Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
a .NTÍBVIDÉ K“ A második, a mit a nagy uradalmaknak meg kell tenniük nemcsak a nemzet, de magok iránti tékintetböl is, — az, hogy állítsák vissza a cselédeknél a marba tartást! A miről majd más alkalommal bővebben szólunk. Végre iparkodjunk a meglevő gazdálkodási rendszer mellett oly termelési ágakat felkarolni, oly foglalkozást meghonosítani, mely csekély, vagy semmi befektetést sem igényelne, az erős munkás kezeket a rendes üzemtől el nem vonná, — hanem inkább az elaggott, gyöngébb, serdülő munkás kezeket venné igénybe, mert ezek is a nemzet tagjai. Tekinjtve, hogy minden uradalomban vannak oly épületek, melyek az évnek egy részében üresen állannk s ha nem lennének, ilyeket olcsón emelni kell; tekintve, hogy minden nagyobb majorban vannak elaggott és serdülő családtagjai a rendes cselédeknek; — ime már megvan a mód arra, hogy bizonyos könnyebb munkát, sokszor pepecsélést igénylő, de sokszor elég jövedelmező foglalkozást honosítsunk meg! Az öregek vezetése mellett a sok gyermek, mely különben a tanyákon csak csaton- gol, még ha iskola is van ott, — könnyen játszva végezhetné el azokat az apró-cseprő dolgokat! Nagyon alkalmas lenne ezen gyönge erők kihasználása. 1. Gyümölcstermelés és aszalás. 2. A baromfi tenyésztés. 3. Méhtenyésztés. 4. Selymértenyésztés. 5. Különböző hasznos fümagvak termelése és gyűjtése 6. Pűztenyésztés, kender, komló termelés. 7. Házi, ipari czikkek készítése (fonás, szövés, zsák- és ponyvaszövet nyerés végett, söprű, kefe s egyéb kézi eszközök készítése stb.) És igy tovább! Hogy az itt csak megpenditett foglalkozások közül mennyi és mily mértékben lenne meghonosítható, — azt a gazdaság vezetőjének kellene a viszonyok mérlegelésével megszabni! Kicsiség! Mondhatná valaki! Persze hogy az! De hát kérem: „pauca sapientia regitur mundus“; nem is az általános gazd. rendszerről, s nem is az erős munkáskezek kihasználásáról akartam szólni; hisz ezeket már úgyis túl alaposan tudja kihasználni az utolsó gazda is; hanem szóltam éppen a mi külterjes gazdálkodási rendszerünk mellett ki nem használható elaggott és zsenge erőkről! No hiszen van is a pepecselő munkákból nagy haszon, — mondhatná ismét valaki! ? Nos jól van: tegyük fel, hogy e pepecselő munkákból — legalább egyelőre — nincs csak annyi haszon, hogy épen azok a gyönge munkások megkeressék kenyerüket; de az első legfontosabb lépést — munkáskéz biztosítását — máris megtettük. Es ebből óriási haszon lesz idővel, ba kitartunk! — Itt van az is, mindjárt behozom, és elővezetett egy angyal arczu három éves szöszke babát, ki egész bizalommal közelitett az ismeretlen öreg árhoz. — Ugy-e tata, ez a Bódi bácsi? azt mondtad, hogy kopasz a feje és igazán. Jóizüt nevetett a fölfedezésnek és csókokkal zárták le fecsegő ajakát. A Reke- tyei unokaöcscse katona orvos volt. Páratlan jókedélyü tréfás ember. A beszédjét ügyesen tudta fűszerezni kigondolt esetekkel, melyekből sohasem fogyott ki. — Tudja bátyám miért jöttem én is el? Nem akartam a házam népét magára hagyni. A napokban elloptak egy gyermeket a vasúton, nem is került még meg, már pedig inkább a pizai görbe torony dűljék le, mint az én apró szentemnek valamelyikét elrabolják. Elővigyázatból jöttem el velük, de még ma visszame gyek és ha majd elmúlik a járvány nálunk, akkor is mét értök jövök. — Micsoda járvány? — Hát nem hallották? a dilteritisz. Roppantul pusztítja a gyermekeket, a felnőtteket pedig a muszka nátha kínozza — Talán szegény Biri néni is azt kapta meg? — És te honnan sejted ezt? — A szobalány mondta, hogy rosszul lett most reggel. Mikor körül állták az ágyát, tagadhatatlanul nem a legkellemesebben érezte magát. Jobban szerette volna, ha magára hagyják és nem tudakozódnak baja felől. — Betakaródzott egészen a szeméig s csak azt mondta, hogy nem jó időben jöttek és reméli, hogy mihamarább büesut vesznek, mert nem képes ellátni őket. — Hova gondol drága Biri néni? — jegyezte meg a váratlanul érkezett orvos, — csak nem hagyhatjuk ápolás nélkül. Sarolta majd segitségire lesz, de meg én sem távozom felgyógyulása előtt, habár sok a dolgom. Különben azt hiszem nincsen komoly baja. Azzal megvizsgálta alaposan a beteget s aggodalmasan mondotta ki véleményét: komplikált, nagyon komplikált, heves a Első sorban is bizt.os az erkölcsi*) haszon s a többi utána jő. Mert kérdem, ha már elismerjük, amint hogy el is kell ismerni a jó és megbízható munkásoknak szükségét a gazdaság megszilárdítása, belterjesebbé tétele, a jövedelem állandósítása és fokozgatása czéljá- ból, tehát kérdem; van-e serkentőbb eljárás a mi munkásainkra _■— mely nem is kegydijat, de állandó s biztos keresetet kíván csak — mint midőn látja, hogyha kigyöugül a nehéz munkából, kap könnyebb, megfelelőbb s még mindig hasznot hajtó munkát!? Mig fiatal, e tudat serkenti őt, megbízhatóbbá, hivebbé, ra- gaszkodóbbá teszi; ha kivénül, nem lesz terhére gyermekeinek, vagy nem pusztul el idő előtt keserűséggel szivében, hanem oktatója, intője lesz a fiatalabb nemzedéknek, s a vele dolgozó gyermekseregnek igazi mestere lesz. Mert hiába állítunk iskolákat, templomokat stb., ha nem nyújtunk módot az élet át- küzdéséhez! Az a nép mely látja, hogy becsületes munkája után megélhet anélkül, hogy idő előtt más terhére essék, sokkal erkölcsösebb, val lásosabb lesz, mint az, melynek az imát csak a kétségbeesés adja ajkára! Avagy van-e az erkölcsi nemesedésnek biztosabb módja, mint a folytonos, hasznos s a megélhetést és gyarapodást biztositó becsületes munkásság ? Van-e a vallásosság megszilárdításának biztosabb eszköze, mint a becsületes állandó kereset nyújtása? Alig hinném! Pedig ezen erkölcsi tulajdonokkal számolni kell, mert ezek bár lassan, de annál hatásosabban érvényesülnek az élet minden foglalkozásainál! Csak a megelégedés fakasztja az Istennek tetsző hála fohászokat; a meg nem élhetésböl eredt kétségbeesés erkölcstelenné, vallástalanná, isteni és emberi törvények iránt zúgolódóvá teszi a lelket. A munkásnép számbani és vagyonbani gyarapodása, valamint erkölcsi tulajdonainak nemesítése tehát épp úgy eléretik az okszerű, humánus és a belterjesebb gazdálkodási rendszer által, mint a nagyobb jövedelem ! — Ha mindenki csak egy lépéssel — s viszonyaihoz mérten okosan — halad a belterjesebb és szolid irány felé; nemcsak magának, hanem a hazának 8 >az emberiségnek is kiváló szolgálatot teend. Főleg nem szabad megengedni, hogy a nagyobb jövedelem kicsikarásának minden eszköze működésbe jöjjön, ha mindjárt özön-viz is jön utánunk! Az ily gazdálkodás bűn a haza és nemzet ellen, mert megtámadja a talajt termő erejében, s a munkás-népet physicumá- ban és erkölcseiben. — De sőt meg kell nézni azt is, hogy a nagybirtokok jövedelmeit hol, kikre és mire költjük! Ez nagyon fontos! De erről majd később! *) Mert <zt, ha még aunyi materialista felfogású ember is lenne, mint a csillag az égen, még akkor sem szabad a gazdának figyelmen kívül hagyni. Mert tiszta lelki szemii ember előtt egy bizonyos s ez: hogy a világot az emberinél is magasztosabb és biztosabb hatású erkölcsi törvények uralják. szívdobogás, erős a láz, de nem veszélyes, csak pontosan be kell tartani kúrámat. Mivel a beteg kijelentette, hogy patikai szert egyáltalán nem hajlandó használni, tehát jeges borogatást ós koplalást rendelt. Minden felebbezés hasztalan volt, beburkolták hideg lepedőbe és kemónymagos levest főztek számára. Szerencséjét képezte, hogy fogai már korábban felmond ták a szolgálatot, mert a didergéstől bizonynyal élet-halál harcz fejlődött volna ki közöltük. Az átélt helyzetet szerfölött kínosnak találta, mert ha nem is állott nyakig érő vízben, mint Tantalusz, de be volt göngyölve vizes ruhába, az ételnek meg jóformán csak a szagát élvezhette, mely az ebédlőből benyíló ajtón jutott hozzá. A fenyegő sziklát pedig nagyon is helyettesítette az a kínos tudat, hogy neki éhezni kell, mig mások az övéből lakmároznak. Estére kilelte a hideg, egész éjjel nem aludt ős reggelre csakugyan láza lett. Az öreg Reketyei megijedt, nagyon lehangolta a mámi állapota. Szinte összerezzent attól a gondolattól, hogy özvegységre talál jutni. Igaz, hogy éles a nyelve, a fukarságig takarékos, de a hibáival és erényeivel együtt annyira megszokta már, hogy talán élni sem tudna nélküle. Mi lesz akkor, ha elveszíti. Ezekkel a gondolatokkal foglalkozott, midőn a nagy karosszékben ülve idegesen sodorgatta szürke bajuszát. — Ne busuljók, biztatta az unokaöcscse, ki tüstént észrevette szomorkodását, orvos van a háznál, sok mindenféle betegséget gyógyítottam már én. Az igaz, hogy az itt mutatkozó nincs fölvéve a mi szakkönyvünkbe, de a tudomány nem csal. Az én betegeimnek kilenczszázkilenczvenkilenez ezreléke fölgyógyul, sőt még az az egy sem hal meg, ha idejében veszem kezelés alá. — Pár nap múlva jobban lesz. — No majd meglátom, szólt az öreg vidámabb arczczal, mennyit ér a tudományod. Van egy ujdonat uj huszkoronás aranyom, azt kapod honorárium gyanánt, Azért is térjünk az egész vonalon a szolidság útjára! E tekintetben azonban első sorban a nagy- birtokosok járhatnak elől jó példával. Nem kell hozzá egyéb, mint (a személyekre való tekintetből) egy kis conservatismus és egy parányi, de igaz keresztény szeretet. Nagybirtokosainkban soh’sem hiányzottak ez erények! Hisz’ 1000 éven ezekkel tartották fenn a hazát ! A hiba csak abban van, hogy elfeledték, hogy ez erényeket egméltóbban gyakorolhatják saját birtokaikon, melyek — az egy pár ezer holdas birtokokat nem számítva — az ország 3P4 százalékát teszik ki. Gondolkozzanak ezek felett azok, kiket az isteni gondviselés az okszerű és szolid gazdálkodásra praedestinált, kezükbe adván az ország földjének egy harmadát, mint tulajdont. ab. Kézimunka kiállítás. A nyíregyházi jótékony nőegylet által fenntartott ipariskola mielőtt szünidőre bocsátana csodás Ügyességű, szorgalmas tündér hadát, a tanév alatt produkált kézimunkákat kiállítja termeiben, hogy ámulatba ejtse a közönséget a szorgalom, a jó Ízlés ós az ügyesség remekeivel. Tegnap nyílt meg, szép ünnepség között a kiállítás és azóta akár levehetnék a termek ajtaját, oly nagy az érdeklődés, hogy egy pillanatra sem marad néző nélkül t H mesébe való tündér grotta. Az épület balszárnyában, a földszinti nagy teremben van a vegyes kézimunkák kiállítása. A belépő nem tud hamarjába szóhoz jutni a gyönyörűségtől, a bámulattól, olyan hatással vannak rá a köröskörül remekekkel zsúfolt falak, a teremben körül felhalmozott kápráztató szinü kézimunka tömegek. Ennek a hatásnak az illusztrálására nem lehet hasonlatot találni. Az ajtótól jobbra bámulatos szép ős nagy éríőkü egyházi ruhák vaunak kitéve. — Az ág. ev. egyház duchessere hímzett oltárteritője, kehely és szentkönyv- takarója. Alig tud az ember betelni a szőlőgalyakkal befont, aranyrojtos drágaságok nézésével, melyek a Dómján Erzsiké, Molitórisz Erzsiké és a Moravseky Ilonka ügyességét dicsérik. Közvetlen ezek mellett, balra van egy másik egyházi ruha, a katholikus egyház pazarul díszített velüje, szinte magához bilincseli az embert a remek munka ünoman hímzett és művésziesen színezett díszítményéivel. Név nincs mellé Írva, nem tudjuk, kinek vagy kiknek a remeke, a kérdezősködésemre azt kaptam válaszul, hogy az iskola legjobb növendékei hímezték — mesteri ujjakra vall. Ezek alatt egy bámulatos persa azsur tablett van, szakértők is megcsodálják, vagy harminczféle öltéssel van csinálva; e mellett egy spanyol csipke teritő, olyan szépen hímezve, hogy egy Spanyol grandot boldoggá tenne, ba az Unnpplő íuhájára varrathatná, hanem azt az ünneplő ruhát aztán nem merné felvenni. Itt látunk még egy igen szép diváuypárnát, elefántcsont hímzéssel, frész színben fehér selyem mintával. Ezek a Lukács Margitka varázsujjai alól kerültek elő, a ki á mellett, bogy a tanítónői vizsgákra készül, még ilyen szép dolgokkal is szaporította a kiállítás remekbe készült munkáit. Feljebb balra van a Szabó Laura azsurozott ágyhuzata, bámulatos dolog, nagy ügyességre ős óriási türelemre vall. •• Az ajtó mellett jobbról van a Buday Mária urhölgy ipariskolai tanítónő bajusz gázra remekelt szaloti tabhanem aztán szedd össze magad, mert teljesen reád bízom. A pár napból éppen egy hét lett, mert az első napi kúra csakugyan hatásosnak bizonyult, nem bírta hamarább elhagyni az ágyat. — Gyenge volt még, de megengedte neki a járkálást. A bálájára nagyon természetesen legkevósbbé sem számított. Hogy is számíthatott volna, mikor a nagynéni már korábban oda nyilatkozott, hogy inkább maradjanak ott mindnyájan egy egész hónapig, csak a gyógyításával hagyjon fel. Nagyon elcsigázta a fekvés, de sokkal jobban fájlalta kudarczát. Csaknem életébe került tettetése. — Persze, ha azt tudta volna, hogy Sarolta a férjével jön, a kitől minden hamisság kitelik, akkor nem vág olyan merész tréfába. A nagybácsi azonban nem feledkezett meg.Ígéretéről. Elkérte a mámitól a családi erszényt, mely egy hosszú téli narisnya-szár volt, három helyen általkötve. Az alsó végét főibontotta és kivette belőle a selyempapirosba göngyölt huszkoronást. — Na öcsém itt a tiszteletdij. Jó szívvel adom, mert látom, hogy okos ember vagy. — Mintha csak az isten küldött volna, éppen jókor jöttél. Köszönöm fáradozásodat, nagyon köszönöm. Egy elfojthatlan sóhaj rebbent el őlettársa fony- nyadt ajkáról. Valaki azt hitte volna, hogy gyengeségtől származó nehéz lélegzés, de aki a sóhajt előidézte, nagyon jól tudta, hogy mit akar az jelenteni. Szavakba öntve körülbelül igy hangzott volna: édes Sanyikám, ennél erdemtelenebbül soha nem kaptál még egy árva vasat sem. De ezt nem is kellett mondani, elösmerte a nélkül is, mert éppen a felett elmélkedett, hogy annak a csillogó aranykrajczárnak legalább is a felét Erzsi, a cseléd érdemli meg, ki megösmertette egy uj betegséggel, melyet nélküle nem lett volna képes fölismerni, s akkor természetesen az alkalmas gyógymódot nem találta volna el, mert bár igaz, hogy a tudomány nem csal, de nem is csalhatatlan. Sólyom.
