Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
XIX. évfolyam. é 31. szám. Nyíregyháza, 1898. julius 31. JJ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSTÁRKIE&YE HIVATALOS LAPJA. A S3 iBOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. SW~ Metrjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . ............................4 forint. Fél évre.......................................................2 „ Negyed évre . . . ............................1 „ A községi jegyző és tanít > uraknak égési évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, , a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Bérmentetlen levelek csak ismert kéz ktől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza Hirdetési dijak: Minden négyszer h.isábozott petit sor egysz r közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyeguij fejében, minden egyes hirdetés után HO kr. fizettetik. | A nyilt-térl közlemények dija soronkint 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernét és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. —18ijb ’ " Szabolcsvármegye alispánjától. A,járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár- mesterének és a községek elöljáróinak. A mezőgazdasági szakismeretek minél hatályosabb terjesztése érdekében a földmivelésügyi magy. kir. miniszter úr 42128 98. számú rendeletével egyes különös gazdasági szakmákra vándor-szaktanárokat nevezett ki, kiknek feladatuk lesz a szakmányok körébe tartozó kérdésekben a gazdaközönségnek felvilágosítást, tanácsot, útmutatást, stb. díjtalanul adni. Nevezett miniszter úr a szövetkezeti szakra Nyíregyháza székhelylyel Abomji Károly vándor tanárt nevezte ki, ki állását el is foglalva, működését azonnal megkezdette. Felhívom azért, hogy nevezett vándor (tanárt működésében támogassa s czéljai elérésében neki segédkezet nyújtani igyekezzék. Nyíregyháza, 1898. julius 20. Mikccz János, alispán. 14542. K. 1898. Szaholcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének ős a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 64387—98. szám alatt kelt rendeletét közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1898. julius 16. Mikecz János, alispán. (Másolat.) M kir. belügyminiszter. 64337. ein. sz. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Az országos magyar Színész-egyesület előterjesztése szerint Ágh Aladár színigazgató zilált anyagi viszonyai miatt kötelezettségeinek meg nem felevén, a nevezett részére folyó évi 39295. szám alatt kiadott engedélyt ezennel hatályon kívül helyezem. Erről a törvényhatóságot annak megjegyzése mellett, hogy Ágh Aladár színtársulatának vezetésére az országos magyar s/.inészegyesület előterjesztése folytán Miskolczy László színész részére adatott engedély, oly felhívással értesítem, miszerint intézkedjék, hogy az esetleg már helyhatósági engedélylyel biró Ágh Aladár működésének beszüntetésével a hatályon kívül helyezett engedély bevonatván, haladéktalanul felterjesztessék. Budapesten, 1898. évi julius hó 5-én. A minisz'er helyett: LalUczy Imre, s. k. államtitkár. A „ NYÍR VIDÉK“ TÁROZAJ A. Az ikrek. — Irta: Omikron. — Borda Józsi, miután nem tudta meggyőzni feleségét arról, hogy ma nem kell neki az ebéd, nagyot ütött az asztalra, — Kihozol a béketürésből Évi! No bizony, hány szór mondjam még, hogy ma nem fog izleni az ebéd. Nincs étvágyam, alapjában véve elromlott a gyomrom...! Illő pedig tudni, hogy ha egy férjuek délre rom lik el a gyomra, annak rettentő nagy oka van. És ha a feleség ilyenkor elrémül, akkor sejt valamit. Vihart sejt, melyhez az ő csillogó szeme fogja szolgáltatni a csapadékot. Előbb hát kérdőre fogta Évike nagysám a dolgot. Soha sem volt még ilyen magából kikelt ez a türelmes Borda. — Édesem, ne teketóriázzál, — kérlelte szelíden Évike a férjét, — ha elromlott a gyomrod, csinálok neked heibateát, attól megkönnyebbülsz . . . —- Mit? Herbateát ?! Nekem?? És épen most, mikor msjd elolvadok a hőség miatt, s úgy ehetném, mint egy réti farkas?! — Be megijesztettél édes Józsikám, azt hittem, hogy igazán nincs étvágyad. Lesz olyan is, mit te szeretsz — kirántott csirke! — Azt eszem. Kirántott csirkét eszem. Évikéin, valóban megijedtél tőlem? — Hát hogyne: Hiszen úgy néztél ki, mint egy támadó elefánt. 7849. K. 1898. Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegye nagykállói járásába bekebelezett Nagy- és Kis-Kálló községben újonnan rendszeresített aljegyzői állásra ezennel pályázatot nyitok s az állásnak választás utján leendő betöltésére határidőül folyó évi augusztus hó 22-ik napjának d. e. 10 óráját tűzöm ki N.-Kalló községházához. Ezen állás javadalmazása a következő: 1. Készpénzfizetés 400 forint. 2. Lakbér 100 forint. Felhivatnak mindazok, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy pályázati kérvényüket az 1883. I. t.-czikk 6. §-ában körülírt képesítési okmányokkal, továbbá erkölcsi és eddigi alkalmaztatásukat igazoló bizonyítványokkal felszerelve alulírott főszolgabíróhoz augusztus hó 21-iké- nek déli 12 órájáig annyival is inkább adják be, mert a később érkező folyamodványok figyelembe vétetni nem fognak. Nagy-Kálló, 1898. julius 24-én. Zoltán, főszolgabíró. Nőnevelés. Egy igazán excellens magyar asszony, gróf Csáki Albinná levelet irt erről a mindig aktuális kérdésről. Az excellencziás grófné szülötte vármegyéjének egyik sajtó orgánuma, magunkfajta vidéki lapban: a „Békésmegyei Közlöny “-ben tette nyilvánossá erről a kérdésről való gondolatait, nagyon helyesen és kiválóan finom tapintattal jelezni kívánván ez által is már — holott pedig a legelőkelőbb fővárosi lapok kapva-kaptak volna rajta, hogy sorait elsőül közölhessék — miszerint az úgynevezett modern nőnevelés legújabb fővárosi intézménye: a leánygimnázium és intézmény sanctionálása és létesítése által nyilvánvaló uj irány ellen a nőnevelésben, a „vidék“-nek védekeznie kell. Akik csak egy kicsit is már deresedő, vagy kopaszodó fejjel vagyunk itt gondolkozó férfiak, kenyérkereső gondjaink mellett ilyen kérdések felett is tűnődni, — bolondul — kéJózsi elgondolta: bizony borzasztó lehet egy támadó elefánt. Nagyon meg volt magával elégedve: mégis fél tőle a felesége! — Csodálkozom is édes Józsikám, hogy jöttél e pulyka méregbe, holott olyan szelíd vagy máskor, mint egy svajezer boczika. A férj fontolóra vette e hasonlatot és gyanakvó eszejárásával magára nézve találónak is találta, mert úgy okoskodott: ha őt Évike olyan természetrajzi tárgyhoz hasonlítja, melynek szarvai vannak, való tény, hogy megcsalatott félj, vagyis megfelelőbben szólva: neki is nőnek a — szarvai. Egészen indokolt hát azon ténykedése, hogy megint naeyot ütött az asztalra. — Feleség, tudod-e, hogy én megcsalatott férj vagyok! — mondotta emelkedett hangon. A nőcske csillogó szemeiben felszínre kezdett törni az első csapadék-eseppek, — Nem vagy megcsalatott férj Józsikám, mert azt nekem is kellene tudnom. Ne beszélj ilyen bolondot, nem is tudnálak megcsalni . . . vagy ha . . . tudnálak is . . . régen megpróbáltam volna . . . — Évi, ne tettesd magad. Krokodil könnyek azok, ne sírj én előttem. Itt ment el a házunk előtt, mikor hazafele jöttem a hivatalból, mit krresett ezen az ut- czán Herepi ? — Herepi ?! A csinos asszonyka hirtelen kividulva letörölte könnyeit. Az ablakhoz futott, hátha meglátná véletlenül Herepit; de bárhogy kutatta a fényes egyenruhát, nem bírta felfedezni azon néhány járó kelő között, a kik életuntán baktatnak a járdán a nagy forróságban. — Józsikám igazán láttad Herepit? Remélem, meghívtad ozsonnára ? Most is olyan elegánsan áll rajta az egyenruha ? — csevegett Évike. I* Mai számunk 8 oldalra, terjed. szék és érzékenyek, ahogy már — sajnos — aranyos iíjuságunk múltán, élvén és tapasztalván, a lányt, a nőt meg tudjuk már látni — illúziók aranyos köde szétoszolván'— annak a mi a maga valóságában, a maga értéke szerint: ime, a hogy elibénk állítja, amilyennek lennie kell a nevelés, a nevelés és harmadszor is a nevelés és csak annyiban a tanítás és tanulás által, amennyiben ez, t. i. a tanítás és tanulás a nevelésnek eszköze — a nőt s ahol a nő igazi életpályája kezdődik: az asz- szouyt!: mintha megiut, aranyos fátyolon keresztül látnánk az eszményt, az igazi nőt! Nem a vérnek a szava ez, hogy a gróf Csáky Albinná levelét így interpretáljuk. Bár — a mi része e magyarázatban annak van — a kérdésnek az a lényege. De nem az egész kérdés. A nő nemcsak feleség, nem csak anya, de ember is. Nem csak mint feleség, nem csak mint anya, de ezen kívül is valami még: tényező a társadalomban! íme: a nőemancipáció kérdése! Ez a neve tudniillik nehány évtized óta annak a problémának, — a mit a nőnevelésnek kell megoldania, — hogy a nő legyen feleség, legyen anya, de föl legyen fegyverkezve arra is, hogy tényezője legyen a társadalomnak, amely fogalmat azonban ne tessék összetéveszteni az úgynevezett társasággal. A nöemancipáció problémájának megoldását erre a helyes útra akarja terelni gróf Csáky Albinná. Hogy igaza van-e ebben, helyes nyomon jár-e? Bizonyos vagyok a felől, hogy aki férfi csak elolvassa amit irt, megcsókolná, — ha módja lenne hozzá — a ruhája' szegélyét. És a nők? Nagy gorombaság ugyan, de még is meg mondom: nem ösmertem még olyan nőt, aki — Mit beszélsz egyenruháról! Czivilbe láttam. Évike csalódottan félrebigygyeztette ajkait. — Már nem tiszt, — gondolá, — pedig úgy tudott hódítani . . . És elmerengett egy szivébe csapódott emléken.. . Borda Józsi lelkében kipattant a gyanú ólső zsengéje a felesége merengő arcza láttára. — Évi, Évi! Még te mered mondani, hogy nem tudnál megcsalni. Ne tettesd magad, tudom én jól, hogy Herepi itt volt?! Az asszonyka megint sírni kezdett. Nem az esett neki rosszul, hogy a férje gyanúsítani merte, de a miért olyan figyelmetlen volt Herepi, hogy el se jö;t hozzá vizitbe, gondolhatta pedig, hogy a férjé egész délelőtt hivatalban van. Milyen kedvező alkalmat szalasztott el az a Herepi . . . vagy talán már elfeled'e . . . Ez a goödolat még jobban fájt Évikének. — Nagyszerű eszmém van! — kiáltott fel egyszerre a férj, — kolo8zális eszmém!! .. .Ide hívom azt az embert . . — Oh, menjél Józsikám! Keresd meg őt. . .hívd meg ozsonnára . . . biztosan megtalálod a Koronában . .. — És ha legkisebb viszonyt fedezek fel köztelek, levágom Herepinek mind a két fülét!! És a férj előkapta a parapléját s elrohant. Évike pedig leszedte a felteritett asztalt. A szobákat bevonta pikáns illattal s ledőlt a díványra, ábrándozott. Milyen jó is lesz, meglátja Herepit, s beszélni fog vele három év múltán. Csak az a Józsi lenne vágná a két fülét, mert a milyen féltékeny lett, még megteszi. De hát Herepi semminek sem oka, a férje a hibás, mi nek hívja ide leánykori udvarlóját. Különben ő nem félti Herepit. Veszedelmes párbajvivó.
