Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-21 / 34. szám
ö meg kulandi fájta, de mégis általános vélemény szerint a mi hazai fajtánk legszebb nekünk. Pedig ez már nem olyan szelid, — úgy vannak nevelve, hogy edzett, kitartó, időjárással daczoló anyagot adjanak. Mint a hamisítatlan ős magyar faj maga is ily kitűnő, kitartó, vészben, viharban edzett test és karakter volt valaha; kerülve a pujaságot, puhasá- ságot, fekélytermő kényelmeket, és sikkasztó fényelgéseket. A gőz-eke munkában volt, megnéztük azt is. Tarló földet szántott, répa alá, mert igy jő a forgó. 45—50 cm. mélyen forgatta, keverte a földet s ilyen művelés után lehet áldást várni . . . A nap dél fele emelkedett, verejték-verő sugarakat szórva a tikkadó társaságra Még egy anya-ménest néztünk meg, gyönyörködve ebben is, hálásan figyelve Kállay kapitány ur kifogástalan türelmét és taauságos magyarázatait. Bizony, csak a magyar huszár szeretheti igy a szép lovat! . . . Aztán hazatérve, ebédig egy kegyeletes kötelességet teljesiténk, összegyűltünk a Kozma ligetben, annak a haló porában is éltető szellemű nagy embernek, néhai Kozma Ferencznek emlékszobra körül s a,&dzaíeléneklése, egy huzditó beszéd meghallgatása s ismét a Hymnus eléneklése után költöttük el a jól eső ebédet. S aki ezt az igazán tanulságos szemléletet kieszelte, lehetővé tette: Magyarország földmivelésügyi miniszterének, táviratilag mondtunk hálás köszönetét. Ebéd után, az Igazgatóság titkára, egy kedves, müveit, ifjú ember, mint passzionátus amatör-fotografus, a társaságot lefényképezte, emlékül a jövőre. 5 óra után indult a vonat Arad-felé s mi ezen voltunk elhagyandók Mezőhegyest. Siettünk tehát, hogy nézzünk és lássunk, a mennyit lehet s a vacsorát is elkölthessük. Kikocsiztunk a mél án híres Nónius-auyák tanyájára s ménesben és akolban, anyákat és fiakat látva s bennük gyönyörködve, visszatértünk a központba, hol már terítve vártak reánk, előzékenyen gondoskodva, hogy a vacsora költségétől is felmentve legyen a szegény kisgazda. S bár ismétlésbe esem, de lehetetlen újra nem emlékezni ama lekötelező szívességről, melyben részesültünk utolsó pillanatig mindazok részéről, kikkel érintkezni szerencsések valánk. Az az őszinte magyar szív és lélek, mely még a föld porát is megelevenité s mint ha a mezők és ligetek illatával kedveskedő szellő hűsítő csókjában is körüllengett volna, ez az igaz magyar érzés hálás köszönetét támaszt még a múltak emléke iránt is. Különösebben Kállay kapitány ur és Veres Pál intéző ur, annyi szívességgel halmoztak el, mint beczézett gyermekét szokta az édes anyja. Fogadják a távolból is, őszinte köszönetünket. 45000 rubelt szavazott meg a vendégek fogadására. A vendégszeretet netovábbját élveztük, itt úgy, mint az egész Oroszországban. Mulatságunk oly kedélyes volt, hogy elneveztük e bált a feledhetetlen éjszakának. A concert Szokolniky-ban tartatott, hová hosszú kocsisorban hajtattunk ki. Ekkor vettük szemügyre az oroszok büszkeségét: a szép orosz lovakat. Bámulatos szelid állatok ezek; az orosz fíákkeresek és kocsisok ostort nem használnak, de erre nincs is szükségük, mivel az orosz a lovával barátságos módon bánik. Kitűnő nemes állatok. Sok szép főúri fogatot is láttunk, kik már angol lovakat is használnak fogataikban. Igazán érdekes volt látni a százakra menő fogatot, a nélkül, hogy bárminő összeütközés történt volna. A kocsik egymás utáni gyors hajtása és nagy számuk miatt a lovak oly közel jöttek, hogy fejükkel, érintették ruháinkat hátulról, s ekkor az okos állatok félre fordították fejüket egész udvariasan, hogy kellemetlenséget, vagy ijedtséget no okozzanak. Hogy milyen értelmesek, erre nézve egy ekklatáns példát fogok fölhozni Szent Pétervári ott tartózkodásunk idejéből. Szokolniky be megérkezve, még mielőtt kiszállottunk volna, már azon gondolkoztunk, hogyan fogunk innen a késői órákban hiza jutni, látva az ezrekre menő nagyszámú közönséget és százakra menő kocsikat. A kis városi embert ezen gondolat rémületbe ejti. Leszállva kocsinkról, nagynehezen a bejárathoz jutottunk, hogy belépő jegyeinket átadva, a tömeg által sodortatva, a concert-pavillonhoz siessünk, de itt már semmi hely sem lévén, csak az ajtóban álva hallgattunk meg egy pár zeneszámot. A pavilion egy rendkívüli nagy nyári színházhoz hasonlított, kitűnő berendezéssel. A conc-rt programmját ide mellékelem: Rond de Sokolniky (Sokolnitchy Kroug). Samedi le 9 Aút 1897. aura lieu Le Concert Avec le concmrs des artistes de» Théű'res Impériaux de Moscou: M-mes E. Sbrouew et Maharine, M-eurs S. „IN Y t K V I D H“ Aztán indult a vonat és kitörő lelkesedéssel, búcsút intettünk, ameddig csak beláttuk, szives gazdáinkat s 7 óra után beértünk a „szentelt fájdalom“ Golgotájához, Aradra. Volt időnk, hogy megnézzük a könyfakkasztó helyeket. Az emlékszobor: az egy érezbeöntött apotheosis. A vértanuk nyugvóhelye: az egy égre- kiáltó nyílt seb — Arad városa ellen is! „Óh ti nagyok, óh ti dicsőek ! Félisteni elmúlt időnek!* Hát nem érdemeltek annyit, hogy emlékhelyeteket — ha már a nemzeti kegyelet nem teszi — Arad városa egy kis kertté alakítaná, nehány fát ültetne köré, hogy porotokból édes illat támadna a virágban, égbeszálló ének a kis madár dalában s a ki elzarándokol e legszentebb oltárhoz, látná a ti uagy lelketek fényét a napsugaras harmatban! De ti alusztok hideg hant alatt s nem bántja elporlott sziveteket a sivár elhagyatott- ság, — Arad is nyugszik, őt se bántja. Vagy talán igy inkább enyészetről beszél e sirdomb! Úgy éreztük mi is. S elénekeltük e nemzeti sirdomb felett kálvinista egyházunk egyik szép halotti énekét: „Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram!“ egy néma köuy szökött szemünkbe, az aradi vár felé indultunk a városba, visszafojtott lélekzettel, sötét gondolatokkal . .. Aztán . . . hazajöttünk s itthon visszaemlékezünk a látottakra. Hasoulitunk, különböztetünk s igy vonjuk le a tanúságokat, melyek utazásunk, figyelésünk eredményei. E tanúságokra, mély tisztelettel kérem fel Méltóságodnak és a gazdasági egyesületnek nagybecsű figyelmét. Nem akarván pedig felületesen átfutni az életbevágó dolgokon, melyek bennünket mint magyar gazdákat lótelünk gyökerében érdekelnek, hogy elmondhassam a mondanivalókat, folytatom majd a jövő számban. Andrássy Kálmán. „Kis emberek.“ Az úgynevezett középosztály, a kis emberek tár sadalmi osztálya Magyarországon a lelke minden kigondolható mozgalomnak. Ha szegényeket, özvegyeket és árvákat kell segé lyezni, a kisbirtokos, a földmives, az ipiros és a tisztviselő veszi elő forintjait, hatosait és filléreit és rakja halomra a nemes és humánus czél megvalósításáért. Ha kultúrát, művészetet és irodalmat kell pártolni, megint csak a kis ember forintjai, hatosai és fillérei kerülnek elő. Ha nemzetiségi hazafias' ezélókat kell szolgálnia a társadalomnak, a kis ember zsebéből kerülnek ki a mozgalom költségei, még az ipari és kereskedelmi ak- cziók előmozdítására is csak a kis ember anyagi támogatására van szüksége a társadalumnak. Nem természetellenes jelenség ez. A társadalom zömét a kis emberek képezik, s ha valamely közczélra sok millió hatos, vagy sok millió fillér szükségeltetik, azt csakis a társadalom zömétől lehet beszerezni. Még a közteherviselési rendszerünk is a kis embert sújtja legjobban. A milliomos is csak annyit fc Wlassow, A. Kolakowshj (violon) Th. Kénéman (piano), et de l’orchestre syinphoniqie sous la direction du chef d’orchestre des concerts symphoniques á Sokolniky M-r. A. Litwinoio. Programme. SeGtion I. 1 Glinka (1804—1857) — ouverture de i’op, „La vie pour le Tsar* ...............................ex. l’orchestre. 2. Roubinstein (1829—1894) — 1-re pirtie du 3 me concert...........................ex. m-r. Th. Eénémann. 3. Borodine (1834—1887) Tableau mudeal „Daus TA-de centrale ........................................ex. Voróhestre. Dans le silence des steppes sabloneuses del i’Asie centrale retentit le premier refrain d’une chansou pai- sible russe. On entend aussi les sous mélmcoiiques des chants de i’Orient; on entend le pas des chevaux et des chameaux qui s’approchent. Une caravane escortée par des soldats russes, traverse 1’immense désert, continue son long voyage sans crainte, s’abandonnant avec confiance ä In garde de la force guerriére russe. La caravane h’avance toujours. Lss chants des Russes et ceux des idigéoes se confondent dans la mé ne hnrmo- nie, leurs refrains se font entendre long-temps dans le désert et finissent par se perdre dans le Iointain. 4. Glinka — air de i’op. „R-mdan et Loudmilla“. ex. m-r. Wlassoiv. 5. Dargomijsky (1813—1869) „La danse cosaque“ ex. Vorcliestre. Antracte 20 minutes. Section II. 6. Tchaykowsky (1840—1893) — fintuisie ouverture „Romeo et Juliette*......................ex. l’orchestre. 7. Veniawsky „Souvenir de Moscou“ ex. m-r. A. Kolakoivsky. 8. Rimsky-Korsakoto (1844) Tableau musical „Sadko“ ex. l’orchestre. Lo vaisseau de Sadkó, notable habitant de Novgorod, est arré'é en pleine mer. Disigoé pír le sort, Sadkó est lui méné jeté dans les flits, comme tribut au Roi des mers ... le vaisseau poursuit son chemin. gyászt a saját személyére, a mennyit a kis ember, s az adót egyformán fizeti a saját fogyasztásáért mindenki Ennek daczára, eddig a kis ember elől formálisan el volt zárva minden hitelforrás. El volt tehát zárva az az egyetlen eszköz, melylyel életfentartási munkáját megkönnyithette volna. Mig a gazdag tőketulajdonos, a rendelkezésére álló hitelforrások révén legalább háromszor olyan magas tőkebefektetést tehet koczkára, miot a mennyi vagyona van; r.ciciig a kis ember koczkázat nélküli befektetéseket sem tehet, mert a hitelforrások semmit sem törődnek az ő személyes erélyeivel és képességeivel. Ezen a ferde helyzeten akar segíteni a kormány, midőn — hogy úgy mondjuk — hivatalból alakítja meg az országos központi hitelszövetkezetet, melynek legfőbb czélja az, hogy az úgynevezett kis emberek hiteligényeit kielégítse. Az a papír, melyet most az állam megvételre kínál mindazoknak, a kiknek befektetésre való pénzük van, nem olyan garantirozott érték, mint az aranyjáradék és nem is olyan magas jövedelmet hajtó, mint a gazdag osztalékra szánt részvéuypapirok. Mégis joggal várja a magyar társadalom, hogy a vagyonos társadalmi osztály megérezze azt a kötelességet, mely e pipirok kibocsátásával reá hárul. A központi hitelszövetkezet részjegyei koczkázat nélkül valö befektetésekre teljesen alkalmas értékpapírok és jegyzésüknél nem szabad elfelejteni, hogy a vagyon, mely fölött a plutokratia rendelkezik, a hitel, melyet igénybe vesz, éppen abból a tőkéből ered, melynek alapját a kis emberek vetették meg és melynek biztonságát ma is ezen emberek munkája védi és oltalmazza. Csak a fukarság zárkózhatik el az elől.^hogy a hitelszövetkezet megalapítására vonatkozó állami törekvést ne támogassa, avagy ne úgy támogassa, a mint azt vagyoni viszonyai megengedik. Mert akkor, midőn arról van szó, hogy a kis ember részére egy hitelforrást tegyünk hozzáférhetővé, nem szabad a nemzetközi szocziálizmus vagyon megosztó elméletére gondolni, ha nem azt kell figyelembe venni, hogy törvényes alapon teremtünk olyan egziszttneziákat, melyek többszörösen visszafizetik neküuk amaz anyagi áldozatokat, amiket most meghozunk a központi hitelszövetkezetek részjegyeinek árjegyzésével. Az alapítványi üzletrészek gyűjtésénél a társadalom vagyonos osztályára számit a kormány és kimondja, hogy ezek az üzletrészek 4 százaléknál nagyobb osztalékra számot nem tarthatnak, a szövetkezeti üzletekért pedig csak saját értékük erejéig viselik a felelősséget. Mindeu számítás szerint tehát előreláthatólag biztos 4 százalékot jövedelmező papírok lesznek ezek az alapítványi üzletrészek, 4 százalékos osztalékot elégítik ki s ennek fedezése után kerül még csak a sor a szövetkezeti üzletrészekre, tehát ama kiesebb részjegyekre, melyeket a közvetlenül érdekelt kis emberek fognak megvásárolni. Különösen a gazdagabb erkölcsi testületektől, pénzintézetektől és a nagy tőke fölött rendelkező vállalatoktól reméli joggal az állam és a társadalom, hogy jelentékenyebb összegeket fognak elhelyezni ilyen alapítványi üzletrészekben, s hogy Magyarországon is, mint más művelt országokban történt, nem fog idegenkedni az összegyűjtött tőke attól, hogy egy nagy társadalmi probléma megoldásához anyagi támogatással járuljon. El kell végre ismerni mindenkinek azt az igazságot, hogy a magyar középosztály — nem a közbirtokos osztály többé; nem az a kihalt jómódú mezőgazda nép képezi immár a nemzet zömét, mely senki hitelére nem szorult soha ős békességben jólétben meg volt a maga emberségéből, hanem az úgynevezett kis emberek társadalma az, melynek filléreiből emelkednek a közalkotások, s hogy ezeknek az embereknek hitelforrást nyitni elodázhatlan kötelesség. Resté seul au milieu des fists, Sadkó est avec sa lyre (•yinpanou), eutraiué pír le Roi des mera dans son roynume sous-marin. Ii se trouve au milieu d’un grand festin. Le Roi des mers mariait sa fille á l’Océan. — Célúi — ci, ayant fait jouer Sadkó de la lyre, se mit á danser et tout son royaume i’unita. L’Océan 6’«gita aussi: il brisa et engloutit les vaisseaux . . . alors Sídkó arracha les cordes de son tympanon, la áanse cessa et la mer devint cilme. 9. Dargomijsky — air de l’op. „Roussalka* ex. M-me Maharine. 10. Glasounoiv (1865) — „Valse de concert“ ex. Vorcliestre. Antracte 20 minutes. Section III. 11. Moussorgsky (1836—1881) „Une nuit sur le fnont chauve" . . . . -.................ex. Vorchestre. Bruits souterrains de voix surnaturelles. Apparitions des ewprits des ténébres et aprés eux, de Tehernobog (le dieu Noir). Célébration de Tcherno- bog et Service Noir. — Sabbat. — Au p'us fort du Sabbat, retentit au loin la cloche d’une petite őglisé de' village; eile disperse les esprits des ténébres. — Le róveil du jour. 12. Rimsky-Korsakow — air de l’op. „Suégourotcbka“ ex. M-me E. Sbrouew. 13. Borodine — air de Top „Prince Igore“ ex. m-r. S. Wlassow. 14. Tchaykowsky — „Marche Slave* ex. Vorchestre. L’orchestre d’instruments á vent de m-r Perlow, sous la direction de m-r. Gamaiounow. L’orchestre d’mstrumeuts á vent du chemin de fér de Moscou — Koursk, sous la direction de m-r. Poutkamer. L’orchestre d’ínstrumeuts á vent a 51 2 3 4 5 6 7 8/» h. Le concert a 8 h. Itt a szives orosz vendéglátás ismét folytatódott. A szabadban hosszú asztalok étkekkel és lehűtött sörrel, s a nemzeti itallal, a Kvaszttal megrakva, ami e rekkenő melegben valóban mennyei nektárnak tetszett. Körülbelől két órai ott időzésünk után siettünk
