Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-21 / 34. szám
„N Y 1 R V I D É K“ 6 — Veszett ebmarás. Kálló-Semjén községben folyó hó 12-én egy veszett eb két gyermeket megmart. Gyógykezelés végett felszállitották őket a budapesti Pasteur-féle intézetbe. — „Mirjam“. Ez a ezime ama magyar uyelven irt zsidó imádsagos könyvnek, mely legújabban a könyv- piaczou megjelent. Már azon körülménynél fi-gva is, hogy a mű csaknem egyedül áll a maga nemében, s hivatva van müveit nők lelki szükségleteit kielégíteni, kik nem lelnek megnyugvást, a lerobotolt, de meg nem értett, tehát nem búzgó könyörgésben, — megérdemli, hogy a legnagyobb mérvben elterjedjen. De hí tekiu te:be vesszük szép nyelvezetét, bátran állíthatjuk, hogy Írója dr. Kiss Arnold Veszprém főrabija hazafi is c ele kedetel müvei, a mikor a magyar zsidó nők kezébe magyar imádsagos könyvet ad s ez által az őszinte vallásosságot, az egy és örök I ten imádatát terjeszti. Megjelent és kapható Veszprém, Köves és Boros könyv kiadóknál. Ára: C-inos vászonkötésben 2 frt 50 kr. C-iOntu'áuzatu kö ésben 3 frt 50 kr. C-iontu'ánzatu kö tésben díszesebb 6 frt Finom bőrkötésben 3 frt 50 kr. Legfinomabb borjubőrkötésben 6 frt. A közönség köréből*) Válasz Bal la Antal úrnak. Balta Antal úr a „Nyirvidék“ múlt heti számában jónak látta a nyíregyházi ipartestület békéltető bizottságának, öcscse s Moravszky Pál között felmerült panaszos ügyében hozott Ítéletét bírálat alá venni s azt az olvasó közönség bírálata alá terjeszteni. Tekintettel arra, hogy a békéltető bizottság működése és tárgyalása nyilvános és igy a közönség bírálatának ki van téve, cn is — mint jelen volt s természetesen teljesen érdektelen fél jogot formálok magamnak arra nézve, hogy az említett tárgyaláson történteket a valóságnak megfelelően feltárjam. Mert a békéltető bizottság, mint a mesterek és tanonezok közötli ügyek elintézésére illetékes bíróság működik és ez okból a mily visszatetsző és helytelen volna az, ha valamelyik érdekelt fél, p. o. a járásbíróság Ítéletének nyilvános, hírlapi taglalásába és bírálatába bocsátkoznék, épp oly — engedje meg Bállá úr — nevetséges, ha ezt egy más Ítélkezni hivatolt fórummal szemben tesszük. Ami magát az iléletet illeti, elég lesz a tényállás megvilágositására előadnom annyit, hogy a bizottság — mely egyenlő számú mester és segédtagokból állott — határozatát egyhangúlag hozta. Meglehet, hogy Bállá ur az Ítéletet sérelmesnek tartja magára nézve, ez azonban kellő utón s módon orvosolható s igy a hírlapi nyilatkozat nem árul el mást, mint azt, hogy Bállá úr magát a békéitető bizottság felett levőnek tartja s bizonyára innen meríti azon bátorságot is, hogy köztisztele'ben álló iparos mesterek — mjntegy esküdtszéki működéséről azt merje állítani, hogy igazságtalanul jártak el. Ami az én közvetlen benyomásaimat illeti, engedje meg Bállá úr, hogy nem vagyok vele egy véleményen s mint teljesen érdektelen s csak véletlenül jelen volt fii kijelentem, hogy a tárgyalás során szerzett benyomások hatása alatt én mint Ítélő biró ugyanazt az Ítéletet hoztam volna. A tényállás ugyanis következő volt: Bállá Antal öcscse megbízásából panaszolta, hogy a mester, öcscsét 3 ízben megverte, egyszer úgy, hogy arra vére megeredt, egyszer úgy, trogy kék lőtt a válla. Kétségtelen, hogy az párosnak Lanonczaival szemben gyakorolható házi fegyelmi joga bizonyos határok közzé van szorítva s ha fentiek mind tények volnának, úgy Bállá úrnak igaza lehetne. Ámde fenti tény kre általa hivatolt tanuk csak azt bizonyították, hogy Bállá Gyulát egy alkalommal véres orral látták, de hogy ki ütötte meg, nem bizonyittatott, mig ellenben teljesen beigazoltatott azon körülmény Bállá úr s öcscse beismerése szerint is, hogy Bállá Gyula ta- noncz, ha főnökének vendége volt (ki ugyan neki rokona) főnöke tiltakozására a vendégasztalhoz tolakodott, hogy a legkisebb dolognál egész nap nem jött haza, hogy Nyír-Bátorba, Tokajba, Rakamazra szökött, hogy utóbbi helyen segédként is dolgozott, hogy feleselő, ra- konczállan volt, hogy az udvaron revolverrel lövöldözött, sőt a véletlennek köszönhető, hogy egy gyermeket le nem lőtt, mert közvetlen közelből sütötte reá a fegyvert. Ezeket is elő kellett volna adnia Bállá úrnak nyilatkozatában s nemcsak azt, hogy a mester d. e. 10 óráig havat hányatott öcscsével, mit különben én a békéltető bizottság előtt emliteni sem hallottam. Láttam ellenben azt, kogy a mesterrel szemben a tanoncz még a tárgyalás során is kihivó modort tanúsított. Végül megjegyzem, hogy azon magatartás, melyet nyilatkozó Bállá úr a bizottság ítéletének meghozatala után egyik iparos mesterrel szemben, ki nem is volt szavazó tagja a bizottságnak — tanúsítóit, engem, mint nézőt és hallgatót igen nagy mértékben megbotránkoztatott. Ezeket tartottam szükségesnek Bállá úr nyilatkozatára az ipartestület s az iparosság, de meg az igazság érdekében is előadni. Frlinkl Henrik, joghallgató. Csarnok. A vár fokán. (Vége.) Mintha lassan hömpö ygött volna az alkonyat szürkesége a keskeny hegyszorosból, észrevétlónül be töltötte a nagy mélyedést, elmosódtak az utczák, a házak, a fák. A magas kőépitmöny meredek faláról *) E rovat alatt közrédokü felszólalásokat díjtalanul UözlUnk, a beküldő felelőssége mellett. Szerk komoran bámult maga elé a halvány ifjú. Hiába is nézett volna bármerre, mindent homály loritott, mely mint egy a lelkére is reá nehezedett, olyan borongósak, sötélek voltak gondolatai. A füzesen tu' sápadtan derengett a kivilágított vadaskert. Nehány eltévedt zenefoszláoy oda kóborolt gészeu hozzá, lágyan rezegte körül s elveszett a pocsolyás, békauyálás mély sánezban. Talán nem is halottá, úgy el volt merülve, c ak állt és bámu't maga elé. Mindent látott onnan a magasból, végig nézte az egész délutáni mu'atozáít s azért adta át annyira magát a buslakodásnak. Egy felhangzó kaczajra azonban mégis figyelmessé ett. Mirianna kaczagott olyan jóízűen, aho, y csak ő u-iott. A felügyelőnek beszélt valamit s a kezével föleié mutatott, mintha kérdezte volna tőle: — Látja azt a szerelmes diákot, hogy gunnyaszt! Éi csavartam el a fejét. M ‘g letalál potytyani az istenadta. Mmd yájan fölnéztek és nevettek. A fehér faltól visszaverődött a lámp i világa a az rezvonását eléggé tisztán föltüntette. Gúnyos kicsinylós ■s mesterkélt szánakozás vegyületót lehetett leolvasni róla. Cigarettára gyuj'ott s a szürke füstgomolyou keresztül olyan szurősan mosolygott. — Még mindig ott ül a balga fiue-ka! Bizonyosan ezt mondta; félig-meddig érteni is 1 hetett, mert ismét föltekintettek és nevettek. Ha nem is hallotta jól megjegyzéseit, de hogy róla van szó, hogy étet nevetik, abban nem kételkedett. Csík akkor kezdte fontolgatni tréfás színezetű szavait, melyeknek annak idejéu semmi jelentőséget nem tulaj donitott. A Káptalan-kö/bru ta'álkozott vele u'óljára, a iiagynéujét volt meglátogatni, s hazafelé igyekezett. L 'kísérte a keskeny sikátoron egész a savanyu vízig. A kerese'leu beszélgetés tárgya valahogyan az iskolai életre terelődött. Igen, megpillantotta zsebében az el- rougyolódott latin nyelvtant. Ebből iDdü't ki a kórdezőí- ködós. — Tohát most fog érettségizni, és aztán . . .? — Aztán jogász leszek. — Jogászi? H lyesen teszi, egész helyesen és ikerülui is fog, mert tudom, hogy eszes fiueska. E szerint még távol áll a pályától, de hiszen rá ér, mert nőst még alapjában véve gyermek, igazi gyermek. Enyelgő volt a hangja, meg tekintete is, azért uem vette komolyan és nem találta gunyolódónak, sőt boldogan nézett ütána, midőn elválltak. A selyem napernyője különféle színeket játszott, imiot megforgatta feje felett, s eltűnt a parira hajló íüvek között. Akkor látta u'óljára és azóta mennyire negviltozott. Erre 1 gkevésbbé sem volt elkészülve. Testben és lélekben megtörve, lesújtva érezte magát: U a gúnyos kac<aj, az barázdálta úgy össze lelkét, íogy végzetesnek tálálta csalódását. Távozni akart, de lem birt. Bizonyos volt a felől, hogy otthon sem leli tol nyugolalmát, ős a háziasszonya az aggódó B ircsa asszony ismét kérdésekkel és tanáé okkal fog slőállani: — Ügye beteg Bda úfi? L'tom, hogy beteg, nert sápadt az orezája. V-dószinüleg meghütötie magát. E-Ivére majd lábvizet csinálok és teát főzök; mindkettő •lágyon hatásos, tapasztalatból mondhatom. Vigyázni nu-záj az embernek magára. Nem szabad olyan vékonyan öltözni korán reggel. Én nem értem, miért elkeli annyi rettenetest tanulni az uraknak, nekem is kábu'na a fejem. Tessék elhinni, nem használ az egy csepp *t sem. Jó formán ki sem kipihenheti magát, min lig és mindig a könyvet bújja. Persze az öreg Birc a azt nem tudta, hogy egy idő óta hasztalan kell korán, fekszik későn s eredmény eleoül lapozgat. Ügy lehet, már pótolni sem képes, amit elmulasztott ; még azon esetben sem, ha akaratá nak sikerü'ne felülkerekedni szórakozottságán, erre pedig egyáltalán nem számíthatott, s igy kitűzött egáljától végképeu elesett. Ilyen okoskodás ju'tatta a megsemmisülés gondolatára. C-ak egy mozdulat szükséges hizzá, s minden véget ér. Leesik, belegurul abba a csendesen folydogáló vizbe, melynek felületén fűrészporos hab torlódott ősz azé a kanyarulatnál és oda majd nem fog eljutni a sértő kaczaj. E őre hajolt egészen. Talán egy gyönge szél fuvás is kimozdíthatta volna az egyensúlyból, Ön feledtségé ban azt hitte, hogy halluczinál, hogy már ott lent nem is a hullámok sirató hangját hallja. Pedig nem is volt az sírás, hmem inkább bánatosan panaszkodott valaki a vári temető sötőtlő hantja között. Talán egy reméuy vesztett anya, aki jövendő támaszát, fölnevelt fiát kereste föl a c-endes estvén, mert vigasztalódni nem képes. Úgy rómlett elői-te, mintha saját anyját látná abban az alacsouy gyászos alakban, pedig az lehetetlen, mert ő otthon van, abban a kis faluc kában, melynek temp'om tornyát látni lehet, ha tiszta a levegő, a kéklő hegyvonal felett. Ouhon van és vasal. Mindenki alszik mar, csak ö dolgozik még. Az ágyra rakosgatja az elkészített fehérneműt s összeolvassa,) hány darab vau a jegyzőnek, orvosnak, postamesternek ... és kiszámítja, hogy mennyit fog kapni érte. A pénzt pedig elküldi vagy maga elviszi fiának, aki tanul a városban, aki mellett majd öreg napjait nyugodtan élheti le. Ez a remény édesítette meg szegény anyjának virrasztással tö'tött óráit, egyedül ez, s ha csalódni kellene, uem bírná lü1 élni, tettével tehát szándékosan idézné elő halálát, és az ok egy leány volna, egy ksezér leány, aki c;ak divatból mu'atja a szerelmet s mindenben hódol a kor félszegségeinek. Rámolj megfontolás volt ez, s ennek a hatása alatt kis papir- zeletet vett elő pár szót irt reá s eldobta. Nem kísérhette szemeivel, hogy szállingózik ide- oda, de azt mégis észrevette, hogy a nagy platán gályák közül, melyeknek végei az ereszen pihentek oda hullott elibök. A választ Dem várta be, hátat fordított a veszélyes helynek s érezte, hogy ismét a régi, akire nemes kötelesség vár. A levélkét Mirianna fogta e), habár hárman is nyukak u'ána, ős hahotázva olvasta: „A szivem álmodott ős fölőbredt. B.‘ — Ezt ő irta, az álmodozó diák. Jó, hogy föl - ebredt. Sajnálom, hogy nem kívánhatok neki „jó reggelt* et, és nevetettt. * * * C^eodes és néptelen volt a város negyed, csak a malom ulczában mozgott még egy pár emberi alak. Kányáék mentek hazafelé. Utánok botorkált az öreg teriész alaposan elázva. Bzvett szokását képezte a zombati napit elmulatni. A heti piaczon eladott virá- ;ok ára úszott el ilyenkor. Meg megállt és hangos ki- fakadásokat hallatott. — Czudar a világ! Nehéz az élet! Küzdeni kell a regénynek I Btftámolygott a kis kapun s szótlanul átadta magát a nyugalomnak. A hosszú jegenye sor bólintgató koronája susogva folytatta beszélgetését. A tágas völgyet ólomleheletként töltötte be az éj homálya, A fisz'a égboltozatról, — mely kifeszitett éri tsi sátor gyanánt a felnyúló hegyormokon Játszók nyu godni, — mint töménytelen sziporkázó tű/szemek, némán pislogtak le az apró csillagok. Sólyom. A szövetkezetekről és még valamiről. Rég ismert igazság az, hogy az egyesülésben rejlik az erő. — A „viribus uuitis“ (egyesült erőkkel) a legelső magyar ember, a király jelszava. És méltán! Az egyesülés az embereknél épp oly régi, mint maga az emberiség! Magok az államok sem egyebek, mint szövetkezetek bizonyos czélok elérhetése végett! Az egyesülés különböző mérvben és különböző czólokból történt és történik ma is! Némely testületeknél, p. o. a kereskedőkés gyárosoknál régen dívik ez. Csak a gazdaközönség maradt sok ideig közömbös az egyesülés eszméjével szemben! Nem látta még szükségét, vagy nem tudta a módját az egyesülésnek, a szövetkezésnek. Hála Istennek, ma már másként áll a dolog! A gazdák is átvannak már hatva az egyesülés szükségétől, legföljebb az egyesülés módjára, czéljára és mérvére nézve vannak köztük nézet- eltérések. Nem árt tehát, ha mentül többet szellőztetjük e thémát, hogy e téren is meg legyen az egyetértés, mert „concordia rés parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur,“ Egyetértéssel a kis intézmények is megerősödnek, egyenetlenség által azonban a leghatalmasabbak is romba dőlnek. A gazdáknak mai nap főleg három őzéiből szükséges szövetkezniük és pedig: 1. Hogy netáni fölös? pénzüket is biztoá helyre tehessék, de főleg hogy szükség esetén gyors és olcsó hitelhez juthassanak. Az ily őzéiből való szövetkezést „hitel szövetkezetének mondjuk. Hogy ez szükséges-e, kétséget sem szeuved. Inkább azon lehet csodálkozni, hogy eddig nem létesültek. Hogy az ily hitelszövetkezetek, miként alakítandók, erre nézve intézkedik az 1898. évi XXIII. t. ez. A hitelszövetkezetek alakítására nézve tehát biztos directivánk van; tömeges alakulásuk csak idő kérdése; mig meg jön a jobb belátás ideje! Másként áll azonban a dolog a többi dolgokra való szövetkezésnél, milyenek: 2. A gazda által előállitott termények: gabonafélék, magvak, gumós növények, állatok ’s ezek termékei p. o. tej, tojás, méz stb. Ha ezeket egyesülten akarjuk eladni, vagyis értékesíteni, úgy „Termény Szövetkezeteket“ kell alakítani. 3. Ha a gazda az általa szükséglendő háztartási (só, olaj, fűszer stb.) és gazdasági (va-S, olaj, só, gépek stb.) czikkeket akarja szövetkezés utján beszerezni, akkor „fogyasztási szövet- kezateket“ kellene alakítania. E két szövetkezet t i. a termény- és fogyasztási az, melynek mikéntjére nézve eltérők a nézetek magok a gazdák között is! Ez nem is csoda! Azok, kik az illető helyi kereskedelem fejletlensége vagy insolidsága miatt sem terményeiket méltányos áron értékesíteni, sem szükségleteiket olc3Ó és jó minőségben beszerezni nem tudták, ezek megbocsátható keserűségből kifolyólag a termény és fogyasztási szövetkezeteket a legszélesebb alapokon óhajtják szervezni, nem gondolván meg, hogy ezzel mintegy magok lépnek az illető vidék összes kereskedői helyébe — ezek pénze,
