Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

„N Y I B T I D É K"

beállítva vannak. Hogy mennyire intensiv volt a vész, a következő adatok igazolják : A zárlat kezdetétől szeptember 8-ig Nyíregyházán, beleértve a külterületét is, összesen 1204 drb sertés hullott el. A vész hatékonysága ma sem csökkent, mert augusztus 31-től szeptember 4-ig 40 drb lett a vész áldozata, s igy egyáltalában nincs arra kilátás, hogy a nyíregyházi sertéspiacz a közel jövőben megnyittassék.

— A levelezőlapok drágulása. Már régebben említettük, hogy a kormány a levelezőlapok árát a nemzetközi postaegyezseg érelmében felemeli. Most - — mint értesülünk —az áremelésre vonatkozó előmunkálatok már elkészültek s e szerint a jövőben a levelezőlapok árának fölemeléséből származó többletet bizonyos, a postaszolgálatban föltétlenül szükséges reformok megvalósítására fordítják. Az elkészült javaslatok szerint a levelezőlapok áremelése a kötelező,, korona számítás életbelépésekor lép érvénybe. Az uj levelezőlapok gyártásához legközelebb hozzá is fognak.

— Hasznos tudnivaló. Az állattenyésztés fellendülésével, melyet manapság a mezőgazdasági válság leküzdésére egyik leghatékonyabb tényezőként emlegetnek, takarnunytermelésünknek a szántóföldre való vitele is jelentékenyebb emelkedést mulat, mert rájöttek gazdáink arra, hogy az utóbbi felkarolása nélkül az «lobbi sem virágozhat a legelő és rétterületek folytonos apadása mellett. A szántóföldön termelt takarmányok közül legnagyobb jelentőségre a csalamádé emelkedett, amely nélkül ma egy virágzó tejgazdaságot elképzelni sem lehet. Valamennyi mesterséges takarmányt túlszárnyalja a csalamádé, nem annyira minősége, mint inkább azon körülmény miatt, hogy igen nagy tömegű, s helyes kaszálás mellett igen Ízletes takarmányt szolgáltat, s hogy előállítása semmi különös nehizséggel nem jár. Vannak ugyan sokan, kik azt állítják, hogy nem sokat ér a csalamádé, mert nagybani termelése gyors megfásodása miatt kivihetetlen. Ez áliitás azonban nem felel meg a valóságnak, mert az, aki megkisérlette gazdaságában kétféle csalamádénak t. i. korai és késeinek termelését, meggyőződhet arról, hogy a megfásodás kikerülhető. — Korai és késői csalamddéval állandóan biztosíthatjuk állataink részére a nyári zöld takarmányt. — Korainak a székely tengeri s a cinqilantin, késeinek a lófogu a legmegfelelőbb. A fajtán kívül a csalamádé értékét a vetés minősége is befolyásolja, a mennyiben a tapasztalat szerint sűrű vetés mellett értékesebb, száraz anyagban bővelkedőbb termény nyeretik, mint a ritka vetés mellett. Sürü vetés mellett a takarmány mennyisége is több s különösen az értékesebb levélrész. Egyébént a menny- nyiséget a trágyázás is nagyban elősegíti, illetve befolyásolja, mert a csalamádé nemcsak megtűri, de határozottan meghálálja a trágyázást. Jó erőben levő talajt kíván, olyant, mely könnyen felvehető növényi tápanyagban bővelkedik. E könnyen felvehető tápanyagot legegyszerűbben műtrágyák segélyével adhatjuk meg, melyek közül kissé kötöttebb talajon a chilisalétrom, lazább talajon a kénsavas amon s ezen kívül mindkettőn a szuperfoszfát igen jó hatást eredményez. Előbbiekből :kat. holdanként 40—15 klgmot szórhatunk el tavaszszal, utóbbiból pedig 120— 150 kgmot őszszel. A termés, mennyiségére a talaj előkészítése is befolyást gyakorol. Az őszi mély szántás úgyszólván elmaradhat- lan, mert a gyökérzet terjedése s a növények a szárazságtól való védelme első sorban a tényezőktől van függővé téve. Vetésének ideje áprilistól május derekáig tarl, s amennyiben késő őszre is óhajtjuk magunkat biztosítani, leghelyesebb a vetést megszakítással 7 — 10 napi időközökben végezni.

— Teljes Iizletfcloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany- és ezüst-áruk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos-utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girandolok, tálak, kávés- és teás-készletek, mind 13 próbás ezüstből, minden elfogadható áron adatnak el. — Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., teljes 12 személynek való evő- készlotek bőrtokban 150 frt és feljebb. a_i

— Figyelmeztetünk a lapunk mai számában megjelent „Nemzeti Balesetbiztosító“ czimü hirdetésre. 3_!

Csarnok.

A vámosiak bárója.

— A kis városi történetekből. —

Irta: VérteBsy Arnold.

Kis köpezös emberke volt, ócska, régóta divatból kiment szabású fekete kabátban s olyan kalappal, a milyet talán huszonöt évvel ezelőtt hordtak, vagy talán sohasem hordtak. Iokább látszott valami vén csizmadiának, mint magyar nemesnek, De a vámosiak büszkék voltak rá, s ha végig mentek az utczán, összedugták a fejüket s fontoskodva mondták egymásuak:

— A báró!

Mintha nem ismerte volna apraja nagyja, az egész Vámos. De azért valahányszor meglátták az utczán, mindig igy szóltak maguk közt:

— Ugyan hová megy a báró?

Pedig azt is tudták, hogy hová megy. Évek óta tudták már, pontosan, szabályosan.

Reggel kilencz órától tizig a piaczon sétál s nézegeti a kövér libákat, kapanokat, csirkéket, a gyümöl esős kosarakat, melyekból oly csábítóan kandikál ki a piros cseresnye, az aranyszínű kajszin baraczk, a körte, az alma, aztán nagy halmokban a zöldség, kerek, kemény, ropogós káposztafejek, hatalmas kalarábék, zöld bab, mely oly puhának látszott, mint a vaj.

A báró sóvár pillantásokkal nézegetett végig min dent, szóba állt a kofákkal és a falusi asszonyokkal, megkérdezte hogy adják a libát, a csirkét, a baraczkot, 8 vajat; de már tudták, hogy semmit sem vásárol, legfeljebb egy csomócska hónapos retket, a mit betakargat a zsebkendőjébe, úgy teszi a kabát hátulsó zsebébe.

Tizenegy óra felé bemegy a ezukrászhoz:

— No, hogy van Ripcsák? Bsjöttem magához egy kicsit.

Minden nap igy megy ez s minden nap ugyanezt feleli Ripcsák ezukrász. Köszöui alásan, csak megvan valahogy, ámbár az idő múlik, az ember öregszik, hát a méltőságos ur. ?

— Na, no, én is csak megvolnék, — felel a méltó- ságos ur.

Ő méltósága kérdezősködik a téusasszonykáról, s arra bejön a boltba a ténsasszonyka, kövér, már cseppet sem fiatal matróna. Legelső dolga, bogy aa urát pirongatja:

— Enyje, meg sem kínálod a méltőságos báró urat ?

A ezukrász ugyan már kinálta, de a méltőságos báró ur semmit sem fogadott el s a ténsasszonyka is hiába kínálja. Nagy erőltetésre, hogy „legalább az én kedvemért ezt az egyet“, elvesz egy darabka »lmás lepényt.

— Nagyszerű, — dicséri az asszonynak, a ki az almáslepényeket maga készíti; —felséges. Meg kellene aranyozni érte a kezét.

De hiába kínálják, hogy hát tessék még egyet, no legalább még egyet; nagyon ritkán sikerül megetetni vele még egy másodikat.

Félórai beszélgetés után menni menni készül s kotorász a zsebében. Fizetni akar.

— No az volna szép, — támadnak reá a ezukrász is, meg a ezukrászné is.

És erőnek-erejével vissza kell dugnia zsebébe a pénzt.

— De akkor nem jövök magukhoz, — zsémbel a báró.

Másnap azonban mégis csak eljön. Harmincz év öta jár már oda. Oda jáit, mikor még a Rapcsák apósáé volt a bolt s oda fog járni, ha még él, mikor majd a Rapcsák fia veszi át az üzletet.

Fél tizenkettőkor a plébániára ballag, a hol rendesen ott marasztalják ebédre. Hiába tiltakozik, hogy nem maradhat. Néha próbál elköszönni, de megcsípik s a plébános, a ki a jókedvű, vendégeskedni szerető házigazda, kitalálta a módját, hogy kell a méltőságos bárót ott tartani. Eldugják a kalapját.

Az erőszaknak végre kénytelen engedni ő méltósága s duzzogva leül az ebédhez. De olyan szives házigazdára nem lehet sokáig haragudni s ő méltósága is kiengeszte/ődik.

A plébánosnak finom borai vannak s szeret ,kocz czintatni.

— No, méltőságos uram, még ebből a visontaiból. Ebből a neszmélyiből.

Ő méltósága azonban elhárítja:

— Nem, édes papom, köszönöm már nem.

Nagyon mértékletes ember, keveset eszik, mert

Vámoson mindenfelé hívogatják ebédre, vacsorára, fő kép ha vendég van valamelyik háznál, a mikor nagy dicsőségére szolgál az a házi urnák, meg a háziasszonynak, hogy báró is ül az asztalnál.

Néha a háziasszony erővel bedug a zsebébe egy csomó szalonczukorkát vagy szép narancsot. Azt haza viszi a könyvkötő gyermekeinek, akinek a házában lakik. Hi a plébáuos vagy Borberekyék egy pár palaczk finom visontait vagy neszmélyi aszút küldenek, azzal mindig a könyvkötőnek kedveskedik. Az asszonynak virágot is Borberekyék kertjéből, a legnagyobbik fiú nak pedig olvasni való könyveket a kaszinóból.

Az egész háznép szereti s ki nem eresztené onnan a világért sem, ámbár minden esztendőben el »kar költözködni.

— Azt a csüfot már csak nem cselekszi rajtunk a méltőságos báró? — tiltakozik a könyvkötő.

Aztán a felesége kezdi rá ;

— Hát itt hagyna méltőságos ur ezeket a szegény gyerekeket, akik úgy szeretik ?

A nagy kérésre a báró aztán megmarad, csak az az aggodalma, hogy nagyon fölszaporodik a házbér.

— Hát hadd szaporodjék, annál jobb, felel a könyvkötő, a ki jómódü ember s nem szorult rá, hogy azért a két szobácskáért ott hátul az udvarban pontosan megkapja a házbért.

ügy sem venné azt ki más. Vagy ha kivenné, ki tudja, miféle rongyos szemét nép. Míg igy az egész város tudja, hogy nála lakik a báró s becsülete van az egész városban.

Délután öt óra felé a báró a kaszinóba megy. Akármilyen az idő, zuzmarás hideg vagy égető meleg, zivataros, szeles, esős, olyankor mindig láthatják a vámosiak, hogy igyekszik a kaszinó felé.

Ott várja egy kis társaság, a legelőkelőbbek ; az alispán, a polgármester, a törvényszéki elnök. Négyesbe leülnek tarokkozni s mindig az a vége, hogy a báró nyer egy pár hatost, néha egy forintot, kettőt is.

— Bámulatos szerencséje van a méltőságos báró urnák, — fejezi ki nézetét a polgármester.

A törvényszéki elnök, a ki finom gavallér, ugyanazon a nézeten vau. Csak az alispán bakafántoskodik. Neki az a nézete, hogy szörnyű butául játszik a polgármester is, meg a törvényszéki elnök is. Hiszen ilyen játék mellett el kell veszteni az embernek, ha a lesz jobb kártyát kapja is a kezébe. Az ilyen partnerek nem érdemelnek egyebet., mint azt, hogy ágyúba töltsék őket s kilőjjék. Egyébre nem valók.

— A ki még a huszonegyesét is oly könnyen elhagyja fogni, az menjen a pokolba.

De a törvényszéki elnök s a polgármester tovább is csak úgy játszanak, azzal a gyöngéd, diszkrét kímélettel s hagyják nyerni ő méltóságát.

Abból a nehány hatosból olykor olykor elkölt ugyan ő méltósága kettőt, hármat, ha nincs meghiva sehová vacsorára, a mi ritkaság. Többet azonban nem költ; egy kis pörkölt vagy egy pár tormás virsli és egy pohár sör teljesen elég.

Kinálgatják ugyan Bárdosy, Kékedy, Grósz, a szájas ügyvédek, a kik ott vacsoráinak a sörcsarnokban :

— Ide tessék telepedni közénk.

s

S hozatnának neki vacsorát, bort, fizetni akarnának érte; de a báró következetesen visszautasít minden afféle bizalmaskodást.

Otthon berakja a pénzt egy skatulyába, melyben hajdan, valamikor huszonöt évvel ezelőtt, ezukrozott gyümölcs volt egy kucséber kosarában.

S eszébe jut az az este, mikor egy majálison egy szfp fiatal leánynyal együtt fogyasztották el aunak a skaiu yának tartalmát, nagy nevetés és sugdosás ltüzr, megfelezve, egy darabot vett a leány magának, egyet a fiatal ember szájába dugott.

Mert akkor még karcsú ifjú volt ó méltósága, nem ilyen megőszült, elhízott vén ember. Rég elmúlt' idő, melyből c<ak ez az üres skatu ya maradt emlékül, a miben most a pénzec-kéjét tartogatja.

Hej, ha akkor akarta volna, csak egy szőt. kellett volna szólnia s az a szép nagy emeletes ház a pioczon, meg a többi hozzávaló vagyon most Borbereky Imre helyett az övé lehetne. Most nem kuezorogna itt ebben a kis udvari szobában, hanem abban a fényes lakásban ülhetne, saját fogatán kocsikázhatna s a helyett, hogy Borbereky Imre hivja meg őr ebédre, ő hihatná meg Borberekyt.

De egy vasárus leányát csak nem vehette el. Azt nem tehette.

Tudta, hogy vannak mágnások, a kik megcselekesz- nek effélét, de ő tisztán megőrizte családjának nevét, tisztán, folt nélkül.

Vasúti ügyek.

A magy. kir. államvasutak igazgatóságától.

126607/98. sz. Hirdetmény.

. A baraDya szent lőrinci—villányi vonalon Pécs és Üszög állomások között, az előbbitől 2, az utóbbitól 4 kilométernyi távolságra fekvő „Pécs külváros“ nevű állomás 1898. évi szeptember hó 19-én a személy- podgydss-, kocsirakomány i teheráru forgalomra meg fog nyittatni.

Ezen állomásra, illetve állomásról gyors és darabáruk, élő állatok és oly küldemények, melyekuek be vagy kirakásához külön berendezések vagy segédeszközök igényeltetuek, nem szállíthatók; a fentiek értelmében szállítható kocsirakomáuyi teheráruk be- és kirakására nézve pedig a magy. kir. államvasutak vonalain érvényes helyi árudljszabás (II. rész.) III fejezete B. szakaszának 7—b. pontjában (21 oldal) foglalt határozmányok mérvadók.

Az áruk berakásához szükséges kocsik megrendelése és a küldemények szabályszerű feladása illetve ki váltása Pécs külváros állomáson eszközlendő.

Az ezen állomáson fel- ős leadásra kerülő kocsi- rakományi teheráruk díjszámítása tekintetében a Pécs állomásra nézve megállapított díjszabási határozmányok illetve kilométertávolságok és díjtételek mérvadók.

A Bzemély forgalomra nézve pedig a szomszédos forgalomban külön táblázatban megállapított menetdijak fizetendők a távolsági forgalomra nézve pedig Pécs állomás vonalszakasz táblázata érvényes.

Egyrészt Pécs külváros, másrészt a vele szomszédos Pécs állomás helyben közötti forgalom a dijszámitási táblázatokban 1—10 kilométerre megszabot díjtételek számíttatnak.

Budapest, 1898. augusztus hó.24 en.

As igaigatóság.

34704/11. sz- Pályázati hirdetmény.

A magyar királyi államvasutak Pandorf állomásán létesítendő magas építmények: úgymint egy emeletes altiszti lak épület, kút előállítása, továbbá egy raktári épület átalakítása czéljából ezennel nyilvános ajánlati tárgyalást hirdetünk.

A tervek, a költségvetés, a szerződési tervezet, a feltét füzetek és a pályázati feltételek Budapest jobbparti üzletvezetőség pályafenntartási és építési osztályánál (külső kerepesi-ut) a hivatalos órák alatt megtekinthetők! Jogérvényes és kellőleg bélyegzett ajáulatok legkésőbb f. ő. szeptember 15-iki 12-ig I osztályunknál nyújtandók be, lepecsételve érne felirattal:

„Ajánlat a Pandorf állomáson létesítendő magas építményekre.“

Csak az összes munkákra tett ajánlatok fognak figyelembe vétetni.

Bánatpénz fejében legkésőbb f. é. szeptember 19 én déli 12 óráig 700 frt, azaz hétszáz forint készpénzben, vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban, gyüjtőpénzlárunknál (külső kerepesi ut) lefizetendő.

A bánatpénzről szóló letétjegy az ajánlathoz nem csatolandó. Az értékpapírok a budapesti illetőleg bécsi tőzsdén a legutóbb jegyzett 12 napnál nem régibb árfolyam szerint számíttatnak, de nóvértéken felül nem vétetnek. Posta utján beküldött ajánlatok, ős bánat pénzek tértivevénynyel adandók fel. Az ajánlatok között a szabadválasztási jogot magunknak fenntartjuk.

Budapest, 1898. szeptember bő 9-őn.

Ás üsletvesetőség.

138183. sz. Az érvényben levő nyári menetrend miot az alább felsorolt helyi személyvouatok, melyeknek közlekedése csak folyó évi szeptember hő 15-éig volt kilátásba véve, említett napon túl folyó évi szeptember végéig továbbra is forgalomban fognak maradni:

1 Budapest k. p. u. és Bicske lcösött ja Budapest k. p. u.-ról d. u. 12 óra 15 p rézkor Bicskére induló és onnét d. u. 4 óra 55 perczkor Budapest k. p. u. ra érkező 22. illetve 21 sz. helyi személyvonat.

2. Budapest ny. p. u. és Pilis-Csaba között az ünnep- ss vasárnapokon, Budapest uy. p. u.-ról d. u. 1 óra 25 perczkor Pilis Csabára iuduló és ounét este 8 óra 15 perczkor Budapest ny. p. u. ra érkező 4106. illetve 4105. sz. helyi személyvonat.

3. Ö Buda és Császárfürdő kitérő között az ünnep és vasárnapokon Budapest—Császátfürdő kitérőről d. u. 1 óra 19 perczkor Ó-Budára induló és az oanét 8 óra 19 perczkor Buda—Császárfürdő kitérőre visszaérkező 4006 illetve 4005 sz. helyi személyvonat.