Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
Sí Sóstó ós népliget. A közeledő május, amelylyel a Sóstóra s általában a szabadbaj árásnak az ideje megkezdődik, alkalomszerűvé teszi, hogy foglalkozzunk egy kevéssé ennek a mi fürdőhelyünknek a dolgaival és ezzel együtt azzal a kérdéssel is, hogy elérkezett-e már annak az ideje, hogy Nyíregyházán létesittessék egy olyan sétakert, — nevezzük népligetnek, — mely közel a városhoz, minden költség és fáradság nélkül igénybevehető legyen. Engedje meg,a tekintetes Szerkesztő úr, hogy e — tulajdonképen összefüggő kérdésekről egyetmást elmondjak. Kezdem a Sóstón, még pedig azzal, hogy nagyon jól tudom, miszerint mindaddig, mig a vasúti pályafőtől a Sóstóig, esetleg tovább vezetendő tervbe vett villamos vasút létesítésének ügye el nem dől, t. i. mindaddig, míg bizonyosak nem leszünk a felől, hogy létesül-e ez a vasút vagy nem, nagyobb szabású intézkedéseket a Sóstó fürdőnek mai kezdetleges állapotából való kiemelésére igazán nem tehetünk. Mert a Sóstó fürdő jövője e vasút létre- jövetelétől függ. Ezt mindnyájan tudjuk. Nem lehet azonban nem látni és elhallgatni, hogy a/város, mint e fürdő tulajdonosa, csodálatos módon nem tesz semmit arra nézve, hogy ennek a mi fürdőhelyünknek a létezéséről a mostani nagyon szűk határokon túl is tudomást vegyenek, holott pedig ez a — jövedelmezősége szerint számítva — 100,000 forint értéket képviselő vagyon megérdemelné, hogy értéke — mely mindig a fürdő látogatottságának mértékétől függ, megfelelő módon, Írásban és képekben való ismertetés utján növeltessék. Amit a város annál jogosabban megtehetne, mert ha ennek a mi fürdőnknek a mai berendezése, mai állapotában, kényelem és szórakozás-nyújtás tekintetében nagyou primitív is, az mindazonáltal orvos-szakértők által elismert tény, hogy mint gyógyfürdő, igazán áldásos hatású. Nem valami nagy, jelentékeny kiadásról van szó; egyszerűen csak arról, hogy most, — a fürdő-saisou megnyíltának küszöbén -^- a város, mint tulajdonos, áldozzon pár száz forintot a fürdő ismertetésére. Egy pár fotográfiái fölvétel, azokról czinkografiák s e képeknek rövid magyarázattal a lapokban való hirdeté- ses közzététele s néhány száz darab tetszetős színes plakáton való fölhasználása, amelyek aztán legalább Szabolcsban és a szomszédos vármegyékben, vendéglőkben, kávéházakban s más nyilvános helyeken kifüggesztetnéuek. Azt hiszem, hogy e hirdetéseknek a fürdő gyógy- hatását röviden ismerhető részét dr. Jósa András, vármegyénk főorvosa készséggel elkészítené és alá is Írná; az ő neve pedig nagy területen itt a közeli vármegyékben olyan nagy tekin- télylyel bir, hogy sok hasznára lenne ez által .a Sóstó fürdő jóhirueve terjedésének. Ennyit — akár létesül a sóstói villamos vasút, akár nem — meg kellene tenni a vámosnak. Még pedig azért a városnak és nem a A „NYIB VIDÉK“ TÁB0ZÁJA. Nyíregyháza alakulása.*) Mig ezek Szabolcsban történtek, az egri püspök — nem boldogulván a vármegyével — mindent megtett, hogy a legfelsőbb helyen rossz birbe hozza a nyíregyházi telepítést. Károlyit fölötte bántotta ez az eljárás s Rácz Demeterhez intézett leveléb.n életen kikel a püspök „machinátiói“ ellen.1) De a püspököt meg nem akadá iyozhatván eljárásában, kénytelen volt szintén Bécibe menni, hogy az ügynek valahogy jobb fordulatot adjon. Ekkor azonban ott Barköczy elvégezte már dolgát, és „felséges asszonyunk, képzelt lelki terhe (melyet a nm püspök látszatott tenni) könnyebbitésére“, Nyíregyháza ellen fordult. Pedig Károlyi érdekében a nádor és a kanczellár mindent megytettek.2) Sőt Grassalkovícs Antal még magát a püspököt is igyekezett meglágyítani, noha eredmény nélkül. „Az egri urnák ■— írja 1754. szept. 30-án — tudva levő dologról bőven szólottám, menti magát mindenképen s azt mondja, hogy a consiliumhoz tett Írásában nem is uevezte Excelleu- tiádat, s ő felsége előtt sem hozta elő, hanem maga ő felesége értekezett a dologról!“3) Az egri püspök föllépésének első következménye a helytartótanács újabb leirata volt. 1754. okt. 3 án tudtára adja a vármegyének, hogy az 1715 évi 101, törvéuyczikk alapján köteles az iuvestigátiót megejteni. *1 Mutatvány Éble Gábor „Az ecseill uradalom és Nyíregyháza“ czimű most megjelent művéből. *) «Az egri ur — Írja Rácz Demeter aug. 8-áo kelt válaszában— kimutatta foga fehérj'él, a szives barátságnak megmutatta virágát (melytől az omág ijesztette Excellentiádat.)» 2) Grassalkovícs Antal ezt írja Károlyinak a nyíregyházi Ügyben: «Írhatom mindezáltal vigasztalás: ra Excellentiádnak, hogy M. Palatínusunk kü önösen fogta pártját Excellent!: duak ő felségénél; mert rossz informátiói valának.» 3) Grassalkovícs Autal gr f levele Károlyi Ferenczhez. ,N Y I R V I D Él K" fürdő-bérlőnek, mert igy a hirdetéseknek nagyobb auteutikussúga lenne és mert a mostani magas bérösszeg mellett és a bérleti idő lejárta felé, ezzel a kiadással a bérlő csakugyan nem lenne terhelhető. Ami egy, a városhoz egészen közel fekvő sétakertnek, jobban mondva ligetnek a létesítése kérdését, illetőleg ennek szükségességét illeti, hát azt felelhetik erre, hogy minek erről beszélni, hiszen van már mi nekünk népkertünk. Igaz, van. De hogy az, ami van, egyáltaljábau nem pótolja azt a szükséget, ami Nyíregyháza tnai városiasán fejlődött viszonyai mellett e tekintetben fennáll, mutatja az, hogy ez a népkert a közönség által teljesen ignorálva van ós annak a közönség hasznát egyáltalábau nem veszi. Hogy miért nem látogatják ezt a — pedig igazán szép kertet? Ennek is könnyű az okát kitalálni, illetőleg meglátni. Az egyik és pedig legfőbb oka az, hogy száraz időben - amikor pedig szó lehet arról, hogy hasz- náltasstk e kert — tele van ez a kert a vasúti út porával és mindenkor pedig a vasúti állomás kőszén füstjével- A másik oka pedig e kert elhanyagoltságának az, hogy^ hozzájutni, akár a vasúti úton, akár az Erkerteb mezei útjain valóságos tortúra. Ezeken a bajokon segíteni nem lehet és e sorok Írójának az a véleménye, hogy legjobb lenne egészen fölhagyni ezzel a népkerttel, mert csupa kárbaveszett kiadás, amibe ennek a kertnek fenntartása évenkint kerül. És létesíteni kellene helyette a sóstói erdőnek, a város végéhez szomszédos részén, 40 — 50 holdas területen egy igazi ligetet, amit a meglévő hatalmas fák fölhasználásával, egy kis parkírozással, ahol szükséges bokrok ültetésével igazán csekély költséggel lehetne megcsinálni, mert hiszen végre is a városnak nem díszkertre, hanem árnyas, tiseta, pormentes levegőjű üdülő helyre van szüksége. Hallottam e tervvel szemben fölvetni azt az ellenvetést, hogy a vasúti úti népkertre, ha egyébre nem is jó — a gőzfürdőnek szüksége van. Ezzel szemben azonban — én legalább azt hiszem — egész jogosan merül fel az a kérdés, hogy helyén van-e ott a gőzfürdő. Én azt hiszem, hogy nem. és hogy be fog következni annak a szükségessége, hogy a gőzfürdő onnan a hol van, jobb helyre vándoroljon. Már akár a város, akár pedig magán vállalkozás utján, ami helyesebb is lenne, mert semmi értelme nincs annak, hogy a város menjen bele ilyen vállalkozásokba, és nem volt értelme különösen akkor, mikor ezt a gőzfürdőt a város építette, amikor t i. magán vállalkozó is ajánlkozott, hogy a gőzfürdőt létesíti még pedig sokkal jobb helyen, a város belső területén. A gőzfürdő forgalmának hanyatlása — ahelyett, hogy látogatottsága a város fejlődéséhez mérten gyarapodnék — biztos jele annak, hogy a fürdő ott, ahol van, rossz helyen vau. Emiatt tehát csakugyan kár lenne forszírozni a mostani népkert föntartását, mert hasznát bizony nagyon kevés ember élvezi és évről évre jelentékeny pénzbe is kerül. Apró, lényegteleneknek látszó kérdések ezek; mindazonáltal eléggé közérdekűek arra, hogy velők foglalkozzunk. Egy „jlittment.“ Mezőgazdasági munkabérek. A vármegyeháza nagytermében a héten végbemenendő törvényszéki végtárgyalás minden valószínűség szerint utolsó jelenete a szabolcsvármegyei socialista mozgalomnak. Földnépünk minden valószínűség szerint észretért, kiábrándult. Az erőszakosan fölkavart mozgalom elcsendesült, s minden külső jelek után Ítélve a béke és egyetértés biztosítva van. Egyetlen egy kérdés lehetséges, mely kellemetlenségekre, súrlódásokra vezethet még a mezőgazdasági munkások és munkaadók között. És ez a napszámbér kérdés. Általában a munkások azon téves hitben élnek, hogy a munkabér — a napszám teljesen égyoldalülag a munkaadók által állapittatik meg, úgyszólván tetszőleges mennyiségben. Pedig azt tapasztalhatták, hogy mindennek az ára mindig a kínálat és a kereslet közti viszonytól függ. Mentői többen s mentői többet kínálnak valamiből, teszem vásár i lkalmával a csizmából, annál olcsóbb lesz az — ha azonban sok csizma mellett igen sok vevő is vaD, úgy még sem lesz az olcsó — de semmiesetre sem lesz oly olcsó, mint mikor sok a csizma és kevés a vevő. Ilyenkor az a mesterember adja el csizmáját legbiztosabban, a kié a legolcsóbb. Önök is ugye bizony ahhoz mennének venni s nem ahhoz, a ki a legdrágábban adná! Ha tehát a csizmadiáktól megkívánjuk, hogy olcsón adják csizmájukat, azt a portékájukat, a mely után élnek, miért ne következhetnék be a munkánál is ugyanez — mely portékája szintén a munkásnak. A munka bére függ még a használhatóságától is a munkának. A munka a munkaadónak csak annyit ér, a mennyiben az a termelvények árában megtérül. Az aratásnál, tudjuk, az elmaradó kalászokat felgereblyéz- zük — de már az ezután elmaradó kalászokat, kinek jutna eszébe napszámban összeszedetni? Hisz a napszám költség többe kerü:ne, mint annak a nehány kalásznak értéke, mit igy összeszedetnénk. Tartósan senki sem fizethet többet munka bérül, mint a mennyit a munka ér, mert akkor okvetlen megbukik az élet vásárján. Végül függ a munkabér magassága a munkaadók jövedelmétől is — a fizető képességtől — mentői nagyobb a jövedelmök, annál nagyobb a munkabér, de hogy ez uem nagy, különösen nem a gazdáé, alább lesz alkalmam beigazolhatni. Az eddig elmondottak volnának azok, a melyek a munkabér felső határát szabályoznák. Nézzük mitől függ a legalacsonyabb bér, mi határolja azt. Valamint a csizmadia olc-őbban, mint a mennyibe neki van a csizma, nem adhatja, éppen úgy a munkás sem mehet tartósan olyan munkába, melyért neki kevesebbet fizetnek, mint a mennyi óletföntartására — életszükségleteire — elég. Állapodjunk meg ennél a pontnál kissé — hisz ez a mai munkás mozgalmaknak a kindulő pontja — a terjesz'ője, az élesztője! Mert bi z ma minden munkás azzal érvel, gyakran túl hajtott követelései mellett, hogy nem bir megélni a kevesebből, de ón hözzá teszem, hogy a mai igényei mellett. — Ebben teljesen igaza is van; a mai igényei a munkásnak igen nagyok s az eddigi foglalkozási körön belől nem is számíthat s ne is számítson arra, hogy azt kielégíteni bírná. ügy, de itt már nem a munkaadókban, hanem a munkásokban keresendő a hiba. Ki kell tehát kutatnia, honnét jöttek Nyíregyháza új lakói, mit hoztak magukkal, s mennyiben tettek eleget régi Uötelezettségeikuek? Ez.-kre, valamint a többi körülményekre is sürgősen terjessze föl a jelentést. Különben psdig — moDdja a rendelet — mivel bizonyos, hogy a lutheránus pap még a múlt év október 8 án Nyíregyházán letelepedett, s a lakosok imaházat emeltek, a melyben a pap mostanig nyilvános vallásgyakorlatot merészkedik folytatni, még pedig királyi engedély nélkül, a törvények értelmében e papot szigorúan meg kellene büntetni. Azonban ő felsége királyi kegyelemből ez alkalommal eláll a büntetés végrehajtatásától, de meghagyja a vármegyének, hogy a nevezett, papot azonnal űzze ki a vármegye területéről s elfogatás terhe alatt tiltsa meg neki a visszatérés1; az imaházat pe dig a vármegye azonnal alapjából rontsa le 1 A helytartótanács e rendeletével egyidőben a püspök is átirt a vármegyéhez, s hivatkozván az 1691 iki törvényre és a „Carolina resolutióra“, követelte a pap eltávolítását és az oratórium lebontását. Azonban az alispán é kettős fölszólitás dsezára sem űzte el a papot. „Ámbár — Írja ő maga Károlyinak — mind az felséges királyi consilium, mind mlgs. gróf egri püspök uram ö excellentiája nyíregyházi oratóriumnak demolitióját és praedikátornak amótioját kegyesen parancsolni mél- tóztattak légyen is; mindazonáltal mi okoD nem lehetett én nekem ily subtilis és az publicumnak nagy kárt okozhaló matériában epyvelitenem, azzal mind magamat, mind publicumot praectpúálni, mlgs. gróf egri püspök urammnak ő f xeellen'.iájámk alázatosan megirlam.“4) A szomszédos papok, főleg, a' fényi plébános, kíváncsian várták a püspöki és helytartótanácsi rendelet végrehajtását, „s hogy magok előtt — Írja Szaplonczay János ■— s gusztusokat nem teljesíthették, majd elveszni Szunyogby Ferencz levele Károlyihoz 1754. okt. 28. Rácz Demeter szintén irt ez ügyben Károlyinak. Levelében ó is azt mondja: «bogy a viceispín nem engedte véghez vinni, s magokra vállalták nzt a feleletet, hí csak a most mi gyűlésben el nem rontják.» ('754. nov. 28.) tek mérgekben.“5) A fényi pap föl is ment azonnal Egerbe, s onnét azzal a hírrel jött vissza, hogy a püspök kijelentette: „mihelyest a generalis gyűléssel nem effect uAltatik akaratja, mindgyárt megyen Bécsben s újabban fogja mozgatni a dolgot!“6) Ekközbeu Károlyi, mivel a helytartótanács részéről másnemű veszedelem is fenyegette Nyíregyházát, elhatározta, hogy a vármegye határozatát nem várja meg, hanem maga fogja a helytartótanács és a püspök óhaját teljesíteni. Ez elhatározásra egyéb körülményeken kivül döntő befolyással volt Szaplonczay tanácsa, a ki azt ajánlotta a grófnak, hogy az esetleges szégyent csak úgy kerülheti ki, ha maga rontja le az imaházat. „Inkább mintsem más által essen azon gyalázat Excellentiádon — Írja neki ez ügyben — inkább minden gyalázat nélkül vigye véghez Exeellentiád s isérje meg ö Felségének!“ A dolog igy is történt. Károlyi megírta udvari kapitányának, hogy kellő óvatosság alkalmazásával bontássá le az imaházat. Szaplonczay erre megjelent Nyíregyházán, magához hivatta a lutberános papot, elmondta neki a tényállást, s rábirta őt, hogy mig a körülmények kívánják, rejtőzzék el. Egyelőre pedig megparancsolta neki: „hogy a községnek beszéljen, mindennap tanítsa, s magának helyt keressen, hogy ha ráju'nak, lehessen hová recipiálni magát, minden legkisebb eshető lármáról pedig tudósítsa.“ Ez megtörténvén, az oratóriumot „eltörölte egészen.“ „Nehezen esett szegényeknek __ ír ja Károlyinak — mert már szénát raktak alája. Az harangjokról semmi kérdés nem vala, el is rejtették magok között igen jól...........Az mesternek is megmaradhatását az főispán parancsolta, mivel semmi sincs felőle az parancsolatban. Megparancsoltam ellenben nékiek, hogy semmi könyörgést vagy praedikátiől, vagy akármely exercitiumot kemény büntetés alatt ne merészeljenek, az temetést megteheti minden ceremónia nélkül.“ ‘) Szaplonczay János levele Károlyihoz 1754. decz. 11-én. 6) Ugyanannak levele 1754. n0v. 24,
