Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
3 nagy asszonyunkat, hazánk védangyalát, egy lelketlen, isten, és az ő szent tanait megvető undok szörnyeteg ember, orvul megtámadta s tőrt ülőit nemes szivébe. E hirt kétkedő, remegő szivvel fogadtuk, de fájdalom a hir megerő-itést nyert. Kérdi, van-e szava a magyarnak, amely méltóan kifejezné határtalan fájdalmunkat és gyászunkat? Hiszen azon tőr, amely az ő nemes szivét érte, a mi szivünket még jobban érinté. 1000 éve, hogy hazánk szent földjét magunkénak valljuk, hej sok bánat, sok szomorúság és sok fájdalom érte e hazát. Szent-István koronájával felszentelt Erzsébet nagy asszonyunk honszerelme oly magasan állott, hogy elmondhatjuk, miszerint hozzá hasonló királyné nem volt. Most égő fájdalmunk súlya alalt megtörve siratjuk veszteségünket. ő, aki honéri, királyért egyaránt élt, a magyar nemzetet ifjú korában megö?merte, nyelvét megtanulva nemcsak, hogy megszerette, hanem annak minden bánatában* *''és örömében egyformán osztozott. Láttátok őt e nemzet nagyjainak koporsója mellett térdelve imádkozni? Láttátok őt bánatos anyai fájdalmával 1000 éves ünnepélyünkön? Mily megelégedés, mily igazi anyai öröm sugíb'zott^arczáról, amikor az őt igazán szerető, magyar nemzet ajkáról hallotta: Éljen a hon! Éljen a király! Éljen a király asz- szony ! ' Mily nagy szeretettel vett körül bennünket, hogy gondoskodott rólunk,, szabadságunkról, — arról igen, igen sokat beszélhetnénk, erről beszél az egész haza. És az meghalt ! Meghalt a'királynénk, meghalt e hon édes anyja, nincs'többé. Sírjál nerti'zetem, sírjál hazám, mert fájdalmad nagy. Mi vár te reád ? Ki fogja c földön pártodat ? Lesz-e még Erzsébeted ? E nagy fájdalom s a gyásznak, a megpróbáltatásnak nehéz óráiban, uióst is te hozzád fordulunk mindenható Isten. ' Hallgasd ineg könyörgésünket, adj felséges urunknált', királyunknak özvegyi keservében, melyet a sors kéri lhetetlen végzete reá mért, megnyugvást. Lelkünk fohászaj felszáll te hozzád Atyánk, mindnyájunk szent atyja. Kérünk, áld meg. hazánkat, áld meg királyunkat! Ezután Májerszky Béla főjegyző indítványozta, hogy a képviselő testület a szörnyű gyászeset alkalmából intézzen réázvét-feliratot Ő felségéhez s juttassa azt el' a vármegye alispánja által a szokott utón, a trón zsámolyához. Az indítványt a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta s Kovách Oerő indítványára a polgár- mester beszédét' és a' felirat szövegét a jegyzőkönyvbe fölvenni határozta. A részvét-felirat igy hangzik: Felséges Császár ér Apostoli Király, Legkegyelmesebb Urunk! Feljajdult az egész magyar nemzet azon villám- csapásként lesújtó váratlan és rettenetes hírre, hogy a haza édes Anyja, felséges királyasszonyunk Erzsébet, nincs többé 1 Megszűnt dobogni a legnemesebb szív, felszállt az Egek- Urához a legdrágább lelek, itt hagyva bennünket: szerető, igaz gyermekeit, árván, vigasztalanul^; itt hagyva bennünket azon mérhetetlen tájdalmu, kínos és kétségbeejtő tudattal, hogy a mai felvilágosodott és előre haladott korban akadt egy embernek született, de vadálattá aljasult teremtmény, ki átkos és gyilkos kezét ő reá, a iegártatlanabbra, a legjóságosabbra, a nők példányképére és legfelségesebbjére emelni s mindnyájunk közös és féltett kincsétől, drága életétől megfosztani merte. 1867. juaius 8-ikán vállára került Szent István király koronája, s ettől az időtől fogva a bécsi udvar hízelgő etikettje elől mind sűrűbben menekült közénk, Budára ős Gödöllőre, olvasni mint kitárt könyvben ma gyár népe becsületes, irán'a való rajongással teli szi vében. Budán 1868. április 29 én anyja lett a .magyar“ főherczegnónek Mária Valériának. Volt gondja rá, hogy a magyar földön született királyi sarj magyar szóban, magyar nótában találja a legfőbb örömét . . . És kö rülvéve gyermekeitől, Budavárának ablakaiból elme rengve nézegette a boldog ország fejlődő metropolisát .. . Gyakran megjelent Gödöllőn és szabadon járt kelt hű népe közt. Jótékony nemtője, átdott géniusza volt az egész vidékuek, mely imádattal vette körül a magasztos asszony alakját . . . Mindig a magyarokkal erzetl. Mikor Deák Fereucz meghalt, a ravatalnál egy gyászba öltözött nő jelent meg. A kezében babérkoszorú volt, a szemében köny csepp csillogott. A szomorú arczu hölgy ledérdepelt az imazsámoly lépcsőjére ... Az országgyűlés tagjai megilletődve álltak köröskörül ... A ravatalnál Magyarország királynéja imádkozott! Aztán, később volt még egy ilyen ravatal, hol a királyné könyeivei a nemzet reszvétkönyei egybefoly tak ... A legszeretéttebb királyfi feküdt a ravatalon ... A boldogtalan anyából hős lett: erőszakot tett a szívéi), hogy meg ne repedjen . . . Nem repedt meg, de a gyötrő fájdalom sajgása ki nem veszett belőle. A királyné betegje maradt mindvégig a vég hetetlen csapásnak. Azontúl el nem vált gyászától. Ment-ment szive Böbével fekete ruhában országról-országra, bérczről völgybe le, ezerjófüvet sajgó fájdalmára soha nem találva. Vitte a keresztet megtörtén, zúgolódás nélkül, tpély gyásszal . . . Soha öröm nem termett több a „N Y í R V I D É K“ A véghetetlen nagy veszteség felett zokogva sírunk mi is, Nyíregyháza város közönsége, őszinte és bánatos szivvel siratjuk hazánk igazi édes Anyját, védangyalát mi is. Mély gyászunkban egymással versenyezve különféle módon igyekszünk 0 iránta érzett igaz kegyeletünknek adóját méltó módon leróvni mi is. Ez ultal is igaz, résztvevő szivvel és alattvalói legmélyebb hódolattal gondolunk Felséges Urunk Királyunk, a nemzet édes Atyjának és Felséges családjának mély fájdalmára; mi is módot keresünk annak enyhítése és vigasztalására. De sajnos, hogy ez utóbbira úgy szóval, mint tettel képtelenek vagyunk s ennek keserű tudatában ahoz, akitől minden vigasztalás származik: a Mindenhatóhoz, a magyarok Istenéhez fordulunk s buzgó imá- inkb-n esdve kérjük Őt, hogy adjon Felséges Urunknak és Felséges családjának lelki és testi erőt ezen újabb és legsúlyosabb megpróbáltatásnak elviselésére; áldja meg ezutánra különösen Felséges Urunknak drága életét bőséges áldásainak legjobbjaival s engedje, hogy Fenséges gyermekei, unokái és népei millióinak szeretetétől és hálájától környezve — s ebben fájó szivére enyhülést találva — életének még hátralevő s még messzire nyúlandó részét övéi s népei javára áldásos működésben s azon boldogító tudatban töllhesse be, hogy a jobb hazába költözött imádott lélek őrangyalként fog lebegni fölöttünk mindenha s az ő drága és örökre példányképül szolgálandó életének emléke élni fog minden időben, élni fog közöttünk mindaddig, mig e magyar hazának csak egy romlatlan igaz gyermeke leszen. A kik ezyébbiránt hódoló mély tisztelettel vagyunk Felséges Királyunk és legkegyelmesebb Urunknak hűséges alattvalói : Nyíregyháza r. t város közönsége s annak nevében Májerszky Béla, Benes László, főjegyző. polgármester. Gyász-istenitiszteletck. Erzsébet királyné bécsi temetése napján, szombaton, városunk templomaiban gyászisteni tiszteletek voltak, melyeken az összes hatóságok: vármegye, város, a cs. és kir. és m. kir. honvéd tisztikar, kir. törvényszék, kir. járásbíróság, kir. pénzügyigazgatóság, posta és távírda, dohány felügyelőség és beváltó hivatal, továbbá a tanári és. tanítói kar, az ipartestület zászló alatt stbbi resztvettek. A rom. kath templomban d. e. 10 órakor volt a gyászmise, melyet Verzár István esperes celebrált fényes segédlel tel. I l órakor a gyászoló közönség a gór. kath. templomba vonult, hol Fekete István főesperes a gyászisteni lisztelet teljesen magyar nyelven végezte. Az ev. ref. templomban d. u. 3 órakor volt a gyászisteni tiszteleti óriási résztvevő közönség jelenlétében. Itt dr. Bartók Jenő tartotta a gyászbeszédet, előbb remek imát mondván. A mely tartalmú gyászbeszéd hatalmas benyomást keltett. Isteni tisztelet közben az ev. ref. daltársaság énekelt gyászdalokat. Délután 4 órakor az ág. ev. temptomban gyülekezett az ájtatás közönség, amelynek száma itt már oly nagy volt, hogy sokan kinnrekedtek. A templom belseje gyászszal volt borítva. Az ősz Bartholomaeidesz János t. főesperes megható imával nyitotta meg a gyászünnepélyt. A városi dalárda éneke után Geduly Henrik lelkész gyászbeszédet mondott, mély megindulást keltve a gyülekezetben. A gyász isteni tiszteletet a dalárda éneke fejezte be. Néhai Ő Császári és Királyi Felsége Erzsébet királyné lelki üdvéért csütörtökön folyó hó 22-én d. e 11 órakor tartandó isteniliszteletre hitközségem nevében megyénk és városunk t. közönségét ezúton is tisztelettel meghívom. Baruch Arnold, hitközségi elnök. számára, csak bánat, tengersok bánat . . . Hogy fért eunyi bánat a szivébe, ennyi sok boldogtalanság tovább az életében? Hogy ki nem ölt e sajgás minden szerete- tet szivéből, de sőt hogy megnövesztett és minden ér zést benné angyali jósággá változtatott ? . . . Utána nézünk alakjának, amint maga vigasztalást nem lelve, élő vigasztalásként megy a szenvedők közé ős a sok sok gyászból még szemünkbe lűuik azezerves Magyar ország fényes ünnepe a figyelmes nagyasszonynyal, mint hiv magyarjai közt utoljára megjelenik . . . És szomorúan gondolunk reá, gyújtogatván a kegyelet világát ős emlékezvén róla, a kinek a királyi korona mellett töviskorona is jutott a sorstól ... A szivében hőt tört viselt s a feje körül mégis sugárkoszo- rut szőtt a leikéből fakadt jóság ős áldás áradata. Egész életében jó volt, szelíd és szent, mint egy angyal. Bol dogsága elmúlt s mint Mater Dolorosa haladt tovább az élet u'ján.. , . a sz moru végig. Volt egy bű társa: az élő szenvedés szivében. Együtt bolyongtak ők ketten az életben és együtt múltak el a halálban . . . Áldása volt a haldok'ó nemzetnek ős vigasza a szenvedőknek ... A nemzet áldása s a szenvedők kö nyűje kisérje! * * * Rudolf trónörökös szomorú halála óta ritkán mosoly gott a királyné. Finom, lulérzékeny lelkületén rendkívül mély nyomokat hagyott egyetlen fia szerencsétlen vége. Az udvar estélyeit nem szívesen kereste föl és a krónika fftlj-evezte azt az egyetlen esetet, mikor a királyné mosolygott. Budán történt, még Wekerle miniszterelnöksége korában. A királyné Wekerlével beszélgetett ős a miniszterelnök egy tréfás megjegyzésén mosolygott. A király ott állott a közelben. Észrevette a ritka eseményt, mely egészen boldoggá tette. — Az én királyném nevet? Erzsébet királyné ő felségének gyászos elhunyta alkalmából a nyíregyházi orth. izr. hitközség elöljárósága f. hó 15-én d. u. rendkívüli képv. közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya volt ezen kimondhatatlan és vigasztalhatatlan gyászt okozó rémeset megsemmisítő hatása alatti égető fájdalmunk és őszinte részvételünk külső nyilvánítása, a megrenditően sgomoru eseménynek megfelelő módon intézkedés. A kővetkező határozatok hozattak: A közgyűlés egyhangúlag elfogadta elnök következő indítványait: 1. A hitközség mélységes fájdalmának adva kifejezést 0 Felsége szeretett jóságos királynénk kegyeletes emlékét hódolatteljes részvétének kifejezése mellett jegyzőkönyvileg örökíti meg. 2. Gyász isteni tiszteletet tart f. hó 19-én (Czom- gadaljuh, a zsidó vallás nagy böjtnapján) d. u. a Mincha ima előtt, következő programm szerint: a) Élmondatnak a 14., 15. és 16. zsoltárok! b) a lelkiüdvősségéért való ima elmondása; c) a 90., 91. és 102. zsoltárok éneklése: d) ima Ő Felségéért a királyért és a legmagasabb Uralkodóházért, végül a 72. zsoltár elmondása. 3. Hódoló részvét-feliratot intéz ő Felségéhez a magyarországi oith. izr. hitfelekezet közvetítő bizottsága utján. 4. A hitközség templomában egy éven át egy emlék-mécs fog égni. Elnök azon imaszerü fohászszal rekesztette be a közgyűlést, hogy a Mindenható, Felséges Uralkodónkat és magyar hazánkat áldja meg és vigasztaljon meg bennünket nagy fájdalmunkban. Schwartz Ede, bilk, elnök. A nyíregyházi polg. olvasó-egylet gyásza. Ő felsége, szeretett királynénk halála feletti legmélyebb részvétének a nyíregyházi p. o. e. választmánya is kellő módon kívánt kifejezést adni f. hó 16-án d. u. 5 órakor megtartott rendkívüli ülésében; a hol is Leffler Sámuel egyl. elnöknek, a magyar némzetet ért eme nagy veszteségről szóló jelentését a választmány a fájdalom legmélyebb érzésével vette tudomásul, gyászos érzülete és igaz fájdalmának külső jeléül következőket határozta: 1. Erzsébet királynő halála felett igazán érzett, nagy fájdalmának jegyzőkönyvében ad kifejezést; ugyancsak alattvalói hűséggel osztja meg a lesújtott nagy király fájdalmát. 2. A rendezendő gyászisteni tiszteleteken, igy a 17-én d. u. 4. órakor az ág. h. evang. templomban tartandó gyászisteni tiszteleteken testületileg részt vesz. 3. A már kitűzött gyászlobogó harmincz napig jelezze fájdalmas érzésünk gyászát. 4. A temetés napján d. u. a gyász jeléül az egylet szórakozására szánt termek zárva maradnak, s végül: 5. A magyar nemzet által felállítandó szobor költségeihez tehetsége szerint hozzá járul. Mely határozat után elnök megható imában kérte a királyok királyát, hogy fordítsa el a megpróbáltatások nehéz napjait úgy a magyar nemzet, valamint annak legalkotmányosabb ura, királyától, a boldogító hit adjon neki erőt a borzasztó csapás leküzdésére, tartsa meg őt Magyarország trónján sokáig szerető népének boldogitá- sára. Ezzel a gyűlés berekesztetett. . Közli: Rúzsa Endre, egyleti titkár. Értesítem a tisztelt közönséget, hogy a Perbenyi- ken folyó hó 22-ére kitűzve volt, bazár és tánczmulat- ság, a fent jelzett napon az országos gyász miatt megtartva nem lesz. Perbenyik, 1898. évi szeptember hó 16-án. Gróf Mailáth Józsefué. A főgimnázium ifjúsága e hó 17-dikén d. u. 5 órakor tartotta meg a főgimnáziumi díszteremben gyásá- ünnepélyét, melyen a tanuló ifjúságon kívül, a tanári kar testületileg jelent meg. E szavakkal fordult a felséges ur Erzsébet királyné felé és hálás tekintetet vetett Wekerlőre, aki ennek az örömnek az okozója volt. * * * rt A hetvenes évek vége felé a királyi család a szokottnál is hosszasabban időzött Gödöllőn, s gondos körültekintéssel kezdték meg Valéria királykisasszony komolyabb nevelését s oktatását. A magyar királynak magyar földön született lánykája magyar nyelven ismerkedett meg a tudományokkal s mindazzal a széppel őb jóval, melynek mindenkor valódi kincsesháza volt fogékony, nemes lelke. Nevelőnője Korniss grófnő volt,, ez a fenkölt lelkű erdélyi magyar hölgy, mig oktatása teljesen Rónay Jáczint püspökre, a kiváló magyar tudósra volt bízva, kit annak idején Rudolf trónörökös mellé a magyar minisztertanácr ajánlott a magyar történelem tanárául. Különben s kis királykisasszony, vagy mint felséges szülői nevezték: „Kedves magyar leányunk“ — egész udvartartása magyar volt. A királyné kívánságára az egyes tantárgyakat is magyarul tanúlta Valéria főherczeguő. — Leányommal naponkint magyarul imádkozzék. Azt akarom, hogy vallásos, de ne vakbuzgó legyen. A vallás vigaszára az életfolyamán mindnyájunknak nagy szüksége van. Éz volt királynénk utasítása — Rónaynak. * * * Volt a királynénak egy kis szerecsenje. Ruszti- mónak hívták a a felséges asszony nagyon szerette. A királyné, ha Gödöllőre jött, ezt a kis szerecsent is magyar szóra küldte a plébánoshoz. Különben Rusztimó roppant veszekedő volt s állandóan kiszökött, hogy a parasztfiukkal veszekedjék. A királyné sokszor kaczagott rajta jóízűen. Egyszer a lovászmester Valéria főherczegnő tiszteletéra
