Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

» ___________________________

t

ta

lálható kivételekkel — éppen munkássaikkal és cselédjeikkel szemben pontosságot a fizetésben és jó bánásmódot, nagyon, de nagyon sokan tanulhatnának.

Gazdatársainkhoz tehát mindenek előtt is az a kérésem: egyesüljünk minden felekezetre való tekintet nélkül egy tömör — egyöntetű — egyakaratu testületté — tanácskozzunk minden alkalommal arról, hogy a szegény nép sorsán miként segíthetnénk, mert csak úgy érdemeljük meg a uép bizalmát, csak így szerezhetjük vissza a nép szemében régi tekintélyünket. — Teljesítsük a szegény nép méltányos kívánságait, nyújtsunk mi földbirtokosok a vagyon és téli kereset nélküli föld mívesnek kamat nélküli kisebb kölcsönöket, a mit ók a nyár folyamán ledolgozni, vagy visszafizetni tartoznának, lássuk el az elaggott vagy keresetkópteleneket téli fűtővel, s gyakoroljuk a jótékonyságnak hasonló más nemeit hogy a nép szeretetét megnyerhessük; bánjunk jól cselédeinkkel, ne vonjunk el tőlük semmit abból a mi őket megillet; egészségi és erkölcsi szempontból törekedjünk oda, hogy minden családot egy lakosztályba helyezhessünk' el s adjuk meg nekik a vasárnapi munkaszünetet, hogy-heti fáradalmaikat kipihenhessék s néhány órát családjuk körében tölthessenek.

Ha ezek után a társadalmi rend és béke megóvására és megvédésére hivatott tényezők között a helyi hatóságoknak e tekin- tetbeni jog és kötelesség körét érintem legutoljára, — úgy ez csak azon indokból történik, mivel ezen, közviszonyaink felette fontos tényezőjéről szólva, akarom jelen közleményemet befejezni.

Államban és megyében a kormányzat és közigazgatás minősége — fokmérője a közviszonyoknak. — A közigazgatás politikai természete megérthetővé teszi azon nézetemet, — hogy az nem annyira magán concret ügyek elintézésére, mint inkább contentiósus természetű ügyek ellátására s leginkább közérdekű jelenségek megfigyelésére, ellenőrzésére, előmozdítására, s ha kell, korlátozására van hivatva

Szabolcsvármegyében ilyen közérdekű jelenség természetével bir az u. n, socialismusuak fellépése, a mely békés nyugalmunkat egészen váratlanul zavarta meg; s éppen azon körülmény, hogy anuak fellépése mindenkit meglepett — téveszthetné meg a közvéleményt azon feltevésében, mintha e mozgalmat keletkezésében és terjedésében a járási tisztviselők megfigyelni és ellenőrizni elmulasztották volna Pedig dehogy mulasztották el. Hiszen nem hogy a múlt év kezdetén, de még aratáskor sem mutatkozott az elégedetlenségnek, annál kevésbbé a munka beszüntetésének vagy agrár- socialis communismusnak legkisebb nyoma sem, elannyira nem — hogy a múlt évben a gazda és cseléd, a munka-adó és munkás közötti, s a hatóság tudomására jutott súrlódások, jóval ritkábbak voltak, mint máskor.

Maga a vármegye alispánja csak szeptember hóban jön annak tudomására, hogy Apagy

A „tfflRVlDEK“ IAR0ZAJ A.

Ikrek.

.... Na! hát a feleségem .... Igenis a fele

ségem —----Utoljára is az én feleségemnek győ

ny

örü szemei vaunak, válogatott személy legyen még az is, a kire azzal a szép szemekkel, ha görbén is, de ránéznek. Mert hogy azt még örömmel el lehet tűrni. Nem mindenki kap annak a szemnek a sugarából. Még a görbéjéből se.

Különben is az az ostoba sár volt az oka. Aszpbalt, u*czai világítás?----Tyhűh! Vigye el a fize

ka

s ezt az egész várost! Mert arra termett, tökéletesen arra. Ne adj Uten, hogy az ember kibirja húzni a a lábát a sárból . . . Agyag, csupa agyag

Hogy a vén kerge óra elüti az ötöt, csapom le a tollat, ötösével le a lépcsőn — mióta feleségem van nem ragaszt a hivatal — dű ök bele az utcza sötét jébe O.thin loholok fel a lépcsőn, leverek egy levél- hirdőt a lábáról és egy vázát a lépcsőoszlopról. — (A feleségem mindig azt mondja hebehurgya módon járok) Az előszobában ? — — — No az előszobában szem nem látta sietség. Kabát, kalap, esernyő egy pillanat.

— Veletek is le ostoba kalucsnik! Szűk . . . nem

megy.

Eh ! . . . Zuhé! ... El én, elestem; a homlokomat jól odikoppintottam az előszoba ajtajához . . . . ugyan ne mérgesítsenek! Hát persze hogy feldagadt!

A feleségem megcsóválta a fejét.

— Fiam! Már megint hűbele Balázs ... És a pubi meg a bébé alszik.

Juj 1 de görbén nézett rám. Szerettem volna egy jót c í.mi a kezén, mikor megcsókoltam. Mit is hira- gitji az embert? Mit tesz szemreháuyásokat, úgy is tulji, hogy a miatt a két cseppiég miatt vagyok futó bo'.oni A vén szamár futó apjuk. A lótó futó apjuk.

„3N Y 1 B V I D É H.«

községben e hó folyamán néhány idegen megyebeli munkás elhintette e tévtanok magvát és siet a múlt őszi rendes közgyűléshez intézett időszaki jelentésében arról a t. hatóságot értesíteni; a mozgalom azomban rohamosan terjed, s már a múlt év deczember havában szükségesnek látja az alispán egy remek, a községi lakosokhoz intézett szózatában a népet tévedésére és tévedéseinek következményeire figyelmeztetni, mig végve m. é. deczember hóban tartott közgyűlésében a törvényhatóság, s megyénk főispánjának elnöklete alatt e hó folyamán egy számos tagú értekezlet foglalkozott a mind inkább fenyegetőbbé vált mozgalommal.

Nem mondom én, hogy hatósági úton a béke helyre állítása érdekében, minden képzelhető eszköz ki lett merítve, sem azt, hogy az eszközök megjelölése terén különösen a t. hat. közgyűlés túl nem lőtt volna a czélon akkor, a midőn még idő előtt folyamodott sorkatonaság, — még pedig idegen nyelvű (!) sor- katonaságnak kirendelése iránt, valamint nem hiszem, hogy a f. évi értekezletnek azon határozata, miszerint minden járásban egy — a főszolgabíró elnöklete alatti — ambuláns bizottság (a mely bizotttság kiküldésére hivatásánál és jellegénél fogva a t. hat. közgyűlés alkalmasabb lett volna) vizsgálja meg ennek a szerencsétlen mozgalomnak alapokaít, — sikerre fogna vezetni; — de elvégre annyi tény, hogy a hatóság a mozgalom megfigyelésére és lehető orvoslása terén mulasztást el nem követett.

Hogy pedig hathatósabb eszközökkel nem állhatta útját a baj tovaterjedésének, annak indoka sajtó törvényünk egyoldalúságában, büntető törvényünk hézagos voltában, a közhatóságnak a kir, biróság és vádhatósággal való érintkezésének és esetleg együtt működésének hiányában, a járási tisztviselők hatáskörének elégte- telenségében és legfőképpen abban keresendő, hogy bizony községi esküdt és bíró uralnék is akárhány helyen nyakig benne vannak a „czuczilizmus- nak“ bűzös csávájában.

Az elmondottakból minden kétséget kizárólag meg lehet tehát állapítani, hogy nem Apagy volt ezen őrült mozgalom Betlehemje, s nem ama három Tápió-szel ii bölcs annak egyedüli és leghathatísabb terjesztője, hanem azon gyalázatos szeuylap,, amely anarchiát ál- lit szemben az álammal, nihilismust a társadalommal, osztályt osztály ellenébe,s amely fellázítja a népet egyházi és világi hatóság, vallás és tulajdon ellen, valamint mindazon ismeretlen nevű fogadatlan prókátorok, a kik a sajtószabadságra hivatkozva takargatják az ily botrányos üzelmeket, s a kik mindannyian a hazaárulás bűnébe esnek, mert meg nem gondolják, hogy ha nekik lehet büntetlenül a magyar nép színe javát tévútra vezetni, majd akadni fognak a nemzetiségek között is lázitók a kik hasonló jelszavak alatt nem csak a társadalmi rend és magán tulajdon, hanem a magyar nemzet és magyar föld ellen fognak törni. \

* *

*

Hisz a hivatalba ciak nem vihetem ókét magammal. Na hiszen, két karon ülő gügyögő gyermek. Hit nem szabad mir nekem a gyermekeimet sem szeretni? Hit beavatkozna már az embernek a felesége abba, hí az apa a gyermekeiért az ajtóba veri a fejű? Furcsa!

Est mind elgondiltam. — Kü'öoben nem szóltam egy mukkot se. Htgyisue, majd én azért, bogy önök pipucshösnek kiáltanak, kiállók a feleségemmel piros szóp ríttyre! Éi a pubi, meg a bábé felébredjenek. — Tudjik önök mi az, mikor a pubi meg a bábé faláb red és torka szakadtából . . . két torok szakadtából elkezd visítani? Volt mir önöknek egyszerre bébéjük meg pubijuk ? ... No lássák 1

A feleségem egy késsel lenyomta a daganatot, hideg vizes borogatást is adott rá (én a két ernyős gyernekkocsi felé Banditottam) Szerettem volna össze csóko'ni őket. Ügy szerettem volna. As egyiknek tűzben égő az arcsa, az édes álom vau rárajzolva, áthúzva azzal a reflsxxsl, mit a rózsaszín kocsiernyó vet rá: az a pubi, a másik, a piszke tejarczu a sárga ernyőtől, csak az ívelt parányi ajkai p':roslanak ki csókolni valóan a fshér arczából : az a bébé.

Aranyos miudakettő.

És a feleségem félretolt. — No lássák . . . . felrelolt.

— Ugyan ne ostobáskodjék, még megcsókolja, ős a tüskés bajusza, szakálla . , .

Megsemmi»ülten rebegtem utánna.

— A bajusza ... a szakálla . . .

A feleségem ébren volt, őt csókoltam hát meg a bébé meg pubi helyett. Aztán leültünk a két összetolt gyermekkocsi mellé, hallgattuk az aranyosok könnyű madirpibegését. A'attomban meg-meglöktem lábammal hol egyik, hol másik kocii küllőjét: hátha felébrednének, hát ha augyalmosolygással karjaimba repülnének, megczibálnák a bajuszomat jobbról is, balról is. A feleségem haragudott a turpisságért.

Ecsetelni igyekeztem a nép valódi sérelmeit, reá mutattam azon intézkedésekre, a melyek létesítésével törvényhozásnak, kormánynak és helyi hatóságoknak, társadalom és egyeseknek késni nem szabad, — de egy mozgalommal szemben, a mely oly alakban lép fel, mint ez az úgy nevezett Szabolcsmegyei szoczialis mus, amely — nem hallgatva a jó szóra és tanácsra,' — törvénytelen és féktelen minden tényében, a mely már is lángba borította egész megyénket, nincs más fegyver, mint a gyújtogatok s tatariális megfenyitése és a tűzvésznek eloltása a leggyorsabban és legbiztosabban ható utón és módon — az állam megtorló hatalmának egész súlyával.

* *

*

S már most megyénk szeretett magyar népe, esdve kérlek, térj meg, ne téveszd össze jó tanácsadóidat azokkal, kik téged csak ámítanak s előtted mindég ismeretlenek maradnak, s külömböztesd meg amazokat zsarolóidtól, a kik ellen a törvény oltalmát mindenkor igénybe veheted; viseld béketüréssel • a bár súlyos következményeit a tavalyi rossz termésnek, s felejtsd a netaláni sérelmeket, a melyek bizonyosau orvosoltatni fognak. — Mindenek előtt pedig szeresd hazádat jobban, mint önmagadat s légy vallásos, hogy zúgolódás nélkül megnyugodhass sorsodban; tiszteld fellebbvaló- idat, kik néked igazságot szolgáltatnak, hűséggel és szeretettel légy azokhoz, a kik a munkás kezeidben rejlő tőkéd gyümölcsőztetésére neked tért nyújtanak — a munkaadókhoz. Légy józan életű szorgalmas és takarékos, és meglátod, hogy áldás lesz mindennapi munkádon, — sjobbra fordul sorsod!

Kállay András.

„Ugyan eredj a Rákdczyddal.“

Nyílt levél Mikszáth Kálmán úrhoz.

Kállay Ákos, aki 1867. óta kedves sógorom volt, — és akinek fó jellemvonása: végtelen jóságán és dynasticus érzelmein kivül, a lángoló hazaszeretetben és hazánk önállóságának békés utón való kivivatásának rendületlen bitében magaslott ki, és aki, hazánk ellenségein kivül mindenkit szeretett: — nagy vagyonát nem szorongatta görcsösen markába, hanem folyton nyitva tartotta erszényét a szegények, betegek nyomorának enyhítésére ; és hazánk függetlenségének kivívása érdekében több anyagi áldozatot hozott talán, mint akik, emlékének folyó bó 6 án felolvasott gunyolásán kaczagtak; — aki Böszörményi Liszlót hatalmas, köz- tiszteletben állő, de más politikai nézeten levő jelöltnek ellenében két Ízben választatta tneg országos képviselőnek, anélkül, hogy az általa pjrborrescílt undorító lőlek vásárlást űzte volna, hanem csupán a fuvar költségeket fedezte, és itatás kizárásával vendégszerető házában tisztességes lakomával látta el a képviselőválasztókat; aki két cykluson át (1869—1875) nem mint felszólaló, hanem — Ábrányi Kornél szerint — mint tonios kérdésekben beszélő képviselő is — a vele egy politikai nézetet valló férfiaknak elismerését és tiszteletét vivta ki; aki nem egyedül ugyan, de nagyrészben sajít áldozatkészségéből tette lehetővé, hogy a martyr halált szenvedett Böszörményi László szerkesztője lehetett az első, függetlenséget hirdető magyar lapnak; — aki, tudomásom szerint 10000 irtot adott, elkönyvelés kötelezettsége nélkül, azon i czélra, hogy a .Magyar Újság“ politikai napi lap megszilárdulhasson;

, — Legyen okos, elfáradtak, hadd aludjanak . . . — Édes kis szenteim, mennyit is csacsogtatok egész nap . . . Tudja, nem azért mondom, mert az enyémek . . .

— És az enyémek.

— De ilyen okos két gyermek . . .

— Pubi mérnök lesz.

— Hogyisne, miért nem mindjárt gépészmérnök ?

— Gépészmérnök, az . . . kaptam örömmel az eszmén.

— Maga bizony rávenné, hogy gépészmérnök legyen. Higyje meg kedvesem, nincs is kegyetlen ember, csak maga.

— Miért? Gépészmérnök! Zsíros, aj de zsíros pályái Csettentettem is utánna a nyelvemmel.

— Persze az ilyen kőszivü szeleresdiek, mint maga, nein gondolnak arra, hogy egy bolond masina még oditörheti a Pubi kezét, lábát. Oh menjen maga érzéketlen kőember!

Szégyelje magát! , /

— Do édesem, hisz vigyáz magára.

— Vigyáz, vigyáz! Maguk mindig azt mondják, és aztáu tépik a hajukat. Pubi pap lesz.

— Ó ié ! 1

— Semmi obó. Pap lesz, punctum. Nyűgöd*, csendes pálya, kevés dolog, nem öli magát azokkal az ör* döngős számokkal, jól él, csakúgy virul az arcza . . . aztán püspök . . . Istenem, pá-ztorbot, mitra, öreg- köves gyűrű, hogy csókolják a kezét . . .

— Oaö! és a feleség? És a Dsrecskey faj ?

— Hát tudjí meg, hogy inkább soha se házasodjon meg egy fiérfi sem, mint hogy úgy kinozza a feleségét, egy szegény védtelen asszonyt, mint maga engem. - Hü ... hü ... hu . . . hü ... (Könnyek) Minek? Talán hogy majd a fiait gépészmérnöknek nevelje, mint maga, kezüset, lábukat eltöresse lendítő kerékkel, lendítő kerék, lendi tőke-rék, istentelen gyilkos lenditőkerék magával együtt ...