Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
— A biíd-szcut-mikályi felsőbb iskolai tanuló- ifjúság Bűd-Szt-Mihályon, juiius hó 30-án, szombaton a .Dobogó vendéglő“ nyári helyiségeiben jólékonyczélu zártkörű nyári bátyus tánczmulatságot rendez. Belépti dij: Személyjegy 2 kor. Családjegy 3 korona. Felülfize- tések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Batyuról a családok gondoskodnak. — Italok- és hűsítőkről a vendéglő szavatol. — Szőlőgazdáink figyelmébe. A nagyméltóságu födmivelésügyi magyar kir. minisztérium által Hajdú, Szabolcs és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék területére újonnan szervezett szőlőszeti-felügyelői kerületbe Szegedről Debreczenbe helyeztetvén át, hivatalos működésemet megkezdtem, midőn erről az igen tisztelt szőlősgazdákat értesíteni szerencsém van, egyidejűleg tisztelettel megemlitem, hogy megkeresésekre minden a szőlőművelés és borászat körébe tartozó felvilágosításokat és ulbaigazitásokak a legnagyobb készséggel meg adok. Heinrich József, szőlőszeti és borászati magy. kir. felügyelő. EW" Lapunk mai számához t. hátralékos előfízetöink részére kitöltött utalvány- lapokat mellékeltünk. Kérjük az érdekelteket, hogy ez utalvány-lapok felhasználásával, az ott feltüntetett összeget, lapunk kiadóhivatalába minél előbb beküldeni szíveskedjenek. A „Nyírvidék“ kiadóhivatala. Csarnok. Szál m aözvegyek huj ualhasadása. Pity maliik, hajnallik kedves barátaim az urban, tiszteletreméltó szalmaözvegy jelölt urak, nagyrabecsült nyári kollegáim az urban, a vendéglőben és a lum polásban. Én, aki a sors mostoha rendelése és egy bogár szemll barna leány rűt csalfasága következtében élet fogytiglan való vendéglői kosztra vagyok Ítélve, a lelki gyönyör egy bizonyos nemével látom közeledni azt az időt, midőn ti kedves urak, kik most még saját aszta lótoknál dúskálhattok a zamatosán, gondosan, ízletesen elkészített ételekben, sajat evő eszközeitekét, asztal kendőiteket használhatjátok, elfogtok szállani olympud berkeitektől egészen közzénk, vendéglői párák közzé, kik nagy kegynek tarijuk már azt is, ha a főpirezér egy társasztalt tart fenn számunkra, mi által nem vagyunk kénytelenek mindennap más vidéken tanyázni. Lefogtok szállani eme kegyesen tartott, vendéglői nyelven „besteckelt“, — törzsasztalhoz és élvezni fogjátok a vendéglői gyönyörök egész tömegét. És mi úgy fogunk lenézni rátok, mint egész laikusokra, kik még jámbor bizalommal hisztek a friss esapolásban, a vagdalt bélszín eredetiségében, a már tások, magyarul szószok, — különféle árnyalataiban és a töltött karalábé ártatlanságában. Lassan, de biztosan fogtok majd eszmélni; naiv hitetek elfog párologni, mint a sör gyanánt kimért friss hab és ha már ettetek légyen a ,,'udás tájáról*, — a mit más különben vagdalt bélszínnek is neveznek, — akkor kegyesen fel lesztek véve az avatottak kicsi, de edzett táborába és tudni fogjátok, hogy a friss csapolás vendéglői szálló ige csupán, mint ilyen hallhatatlan és a hordó ha már három óra óta van is csapon a te söröd, melyet belőle kapsz „friss csapolás.“ Tudni fogjátok továbbá, hogy vendéglőben csak egyféle mártás van, az úgynevezett generalszaft. Ezzel a tiszteletreméltó mártással öntenek nyakon minden pecsenyét tekintet nólküi arra, — hogy milyen néven szerepel az étlapon. — És tudni fogjátok, hogy a töltött karalábé, más néven a „konyha titka“ menhelye a hajótörött pecsenyéknek és jó ha átlagos minőség szerint hatféle hús sülve, főve, páczolva stb. nem csú szik beléje. Igenis, derék jó „szalmák* örvendjetek a reátok váró gyönyörök tömegének. Vegyük például a dilemmákat. Mosolyogtok talán? Csak mosolyogjatok. Fogtok ti még sirni is. Első dilemma; a borfiu. — Sörrel vagy borral szolgálhatok? Már most tessék választani. A sörre nézve isme red a szálló igét. Ha .agyon ütöd Toncsit, akkor se mond mást, mint „friss csapolás.“ A bor, a vendéglős külön titka. Arról csak az tudna valamit regélni, a ki képes belátni a pinezér belsejébe. Ámde nem lehet sokáig teketóriázni. Ha nem döntesz a bor vagy sör tekintetében faképnél hagy s akkor azután várhatsz, míg újra leereszkedik hozzád. Következik a második dilemma: az ét-hordó, szak körökben entrágernek is neveztetik, s mi még mindig jobb, mint a rettenetes „ét-hordó*. Az ét-hordó megjelenése kötelességeddé teszi, hogy az ét-lapot (ez is magyarul van) beható tanul mány tárgyává tedd. Ez pedig nagy feladat és a leg jámborabb kedélyű embert is képes dühbe hozni. A leves kérdésen könnyen átesik az ember. Két, három név alatt szereplő egyformán lagymatag viz között a választás nem nehéz. Hanem azután. A szörnyű ortográfiával megirt ót lap minden egyes sora egy-egy talány, rejtély. Ott szerepelnek az étlapon nagyjaink közül „Tisza“ tokány alakjában, Eszterházy mint rostélyos szószszal nyakon öntve, egy nehány mágnás félkövéren, angolosan, félangolosan, egyik másik vadmódra; városainkat szidjuk. Szegedet a firmájával színre kerülő halászlé, Debreczent a tormás kolbász és Miskolczot a kocso nyája miatt. A külföld sűrűn szerepel, leggyakrabban a Cha teaubrand oly horibilis áron, hogy ezt konok hitem szerint mumusnak tartják és a szakácsné jönne a legnagyobb zavarba, ha megrendelnék. E fajta ételekhez tartozik a „mirigy rántva“, melyet jólehet állandóan „NTÍRVfDÉ Kaz étlapon van, földi halandó még nem evett soha. És én mondom önöknek, hogy tönkre mehet az egész világ, de a „mirigy rántott állapotban“ azért rendületlenül fog állani mint Sión hegye. A borjú négyféle kiadásban grasszál. A feje meg a füle forrázva van, a szegye fényezett a veséje pedig sülve. Azonban az összes ételek között a forázott ke csege képviseli az exclusiv aristokrácziát. Mert melléje nincsen kiírva az ár, hanem csak egy titokzatos kérdőjel van jegyezve Még bünte'lenül forrázott kecsegét nem evett senki. Újabban divatba jött és közkedveltségnek örvend a korona, vagy a morgóhal, vagyis az önműködő msjo naise szabadon idomiiva és elövezetve. A harmadik dillema a tésztáknál merül föl. E téren engem csak az érdekel, hogy a cseheket hét nként egyszer feltétlenül kp maszolják, mikor az étlapot mindég a tisztelet egy nemével veszem a kezembe. Szóval szalmás urak, a vedéglői élet, mint nagyon sok dolog a világon — messziről szép. Ámbár tagadhatatlan tény, hogy nős emberekkel szemben a vendéglői élet bizonyos ellenállhatlan varázs erőt gyakorol, mert rájok nézve az — rendes körülmények között — tilosra van állítva. Nos, a szalmaözvegység korában ezt az egyetlen előnyét is elveszti, mert a mi máskor tilos, az ilyenkor szabad és akkor nem kell. Flaneur. KÖZGAZDASÁG. Megszállható telepek a Királyhágón túli állami telepitvényeken. A földmivelésügyi miniszter újabban nagyon megkönnyítette a birtokszerzést az erdélyrészi állami telepitvényeken az által, hogy a föld vételárának törlesztési idejét 30 évről 50 évre meghosszabbította, a kamatlábat pedig háiom százalékról két százalékra leszállította. A törlesztési kulcsnak ezen kedvező módosítása következtében Nagy-Sármáson (Kolozsmegye) egy 20 holdnyi telepállományért évenkint 98 frt 02 kr., Magyar Nemegyen (Besztercze-Naszódm.) 26.15 holdért 89 frt 11 kr, a folyó évben megalakított vicéi (Szolnok- Dobokam.) telepitvényen pedig 37.35 holdért az első tiz évben 79 frt 3 kr, azontúl 40 éven át 102 forint 63 krajezár fizetendő vetelári tőke és kamat fejében. Ezenfelül abban a fizetési kedvezményben is részesülnek a telepesek, hogy az első két évben a vétel árt nem tartoznak törleszteni, hanem csak a kamatokat lelőni, ami Nagy-Sármáson 61 frt 60 kr, Magyar Nemegyen 56 frt, Vicén 44 frt tehernek felel meg. A telepek nagysága és vételára természetesen aként van megállapítva, hogy a telepes ne csak a vé talárt törleszthesse és az uj birtokára eső közterheket viselhesse, hanem birtoka jövedelméből tisztességesen meg is élhessen. Az egyes telepállományok nagysága a nevezett három községben külöuböző, nemcsak azért, mert a fö.dminőség is nem egyforma, de azért is, mert közös erdők is vannak, igy Nagy-Sármáson a rendes 20 holduyi telepből csak 1000 négyszögöl az erdő, Magyar Nemegyén a 26 holdból 8.6 hold, a vicéi 37.35 holdból pedig 14-3 hold. Mind a három telepitvényen az egyes tebpek már ki vannak hasítva és a telepesházak is elkészültek; van továbbá iskola és óvoda is. Az ezen községekben még meg nem szállott tele pék, és p dig Nagy Sármáson 104, Magyar Nemegyén 25, Viezón 20 telepállomány, még a folyó évben betöltetnek. Telepesül munkabíró és kifogástalan életű oly földmives kisgazdák fogadtatnak be, akik készpénzben, ingatlanokban (házban vagy földben) és gazdasági élő, vagy holt fölszerelésben (állatokban és gazdasági esz közökben) összesen 1000 forint vagyont mutathatnak ki, és abból a sorsolás előtt a lakóház vételára fejében 400 forintot, letétként további 100 forintot, ösz- szesen 500 friot lefizetnek. — Miniszteri engedélylyel a sorsolás előtt megkövetelt 500 frt kivételesen két részletben is fizethető le, nevezetesen 350 frt a fölvétel alkalmával, a hátralékos 150 frt pedig egy év leforgása alatt, de azért a telepesnek a kikötött 1000 irtot érő vagyonnal uirnia kell, mivel máskülönben a telepes az első termés letakaritásáig megélni és uj birtokát kellően fölszerelni, valamint istállóval, óllal és egyébb szükséges épületekkel ellátni nem tudja. Ezenfelül megköveteltetik, hogy a telepes Nagy- Sármáson és Magyar-Nemegyén ev. ref., Viczén pedig róm. kath. vallásu legyen. Rendszerint minden telepes csak egy telepet kap, kivételnek is van azonban helye azon kisgazdákkal szemben, akik több telep megszerzésére és fölszerelésére szükséges vagyonnal bírnak és a többi te lepeket felnőtt családtagjaik számára kívánják meg szerezni. Törekvő és szorgalmas kisgazdák tehát, akik jelenlegi lakhelyükön kellően nem terjesztkedhetnek, va gyonuk értékét többszörösen meghaladó birtokot szerezhetnek az erdélyrészi állami telepitvényeken, ahol kiváltképen az állattenyésztés űzhető haszonnal, mint a telepek bővelkednek kitűnő legelőkben. A telepek bármikor megtekinthetők és az ottani kezelők utasítva vaunak arra, hogy a jelentkezőket útbaigazítsák. A telepítésre irányuló kérvények a földmivelésügyi miniszterhez intózendők és akár közvetlenül, akár a közigazgatási hatóságok vagy a telepkezelők utján nyújtandók be. A kérvényekben kiteendő a folyamodó neve, vallása lakóhelye, családi állapota, gyermekeinek száma, foglalkozása és a telepitvény, a melyre elhelyeztetni kíván. Kimutatandó továbbá az illetőnek vagyoni állapota. A kosár fűz termelésének szabályai. A kosárfűz termelése kétségkívül Francziaországban és Hollandiában van leginkább elterjedve, s köztudomású az is, hogy ezen országokban űzik azt legoksze- rübben. Nálunk, ahol a nemes kosárfűz termelése úgyszólván bölcsőkorát éli, nem felesleges talán, ha az alábbiakban a hollandok eljárását főbb vonásokban ismertetjük. 1. A kosárfűz termelése csak akkor sikerülhet, ha azt megfelelő talajban termeljük; a kosárfűz tápdus és nedves, de nem túl nyirkos talajt igényel. A talaj egyéb hibái iránt — minők mérges fémvegyületek, áradás, tőzeges stb. -— nem érzékeny. Az igen sovány talajon a fűz nem nő buján, csak silány hajtásokat nevel. A nedvességet tartó talaj valóságos mérge a fűznek, minél nedvesebb a talaj, annál rosszabb termést ad rajta. 2. Hogy jó eredményt érjünk el, csak a legkitűnőbb fajtákat ültessük. Általánosan szokás minden kultúrnövénynél kiválasztani, kipróbálni a legjobb variét ásókat, hogy termésünket ezáltal fokozzuk. A fűznél a legritkább esetben történik meg e gondos kiválasztás, habár a telepítés költségei a rossz fajták ültetésénél semmivel sem kisebbek, mint a jónál. Száz, meg száz varietást művelnek szélté. en, melyek közül alig egy pár tuczat érdemli meg igazán a művelést. A jó kosárfűz sudár és vastag, hajlékony, könnyen bántható és el nem ágazó hajtásokat kell, hogy teremjen és mindenek előtt kitűnő sarjképességgel kell bírnia, mert még a legerősebben hajló fűzfák is 5—6 évi használat után elgyengülnek; azért Francziaországban, Hollandban és Belgiumban, a hol' leginkább el van terjedve a kosárfűz mivelése, jóformán csak a sálix amigdalinát s viminálist művelik, mivel ezek bírnak a legnagyobb reprodukáló képességgel. Tőzeg talajokra a s. purpurea, agyag talajokra a s. amigdalina és a s. viminalis telepítendők; rossz homok talajokra a s. caspica alkalmas. Ha a fűzet egyedül gúzsnak és abroncsfának termeljük, a mi helyenként igen jövedelmező lehet, úgy a s. capre, s. viminalis, s. longifolta, s. dasicládos az ajánlatos, csak ép, erős, 1—2 éves, 30—50 cm. hosszú dugványokat használunk. Beteges, gyenge, rövid dugványok nem hajtanak ki. Legjobbak az egy-két éves hajtások, de az egyéveseknek mindig előny nyújtandó. 4. Ültetés előtt a talajt mindig ásóval kell megmunkálni és pedig, ha lehetséges, még őszszel. Az eke munkája a lűznek nem elegendő. Az ásás, mely inkább rigolozásnak nevezhető, a talaj minősége szerint változó mélységű lehet, igen nedves talajnál az 50 centiméiért meg nem haladja; minél rosszabb a talaj, annál mélyebben eszközlendő. Az őszi rigolozás a talaj beére- dését segíti elő. 5. A füzet 50 cm. széles -sorokba és a sorokban 10, legfeljebb 30 cm. távolságra kell ültetni. Ha egy sorban több fűz van, igy a termés mindég nagyobb és értékesebb lesz, mint ellenkezőleg. 6. A kosárfűz telepet a gazoktól mindig tisztán kell tartani. A gyom irtását már tavaszszal kezdjük el folytatjuk egész őszig; e mellett természetesen kapáljuk a fűzest, a mi csak a talaj porhanyóságának válik előnyére. 7. Az esetleg fellépő káros rovarokat szorgalmasan irtjuk. A fűzőn előforduló rovar-élősdiek'a fűz megrázása által könnyen lehullanak. Ezen élettani tünemény adja meg irtásuk módját. Mihelyt ésszrevesszük, hogy a füzes meg van támadva, embereket járatunk tálakkal, melyet a fűzvesszők alá tartanak és abba rázzák a vesz- szőkről a rovarokat. 8. Ne messük meg a fűzeket minden évben. Tapasztalás igazolja, hogy ha 2—3 évi vágás után egy két esztendeig ugoroljuk fűzeseinket, ezek tovább maradnak meg és terméseik is nagyobbak lesznek, mintha minden évben lemetszük ; az ilyen ugarolás által nyert hajtások gúzsnak és abroncs fának igen jók. 9. A vesszőket minél közelebb a földhöz messük le a tőről, mert ezáltal a tövek sorsképessége őiztönöz- tetik nagyobb tevékenységre. 10. A lemetszett vesszőt magunk tegyük piacz- képessé; vagyis hántsuk meg magunk úgy, mint a kereskedők szokták, mert az ilyen osztályozott, bántott vesszőt sokkal jobb áron szokták megvenni. Ha fenti szabályokat követjük, a fűz termelése nem kis mértékben fogja gazdaságaink jövedelmét nevelni. _______________________________________________________5 GA BONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1898. évi juiius hó 28-án. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Búza 100 kiló 7.50 lől 8.—ig. Rozs 100 n 6.30 lói 6 40 ig. Árpa 100 n . 5.80-tól 6.— ig. Zab 100 n —.— tói ig. Tengeri 100 n 5.30 tói 5.40 ig. Köles 100 n —lől —ig. Paszuly fehér 100 n —tői —•—igSzesz litereukint 20 7, 57 Felelős szerkesztő; INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÓBA ELEK. Pályázati hirdetmény, A vezetésem alatt álló m. kir. vinczellériskola növendékeinek 1898. évi deczember hó 1-től két, esetleg három egymásután következő évben való élelmezése elvállalására pályázatot nyitok. A növendékek száma 20 körül szokott állani; és egy-egy növendékek élelmeztelése, egyszerű fehér és ágynemű, mosással együtt személyenként és havonként 12 frttal irányoztatotl elő. Biztosítékul 10°/0 teendő le az iskola pénztáránál. Közelebbi felvilágosítások és esetleges személyes tájékoztatás alantirt igazgatóságnál nyerhetők, hova a kellően felszerelt (felbélyegzett) ajánlatok folyó évi szeptember 1-ig nyújtandók be. Tarczalon, 1898. juiius 20-án. A m. kir. vinczellériskola igázgatósága: Kosinszky, I (338-2—1) igazgató.
