulírott, mint a görbersdorfi tüdő betegek klima­tikus gyógyintézetének tulajdonosa, segíteni akarván a szenvedő emberiségen, örömmel hozom nyilvánosságra, hogy gyógyiutézetemben a „Margit“ gyógyforrást | (Beregmegye) 1879. óta állandóan a legjobb eredmenynyel alkalma­zom a légutak hurutos bánfaijainál. A legtisztább lelkiismerettel ajánlom ezen kiváló gyógyvíz alkalma­zását orvostársaimnak és a mellbajokbau szenvedő em­beriségnek is. A görbersdorfi gyógyintézet tüdőbetegek számára : (174) Dr. Römpler Tódor. Gazdatiszti állást nyerhet egy olyan egyén, aki több éveken ke­resztül háromezer holdas tiszai ártéri birtokban mint kezelő-tiszt működött. Gazdatiszti vizsga nem annyira kivántatik, mint inkább gyakor­lat és kitűnő bizonyítvány. Bővebb felvilágosítást ad szívességből e lapok kiadóhivatala. (427—3—ij

Next

/
Oldalképek
Tartalom