Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
„N T í R V t D É K-* 6 A képzeletben megszólaltatott múlt, az emlékek színes raji, mint egy óriási klaeidoskóp suhan el lelki szemeim előtt s végig álmodom azt a boldog időt, mikor én még gazdász voltam! . .. Altató dalt a Balaton csobog, imbolygó nádasaival, . . . . s mintha a Balaton bájos tündér-hablányai szőnék álmaim fonalát . . . Bol dog idők,. . . aranyévek, . . . ifjúságom szirénálmai I . .. Volt'. . . nincs 1 . . . * * « * Jer velem nyájas olvasóm, jer velem, gondolatban a hullámzó Balaton örókszép partjára, a keszthelyi gazdászok százados metropolisába, a vadregényes, kies Keszthely fürdővároskába, hol három hosszú esztendőn át aranyos, goudnélkllli napokat éltem, hej réges-régeu, . . mikor én még gazdász voltam! . . , I. Esteledett. A Balatonról hűvös szellő libbent a gárszón gazdász szoba nyitott ablakain át, a melyben két hű barát, Pista és Aladár ábrándoztak. A leáldozó nap buc u-tugaraival aranyos sugárkévét hintett a kínai arczképtartó hölgykoszorujára, a melyből ritka egyet értéssel mosolyogtak alá szebbnől-szebb bájos lány- és asszonyfók. Mintha megelevenedtek volna s mintha a magasból hallottuk volna csengő, ezüstös kaezajuk észbontó trilláit. Elmerengve gyönyörködtünk az egykori ideák díszes seregén, a midőn egyszerre egy ideális szépségű szőke angyalkán szemeim hirtelen megakadtak. ÖnkénytelenUI összerezzentem, mert e bájos gyermek arcz, mintha neheztelő hunyoritással nézett volna rám a magáiból. Arczán valami kimondhatatlan bánat tükrö ződőtt vissza és hallani véltem beszédes ajakán a szemrehányások özönét . . . Merengésemből Aladár riasztott fel és legott észre vette zavarom okát. — Nini, a szép Halász Irén, a te volt első ideálod az, ugy-e? No lám, hogy elérzékenyitett a kicsike. No, nem csodálom, hisz „Keszthely szépe“ megérdemli, hogy néha-néha megemlékezzél róla, a ki tégid anuyira szeretett. Lássuk csak a buesu sorait, mikben remény télén szerelméről kesereg . . . Aladár unszolásának engedve, elővettem Íróasztal kámból egy halom illatos levélkét, melyek között csak hamar ráakadtam rózsaszínű levélkéjére. — Mohó vágy gyal olvastam a finom, gyengéd vonásokat: „Édes egyetlenem I . . . Tudom én jól, hogy soha, e soha sem leszek a magáé. Maga úgy szeret, a mint a lányokat, meg az asszonyokat szeretni szokás, mert szépek, bájolók. Szeretik, szeretik, ... de soha el nem veszik I . . • Lássa, hiába szerettünk mi kelten. Hiába vágyakozik, hiába gyötri magát szép álmokkal,. , . én azért nem leszek a magáé soha!. . . Lány vagyok még és bizonyos érzések ismeretlenek előttem. Lehet, vágyódtam ulánnok, nekem is voltak beszédes, édes álmaim, de egyúttal kínosak is, mert bizonytalanok. Azt a boldogságot, a mit emle get, nem fogom ismerni soha, mert csalóka délibáb, szivárvány marad előttem az örökre 1 . . . Nem tudom, ki lesz a maga felesége, de bárki legyen is, boldog leend . . . Maga tudja, érzi, hogy forró szerelemmel, lángol szivem érette ... Ha rá gondolok, sírok, zokogok, mert meglopta álmaim, összetépte illu zióm fonalát és nincs egy titkom sem, amit maga ne ismert volna. Rést nyitott szivembe, hogy bebámuljon abba az ismeretlen világba, amit leányszivnek hívnak. És azóta nincs nyugton. Az álmaim olyan forrók, mintha ébren élném őket, ébren meg olyan vagyok, miutha álmodnám. Hej, ha tudná, mily rettenetesen szenvedek, a mióta magát ismerem! . . . Eh, de úgyis hiába! . .. Kérem, édes, felejtsen el örökre, felejtsük el egymást. Esküszöm, hogy soha asszony nem leszek, mert sohasem tudnám magam rászánni az utolsó lépésre, mi Ilii visz azon a mesgyén, a min innen leáuyságom van, még kényszerítve sem, mert megölöm magam a házasélet küszöbe előtt . . . Irén.* II. A felhők haragos kékjét aranynyá olvasztotta az estipir, mely álcsillant a lila fürtös orgonabokrok im bolygó lombsátorán, a hol a kerti lugasban ifjú házas pár turbékolt a szerelemtől mámorittasan. Egymást átölelő karokkal, szorosan simulva egymáshoz suttogtak és majd meghaltak a nagy boldogságtól. Hisz örökre egymásé voltak már, férj és feleség! Van-e nagyobbb boldogság, ha két forrón szerető szív egygyé olvad, ha két lázas sóhaj találkozik? Vájjon van e nagyobb gyönyörűség, mint az édes aranyos kis feleség szivetsimogató dalos beszédét hallgatni, mikor ha fáradtan hazatértünk, liliom karjaival átölel ajka caókjaival eláraszt bennünket egy apró, pötty asszonyka? A férj ilyenkor rózsás színben látja a világot: csupa tavasz, csupa verőfény, csupa boldogság ilyenkor az élet keresztjét viselni 1 . . . A tavaszi kaczér verőféuy besurrant a zsaluk re- dőin és izzó, aranyos sugárkévét dobott a szép asszony ölébe. Aranyszőke hajából leesett egy csomó aranyszál a homlokára és arcza iángbaborult, mint az ég alja hasadó reggelén a nap első csókjától . . . Csodálatos melegség járta át a testét, kéjes izgalom tüzelte lelkét és elfelejtett álmok, színes emlékek raja szállotta meg szivét és tizennyolcz év bűbájos vágyai öltöttek alakot azokban a csillogó porszemekben, a melyek telehintet ték a szőnyeget, a rózsaszínű ruhácskáját, aranyfürtös kis fejőt s édes bizsergést hoztak a vérébe . . . Arcza átszellemülten ragyogott; szép volt, akár egy Madonnaoltárkép! . . . Oda téved az ablakra a tekintetem. Minő irigység kél lelkemben a nagy boldogság látására, a mely a szép asszonyka puha, illatos fészkében honol, amely nem a nagyvilágé, hanem egyedül egy pár emberé, ez a tobzódó öröm tanyája, ez az igaz szerelem oltára. Ahol egy ilyen tündérujju, szerelmes asszonyka visel gondot a házra, ott e tiszta verőféuy áradoz! . . . * * * Lent az utczán egymást éri a sok robogó batár. Selyembe, bársonyba öltözött lánykák szive hevesen - dobog: a gaszdáezok fényes elitebáljára meunek. Mindenki ott lesz, csak mi nem. De minek is ? Tavaly még mi, ott vollunk, de már egymáséi vagyunk. — Kell e nekünk bál ? — kérded te. — Kell-e nekünk a bál? — nevetek én s ha a bájos lánykák hallanák az én boldogságtól csengő ka- ezagásomat, bizony megirigyelnének . . . Mert én csak maga mellett vagyok boldog, igen . . . igen 1 . . . A következő perczben már ajk az ajkon tapadt ős egy forró ölelésben egyesültek . . . Van-e ennél nagyobb boldogság a földön? . . . Ugy-e nincs? . . . A nőnek örök szerelme szűztiszta és midőn leány szive férfi iránt szerelemre lobban : akkor hű, ha azzal csak azt az egyet szereti, kinek láttára leányszivében felébredt a nő, hogy boldogító hitvessé, igaz anyává váljék. KÖZGAZDASÁG. A népbiztositásról. A kevésbbé vagyonos, valamint a vagyontalan néposztályok részére hazánkban eddigelé a gondoskodás szempontjából úgy az állam, mint a társadalom vajmi keveset, úgyszólván semmit sem tett, mert amig a törvényhozás mindazon intézményeket, amelyek a föld művelő és az ipari munkás iránt való gondoskodást czélozzák, még mindig — és kitudja, hogy még meddig — csupán tanácskozás, tárgyalás és meddő megfontolás tárgyává teszi, addig társadalmi utón is a legjobb esetében csak anuyi tétetett, hogy holmi kétes értékű beteg segélyző pénzárak, vagy szomorú hírre vergődött lemet kezési egyletek alapittattak. Szemben ezekkel, vívmány számba megy és közgaz dasági fontosságánál fogva örömmel üdvözölhető az a tény, hogy a „Nemzeti Balesetbiztosító Részvény- Társaság“ működési körébe felvette a népbiztositást és ez által lehetővé tette, hogy immár mindenki, mond hatnók a legszegényebb ember is, részleltethessék az életbiztosítás áldásában. A „Nemzeti“ népbiztositási osztálya alkalmat nyújt némi külömb8ég nélkül, minden egészséges személy szá mára magát egy 1500 koronáig terjedő tőkére bitositani, anélkül, hogy orvosi vizsgálatnak vettetnék alá. A dij fizetést pedig hetenkénti részletekben teljesítheti a biztosított, még pedig 10 fillértől kezdődőleg. Azt a néhány fillért, a mit erre a czőlra fordít a munkás ember, még a legszűkebb körülmények közt is úgy vouhatji meg magától, hogy meg sem érzi, sőt ellenkezőleg egy bizonyos megnyugvás ős megelégedett ség fog keblébe költözni, átérezve azt, hogy az élet esélyei, a sors csapásai ellen megtette azt, amit mint ember, mint férj, vagy mint apa, megtennie szent kötelessége volt. Minél általánosabb lesz tehát hazánkban a nép- biztositás, annál boldogabb lesz a nép maga és ki lesz zárva az az eset, hogy annál a hajléknál, ahol népbiztositási kötvény van, a nyomor tanyát üthessen. Téves nézet volna azt ha a népbiztositással szemben felhozná v-laki a takarékpénztári intézményt. Hiszen a takarékpénztár csupán azt az összeget szolgáltatja vissza—persze némi kamattal—amit betettek. De a nép biztosítás intézményének áldásos volta éppen abban rejlik, hogy rövid díjfizetés után már az az összeg válik esedékessé, amely biztosíttatott. így például, ha egy apa újszülött gyermekét úgy akarja biztosítani, hogy 20 éves korában 400 koronát kapjon, úgy hetenkint csak 50 fillért kell ezért fizetnie, ami egy évben 2G koronát tesz ki. Már most feltéve, hogy a gyermek 3 évi biztosítás után meghal, ez esetben az apa összesen 78 koronát fizetett be a „Nemzeti“-nől, ellenben áOO koronát fizet neki elhalt gyermeke biztosítása alapján a „Nemzeti“. Ugyan milyen arányban áll ehhez egy takarék- pénztár teljesítménye, amely annak az apának, aki gyermekéről al arváu gondoskodni, hetenként 50 fillért tett takarékba, a gyermek elhalálozásával csupán azt a 78 kornnát fizeti vissza csekély kamataival?! És ugyanígy áll ez abban az esetben, ha valaki halála esetére biztosit, vagy, ha úgy biztosit, hogy egy bizonyos idő múlva ő maga kapja meg a biztosított összeget. Például, ha egy 25 éves ember 60 éves korára akar a „Nemzeti“ népbiztositási osztályában biztosítani és hetenkint csak 20 fillért hajlandó ezért fizetui, úgy 256 koronát fog kapui 60 ik évének elérésével, de amennyiben történetesen a 4 ik biztosítási évben halna el, vagy baleset foltán akár az első biztosítási évben, úgy örökösei azonnal ki kapják a 256 koronát, daczára annak, hogy a „Nemzeti“ hez összesen 30 korona körül lett ezért befizetve. De nem folytatjuk a példálódzást! Győződjék meg minden érdeklődő maga arról az intézményről, amelyet a „Nemzeti“ hazánk és a nép javára működési körébe felvett és amely intézmény közgazdasági és emberszerető szempontokból megérdemli, hogy népüuk által a leg nagyobb készséggel s örömmel felkaroltassék. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 134196. sz. Pályázati hirdetmény. A magyar kir. államvasutak igazgatósága az 1899. évben, esetleg további két évben szükséges mintegy 1000 mőtermázsa rézgálicz szállítására ezennel nyilvános pályázatot hirdet. Az ivenkint egy koronás okmány-bélyeggel ellátott ajánlatok lepecsételve legkésőbb 1898. évi október hó 15 én déli 11 óráig a magy. kir. államvasutak anyag ős leltár beszerzési szakosztályánál benyujtan dók vagy postán oda küldendők. Ugyanezen időpontig átadandó ugyanott a kötelező minőségi minta is. Bánatpénz gyanánt az ajánlt anyag értékének 5°/« legkésőbb 1898. évi október hó 14 én déli 12 óráig a magy. kir. államvasutak budapesti főpénztáránál leteendő. Szállításra nézve mérvadó és kötelező a 122291/96. számú általános szállítási ős a rőzgáliczra vonatkozó különleges feltétel. A szállításra vonatkozó egyéb részletes módozatok az igazgatóság anyag és leltár beszerzési szakosztályában, valamint az Uzletvezetősógeknól ős a hazai kereskedelmi és ipar kamaráknál megtekinthetők. Ezen részletes módozatokat tartalmazó „pályázati felhívás* az ajánlatot tenni szándékozóknak a fent nevezett anyag és leltár beszerzési szakosztály által ingyen adatik ki, vagy kívánságra postán küldetik meg. Budapest, 1898. évi szeptember hóban. Az igazgatóság. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1898. évi szeptember hó 24-én. A gabona csarnoknál bejegyzett árak. Búza 100 kiló 8.20-től 8.35 ig. Rozs 100 ÍJ 6.40-tól 6.50 ig. Árpa 100 0 5.30 tói 5.50 ig. Zab 100 n 4.80 tői 4.90 ig. Tengeri (zsákja ) 100 D 1.30 tői 1.40 ig. Köles 100 J) —tői __ __ ig . Paszuly féhér 100 * 6.20 tói 6.30 ig. Szesz literenkint 20 57 Felelős szerkesztő: 1NCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÖBA ELEK. Nyílt-tér. Horváth Gyula oki. mérnök, lakik: Nyíregyházán, Szent-Miháiyi-utcza 24. sz. Ajánlkozik mindenféle toldfelméresekre, becslések, térkép, raj.ok készítésére és az építési szakmába vágó munkák teljesítésére. (413—3-1)-Kw- Árverési hirdetmény. Nyíregyháza város tulajdonát képező gőz- és kádfürdő az 1898-ik évi november hó 1-étől kezdve, 6 egymás után következő évre versenytárgyalás utján, bérbe fog kiadatni. Zárt ajánlatok, 280 írt bánompénzzel együtt, folyó év október hó 5-éu délelőtt 11 óráig Sexty Gyula városi tanácsos, mint a gőz- és kád-fürdő felügyelőjéhez nyújtandók be, s azok 11 óra után a városháza kistermében, a tanács által kiküldött bizottság jelenlétében, fel fognak bontatni. Kikiáltási ár 2800 frt bérösszeg. Az árverési feltételek a városi aljegyzői hivatalban, a hivatalos órák alatt, megtekinthetők s másolatban kivehetők. Kelt Nyíregyházán, 1898-ik év szeptember hó 24-én. Bencs László, (414 — 2—1) polgármester. j Szüret! Bármily nagy mennyiségben kitűnő minőségű nj tölgyfa hordók kaphatók jutányos áron zöldség-tér 10. sz. háznál. Szüret!
