Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
,N T 1 B V I D É H< 3 hogy mit kíván a ,Salus rei publicae“, — hogy van a magán érdekek mellett „Officium nobile“ is 1 így jutott túlsúlyra az individuális egoizmus, mely az emberek erkölcseit, polgári jó tulajdonságait apró pénzre váltotta be! így kezdett a valásosság üres formalitássá lenni, — ha ugyan át nem ment az atbeismusba — Így lett a hazafiság pkrasissá, a szabadság szabadossággá, a szabad verseny szabad zsarolássá, az igazi tudás’ veszedelmes tudákossággá stb. stb., mig végre eljutottunk a mai bizonytalan anyagi állapotokhoz s az erkölcsi züllés lejtőjére, hol már nincs tekintély, nincs tisztelet, nincs engedelmesség, nincs áldozat- készség stb. 1 „Homo homini lupus“ kezd lenni s a tisztessséges munka versenyből „bellum omnium contra omnes“ lesz! Tagadhatatlannl a mai kor nevelésének is nagy része van a mai bolond állapotok előidézésében! A realismus az ő fejletlenségében tú becsűltetett, a kipróbált humaniórák háttérbe szorittattak 1 így támadt fel az emberben a nyers egoismus 1898 év múlva ha lottaiból; igy temettük el az 1898 év előtt felébredt bumanisuiust, elnevezvén az állati egoismust élelmes ségnek, az altonismust élhetetlenségnek! Elsőt anyagi sikere miatt dicsőítettük, utóbbit anyagi szegénysége miatt gúnyoltuk ! Mily botorság, mily vakság? És mennyi lako- iás érte 1 ? Hisz az emberiség fejlődő s boldog államokat alkotni s fenntartani csak azóta képes, mióta az állatemberből a vele született rideg önzést képes volt ki irtani, illetve szelídíteni s helyébe léptetni az altonismust két alakban: a vallásosság és hazafiság erényeiben! Mert az igazi vallásosság és valódi hazafiság oly erények összegét foglalják magukban, melyek betartva ős követve, egyedül is képesek voltak és mindenkor is lesznek az emberiség, a nemzetek s egyesek anyagi boldogulását, békéjét s erkölcsi életét megőrizni. Ámde nagyon modernek lettünk! Sokat vélüuk tudni, a mit valójában nem értünk! Arra, bogy sokhoz konyitsunk, eleget tanulunk; de arra, hogy a dolgok mélyébe is be látva, megbirjuk érteni nemcsak a természetben, hanem az emberi társadalomban is kérlel- hetlenül uralkodó és érvényesülő erkölcsi törvényeket, — erre bizony nem elég alapossággal tanulunk és tanítunk! Innen van aztán, hogy azt a vad, nyers önzést, — melyet évezredek óta az emberiség legjobbjai irtani és mérsékelni törekedtek, — ma mindnyájunk és min denünk veszedelmére felszabadítva, sőt még külőmbözó tetszetős phra8Ísok oltalma alatt évtizedekig hagy'ült, sőt sok téren még ma is hagyjuk grassálni. Az bizonyos, — s itt a moralistáknak teljesen igazuk van, — hogy nemcsak a mai cseléd miseriákat és pirasztszocialismust, hanem az összes társadtimi bajokat is alaposan lehetne orvosolni az igaz vallásosság s valódi hazafi-ág eréuyei által 1 Ámde hol vannak ezek? Az emberek kisebbségé nél 1 Ezeknek is nagy része visszavonul a közélettől! A legtöbbnél, ahol lenni kellene, — csak színre, látszatra vannak meg e tulajdonok ; ezek után nemes és jó cselekedetek, munka és anyagi áldozatok nélkül akarnának vallásosaknak és hazafiasaknak látszani! Tehát: Lucus a non luceudo 1 S aztán meg — valjuk be — az embereknek legtermészetesebb lelki szükségletét, vallásos órzü'etőt, sem ápoltuk mindig teljes önzetlenséggel és odaadással, sokszor plane bizonyos anyagi érdekek vontató köteléül használtuk. Legtöbbször nem a vallásosság lényégét, mely összébb hozza az embereket, — hanem inkább a formáját, mely szétválasztja az embereket, cultiváltuk, sőt veszekedtünk érte stb. így ingattuk meg a vallások hitelét! S ma ott vagyunk, hogy bármennyire is elismerjük a vallás nélkülözhetetlen voltát s bármennyire elis merjük a hazafiság jelentőségét, mégis be kell látnunk, a növényben, az állatban, önmagát emészti inkább, sem hogy megszűnjék, ki c-mrdul a kebolyből, mely nem elég nagy befogadására és mi még meg merjük szabni határait 1 ... Ó be nagy halak vagyunk! * * * * Mi jogon mondják az élet energiájának, mely az egész mindenségben tündöklik, hogy „eddig jöhetsz, de tovább nem?“ A tudomány nevében? Az nem sza bad Minden, a mit ösmerünk, csak egy csöpp az isme retlennek véghetetlen tengerében. A óczeáu mélységé ről, melyet miudmostanig megközelithetetlenuek véltünk, egyszerre kiderült, hogy teli van az ő sajátos életével. „De ott is van oxigénium“, vetik elleD. „Az oxigéniumra mulhatlan szükség van. Az olyan világ, melyen nincs oxigénium maga a halál: örökké meddő pusztaság“. Miért? mert még nem láttunk olyan teremtéseket, melyek levegő nélkül lélegzenek, oxigénium nélkül élnek. Ez sem áll. És még akkor sem bizonyítaná a dolog lehetetlen voltát, ha csakugyan nem ismernénk olyan teremtéseket. Pedig hát ismerünk. Ezek az anaerobok, melyek levegő nélkül élnek. Sót a mi több: az oxigénium nélkül, oxigénium megöli őket. Nyilvánvaló, hogy kellőképen magyarázva azt, a mit a földön látunk s a mit a tapasztalat, tudományok révén ismerünk, ki kell tágítanunk fogalmaink és Ítéleteink körét s a csillagokon lehető életet nem szabad szolgailag az idevaló képéhez kö'nünk, a földi organizmusok mind n bolygókon uralkokó helyi állapotokhoz alkalmazkodtak. A viz és levegő kémiai alkotása, a hőmérséklet, a világosság, a sűrűség és a nehézkedés, megannyi elem, mely testünk megalkotásához hozzájárult. Húsúnk karbonium, uitrogénium, vízzel egyesült hydrogéuium és oxygéuium, valamint még több más elem ős egyebek között nátrium klorür. Az állatok húsa kémiai szempontból nem különbözik a mienk'ől. Mindez a vízből, a levegőből jő és oda tér is vissza. Az összes élő testeket ugyanazok az elemek alkotják. A fűvet legelő szarvasmarha ép oly húst nevel magának, mint az ember, aki a marhát eszi meg. Minden földi orgahogy tisztán a vallássosság és hazafi-ág erényei ma már nem elegendők a nagy társadalmi feladatok gyors megoldására! Nem pedig azért, mert ezen sarkalatos erények magok is annyira meg fogytak, hogy örüljünk neki, ha nehány évtized alatt sikerül őket megfeszített munkával helyre állítani annyira, a mennyire! Mert hisz teljességükben visszaállítani őket épp oly ideális czél leend ezentúl is, mint volt 1898 év óta! Ezen körülményekkel számolva el kell ismernünk azt, hogy egyébb intensiv eszközöket, eljárásokat is kell mozgásba hoznunk a bajok sanálására. Ilyeu eszközök magok az ide vágó s czélszerü, országos törvények ; ilyen eszközök az egyesek, társulatok stb. ezt czélzó hasznos tevékenysége! Törvényünk, eszközüuk tehát lenne elég, sőt tán túl sok a meutősi munkálatokhoz! Ámde mit ér a törvény, erkölcs és szeretet nélkül? Mit ér a törvény a polgárok, az arra hivatottak ügybúzgósága s áldozatkészsége nélkül ? Semmit, de semmit! Szükséges, hogy ne csak a tételes törvényeket tartsuk be s környezetünkkel is szigorúan betartassuk, (és nem — mint ezt sokszor láttuk — kijátszani segítsünk) hanem és lőleg ma szükséges az is, hogy a társadalom minden tagja, ki müveit, vagy úri névre igényt tart (mert divatos ruha még egyedül nem adja meg e szép qualificátiót), vegye ki részét azon munkából, melyet nem csak a törvény és erkölcs ir elő, — hanem abból is, melyet már a régiek „Officium nobile“ nek neveztek el, utalva az anyagi és erkö.'c-i vezetőket arra, hogy a társadalmi tevékenység terén is vegyék ki részüket azon közös munkából, melyet az állam hatalom nem képes egyedül megoldani, vagy ha igen, akkor az egyéni tevékenység és szabadságnak meg kell szűnni. Társadalmi tevékenység utján a mai agrár bajok sanálására igen sok üdvös dolgot lehetne végrehaj ani így: lehetne segédkezni a hitelszövetkezeti törvény végrehajtása körül. Lehetne alakítani gazda-köröket, nép olvasóköröket; lehetne a megye egy két helyén téli gazd. tanfolyamot szervezni, — behozni a megyében a téli gazd. felolvasásokat stb! Ezek alapján lehetne idővel megalakítani a termény-szövetkezeteket p. o. tej értékesítésére és a fogyasztási-szövetkezeteket p. o. vető magvak biztos beszerzése végett! Persze ezek a mai gyorsan élni és gazdagodni vágyó nemzedék előtt mind kicsinyes dolgoknak látszanak ! Ő azt szeretné, hogy p. o. sivárrá lett udvarában 24 óra alatt egy szép nagy fát neveljünk! ő nem tudja kivárni, mig a kis magból 5—6 év alatt leiz fa! Ő azt szeretné, hogy ha ő egy api és anya állatot drága pénzen szerez s ad hozzá 1000 frt költséget, akkor a szakember reggeltől estig állítson elő neki egy pár szép üszőt és tinót! Igen! Ilyen a mai felfogás! Beteges, ideges, türelmetlen! Teljeseu magán viseli a könnyű és gyors élés bélyegét! Egy valódi perverz lelki és erkölcsi állapot 1 Receptet akar minden téren, de csak a munka nélküli gyors meggazdagodásra. Hát hiszen lehet egy szép nagy fa a kertben előállítva 24 óra alatt is, de ez nem lesz élő fa, nem lesz termő fa, csak amolyan mű fa, mely tán a szemet, a hiúságot kielégíti, a tudatlanok előtt bámulatot is kelt, de gyümölcsöt soha sem hoz! Hisz ha az Isten az embert a dologtalan életre teremtette volna, bizonyára azt a hatalmat is meg adta volna neki, hogy egy pár óra alatt elő állíthasson magának a kertjében egy szép, nagy, élő s termő fát! Ámde midőn az embert küzdelemre, munkára utalta, — igazán csak ezzel jelölte ki neki az utat a tökéle tesedésre, Isten ismeretére és szeretetére, s a boldog életre! Ám nézzük miként? Az az ember, ki magról növel egy fát, kénytelen munkálni a talajt, figyeli annak tulajdonságait stb. Elvetvén a kis magot, először bámulja s aztán figyeli nizmus nem egyéb, mint külöuböző arányú mennyiségű hydrogéniummal, nytrogóniummal, oxygéniummal stb. elegyedett karbonium. De semmi jogunk sincsen megtiltani a természetnek, hogy másként ne cselekedjék olyan világokon, a hol karbonium nincs. Olyan világon például, melyen a karbóniumot sziliczium, a szénsavat kovasav pótolja, miért ne élhetnének a földiektől nem csak alakra, de állományra nézve is különböző organizmusok ? Az olyan világon, a hol a klór az uralkodó elem, a klórsavnak és a klorürök egész szapora ctaládjáuak miért ne le hetne fontos része az élet tüneményeiben ? Vagy a brómnak? Különben minek álluuk meg a földi kémiánál? Ki bizonyítja be, hogy az elemek csakugyan egyszerű testek ? Hogy a hydrogéuium, a carbonium, az oxygőnium, a kén nem összetettek, holott fajsúlyúk a h. drogéniumnak 16-szorosn, 9 szorosa, 14 szerese és 32-szerese? És vájjon maga a hydrogéuium is a leg egyszerűbb elem volna? Hiszen minden egyes molekulája t tomokból vagyon. És ne lenne olyan valóban egyszerű atóm, melynek geometriai csoportosulásai, különböző rendezkedései alkotják az egyszerűeknek vélt elemek molekuláit? Csak az bizonyos, hogy a szinképbontás csodálatos fölfedezései nem tesznek tanúságot, mint annyian állítják, az égi testek kémiai alkotásának egyneműsége és teljes azonossága mellett. Épp ellenkezőleg. Nap rendszerünk bolygói között igen fontos különbségeket derített ki a vizsgálat. Például Jupiter színképén egy ismeretlen test hatása mutatkozik, bizonyos vöröses vo nalak erős felszívódásában. Ez a gáz, mely a földön nincs meg, még világosabban mutatkozik a Situruus és az Uránus levegőjében. Ez uffibbi csillag levegője, kivéve az egy vízgőzt, sem niben sem azonos a mienkkel. Egyébiránt magában a nap színképében is látni egy ismeretlen testet, mely a földön nem fordul elő s melyet héliumnak neveznek. A bolygók egymáshoz való rokonsága tagadhatatlan, mert hiszen mind egy atyának gyermekei. De annak csírázását, növését stb. Fölébred benne egy hatalmasabb erő létezésének a tudata: fölébred benne a szeretet a kis fa iránt, megtanulja a munka becsét, a takarékosságot, gondosságot, türelmet stb. tanul! Szóval: igazi, nemes emberi tulajdonokban gazdagodik lelke éppen akkor, mikor ily fáraszió, kicsinyből kiinduló munkához fog! A folytonos, hasznos munka mellett tanulja meg igazán ismerni Isten törvényeit és szeietni nz Istent, és nem a könyvekből, vagy pláne léha életmód mellett. Innen az a tétel: a munka nemcsak physicai, hanem erkölcsi szükség is. Az ilyen ember normális lelki állapom s boldog 1 És milyen az az ember, a ki egyszerié akarja a kerljében a termő fát elő állítani? Egyszerűen bolond! Egyideig tán zseniálisnak tartják, később elfelejtik vagy magára hagyják! Hát a ki a kis fával nem akar vesződni, nem akarja nevelni s a gyümölcsre mégis szüksége lévén, honnan veszi ezt? mástól! Miként? Ezer féle képpen ! Egyik elveszi erőszakkal, ez rabló; másik differentiákra dolgozik, ez élelmes; harmadik elveszi szép hazugságokkal, ez svihák! És igy tovább! Ez és ehez hasonló eljárások szülik aztán az emberben a rossz tulajdonokat! Ez ébreszti az emberben a rohamos kincs és élvvágyat; ez fejleszti ki a gyors meggazdagodás iránti vágyat; ez tesz sok embert prédává, pazarlóvá; ez teszi vakká Isten törvényei iránt; ez teszi érzéketlenné minden oly dolog iránt, mely csak lassan és kevés hasznot hoz be! Ez szüli a rabló-gazdálkodásra a hajl. mol; ez szüli a máshoz hasonló insolid és erkölcstelen állapotokat! Végre ez vezeti az embereket a tébolydába, Dunába, a börtönbe vagy a pisztoly elé. E kopekkel csak evidenssé akartam teuni, azt hogy a valóban szolid munka — fejtsük ki azt bármely téren is — lassú és fárasztó ugyan, de biztos gyümölcsöt hoz idővel s teljes megelégedést nyújt az egyesnek s nagyságot a nemzetnek ! Mig az insolid munka hirtelen juttathat ugyan gyümölc-ökhöz, vagyonhoz, — de sem a jövő állapotokat nem consolidálja, sem az egyén állandó bol dogságára nem vezet! Ezeket azért mondtuk el, mert ma divattá vált minden oly ténykedést. — mely nem igér rögtön nagy haszuot — kicsiny leai. Pedig éppen s csakis ezen kicsiny dolgokból nőhet ki az igazi élöfa, mely idővel gyümölcsöt terem! Éppen ezen kicsiny dolgok — mert a természet törvényei alapján fejlődnek — nemesitik legjobban az emberek szivét s világítják meg az elméjét! Még ha módunkban is lenne milliós bankokkal és kö'csönökkel segíteni mai miseriánkon, — még akkor se ezen, hanem azon, fen'ebb kijelölt utakat kövessük! Mert első esetben úgy járnánk el, minthi nagy költséggel szép mű fákat állítanánk a kertbe, s rájok aggatnánk kész gyümölcsöt; mig második esetben úgy járunk el, mint az, ki munkával, szeretettel, türelemmel évekig neveli az élőfát, mely aztán mély gyökeret vervén, állandóan diszlend. A nép gazd. oktatója, a hitelszövetkezet (mihez idővel, vagy a hol mód van hozzá, egyidejűleg (a tér mény es fogyasztási szövetkezet is járulhat) felkarolója ma a leghatásosabb mentő eszközök úgy az erkölcsi mint az anyagi elzüllés ellen, mert nemcsak anyag;, hanem erkölcsi alapokra is támaszkodnak! Itt a legszebb alkalom szóval és lettel a közügyet, a hazát, a mi közös hajónkat szolgálni, hogy ne kerüljön veszélybe s vele mi is ne pusztuljunk el! Itt az ideje, hogy mindenki, kinek az isteni gond viselés anyagi hatalmat, intellectualis erőt s tisztultabb erkölcd -rzéket, idealisabb világ nézletet,' igaz szere' tetet és altonizmust juttatott, — mondjuk: itt az ideje, hogy mindezek egyesüljenek a nemes munkára, a léket kapott hajó megmentésére 1 Avagy nem látjuk még most sem elérkezettnek » c-elekvés idejét? Nem e Isten ujja az Európaszerte észlelhető társadalmi, sőt természeti háborgást? — De igen ! azért mégis különböznek, nem csupán helyzet, állás, nagyság, tömérdekség, sűrűség, hőmérséklet és levegő dolgában, hanem fizikai ős kémiai alkotásra nézve is. És a mire most a figyelmet felhívjuk, az, hogy e kü lönbözőség nem lehet akadálya az élet jelenségeinek, sőt uj tért nyit az anyatermészet végtelen termékenységének. * * * Midőn tehát gondolatunk elszáll, nem csupán szomszédaink : a hold, a Vénus, a Mars, a Jupiter vagy a Satumus felé, de a nap körül keringő ismeretlen világok mii lóihoz: semmi elfogadható okunk nincs azt képzelni, hogy az égbeli földek lakói akár alakra, akár organikus alkotásra hasonlók mihozzánk. A földi ember teste a mi bolygónk elemeiből, főképpen karboniumból áll. A földi ember alakja az ősállatok formáiból keletkezett, fokonkint fejlődvén a folytonos átalakulásban. Igen jól tudjuk, hogy fejünknek, szivünknek, kőt tüdőnknek, két lábunknak és két kezünkoek kell lenni. Pedig ez sem bebizonyított dolog. Ha alkotásunk olyan, a milyen, az csak azért van, mert az ős majmoknak is volt feje, szive, tüdeje, keze, lába; persze kevésbbé elegáns, mint az öné nagysád, de hiába csak lulajdon a szerint az anatómia szerint való. És ma már a p ileontologia segítségével könnyű vissza- mennünk egész az élet eredetéig. A mily bizonyos, hogy a madár organikus evoluczió révén a csúszó mászó állatból ered, épp oly bizonyos, hogy a földi emberiség legteteje a roppant családjának, melynek minden ága testvér s melynek töve a legelemibb organizmusok kezdődőiében gyökerezik. A világok sokaságát szükségképpen minden elképzelhető ős elképzelhetetlen alakok népesítik be. A földi embernek öt, vagyis jobban mondva hat érzéke van . Vájjon miért állott volna meg a természet ennél? Miért ne lehetne például némely teremtásnek elektromos érzéke? Vagy mágneses érzéke? Vagy tájékozó érzéke? Avagy olyan érzéke, mely megérzi az infravörös és az ultra-ibolya8zin éteri rezgéseit? Miért ne