Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
„IV T f R V I u É a.*' 3 lőtt szem tudja megállapítani, hogy ki hova tartozik. Még nem nagyon öregek azon emberek, kik gyermekkorukban megösmerték a mesterember s az urat ruhájá ról és szokásairól. Nagyon jó viselet volt az a magyar csizma meg a magyar nadrág, ha alkalmatlan volt is egy kicsit. Legalább nem ránthatták fel olyan könnyen, mint aszalón kabátot, német bugyogót s czugos czipőt; legfelebb csak ünnep és vasárnapon. Ekkor még a ma gyár nyakravaló mögé nem öntögettek piccolót s a kérges tenyérben nem járt tarokkártya és dákó. Hja, de ma már nagyobbak az igények s mi jó volt a mesteruramnak, nem jó az a főnök urnák, S milyen takaros viselet volt a régebbi magyar női ruha! Mennyivel jobban illett a leeresztett hajú földműves és iparos haja- donnak a cziczoma nélküli ujas s az egyszerű szoknya, a mit maga varrt s mennyivel kevesebbe került, mint a divatárusnőtől vett frauczia kalap s divatkép után varratott ruha. Hja, de ma már nagyobbak az igények s a mi jó v-dt a leányasszonynak, ifiasszonynak, nem jó az kisasszonynak, ténsasszonynak. De hát ki fogja kielégíteni ezeket az igényeket? Kit vesz el az iparos s kihez megy az iparos leánya? Mert egy szegény, meg egy szegény annyi mint két sze gény. Pedig egyik ur akar lenni, a másik úri asszony s azt egymással el nem érhetik. Mert nem fokozódott s nem fog fokozódni oly mértékben a munka tökéletessége és értéke, mint a naponként növekedő igények. Innen van az általános elégedetlenség s annak egyik legmaga sabb foka: a szocziálismus. S igy vau ez minden téren. A rangsorba osztott hivatalnok is elégedetlen s a .fokozódó táisadalmi igényekére első sorban apellál, midőn tömegesen s egymásra hivatkozva sürgeti a fizetésemelést. De hát micsoda uj despota az a társadalmi igény? Hol vannak codificílva törvényei? Ki octroyálja ránk az elegáns ruhát, a gourmanderiát, a luxust, a csömörlósig hangoztatott repraesentatiót? A mai hivatal nokok régibb fele mai fizetésének felebői jobban ki tudott jönni régebben, mikor még a társadalomnak vele szemben, jobban mondva : édes magának a társadalommal szemben nem voltak „fokozott igényei“; s még hozzá adóssága sem volt, vagy ha volt is, nem volt any- nyi, mint most. A .fokozott igények“ csinálják az ideg beteget, a strébert, a sehwindlert, a sikkasztót s a többi homo novust, az elégedetlenek és szocziálisták millióit. Mi lesz ennek a vége? Lesz-e valaha olyan állam és társadalom, mely kielégíti ezeket a fokozott igénye két? Nem lesz. Hanem sor kerül egy másik időre, mely a mostaninak ellensége, mely a szent egoismust háttérbe szorítja, a fokozott igényeket lefokozza. Mert a világnézetek és életelvek épen úgy lejárnak, mint bármely divatczikk s a világ egy-egy írányeszmével nem bánik különben, mint a gyermek játékszerével: addig űzi hajtja, mig túl nem hajtja, meg nem unja, félre nem dobja. Az irányeBzmék nem sokban különböznek a kintorna darabjaitól: mig újak tetszősek, de ha már mindenkinek zúg a füle tőlük, uj darabot kell betenni a kin tornába. Azt hiszszük, niucs messze az az idő, mikor meg zendülnek a jövő zenéjének, az idealismusnak első accdrdjai. F, Felhívás. i . Mindnyájunk előtt ismeretesek azon szomorú események, melyeket a lelketlen izgatok — a föld népének félrevezetésével — hazánk nagy részében előidézlek. Az úgynevezett szocziális mozgalmat több más eszközön kívül, mint azt „Az úgynevezett független-szo- czializmus“ czimü füzetben kifejtettem — bámulatra méltó eredménynyel a „Földmivelő“ czimü lap segítette elő legjobban. E lapot csomagosan küldözgették az egyes községekbe, minden családnak jutott egy-két példány, éjjelenkénti összejöveteleik alkalmával iholión olvasták, mert egy betűig elhitték tartalmát s a nép mintegy varázsütésre szaturálva lett a kómmunisztikus és anarchikus eszmékkel. E füzetben megjelöltem azon köteleségeket, melyekkel úgy az államhatalom, mint a társadalom külön, vagy összetartva e szomorú jelenségeket ellensúlyozhatná. A többek közt ajánlottam, hogy olcsó és jó irányú néplapot. kellene minden községbe küldeni, hogy a nép — értelmesebbjei utján az actualis dolgokról is bírjon tudomással. Azóta oly szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy megindult egy kiválóan e czélra szerkesztett néplap, melynek czime: .Magyar Földmivelő“. Volt szerencsém e lap szerkesztőjének elveit, szándékát, körültekintését és ide nagyon is szükséges tapintatát előzetesen megismerni, a lap czikkelyeinekjnémelyikét kéziratban olvashatni, sőt immár kezeim közt van a „Magyar Földmivelő“ első száma, melyből mindenki meggyőződhetik, hogy e lap nagyon alkalmas arra, a mit az igazán földmivelő népnek való lappal, a mi viszonyaink közt elérni szándékozunk. Irálya egészen népies, világos és élvezhető. Sem felekezeti, sem nemzetiségi vagy pártpolitikai alapon nem áll, hanem tisztán keresztényi és társadalmi magaslatról nézi a félrevezetett, vagy még mindig nagy veszedelemben forgó népet. Folytonos figyelemmel kiséri a szocziálisták mozgalmát, lapjait, sőt egyes nyomtatványait is. Csöndes nyugodtsággal forgatja tollát, békit, felvilágosit és inkább élvezetes elbeszélések, czikkelyek hátterében rejlő és szembeszökő tanulságokban tárja a nép elé azt a csúnya játékot, mit vele a lelketlen izgatok a saját zsebük megtömésére űznek. Azonkívül nagy figyelmet fordít arra, hogy a népet, felemelje, annak erkölcsi és anyagi ügyét előmozdítsa. Ismerteti az uj törvényt, mely a munkaadó és mezei munkások viszonyait szabályozza, nagy tekintettel van az egészség és gazdasági ügyekre. Utasításokat nyújt a nép ügyes-bajos dolgaiban: egyszóval olyan lap, mely hivatva van ellensúlyozni azon szomorú eredményeket, miket a szoczialista irodalom oly könnyű szerrel produkál. A lap kiállítása is megnyerő és oly olcsó, hogy úgyszólván ajándék számba megy. Nem csuda tehát, ha mindjárt keletkezésénél tekintélyes pártolókra talált és széles körben elterjedt. Ugyanazért bizalommal fordulok a nagy közönséghez, hogy jó szívvel ajánlom e lapot mindazoknak, kik őszintén óhajtják szerencsétlen népünk felvilágosítását, megmentését, vagy lecsendesitését. A „Magyar Földmivelő“ előfizetési ára egy évre csak két forint; a folyó félévre egy forint. A lap Szatmáron jelenik meg. Szerkesztője Bodnár Gáspár ismert népiró, ki e téren már két évtizede eredménynyel dolgozik. Itt kell megrendelni a lapot, vagy mutatványszám is kérhető, melyet a szerkesztő ingyen azonnal küld. Valóságos jótékonyságot mivel, aki munkásainak vagy községe értelmesebbjeinek ezt a lapot megrendeli. Hasznosabb ajándékkal alig lepheti meg a népet, mint ezzel a lappal, mely reá igen jótékony hatást gyakorol. Azért hazafias üdvözlettel kérek mindenkit, a ki e társadalmi nagy munkában segíteni akár, hogy e lapot megrendelni és terjeszteni ne késsék. Perbenyik, 1898. julius hó. Gróf Majlátlr József s. k. ÚJDONSÁGOK. A Bessenyei szobor leleplezése. Vármegyénk nagy szülöttének : Bessenyeinek szobra a közeli jövőben, érczbe öntve, elkészül, s alkotója Kallós Ede ide szállíttatja azt Nyíregyházára és átadja a vármegye közönségének. A Bessenyei szobor-bizottság mely évek óta dajkálta és ezzel megoldásra segítette ezt az ügyet, hogy tudniillik a múlt század ébredő magyar irodalmának nagy apostola: a vármegyénkben született Bessenyei a jövendő generátió emlékezetében is ércz- szobor által inegörökkittessék: e hó 30-án délelőtt Milcecz János alispán elnöklete alatt tartott ülésében megállapította a szobor leleplezési ünnpélynek részletes program inját. — Az ünnepély az október hó 11-én kezdődő vmegyei rendes őszi közgyűlés idején fog megtartatni. A bizottság által megállapított programul a következő: 1. A dalárda éneke. 2. A főispán megnyitó beszéde. 3. Az alispán beszéde. 4. Leffler Sámuel ünnepi beszéde. 5. Széli Farkas debreczeni kir. táblai tanácselnök beszéde, ki a Bessenyei család nevében fog szólani. 6. A szobor átvétele a város képviselője által. 7. A dalárda éneke. Elhatározta lavábbá a bizottság, hogy a Bessenyei szobor leleplezése alkalmából elszavalandó óda megírására, 100 frt pályadijat tűz ki. A pályamunkák szeptember hó 8-dikáig adandók be. Az ünnepélyre meghívja a vármegye a kormány képviselőit, a rn. t. akadémiát, a Kisfaludy és Petőfi társaságot, a nemzeti múzeumot, az otthon Írói kört, a budapesti újságírók körét s a szomszédos törvényhatóságokat. Az ünnepély egyéb részleteire nézve a bizottság abban állapodott meg, hogy c tekintetben a Bessenyei kör kéressék fel a vendégek fogadtatása, a bankett és este a hangverseny rendezésére. A Bessenyei szobor leleplezése alkalmából fog végbemenni a vármegyei régészeti muzeum megnyitása is. A Bessenyei szobor bizottság tegnapi ülésén történt megállapodás szerint, a szobor leleplezési ünnepi aktusa után, a közönség felvonul a vármegyeháza nagytermébe, ahol br. Vécscy József, vármegyénk egykori főispánja s a vármegyei muzeum egyik alapitója, fogja a megnyitó beszédet megtartani s utána dr. Jósa András vármegyei főorvos, a nagyértékü muzeum megalkotója és fenntartója fogja ismertetni a muzeum létrejöttének történetét. Vármegyénk e nevezetes culturális ünnepélyéről lesz még alkalmunk bővebben is szólani. — Kovách-bankett. A helybeli kir. törvényszék, kir. járásbíróság és a nyíregyházi kir. törvényszék területén levő járásbíróságok, abból az alkalomból, hogy Kovách István kir. törvényszéki biró kir. táblai bíróvá neveztetett ki, e hó 30-dikán este fényes bankettet rendeztek a Sóstó fürdőben, mely a késő éjjeli órákig együtt tartotta a méltó előléptetésben részesült kiváló biró tisztelőit. — Az építés alatt levő vármegyei klizkórház telkehez még 958 □ilnyi terület átengedését kérte az alispán a várostól. A kedden tartott képviseleti köz gyűlés a meghallgatott szakosztályok javaslatához képest a kért területet átengedni elvben hajlandónak nyilatkozott ugyan, de oly féltétellel, hogy a telek mentén elvonuló nyílt árkot a vármegye köteles legyen fedett csatornává átalakítani. Ingatlan elidegenítéséről lévén szó, érdemleges határozat ez ügyben hozható nem volt. — Telefon Nyíregyházán. Mint megbízható forrásból értesülünk, a nyíregyházi telefon berendezés építését augusztus ho 1 éu hétfőn megkezdik. E czélból Pethő kir. főmérnök Nagyváradról már városunkba érkezett. A telefon használatára való előfizetőseket még mindig elfogadják. — Az árendás zsidók alkonya. Régi, romantikus idők, vonzó falusi idyll szereplői tűnnek le az év végén. Nem lesz többé árendás zsidó. Árendás zsidó, ki jó és rossz időben egyformán rossz bort és rossz pálinkát mért, de ki azért hitelbe is adott a szegény legényeknek s húzta a rovásokat krétájával az ajtófélfára, a ki zálogra pénzkölcsönt is adott, szóval a ki a falu bankárja volt s a kiről színdarabot is Írtak. Ugyanis a szeszfor- gaimi adóról szóló 1898 évi XVI., továbbá a sörfogyasztási adóról szóló XVII. t.-cz. 0 Felsége szentesítésével megjelent oly záradékkal, hogy ezen törvényezikkek az 1899 év január hó 1-én lépnek éleibe s igy 1898. deczember hó 31. napjával megszűnnek a szeszitalmérési, sörital és ezukorfogyasztási adók beszedési jogainak bérletei s igy az árendás zsidók is a múltak homályába tűnnek, a régi jó idők többi alakjai mellé. A törvények végrehajtására vonatkozó utasítások még csak ezután jelennek meg s annak idején ismertetni fogjuk. — Exhumálás. Nemrégiben a zalkodi határban egy emberi csontvázat találtak mintegy 1'/, lábnyira elásva. Mikor a csontváz a felszínre került, feljelentés érkezett a helybeli kir. törvényszékhez, hogy ez a csontváz a 9 évvel ezelőtt Zalkodról eltűnt Bazsó nevű embernek a csontváza. A feljelentés folytán mentek ki a kir. törvényszék és kir. ügyészség kiküldöttei e hó 29-én a helyszínére s ott az említett csontvázat exhumálták. A helyszíni vizsgálatból kitűnt, hogy ez a holttest már sokkal előbb a Bazsó eltűnésével került a földbe. De egyébként is konstatálta a vizsgálat, hogy a ezontváz nem ‘a 9 év előtt eltűnt Bazsóé. •“ — Kerékpárosaink Szerencsen. A szerencsi kerékpár-egylet, ma vasárnap, kerékpár-versenyt rendez. — A versenyre és azzal járó ünnepségekre meghívta a nyíregyházi kerékpár-egyletit is. — Dísztagsági oklevél. A nyíregyházi városi dalárda már régebben megválasztotta az egyesület dísz- tagjául Márk Endre debreczeni ügyvedet, a debreczeni dalegyesület elnökét. — A disztagsági oklevelet a héten adták át ünnepélyesen Bogár Lajos, Orsovszky Gyula és Santroch Alajos karmester. — Halálozás. Ózv Oláh Antalné szül. Homoky Rózsa Irma mint édes anya és nagy-kállói Kállay Gyula mint vőlegény mély fájdalommal tudatják, a szeretett és szerető leány és feledhetetlen menyasszonynak: Oláh Emmának, f. évi julius hó 30-án, d. u.' 4 órakor Nyíregyházán, hoszás szenvedés után történt ethunytát. A boldogult kihűlt tetemei folyó évi augusztus hó 1-én fognak, a nagyorosi-uteza'- 30-ik számú házban beszeh- teltetni s onnan Nagy-Kállóba szállítva, ugyan az nap d. e. 11. órakor a r. kath. temetőben az őrök nyugalomnak átadatni. Az engesztelő szent mise áldozat Nyíregyházán és Nagy-Kállóban augusztus hó 2-án d. e. 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Nyíregyházán, 1898. julius 30-án. Áldás és béke lengjen porai felett! — A képes levelezőlap alkonya. A leglehetetle- aebb figurák, a leglehetetleuebb poziturákban voltak felrajzolva egyes levelezőlapokra, amelyek papirker'es- kedéseink kirakatában díszelegtek. Nem is szólva álról, hogy e magyar képes levelezőlapok Németországban készültek, olyan ostoba tréfák voltak rajta, hogy nem derítették fel, hanem boszantották azt, aki ilyen kőpej levelezőlapot kapott. A felnőtt gyermekeknek e kedves játékát, úgy látszik végre megunta a posta is, mert most erélyes intézkedéssel véget vet a képes levelezőlapok terjesztésének. Azokat a magánipar által előállított levelezőlapokat, melyeken Magy. kir. posta felírás és magyar czimer van, nem lógják továbbszállitani, trauern visszaküldik a feladónak, vagy megsemmisítik, miután ennek a feliratnak ős a czimnek az alkalmazása a postakiucstár kizárólagos joga. Ha pedig az a felirat hiányzik is a levelezőlapokról, de Levelezőlap van rányomtatva, továbbküldik ugyan, de nyolca krajezár portóval terhelik meg; igy azután a sok* rossz viczcz is megkapja a bírságot. — A műpártoló város. Nyíregyháza város képviselőtestülete Iliszdorfer Erzsiké k. a. zeneakadémiai növendék részére a következő tanévre havonkénti 20 forint segélyt szavazott meg. — Névmagyarosítás. A „Debreczeni Reggeli Újság“ írja: A belügyminiszter megengedte Schwarce Imre debreczeni illetőségű nyíregyházi lapszerkesztőnek, hogy vezeték nevét „Székely“ re változtathassa. — Vasúti közigazgatási bejárás. Lamarche Al- bertnek, mint a nagy-károly—mátészalka—kisvárdai helyi érdekű vasút tervezőjének kérelmére, a kereskedelmi miniszter elrendelte a közigazgatási bejárást. A tervezett hélyi érdekű vasút vonala kiindul a magyar államvasutak helybeli állomásából, egy kanyar után csatlakozik a törvényhatósági úthoz s ezen halad Gsanálosig, a hol a Kálmánd-utcza felől lesz az első állomás. Innét a dombok aljában Vállaj alatt efhaladva Vállaj és Márk között lesz a második állomás. Mérken az erdészház előtt ismét feljön a tervezett törvényhatósági útra s az ecsedi lelérő útnál a fábiánházai határba jön. Az ecsedi külső uradalmi major felső sarkán áthaladva, a nagyecsedi indóházhoz ér, a mely egyúttal vizállomás is lesz. Innét ismét a dombok aljában haladva Máté-Szalkát balra hagyva, a vonal a nyíregyháza—mátészalkai helyi érdekű vonal állomásához jut. amely állomást talajviszonyok miatt át fogják helyezni. Máté-Szalkától Ó-Pályi és N.-Bobos alatt (N.-Doboson állomás lesz) elhaladva. Vitka felé tér V.-Naményig, ahol szintén állomás lesz. Innét balra haladva Ilk mellett (állomás) vezet a vonal egyenesen Kis-Várdáig, a szabolcsi tervezett állomásokat érintve. A tárgyaláson első sorban a vonal általános irányának megállapitása volt napirenden, de ezen kérdéshez csak a hivatalos kiküldöttek szólhattak hozzá. Az érdekeltekkel a hidak, átjárók, párhuzamos utak, állomások, az ezekhez vezető közutak és az esetleges vizszabáiyozások kérdését tárgyalták s erre nézve közös megállapodás jött létre, kivéve az állomásokhoz vezető utak költségeinek kérdését. Általában véve a vasút létesítését az érdekeltek kedvezően fogadták, s nagy érdeklődést tanúsítottak a bejárás iránt. — Az orvosok és a halandóság. Különös iróni ája a sorsnak, hagy éppen abbau az osztályban van a legdusabb aratása a halálnak mely a legtöbb áldozatot pörli el tőle: az orvosokéban. Az intellektuális foglalkozású osztályok között az orvosok rendjében a legnagyobb a halandóság — legalább Angliában igy vau. A British Medic il Jeurnal közöl egy statisztikát, a melyben az orvosok 966 halálozással szerepelnek, mig a jogászok 821. a theológusok 533 halálesettel vannak feltüntetve. A mi a halál okát illeti, a legtöbb orvos szívbajban hal meg, a tüdőbijok kevésbbé pusztítanak körükben, miut más osztályokban. Sok orvost elragad azután az izületi baj. a ezukorbetegsőg ős — az ön- gyilkosság. Ez utóbbinak az áldozatai egyre növekedőben v innak, a mi azt mutatja, hogy Angliában is fölötte nehéz az orvosoknak az élet. — Krondorfi savanyuvlzre vonatkozó hirdetést ez utón is ajánljuk olvasóink figy elmébe.
