Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
— Szevcucsétlcnség. Apagyon f. hó 6-án a Le- veleki Májéi' gőzmalmában Spitzer Adolf gépfütő napszámost a hajló szíj elkapta és ballábának szárát eltörte. A szerencsétlenül járt ember balkarján is súlyos sérülést szenvedett. Beszállították a nagy-káliói közkórházba. — A „Magyar Könyvtár1', melynek számai már meghaladták a fenzázat, most küldi szét júliusi füzeteit. A sort Civallottinak, a nemrég oly tragikus módon el halt nagy olasz küllőnek legszebb és leghíresebb munkája nyhja meg, az „Énekek Éneke“ ez. bájos verses dramolett, mely Radó Antal magyarításában bizouynyal a mi színpadainkon is hosszú eletü lesz. Követi ezt Fáy Andrásnak válogatott meséi, melyeket kivált az iskoláin való figyelemmel, Badics Ferencz, a kiváló irodalomtörténész válogatott össze és látott el magyar bevezetéssel. Az 55. szám Szalagubnak, a nagy orosz elbeszélőnek egy kis regényét tartalmazza. „A medve“ — ez a czirne az Ambrozovies Dezsőtől kitünően fordított munkának — egy a társadalmi formáktól idegen kedő, érdekes karakterűek megkapó szerelmi történetét moudji el. A magyar elbeszélő irodalmat e sorozatban Ambrus Zoltán képviseli, ez a mólyen érző, finom meg- figyelésü novellistánk, a ki .Hajótöröttek“ czimmel uyolcs legszebb elbeszélését adja itt ki. Végre az 57. szám egy nagy modern nómet irönak, a. nálunk már ismert Me,, er Konráduak egy kis remekművét nyujija, melyet úgy a lelki élet aualysisénél, mint a megkapóan festett történeti háttérnél fogva mindenki gyönyörrel fog'oivasni. Mind e füzetek 15 kr.-jával kaphatók a ki adóVczégnél: L impel Robert (Wodíaner F. és Fiai, Aadrássy ur, 21.) és minden köuyvkereskedésbeu. — Az eddig megjelent füzetek te jes jegyzékét a kiadók kívánatra bárkinek ingyen küldik meg. A közönség köréből.*) A megyei szabályrendeletek összegyűjtése. Nagyon sokszor megesik, hogy a legkörültekintőbb gond és nagymérvű tudás daczára sem tudják a megyei, a városi és a községi közegek mindazon statútumokat érvényesíteni,amelyeket.a közjó, a közrend, közművelődés érdekében a törvényhatóság meghozott. Oka ennek az a rettentő nagy munkaanyag a melylyel napról napra a tisztviselőknek megküzdenie kell, különösen most, mikor a bürokratizmus hullámai elöléssel fenyegetik az ügyek gyors, vagy rögtönös elintézését, mert hisz ha az a megyei városi, községi tisztviselő mindent a fejében tudna tartani, amit azon idő s viszonyok szerint nem csuk tudnia, de alkalmaznia kell, akkor bízvást konkurrálkatna mindegyik a miniszterségre vagy legalább is a honatya- ságra! A bürokratizmus elömléssel fenyeget, a tisztviselők tulterhelvék ugyan, mindazonáltal mégis segitni lehet részleg' a bajokon, s a késedelmet és huzavonát, mely sokszor ártatlanul vonja maga u'án a hivatalnok bűn hödését, — megszüntetni, a túlterheltséget enyhíteni lehetne bizonyos, a törvényhatóságnak pénzbe nem kerülő, — a közegekre előnyös a publikumra hasznos, a hivatal ^énÓtrejyprsitóJntézkedéss^l. Ez az intézkedés köunyen livinexö]'Adja ki a törvényhatóság egy könyvben, katalógussal, a községek fizessék köteles s aráuylagos áron az összes eddig megjelent megyei szabály s egyéb ren- déleteket, a jövőben pedig, a „Nyirvidékbeu“ külön beköthető nyomtatváuy iveken adják ki a statútumokat. Nem csak egyöntetűséget és körültekintési képességet, «Je egyúttal a kellő alkalmazkodás mértékét is megteremti ezen intézkedés. Egy jegyző. Nem mulaszthatom el, bogy az alábbi esetet a t olvasó közönség tu omására ne hozzam. Ezelőtt mintegy 3 évvel elszerződtettem egyik öcsémet Moravszki Pál helybeli asztalos mesterhez. Rövid idő múltán a fiú azonban arról panaszkodott, hogy vele gazdája rendkívül rosszul bánit. A többek közt panaszolta, hogy télen nagy hófúvás alkalmával gazdája addig, amig a havat a ház elől és az u czajáróról el nem sepri, — ami több szőr d. e. 10 óráig is eltartott, — nem adott neki reggelit. A legkisebb ok miatt vastag léczczel véresre verte, koplaltatta. Midőn a fiú ezt én nekem pinaszolta, én azt hittem, hogy ez mind valótlan, és hogy csak azért: mondja mindezt, hogy Moravszkitól eljöhessen. De annál nagyobb volt meglepetésem, a midőn tudomá somra jutott, hogy a fiú azon czélból, hogy öngyilkos legyeD,Tokajba ment innen; — miután tudomásomra jutott az is, hogy a fiú Tokajba van — én magam hoztam haza. Étek után az ügyet az ipartestületi békéltető bizottság elő vittem és kértem a már előadatok alapján, hogy a szerződést a mester és a tanuló közt bontsák fel. A bizottság f. hó 12-5u összeült, Tagjai voltak: Theisz Károly, Majoros János, Kerekes György, Zomborszki Sámuel, Bilicz Tarnác-s Zdbinszky József, Sehmit József és Makful Jáuos. A bizottság a megtartott tárgyalás és tanú kihallgatás alapján nem éppen részrehajlatlanul meghozta az ítéletét, amely a tanulót gazdájánál maradni rendeli. Mindezek után, miutáu a bizottsági Ítélettel egyáltalán nem vagyok megelégedve, kérem a nagyra- becsült olvasó közönség ítéletét. Nyíregyháza, 1898. aug. 13 án. Tisztelettel Bulla Antal, ozipő felsőrész feszítő. Csarnok. A vár fokán. A tágas völgyet őlomleheletként töltötte be az az esthomálya. A tiszta égboltozatról, mely — kifeszitett óriási sá’or gyanáut a felnyúló hegyormokon látszék nyugodni, — mint töménytelen sziporkázó tüzszemek némán pislogtak le az apró csillagok. Elcsendesült a kora reggeltől egósz alkonyaiig folytonosan zakatoló fürészmalom Tompa zaját innen is, onnan is visszaverték a lejtős hegyoldalok, hogy szinte beleolvadt a levegőbe. *) E rov.it alatt közréd.ikii felszólalásokat díjtalanul közlünk, a beküldő felelőssége mellett. Szerk. „N Y I R V I D É K“ Csak olykor vegyült az egyhangú zajba érczes rezgés, ha a fogas aczéllemezek elvesztették martalékukat és az nem lett tüstéut mással pótolva. Majd erős kürtölés hallatszott, mely a munkásoknak szólt, de hallotta az egész környék- és megállt a gépezet. Csend lett. 0 yan nyári estéhez illő csendesség, melyben kidomborodik minden apróság, amit a figyelő érzék észrevenni képes. Csak ilyenkor nyitja fel a könnyű szellő az egymáshoz simuló nyárfalevelek beszédes ajkait bohó suttogásra, a magas jegenyek ölelközó lombjai is ciak ilyenkor mondják el egymásnak, ami alattuk és közelükben történt. Ó, hányszor elmesélhették már ezt is, amit most leírok, pedig látta és hallotta mindenik, úgy lehet még a napra is emlékszenek. A vadaskertben tisztimulatság volt. Kánya kapitány, aki a malom u'czában lakott, oda igyekezett családjával. Séta képen a gyalog utat választotta. A keskeny egy karfás palló a vár alatti ösvényre vezetett, melyen hamarabb lehetett eljutni a kissé távoli ligetbe. — Vigyázz Dezső, vigyáz, ne szaladj, mert h^ a vízbe esel, mi nem uszuuk utánad! Káuyáné mondta ezt az előre fu'ó fiának. A kis pajkos teremtés azonban talán nem is hallotta a figyelmeztetést, már a túlsó prrton volt s a sánez oldalon mászkáló foszforfenyü Szent János bogárkákra vadászott. Oct keresgélt a cserjék tövében a száraz levelek között. Egyet megfogott, a tenyerére tette és a fölött tűnődött, hogy miért nem fénylik az többé. Nem sértette meg, hisz oly gyöngéden bánt vele, mint a pehelylyel. „Szegény kis jószág, légy hát ismét szabad!“ Feldobta es amint utána nézett — összerezzent. A várfokán emberi alakot vett észre. Meghajolva ült a kiugrásszerü párkányon. Ha onnan leesnek, milyen borzasztó lenne. A hideg végig borzongatta ettől a gondolattól. Az anyjának akarta mutatni, de az már észrevette. Éppen felőle beszélgettek. Ismerték, mert arra járt az ablakuk előtt. — Csakugyan ő leune az? kérdezte Kányáné. — Határozottan ő, többször láttam már. Azt moi d- ják, eszes fiú, de szegény, csak privát órákból tartja főn magát. — Hanem, hogy azon a veszélyes ponton nem tudományos elmélkedéssel tölti idejét, arról meg vagyok győződve. — Hiába, ilyen a fiatalság, ábránd, tűnődés, szerelem Sok meggondolatlanságot képes elkövetni, amik felett később csodálkozik. Tudom saját magamról, — ezt azonban csak úgy oda súgta a fülébe, és más tárgyról kezdett beszólni. Már tova haladtak, lent voltak az őrháznál, de a kis fiú még mindig hátra tekintgetett, hogy váljon nem szédült-e le az a merész valaki onnan a magasból. * * * Az elején kellene kezdeném a történetkét, de tulajdonképeu volt-e kezdete? Mivel réges dologról van szó, tehát kezdetének is kellett lenni, ámde ki tudná azt megmondani, miként lopódzik be az a piczi nyilas isteuke egy ifjú szivébe; hisz oly észrevétlenül történik az egész, csak akkor ad már életjelt magáról, midőn teljesen elfoglalta az érzelmek birodalmát. Egy olyan pelyhedző állu gyermek ember, kinek miudeu gondolatát a tudományok kifürkészhetlen problémái képezték, aki még a vékony füszállat is legpará uyibb elemeire szerette volua fölboutani, hogy tudásvágyat kielégíthesse : im bolyongva járkált a tölgyes hegyoldalon. Megállt a patak mellett és bámulta kavicsos medrét. Mint bukdácsol a viz, menuyit Utödik, törődik, ős még is olyan üde, tiszta, mint a harmat. Mig ott hosz- szau elmélkedett, daloláBt hallott s megpillantott egy vidám leányt, ki jő kedélylyel gyűjtögette fehér csipkés kötényébe a pázsitos térség illatos virágait. A patak mentén haladt fölfelé; megpihenni akart szokott helyén, a puha moh-pamlagon, mig a csokrot elkészíti. Amint odaért elsikoltotta magát. A vén korhadozó törzs mellett állt valaki meghúzódva. A meglepetés kölcsönös volt, mert az az ismeretlen rejtőzködő nem rossz szándékkal húzódott oda, hanem azért, hogy onnan észrevétlenül élvezhesse a szép dalokat. Pár perczig szótlanul néztek egymásra, s aztán összeszedtek az elszóródott virágokat, és haza mentek. Ez volt az első találkozás, melyet a többi keresetlenül követett. Látta a templomban, az utczán, az erdőben; beszélt vele közömbös dolgokról, amint jött. Kedvesnek találta a vele töltött időt anélkül, hogy komoly jelentőséget tulajdonított volna ismeretségének. Sokat foglalkozott vele gondolatban, de előkerülését csak múló lüuődésnek hitte, melynek a májusi fűszeres levegő, a langyos szellő, a viruló tavasz adott eletet. Szinte érthetetlennek találta, midőn olykor száraz elméletei közzé különös ólomszövedék csúszott bele. A könyve nyitva volt előtte, lapozgatott, és a sorok hirtelen összefolytak. Szemirámisz pompás függő kertjévő varázsolta csapongó képzelme az árnyat nyújtó lombozatot, melyben sürü rózsabokrok között dalolva járkál, őtet várja mosolygó ismerőse s ő előbuvik rejtekhelyéből, óvatosan hozzá megyen és karonfogva bolyougnak az elágazó utakon. A nap már lealkonyodott, hatalmas szúnyog sereg zsongta körül, s csak akkor vette észre, hogy milyen hosszadalmasan időzött a képzelem világban. A könyv lapjait már elforgatta a szél. Végig simította homlokát, megtörülte szemeit, mint az ébredő, föl kereste az ellapozott helyet, olvasni kezdett, de ismét csak elmerült. Bement kis szobájába olvasni, tanulni akart, és nem tudott. Egy arcz, egy alak foglalkoztatta elméjét, csak a helyzetek és sejtelmek módosultak. Két hét sok idő a szív naptárában. Cyan régen nem látta, pedig fölkereste mindazon helyeket, hol föllelni hitte, de hasztalan időzött a vár fokán is, honnan oly sokszor s megfigyelte azt a zsindelyes házat, melynek udvarán megszokott jelenni. A kertből se lobogott feléje a lehér zsebkendő jeladásul, hogy észrevette. A feltámadói deák tek közül hol egyiknek, hol másiknak adott elsóbbső get. Talán beteg, nagyon el van foglalva épp n abban az időben, talán elutazott és igy tovább. * * * Marianna a fekete kertész leánya volt. így nevezték el az apját, azt a korom szakálu alacsony emberkét, akit min lenki ismert. Ott laktak lent a vár alatt, az övék volt az a hosszú nagy kert, mely csaknem a fürészmalomig terjedt. A középút ut szelte ketté, s a lulsó végén gyepes térségén díszelgett az öreg bodza fa. Meleg volt az udvaron, úgyszintén a szobában, azért húzódtak árnyékába. A három kertész leány — meg a szomszédból az uj felügyelő — hüsöltek alatta. A tányérszerü virágzat súlyától lehajló ágak nem födték el a kilátást a mogorva vár felé, de kinek jutott volna az eszébe, hogy látja őket valaki, mikor olyan kellemesen el voltak foglalva. Mariannán nagyon is észre lehetett venni, hogy meg van elégedve magával, a kis felügyelő csaknem kizárólag vele foglalkozott. Csipkés fehér kötényéből elővette labdáját s a fényes czillinderre irányozta dobását, csakhogy nem találta el s a labda átrepült a ctalános árokba. Hiába tartóztatták a felügyelő urat, egy ugrással álvetette magát az alacsony kerítésen és vissza hozta, megmutatta, hogy ügyes tornász. A verseny futásban is könnyen első lehetett volna, de átengedte a dicsőséget, csak a szőlősor végén fogta el a lihegő lánykát s úgy tartotta a kezét fogva, mintha attól félne, hogy csakugyan megszökik tőle. A két idősebb leány fontoskodva nézett egymásra— Egészen helyes kis parti lesz ebből, — szólt a soványabbik, Jó állása van, csiuos ember, és milyen gyorsan szerelmes lett. — Gondolod, hogy házasság lesz a vége? — Egészen biztosra veszem. (Ismerem már én az embereket. Látom a szeméből, hogy komoly szándéka vau, határozottan szerelmes. Hasztalan bólintgatsz a fejeddel, mert én ember ösmerő vagyok. Sajnos, hogy a divat rajiunk is beteljesül, de vigasztalódjunk, nem mi vagyunk az elsők. Eleget bosszankodtam már én a felett, hogy mindig a fiatalabb lány megy férjhez, de nem tehetünk ellene semmit. Mikor visszajöttek „haragszom rád“ ot kezdtek játszani. Mariannának a hajtüi is zálogba kerültek és a kiváltásnál csókot kapott mindeuikért, pedig szabadkozott, el is futott, sőt neheztelést mutatott, de annál édesebben mosolygott utána. Nem volt se vége, se hossza a bucsuzásnak. — Miért siet olyan nagyon ? Maradjon még! Csak a viszontlátásig, várni fogom! (Vége köv.) KÖZGAZDASÁG. Szent-lstván napja. Magyarország apraja-nagyja mindenkor örömtől áradozó szívvel gondolt a közeledő Szt-Iitván napjára, amidőn Szent-lstván jobbjának s ezzel a királyi palotának s székes fővárosunk nevezetességeinek megtekintése végett okvetlenül felrándult 1—2 napra Budapestre. A közelmúlt esztendőkben, a szomorú gazdasági viszonyok természetes folyományaként, az idegen forgalom Szent István napján már Csőként s ez idén, az ország minden részében pusztított elemi csapások okozta nyomor folytán, talán teljesen megszűnt volna, hogy ha azon körülmény nem játszik közre,hogy helyzetük javítása végett keressék fel földbirtokosaink a fővárost. Az utóbbi esztendők elemi csapásai által sújtott magyar gazdaközönség helyzetén javítandó, az „Ingatlan és Jelzálog Forgalmi-Intézet“ Budapesten, VI., váczi-körut 39. sz. a..ugyanis lehetővé tette, hogy 2 frt 25 kr. kamatú s félévi részletekben törleszthető kölcsönhöz juttathassa : birtokosokat.Nagyou helyesen cselekszenek tehát mindazok, a kik Szent-lstván napjára a fővárosba mennek, ha a birtokaikra vonatkozó telekkönyvi kivonatok- és kataszteri birtokiv másolattal felkeresik a mondott intézetet, hogy helyzetük javítása érdekében ezen olcsó kölcsönt igénybe vegyék. ................ ...................—---------------------Vasúti ü gyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 119988 1898.-CI. Az osztrák-magyar vasúti kötelék ben 1893. november 1-től érvényes II. rész 1 díjszabási füzetéhez 1897. január 1-től érvényes függelékének 3. lapjáu foglalt „Külön díjszabási határozmányok“ szövege a következő uj ponttal egészítendő ki, é. p. (9. a.) Azon áruezikkek után, melyeknél a díjszámítás a „Díjszabás Rész“ szerint 5.000 kg.-uál csekélyebb mennyiség feladása esetén is az „A“ osztály szerint történik, az „A“ osztálynak 5.000 kg ra megállapított díjtételek nyernek alkalmazást.“ 115194 1898. sz. A magyar kir. államvasutak igazgatóságától nyert értesülés szerint előbb említett viszonylatban f, é. szeptember 1 tői kezdve mérsékelt áru 30 és 60 lapos menetjegy füzetek fognak kiadatni, még pedig a 30 lapot tartalmazó füzetek az I. osztályban 21 frt 60 kr, a II osztályban 16 frt 20 kr, és a III. osztályban 10 frt 80 krért, a 60 jegyet tartalmazó füzetek az I. osztályban 40 frt 80 kr, a II. osztályban 30 frt 60 kr. és a III. osztályban 20 frt 40 kr. 116384/98. A gács—magyar közös forgalomban érvényes II. rész 1 díjszabás füzethez 1898 évi május hó 1 én kiadott függelék 34. oldalán a Podgorze— Bonarka—debreczeni viszonylatban következő díjtételek helyesbittatnek ő. p. Mérsékelt gyorsáru és különösen, mérsékelt gyorsáru 717 fillérről 701 fillére, terjedelmes áruk 1074 fillérről 1010 fillérre, I. osztály 768 fillérről 726 fi térre és II. osztály 606 fillérről 588 fillérre.
