Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
2 Tisztelet, becsület a kivételeknek, magam is ismerek bérlőket, kik — bár nyomasztó feltételek mellett bérelnek — még sem mennek át az ily rabló gazdálkodási rendszerre: inkább kevesebb jövedelemmel érik be ! De egész általánosságban s főleg a rövid bértartam mellett közel a veszély, hogy a rabló gazdálkodásnak minden közgazdasági és erkölcsi káros következményei hamarosan beállanak. Hisz a bérlő se imádkozza le azt a nagyobb jövedelmet! A bérlő legtöbbször háztartásában, életmódjában egyszerűbb, — körültekintő, számitó s tán a szükséges forgó tőkékkel is el van látva stb. Ezek bizonyára mind fontos faktorok a nagyobb jövedelem előállításánál ! De ezen tulajdonok meg lehetnek a tulajdonosban is és még sem fog előállítani oly magas — bár mindenesetre állandóbb s fokozhatóbb s a nemzeli életre jótékonyabban ható — jövedelmet, mint a bérlő! Miért ? Mert a bérlő — mint fentebb jelzém — kényszeritve van a jövő nemzedék tőkéjét is megtámadni — sem inge, sem gallérja nem lévén neki a bérbirtok, egyszerűen bértárgy, mint akár egy fiakker ló ! Avagy — eltekintve a fennjelzett közös egyéni tulajdonoktól — mi egyéb titka lehet a bérlő által előállított nagyobb jövedelemnek ? Hisz azok a termelési és értékesitési tényezők, melyek együttesen befolyásolják a hozam nagyságát, a bérlő által sem voltak rögtön megváltoztathatók; de sőt a talaj, éghajlati, közlekedési, munkás viszonyok, a piacz, a törvénykezés, közigazgatás s egyéb a termelésre és értékesítésre, tehát: a hozamra is befolyást gyakorló faktorok ugyanazok matadtak, lényegükben nem voltak módosíthatók a bérlő által sem! Honnan tehát a nagyobb jövedelem? A dolog nyitja az, hogy — nem szólva a nemzeti töke megtámadásáról, sem a hasznos befektetések mellőzéséről — a bérlő az összes termelési faktorok közül egyet valóban módosított, t. i. az emberi és állati erőt; ezeket nagyobb tevékenységre serkentette — kivételesen, — de legtöbb esetben kényszeritette és pedig sokszor a jövő nemzedék fizikai és szellemi fejlődésének rovására. — Mert tessék csak megfigyelni a katonai sorozó bizottságok kimutatásait a hadkötelesekről; Itt már világos nyomai látszanak az évtizedek előtt megkezdett rabló gazdálkodásnak! Itt látszik nyoma, a minimumra leszorított keresetnek s félcsigázott munkának ! Azt mondhatná valaki, hogy az ember anyag fogyatkozása nemcsak a munkás népnél, de a jólétben élő osztálynál is mutatkozik ! Természetes! Ez szorosan összefügg! Ugyanis a csekély keresetre utalt nép részben mert uyomorgott, részben mert a nyomorúság a bűnnek kitűnő talaja, degenerálódott; a munkaadóknál pedig (értem azokat, kik mások rovására túlságos jövedelemre tettek szert) betelAz egész család hamar megszerette őt, noha egy kis9é ktllöncznek tartották. Egyszer úgy nyilatkozott a grófnők előtt, hogy női társaságban mindég olyan furcsán érzi magát, mint mikor a gyermek madárfőszket szed ki és a tojásokat Ügyetlenül tartja markában, attól rettegve, hogy összetöri. Az öreg grófné komikus kétségbeeséssel csóválta a fejét s araoykerekü lorgnettejéu érdeklődéssel nézett végig rajta. — Maga egy valóságos ősember. Sie sind ein Or- mensch! Edith grófnő pedig szívből kaczagott ez eredeti mondáson s azzal válaszolt rá, hogy rögtön fölszólította az ősembert, tanítaná meg őt lovagolni. Ettől a naptól fogva, a falusiak sokat látták őket lóháton, amint lépésben haladtak egymás mellett, az erdőn, vagy az országúton . . . Egyszer Edith grófnő fötvitte lovagját a kastély képtermóbe és ott sorra magyarázta neki, az ősök tör ténetét. A sok régi olajfestmény között volt egy szelíd arczu, kék szemű, szép fiatal nő arczképe is, a kit a család szégyenfoltnak tekintett, mert polgári származású volt. Egyik ősük, ugyanis, azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy meszallianszot kötött. Szerelemből. Bár a szegény asszony életével lakolt ezért, mert a családi intrika halálba üldözte. Öngyilkos lett. Edith grófnő titokban beszélte ezt el Docskaynak, tü'önben kikapott volna szüleitől, bizalmaskodásáért. Da hát azok a szép nyári napok már régen elmúltak. Edith grófnő fölment B csbe. Herczegnének készül. Az ősember meg itt maradt az erdőn, halálra sebzett szivével . . . A karácsonyfa viaszgyertyái teljes fényben égtek, mikor a papa csöngetett és a boldog gyermek öröm repesve szaladt be a szobába. Nyomában a cselédek, a kik úgy látszik, szintén jól viselték magukat egész éven á\ mert a Jézuska rólok sem feledkezett meg: Mindenkinek hozott valamit. Nagymama is kapott ajándé„N T í B T I D É K“ jesedett azon közmondás: könnyen jött, köny- nyen ment, s léha és elpuhitó életmódnak hódolván, eo ipso visszaestek ! Hiába! Nem lehet az örök törvény ellen büntetlenül véteni ! És jól mondta már Ciceró: nulla tam pestis, quae non homini ab homine nasciatur — (nincs az a rossz, mely ne embertől emberre származnék.) A „Kisvárdai Gazdakör“ működése. A »Kisvárdai Gazdakör“, vármegyénk közgazdasági érdekeinek ez a nagy tevékenységű és eredményes mun- kásságu szervezete, e hó 17-dikén tartotta meg Kis- Várdán közgyűlését. — A közgyűlés lefolyásáról lapunk más helyén referálunk. E helyütt közöljük egész terjedelmében a közgyűlés elé terjesztett nagy értékű elnöki jelentést a következőkben: Tisztelt közgyűlés! Tizenöt éve múlt, mióta gazdakörünk megalakult. A közszükség teremtette meg ezt a kört. A közszükséglet kielégítésére irányuló élénk vágyakozás tartotta azt fenn mindmáig. Megalakította és fenntartotta ama lelkes férfiak buzgalma, a kik e vidék oly sokféleképen veszélyeztetett közös gazdasági érdekeit az erők csoportosításával, közös védekezéssel, közös tevékenységgel kívánták megvédelmezni. Az 1882-ik év október 5-én tartott első közgyűlésével lépett a kör a nyilvánosság elé. A nyilvánosság előtt folyt le eddigi élete. Az érdeklődő közönség jól tudja, hogy ez idő alatt, hol nagy sikerrel, hol legalább a sikert kereső nagy buzgalommal szolgálta a kör e vidék gazdasági érdekeit. A kik e kör működését szívesek voltak figyelmükre méltatni, bizonyára tudják, hogy ezen, a gazdasági viszonyainkra annyira nehéz időkben alig volt a működésre alkalmas olyan tere a gazdasági köztevékenységnek, a melyre a kör figyelmét ki ne terjesztette volna és a melyen actiót ne indított volna. Nem feladatunk ez alkalommal e tizenöt esztendőnek a történetét megírni. Kisebb mozzanatokra ki nem terjeszkedhetünk, s a nélkül, hogy a kör működésének cronologiai sorrendjét adnók, csak röviden utalunk arra, hogy a gazda-kör volt az, a mely ismételt fölterjesztéseivel hatolt arra, hogy a dohánytermelés, a dohánybeváltás, az osztályozás, az előlegnyujtás körüli számtalan abnormitás közül legalább annyi, a mennyi orvosoltas- sék, hogy a só ára mérsékeltessék s illetve, hogy az állattenyésztés szükségleteire kedvezményes áron a marhasó ismét forgalomba hozassák. A gazdakör aktiójának volt meg az a sikere, hogy sertésvész esetén ne az egész vármegye, hanem csak az inficiált helység vétessék zár alá. A gazdakör ismételt fölterjesztésének lett az az eredménye, hogy a kincstári erdőkben termelt épület és tűzifa a gazdakör tagjai részére a tarifális áron engedtessék át. A lótenyésztés emelése, a méntelep kibővítése, a hadsereg szükségletére eszközölt ló-remondálás körül tett számos hatósági intézkedés közül nem egy volt, a mely a kör úgyszólván állandó működésének a következménye. A kevés megszakítással úgyszólván évről-évro rendezett csikó- és borjú díjazás, a többször tartott szántás versenyek a közösgn bérelt csikó- és marha-legelő fentartása kétségtelenül hatottak az állattenyésztés érdekeinek az istápolására. Nem mulasztotta el a kör annak lehetővé tételét, hogy nemesebb fajú vetőmagvak szereztessenek be. Az immár három Ízben tartott, s hovatovább fényesebb eredménynyel megörvendeztető lóversenyek általánosan elismert sikereire bizonyára felesleges utalnunk. Az ez év tavaszán vásári czéllal rendezett bika- kiállitás kiválóan sikerült volta, e megye határain túl is hirdette körünk életrevalóságát és hivatottságát. kot. Egy drága fekete selyem kötőt, három szélből. Gyönyörűség volt látni is! Örült Is neki. Régen vágyott ő már ilyenre. Legboldogabb volt azonban a kis Margit. Azt sem tudta mihez nyúljon előbb, a sok szép holmi közül. De azért az ajándékok koronája mégis az a remek hájas baba, a melynek oly szép kék szemei vannak, mini Edith grófnőnek. Még a ruhája is szakasztott olyan, mint a minőben a comtesse a nyáron itt lovagolgatott. S hogy elkészült a vacsora és a kis család leült a terített asztal mellé, oda künn olyan hóvihar keletkezett, hogy a vén fák csak úgy csóválták fehér fejeiket Soha ilyet! A szél meg sírva, fütyülve hordta a havat meg meg rázva az ablaktáblákat. E miatt aztán nem is hallották oda benn, a kis szán csengőjét, mely megállt a kastély kapuja előtt. Egy erősen beburkolt alak szállt ki a szánkából s zsebéből kulcsot véve elő, maga nyitotta ki a kaput. Nem csöngetett rajta. Aztán nesztelen léptekkel ment végig a folyósón s egyenesen az ebédlőnek tartott, hol a család vacsorázott. Kopogtatás nélkül nyitott be az ajtón s mig azok főálltak az asztaltól é9 kíváncsian nézték a tetőtől-talpig beburkolt, váratlan vendéget, az ledobta magáról a drága szőrmével bélelt felöltőt, melyből az Edith grófnő büszke, szép alakja bontakozott ki. A meglepetés fölkiáltása hangzott mindhármok ajkáról, mialatt Edith ráborult Docskay keblére s az ősember, erős karjaival, szivéhez szorította szerelmesét .. . * * * * A hóvihar még egyre tombolt, mikor a f. lu kis harangja megcsendült éjféli misére. A szél elvitte hangját a vén kastélyba is, hol két, egymást forrón szerető szív, áldozott a szerelem istenének . .. Fönn az emeleten pedig, a büszke ősök mogorván néznek magok elé, csak az a szelíd arczu, kék szemű, szép asszony látszik mosolyogni, az arany rámából, mintha azt gondolná magában: ,Meg vagyok bosszulva!“ Grottier Lajos. A mikor nehány hónap előtt megdöbbenve kellett tapasztalnunk, hogy gonosz kezek bűnös izgatása megmozgatta alattunk a földet, s e föld népét immár a kitömi kész nyílt zendülésig vitte el, ugyancsak gazdakörünk volt az, a mely a helyzet veszedelmes voltát felismerve, gyors és erélyes actiójával úgyszólván az ország szine elé helyezte ezt a nagy kérdést. És ha a mozgalom acut voltát meg lehetett szüntetni, s ha a külső rendet helyre lehetett állítani, ha ennek a nyomán az izgatott néplélek hullámait le lehetett csendesíteni, úgy ebben bizonyára nagy része van a Kisvárda-vidéki gazdakörnek, a mely erős fellépésével feltétlenül lökést adott az akkor oly annyira szükségessé vált komolyabb állami beavatkozásnak. Gazdakörünk napirenden tartotta a gazdasági politikát érintő kérdéseket. Fölterjesztéseivel, sokszor egyes tagjainak személye actiója folytán, úgyszólván állandóan tárgyalta és vitatta azokat az eszmékét, azokat a kívánalmakat, s azokat az intézményeket, a melyek gazdasági helyzetünk számos bajainak orvoslására alkalmasoknak kínálkoztak. Már az első közgyűlésen tétetett indítvány egy nyilvános terményraktár felállítása iránt- s ha ez intézmény létesült s ha abból a termelő közönségnek legalább közvetve haszna lett, úgy gazdakörünk bátran utalhat arra, hogy a kezdeményezés az ö érdeme. Még mindig elhanyagolt utaink, a kőzstükséglet egyes igényeivel még most sem számoló vasutaink nem egy javítása köszöni létesítését a gazdakörnek. Hogy az elemi csapások okozla kár elleni biztosítások kérdésével immár az arra hivatott kormány közegek is behatóbban foglalkoznak, hogy az állami kény- szerbiztositás eszméje mégis csak közeledik a megvalósítás felé, abban bizonyára része van gazdakörünknek is, a mely ez irányban ismételt részletes felterjesztést tett. De, hogy gazdakörünk intellectuális ereje milyen éber volt, hogy nemcsak színvonalon tudott állani, hanem hogy az eszmék terén irányt adni és vezetni is tudott, azt fényesen bizonyítja ama körülmény, hogy az oly nagy sikerű harmadik országos gazdasági congresz- szus egyenesen gazdakörünk indítványára és kezdeményező actiója folytán hivatott egybe. Körünk kiküldöttei élénk részt vettek ezen a congresszuson s nem egy olyan határozat hozatott, a mely a kiküldöttek munkás közrehatásának volt az eredménye. Rövid kivonatban ime ezek ama tények, a melyeket a kör 15 éves történetéből a kőzemlékezésbe hívni kívántunk. De ez az emlékezés nem áll meg itt. Elvonulván előttünk ez a változatos idő, ott borong lelkünk fölött ennek a 15 esztendőnek a küzdelme, a sok baja és a sok vesztesége is. Kidőli a sorokból nem egy azok közül, a kik az alapvetés munkájában a tovább fejlesztés actiójá- ban oly önzetlen, oly lelkes, oly tevékeny részt vettek! És ott sajog valamennyiünk szivében a legutolsó veszteség, az, a mely e kört felejthetlen elnökének örök jó emlékezésben megtartott vezetőjének alapi Salamon Tódornak az elhunytéval érte. Ez a múlt. Jelenünk számszerű része ez: a körnek van 24 alapitó tagja 62 rendes tagja és 8 évdijas tagja; tagja a körnek 40 község is. Vagyoni állapotunk kővetkező: A megvizsgált s a választmányi kiküldöttek által helyesnek talált pénztári számadások szerint Készpénz vagyon................... 1672 írt 50 kr. Kinnlevő alapítványi tőke . . 1900 , — , Ennek 1897. decz. 31-ig járó kamathátránya.........................410 » — , A rendes és évdijas tagok 1897. decz. 31. számított hátránya 2012 » — , összesen: 5994 frt 50 kr. Nem volna teljes e jelentésünk, ha a jövőre nem tekintve, mellőznők a kör ezutáni működésének feladatát. Közkeletűvé vált szólamok egymásra halmozását mellőzve, utalunk arra az immár kétségbevonhatlanul igaz közgazdasági tapasztalatra, hogy a mind inkább nehezebbé vált feltételek között vergődő őstermelés csak úgy képes prosperálni, s csak úgy biztathatja magát a jobb reménynyel, csak úgy képes a vagyoni züllés lejtőjén megállani, s csak úgy fog ismét megélhetést biztositó, hasznot adó foglalkozássá válni, ha minden arra hivatott tényező ereje teljes megfeszítésével buzgólkodik a tevékenység terén, ha az állam mindinkább fokozódó támogatásban, intézményes kedvezményben részesíti a gazdálkodás factorait és ha a magyar föld betegségét a nemzet bajának tekintve, az egész nemzet erejével lát hozzá a közbaj orvoslásához. De bármit tegyen is a magyar állam, bármenynyire állítsa is talpra az egész állami erőt, bizonyos, hogy vannak a gazdasági közlevékenységnek olyan feladatai, a melyeket a legatyáskodóbb állami támogatás sem képes megfelelően ellátni; vannak olyan teendők, a melyek csak társadalmi össztevékenységgel, csak auto- nomikus utón, csak az önsegély elvei által irányított szövetkezés utján végezhetők el, ügy az egyik, mint a másik téren óriási feladatok várnak reánk, s minél hatékonyabb lesz a társadalmi erők összegyűjtése, minél egészségesebb lesz a gazdák érdekszövetsége, minél életteljesebb lesz az ezek által teremtett egyesületi orgánumok működése, annál inkább várható, s annál előbb érhető el a kormánykőzegek teljes actiója, az állami erő sorompóba állítása. Szomorú, de mégis igaz, hogy még a mai körülmények között sem felesleges a magyar gazdaközönség előtt az erők összegyűjtéséről, az erre hivatott tényezők szövetkezéséről, s az ezeket előmozdító és kifejező egyesületi élet elengedhetlen existentiális szükségéről szólani. Milliókban beszélő nagy pénzhatalmasságok, óriási segédeszközökkel dolgozó iparvállalatok, rengeteg vagyonok felett disponáló bányatársaságok szövetségbe állanak, kartelliroznak a végből, hogy előnyeiket biztosítsák. Szövetségbe áll a gyármunkások milliója, sőt szövetségbe
